Search Results

You are looking at 1 - 2 of 2 items for :

  • "Erotica Pathemata" x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

At the end of the Georgics Virgil represents himself as someone nursed by sweet Parthenope (IV 536: dulcis alebat / Parthenope). According to the rather obscure tradition which goes back to Servius, Parthenope would be an allusion to one of the Sirens, patron divinity of Naples-Parthenopolis, which was the favourite place of the poet. Nevertheless, Parthenope used to be considered as a self-referential joke on the nickname of Virgil, called Parthenias (a virgin) because of his moral excellence. The paper offers a new metapoetic reading of the passage which wishes to complete the earlier interpretations based on biographical data and local tradition. The allusion should also be regarded as a statement about inspiration. By suggesting a new approach to the mythology (see the Muse replaced by the Siren), the name of Parthenope appears to create an homage to Parthenius of Nicaea and to his strange collection of erotic myths. The studies about the impact of the Erotica pathemata on Latin poetry generally focus on the Elegiacs and Ovid. Nevertheless, it cannot be excluded that the mythological allusions of the Georgics about the origins of plants, animals, etc. may be influenced by some typical narrative patterns of Parthenius. The series of these virgilian aetological notes alluding to tragic love stories of Greek mythology seems to prepare the great Orpheus myth of Book IV. On the other hand, Virgil’s short allusions might transmit a concept of human passion, which sometimes is rather similar to the emotional world of the Parthenian narratives, but which is always much more rich in ethical concerns.

Restricted access

A Georgica legvégének dulcis alebat Parthenope sorát (IV, 563–564) a Serviusig visszanyúló olvasati hagyomány hol a Szirének egyikével, Neapolis/Parthenopolis védőistenségével hozza kapcsolatba; hol a szűzi tisztasága miatt Partheniasnak nevezett költőre utaló autoreferenciális játékot vél felfedezni benne. Az életrajzi és a lokális tradíción alapuló korábbi értelmezések kiegészítéséül a tanulmány a hely metapoetikus olvasatának lehetőségét veti fel. Parthenope megidézése a sphragisban az erotikus elbeszéléseiben a mítosz megújításával kísérletező, Vergiliusszal és Galluszal szoros kapcsolatban álló Parthenios előtti tisztelgésként is értelmezhető. Az Erótika pathémata latin utóéletének kutatása döntően az elegikusokra és Ovidiusra korlátozódik, noha a Georgica rejtett mitológiai allúzióinak hátterében ugyancsak jellegzetes partheniosi narratív sémák sejlenek fel. Vergilius rövid, többnyire szerelmi szenvedéstörténeten alapuló aitionjai tekinthetők egyes partheniosi történetvázak erkölcsi téttel kiegészülő, egységes világképbe rendeződő újraírásának is.

Restricted access