Search Results

You are looking at 1 - 6 of 6 items for :

  • "Mirrors for princes" x
Clear All

A fejedelemtükör jellegzetesen kora középkori születésű irodalmi műfajnak számított. Azóta bebizonyították, hogy az európai irodalmi kultúra egyik legősibb formája, amelynek gyökerei az ókori Kelet bölcsességirodalmába nyúlnak vissza, ahol korai időtől ismert az uralkodónak fiához intézett személyes tanítása. Ennek a formának azonban a görög irodalomban sokáig nem volt meg a helye, mert az eleutheria fogalma ellentmondott a monarchikus hatalom apáról fiúra való hagyományozásának. Némileg hasonló a helyzet a korai Rómában is, ahol az arisztokratikus társadalomban elegendő bizonyos megfellebbezhetetlennek tartott erkölcsi fogalmak hangoztatása. Változás a Mediterráneum meghódításának szakaszában következik majd be, amikor a régi társadalmi keretek megrendülnek, s fontossá válik a civis bonus eszményének körvonalazása, amely szülői vagy rokoni tanításként jelenik meg (Cato, Sempronia, Q. és M. Cicero). Az új monarchikus rendszer megteremtője Augustus maga is mint parens patriae fekteti le a jó kormányzás alapelveit „fiainak”, a római polgároknak. Igazi fordulat ezután következik be, amikor az uralkodói ideál a görögökhöz hasonlóan egy általánosabb műveltség: a filozófia és a történetírás része lesz. A latin nyelvű hagyományban később is megmarad a bölcs számára a tanácsadás az uralkodónak, s ez érvényes a keresztény monarchia megszületésének időszakára is. A monarcha személyének felmagasztalása a költők, a grammaticusok és a rhetorok, az egyházatyák feladata lesz, akiknek az Istenhez hasonlóan kell dicsőiteniük a földi helytartót. A Frank Birodalomban ez a hagyomány éled újjá, ami érvényes Nagy Károly idejére is. Később, amikor felerősödik a gelasiusi kettős hatalom késő antik felfogása, teljesen egyértelművé válik, hogy az egyháznak kell elvégeznie az uralkodó tanítását. A Német-Római Szent Birodalom theokratikus hatalmával azonban egy új uralkodói tükör alakul ki, amely valójában Szent István Intelmeivel következik be, aki személyes királyi tanításával valóban vicarius Deiként jelenik meg, s átveszi az Egyház szerepét az utód felkészítésében.

Restricted access

Based on the evidence of the pagan philosophical and rhetorical tradition, this study investigates the changes of the spiritual background of the Late Antiquity and Early Middle Ages. The central concern of the present paper is to examine how Neoplatonic religious thoughts are formulated in the mirrors for princes as a principal idea to the image of a Christian ruler, and which elements of the ruler’s canon are emphasized in some sources of Antiquity.

Restricted access

One of the most famous works of literature written in Latin in Hungary is the the mirror for princes attributed to Saint Stephen, founder of the Hungarian state, which, therefore, enjoys high respect in the Catholic Church. However, as all the manuscripts in which the text survives go back to the 15th and 16th century, there has arisen the suspicion of forgery. This supposition is not adequate, because legends of Saint Stephen of the 11th–12th centuries give an exact description of the work. Saint Stephen presented his admonitions to his son at a moment when, after the death of Henry (Heinrich) II, Stephen’s son Emeric, as the closest relative, was being considered a suitable candidate for emperor of the Holy Roman Empire. Later the text of the Admonitions , as a rule, came to be handed down with that of Stephen’s “Laws”, which generally meant that there emerged two versions of the text, both being of approximately the same value. The correct original text can probably be reconstructed through their collation.

Restricted access

. Dankoff , Robert ( 1983 ): Yūsuf Khāṣṣ Ḥajib, Wisdom of Royal Glory (Kutadgu Bilig): A Turko-Islamic Mirror for Princes . Translated, with an introduction and notes by Robert Dankoff. Chicago , University of Chicago Press

Restricted access

-Islamic Mirror for Princes . Chicago. Dankoff, R. — Kelly, J. (1982–1985): Compendium of the Turkic Dialects (Dīwān Luγāt at-Turk) . I–III. Cambridge. Dolbežev, B. V. (1915): V poiskach

Restricted access

vostokoveda . Almaty, Dayk, pp. 72 – 95 . Yūsuf Khāṣṣ Ḥājib ( 1983 ): Wisdom of Royal Glory: A Turko-Islamic Mirror for Princes . Trans. Robert

Restricted access