Search Results

You are looking at 1 - 5 of 5 items for :

  • "N/P ratio" x
Clear All

A field experiment was conducted at the Main Research Station, University of Agricultural Sciences, Dharwad, India, on medium black soils during the kharif (wet) season of 1999. The experiment was laid out in a randomized complete block design with varying N/P ratios (0.67 to 2.00) along with a control with a constant level of potassium (60 kg ha-1). The results revealed that the number of green leaves plant-1, the dry matter accumulation in the leaves, leaf area (dm2 plant-1) and leaf area index (LAI) increased up to the flowering stage (65 DAS) and thereafter declined. In the early stages (seedling and button stages) there was no significant variation with respect to the number of green leaves plant-1 among the treatments except in the control. Similarly, leaf area and LAI did not vary at the seedling stage. Treatments receiving N/P ratios of ?1.0 or 1.0 with higher doses of nitrogen (120 kg N ha-1) gave a significantly higher number of green leaves plant-1, leaf area and LAI as compared to N/P ratios of <1.0 and the control in later stages. The dry matter accumulation in the leaves (g plant-1) differed in all the stages, but higher values were recorded in these same treatments. Thus, due to the higher number of green leaves, higher LAI and greater dry matter accumulation in the leaves, the treatments with an N/P ratio of ?1.0 or 1.0 with 120 kg N ha-1 produced higher seed yields (3188 to 3554 kg ha-1) than other N/P ratios (2761 to 3009 kg ha-1). The highest yield (3554 kg ha-1) was recorded with an N/P ratio of 1.0 in the treatment receiving 120 kg N and 120 kg P2O5 ha-1. The correlation coefficients between these photosynthetic attributes and seed yield were also positive and significant.

Restricted access

., 2003. Biomass N:P ratios as indicators of nutrient limitation for plant populations in wetlands. Ecological Applications. 13. (2) 372–384. Harphool, S. & Singh, B. P., 2001. Effect of weed management on nutrient

Restricted access

Duna–Tisza közi karbonátos homoktalajon 1970-ben beállított NPK-műtrágyázási kísérletünk 31–34. évében (2001–2004) vizsgáltuk a kezelések hatását a lucerna ásványi összetételére, szénahozamára, valamint a talaj szántott rétegének AL-oldható PK-tartalmára. A termőhely talaja 1% körüli CaCO 3 -ot és humuszt, valamint 5–10% agyagot tartalmaz a szántott rétegben, az altalaj erősen karbonátos. A talajvíz 5–10 m mélyen található, a terület aszályérzékeny, oldható tápelemekkel (N, P, K) gyengén ellátott. A kísérletből levonható főbb következtetések: – A vizsgált évek (8 kaszálás) szénahozamait tekintve a kontrolltalajon 6,8 t/ha, az N 1 P 1 -kezelésben 8,4 t/ha, az N 2 P 2 -kezelésben 9,5 t/ha, az N 2 P 2 K 4 -kezelésekben 12,5 t/ha termést kaptunk. Az NP-kezelések terméstöbbletei az első két évben jelentkeztek. A 3. és 4. évre a káliummal nem trágyázott talaj/altalaj felvehető K-készlete kimerült és így terméketlenné vált a lucerna számára. – A lucerna N-tartalma a kezelésektől, évektől és a kaszálásoktól függően tág határok között ingadozott. Az első kaszálás idején N-hiányos talajon 2% körüli, míg a 4. kaszáláskor NP-trágyázott talajon 7% körüli N-készletet találtunk. Az NP-kezelésben a N-tartalom megkétszereződött a kontrollhoz viszonyítva az 1. kaszálás idején. Később a trágyázatlan talajon is nőtt a széna N%-a, az NP-trágyázás hatása pedig mérséklődött. – A széna K-tartalma 0,9 és 3,6% között változott. Extrém K-hiány a kontroll- és az NP-kezelésekben alakult ki. A bőségesebb K-trágyázás nyomán a kontrollon mért 1,5% átlagos K-készlet 3,0%-ra emelkedett és helyreállt a kívánatos 1,0–1,5 körüli N/P arány a hajtásban. – A javuló K-kínálattal visszaesett a kontrollhoz, ill. az NP-kezeléshez képest a Ca, Mg, P, Sr, Mn, Na és B elemek koncentrációja a szénában. Az NP-trágyázás igazolhatóan javította ezzel szemben a P, S és Sr elemek beépülését a lucerna hajtásába. Utóbbi visszavezethető arra, hogy az alkalmazott szuperfoszfát 13% S, 8% P és közel 2% Sr átlagos készlettel rendelkezett, tehát S-, P- és Sr-forrásul szolgált a növény számára. – Az irodalomban közölt levéldiagnosztikai ellátottsági határértékek alkalmasak lehetnek a lucerna tápláltsági állapotának és közvetetten a talaj tápelem-szolgál-tatásának megítélésére, így a trágyaigényének becslésére is. Kísérletünkben a zöldbimbós korú szénában a kielégítő ellátottságot a 3,5% feletti N-; 2,5% feletti K- és a 0,3% feletti átlagos P-tartalom jelentette, összhangban az irodalomban fellelhető közlésekkel.

Restricted access

A Duna–Tisza közén, erősen karbonátos réti talajon kialakult természetes gyep (Achilleo-Festucetum pseudovinae) helyén telepített kaszálón, majd füvesherén 8+8 éven át műtrágyázási kísérleteket végeztünk. Célunk nagy és jó minőségű termést adó kultúrgyepek létesítése és ezek optimális tápanyagellátásának kidolgozása volt. A kísérletek talajának sekély, 25–30 cm-es humuszos szintje szerves anyagokban, káliumban, nitrogénben és CaCO3-ban gazdag, míg foszforban nagyon szegény. Kísérleteinkben a N- és P-műtrágya 2-2 adagjának és ezek kombinációinak hatását vizsgáltuk 5 ismétléses, véletlen blokk elrendezésű 50 m²-es parcellákon a növényzet fajösszetételére, szénatermésére, nyersfehérje-tartalmára, -hozamára, valamint a talaj tápanyagviszonyaira. Az első 8 évben öntözetlen és öntözött viszonyok között 8 faj komponensű kaszálón, míg a következő 8 évben az öntözetlen kísérletben vetett 5 komponensű füvesherén végeztük vizsgálatainkat. Az öntözött kísérletet 40–50 mm vízzel évente 4–5-ször megöntöztük. – A kísérletek fitocönológiai vizsgálata. A gyep feltörése következtében beindult intenzív mineralizációs folyamatok eredményeként a talajban átmenetileg kialakult nagy N-bőség és ennek nagyfokú P-szegénysége miatt a kontrollparcellákon nagyon silány, rövid életű növényállomány jött létre. Az önmagában alkalmazott N-műtrágyázás hatására – a talaj N:P arányának továbbromlása miatt – gyenge, kis produktivitású fűállomány alakult ki. Ezzel szemben a P-trágyázás nagymértékben elősegítette a pillangósok térhódítását, fejlődését és növelte tömegét, valamint 4 éven át biztosította a pillangósok abszolút uralmát. A füvek csak a pillangósok 4–5. évben elkezdődött visszahúzódása után jutottak uralomra. Az NP-kezelésekben a füvek a N adagjától függő mértékben és gyorsasággal szorították vissza a pillangósokat és vették át az uralmat. A fű:pillangós tömegarány nagyon lényegesen eltért a szóló P-kezelésű parcellákétól. A kísérletek 4–5. évétől kezdve a pillangósok egyre gyorsabb és nagyobb mértékű természetes visszahúzódásával párhuzamosan alapvető szukcesszióváltás indult meg, a füvek közötti konkurenciaharc felerősödött, miközben a kétszikű gyomok térhódítása is elkezdődött. Mindez a gyepállományok produktivitásának jelentős mértékű csökkenésével járt együtt. A kísérletek első ciklusában vizsgált kaszálókban a pillangósok uralmát öntözetlen viszonyok között először a csomós elbír, majd a magyar rozsnok váltotta fel, míg az öntözött kísérletben a réti csenkesz dominanciáját a francia perjéé követte. A többi fűkomponens alárendelt szerepet töltött be. A fű:pillangós arányokat a P- és az NP-kezelések döntően befolyásolták, de ebben az időjárás is fontos szerepet játszott. A kísérlet második 8 évében az öntözetlen körülmények között vizsgált füvesherében a csomós ebír – amely a lucernának nagyon jó partnere volt – még az NP-kezelésekben is csak a 3–4. évben kezdte átvenni az uralmat a lucernától. A kísérlet utolsó éveiben az aszályos időjárásnak köszönhetően a magyar rozsnok jutott vezető szerephez, melynek révén – elsősorban az N200P60-kezelésű parcellákon – jó produktivitású kaszáló alakult ki. – Terméseredmények. A talaj nagyfokú P-szegénysége miatt a kontroll-, és a szóló N-kezeléses parcellákon elfogadható mennyiségű termések még a kísérletek első éveiben sem alakultak ki. Ezzel szemben a P-műtrágyázás kiemelkedően nagy terméseket eredményezett, elsősorban a pillangósok tömegének nagyarányú növelése révén. Az önmagában alkalmazott P-trágyával az öntözetlen kaszálón több év átlagában 8–9, öntözöttben 12–13 t széna·ha–1 terméseket kaptunk, nagy műtrágya-hatékonysággal (1 kg P205-tel 98–156 kg szénaterméstöbblet). Az öntözetlen füvesherében a szóló P-kezelésekkel – az első 4 év átlagában – még a kaszálóknál is nagyobb szénaterméseket (10–11 t·ha–1) értünk el. E termések 60–90%-át a pillangósok (elsősorban a lucerna) képezték. Az NP-kezelésekkel a kísérletek első 4 évében még nem kaptunk megbízható terméstöbbleteket a szóló P-kezelésekhez viszonyítva. A kísérletek második 4 évében viszont – a pillangósok erőteljes visszahúzódása miatt – jóval kisebb terméseket értünk el, különösen a szóló P-kezelések esetében. Ez a csökkenés az NP-kezelésekben kisebb volt a füvek abszolút dominanciája miatt. A N-műtrágya termésnövelő hatása ezért ekkor már nagyobb lett, különösen a nagyobb N-adagoknál. A kaszálók szénatermésének nyersfehérje-tartalma a P- és az NP-kezelések 4 évi átlagában az öntözetlen területen 835–1044, öntözöttben 1032–1456 kg·ha–1 között volt, a kontrollparcellák szénatermésében mért 260–280 kg·ha–1 nyersfehérje-tartalommal szemben. – A talaj termékenységének javulása. A kísérletek anaerob viszonyok között kialakult karbonátos réti vályogos agyagtalajának termékenysége lényegesen megnőtt a természetes gyep feltörése és az ezt követő gyeptermesztés hatására. Nagymértékben javult a hő-, víz-, és levegőgazdálkodása a talaj ősi, erős tömődöttségének megszüntetése révén. Ez a talaj kiemelkedően jó N-szolgáltatását eredményezte. A P-trágyázás hatására pedig megszűnt a talaj nagyfokú P-szegénysége. A telepített kaszálók, főként a füveshere komponenseinek (főleg a lucerna) gyökérzete jelentős javító hatást gyakorolt a talajra. A felsorolt hatások együttesének tulajdonítható, hogy 8 évi kaszáló után a 2 évig termesztett búza 8,2 és 6,6, majd a 3. évben vetett őszi árpa 7,1 t szem·ha–1 termést adott az NP-kezelésű parcellákon, a hajdani füvet is alig termő legelőn. A kísérletek eredményei is rávilágítanak arra, hogy 20–30 cm vastagságú humuszos réteggel rendelkező karbonátos réti talajú gyepeken nagy termőképességű legelők, kaszálók, és füvesherék létesíthetők, amelyek a természetes gyepek feljavításával együtt biztosíthatják a szarvasmarhák egész évi olcsó és értékes szálastakarmány-szükségletét.

Restricted access
Community Ecology
Authors: C. Vieira da Silva, I. Bianchini Jr., J. F. Gonçalves Jr., R. A. Oliveira and R. Henry

. Güsewell , S. and M.O. Gessner . 2009 . N:P ratios influence litter decomposition and colonization by fungi and bacteria in microcosms . Funct. Ecol. 23 : 211 – 219 . Handa , T. , R

Restricted access