Search Results

You are looking at 1 - 6 of 6 items for :

  • "Homeric Hymns" x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

The paper deals with the features and functions of Hera in the Homeric Hymns. The corpus preserves a very short and trivial hymn to her (h.Hom. 12), two nearly identical references to her sleep during the birth of Hermes in the two Hymns devoted to him (h.Merc. 8 and h.Hom. 18. 8) and other minimal allusions (h.Ap. 95 and 99, h.Ven. 40). Especially interesting is the leading role played by Hera in two mythical episodes narrated in the Hymns: the binding and subsequent liberation of the goddess by Hephaistos in the the fragmentary Hymn to Dionysos (number 1 of the corpus) and the birth of Typhoeus, which was conceived as an act of revenge against Zeus for giving birth Athena (h.Ap. 305ss.). On the other hand, the myth of the Hymn to Apollo (305–338) is revisited attending to some striking Hittite parallels concerning the relationship between the oath by Heaven and Earth and the birth of a monstrous rival of the king of gods.

Restricted access

The present contribution starts with the elimination of the recent hypothesis of an Empedoclean model for Lucretius' hymn to Venus and returns to the general tradition of Hesiodic and Hellenistic didactic poetry being its background. Hesiod's two proems, the Homeric Hymns, Aratus' proem and Cleanthes' Hymn offer the material to elucidate the typology of Lucretius' first proem. Then follows a study of the sources (or that of the traditional background) to the main elements of praise. One of the results of this study seems to be an emphasis on the importance of hominum divumque voluptas as a symbol of the Epicurean message about the gods and man, another, the highlighting of the very extensive influence of the 5th Homeric hymn to Aphrodite on the first twenty verses of Lucretius, and the third, the quotation of Parmenides B12, 3 for the equation of Venus and Natura, combined with the traditional (not the Empedoclean) connexion between Ares and Aphrodite. The interpretation of the hymn as a whole starts from the supposition that there is no contradiction between its symbolic meaning and the teaching of Epicurus. This may find support in a study of the concept of God in Lucretius and his ways of metaphorical usage. The background to this is given by Epicurus' attitude towards traditional religion, an attitude which has been followed by Lucretius and given expression in his attack against turpis religio as well as in his adaptation of traditional religious motifs to his poetry.

Restricted access

A tanulmány a homérosi Hermés-himnusz néhány nevezetes szövegkritikai és értelmezési kérdésével foglalkozik. Az első fejezet a szandálkészítő jelenet (82–86) kapcsán Hermés leleményes tettének valódi indokát keresi, és megoldást kínál a romlott 86. sor javítására, a második egység a tettetési epizód összefüggésében a csecsemő isten színészképességeit vizsgálja, és javítja a szintén hibásan hagyományozódott 242. sort, végül az utolsó fejezet arra keresi a választ, hogyan alakul át Hermés a himnusz befejező részében ravasz tolvajból ihletett dalnokká, miközben mégis megőrzi eredeti tulajdonságait.

Restricted access

The aim of the present study is to show that the poetic language of Slovo o polku Igorevě can be traced back to the common Indo-European poetic thesaurus. The study focuses on the hymn-like fragments of the Slovo: Yaroslavna’s lament and Sviatoslav’s golden word. The novelty of the approach is the special attention to the sequences of morphemes in the texts that can be distinguished as reflections of the Indo-European hymn (besides Slovo’s fragments, also Ukrainian folklore texts, Homeric prayers, Homeric hymns, Orphic hymns, and Old Latin charms were analyzed). The grammatical comparison showed that each compositional part of the hymns has its own characteristic morphological features of common Indo-European origin. Furthermore, morphological devices are chained in series that are stable and function as base for the composition of the hymn. The use of morphological formants should have been determined by oral tradition because from the range of semantically close formants of a distinctive language only one is chosen, cognates of which are used in other analyzed traditions. It leads to the conclusion that orality and authenticity of the Slovo’s hymn-like fragments are supported by the common Indo-European morphological chains.

Restricted access

A tanulmány Apollónios Rhodios eposzának egy, a korábbi tradícióban sosem említett hőssel kapcsolatos elbeszélését vizsgálja. A férfielső pillantásra az Argonautika azon mellékszereplői közé tartozik, akik csupán lokális eredetmítoszok héros epónymosaiként kerülhetnek az elbeszélés felszínére, annak történeti, földrajzi hitelét erősítve. A Butés-elbeszélés valójában jóval több marginális alapítástörténetnél. Míg a férfineve pasztorális képzeteket ébreszt, alakja elválaszthatatlan Orpheusétól, s ez a kismítosz metapoetikus olvasatának lehetőségét eredményezi. Butés a Szirénekkel való találkozás során válik ideiglenes főszereplővé: a társait védő Orpheus különös hangokkal igyekszik túlharsogni a madárlányok énekét, azonban így sem képes megakadályozni, hogy a zene által rabul ejtett Butés ne vesse magát a vízbe, a Szirének felé igyekezve. A habokban elmerülő férfit Aphrodité menti meg s emeli maga mellé társistenként hegyi szentélyébe. A tanulmány az apollóniosi epizód és az annak elsődleges modelljét jelentő homérosi szirénjelenet kapcsolatának vizsgálata után további lehetséges előképek felkutatására vállalkozik. A Hésiodos óta az esztétikum szférájától való idegenséget megtestesítő pásztoralak zene általi megigézettségének gondolata, illetve a zenélő pásztor szerelmes istennő segítette apoteózisának motívuma lexikális egyezések alapján (egyebek mellett) a Theogonia avatásjelenetét és a homérosi Aphrodité-himnuszt idézheti, míg a pásztorfigura és a Szirének egymás mellé helyezése a Phaidros enthusiasmosszal kapcsolatos egyik helyét. Mindezek alapján Butés apollóniosi kismítosza a költészet és megismerés viszonyával kapcsolatos görög esztétikai gondolkodás néhány alapszövegének közvetett kommentárjaként is értelmezhető.

Restricted access

alkaloids of the ergonovine group and traces of lysergic acid amide (a less potent relative of LSD), both psychoactive. The HomericHymn to Demeter,” the Greek goddess who gifted mortals the Eleusinian Mysteries, states that the kykeon was prepared from

Open access