Search Results

You are looking at 1 - 10 of 44 items for :

  • "NPK fertilisation" x
Clear All

The grass herbage had a very favourable wet year in 2001 with more than 700 mm rainfall during the total vegetation period. The hay yield of the unfertilized control plots was 1.7 and 1.2 t/ha in the 1 st and 2 nd cut, while the N 3 P 3 K 3 treatment produced 8.8 and 4.2 t/ha yields, resp. NPK fertilization increased the air-dry hay yield from 3 to 13 t/ha (1 st +2 nd cuts together). The N requirement of the young grass was moderate, while the P response significant in the 1 st cut. The optimum P supply was 150 mg/kg ammonium lactate soluble AL-P 2 O 5 in the ploughed layer. No K responses were observed on the soil with 135 mg/kg AL-K 2 O values. There were no P responses by the 2 nd cut even on the soil with low P supply (66 mg/kg AL-P 2 O 5 value), while the applied N caused a 4-fold increase in hay yield. The optimum N content in the hay, leading to maximum yield, amounted to 2% in the 1 st cut and 2.5-3.0% in the 2 nd . The applied N decreased the air-dry content of the 1 st cut from 33% to 31%, and that of the 2 nd cut from 27% to 21%. Summarizing the above, it can be stated that long-term fertilization can drastically change (in some cases with an order of magnitude) the concentrations and ratios of elements built in hay through synergetic or antagonistic effects. In the hay of the 1 st cut, for example, the minima-maxima contents of measured elements varied in air-dry hay as follows: N 0.90-3.02, Ca 0.4-0.7, S 0.14-0.32, P 0.12-0.30, Mg 0.10-0.24%; Na 70-700, Fe 100-288, Al 45-250, Mn 71-130, Sr 10-22, Zn 7-14, Ba 6-11, B 3.6-8.1, Ni 0.3-1.6, Cr 0.1-0.4, Mo 0.04-0.44, Co 0.04-0.12 mg/kg.

Restricted access

Az Országos Műtrágyázási Tartamkísérletek (OMTK) tizenkét NPK kezeléskombinációjában, kilenc termőhelyen vizsgáltuk az NPK-trágyázás hatását az őszi búza és a kukorica termésére és a talajok 0,01 M CaCl2-oldható tápelemtartalmára. A termőhelyek: Bicsérd (BI), Hajdúböszörmény (HA), Iregszemcse (IR), Karcag (KA), Keszthely (KE), Kompolt (KO), Mosonmagyaróvár (MO), Nagyhörcsök (NA), Putnok (PU). Az NPK kezelések: 000, 101, 111, 121, 201, 220, 221, 222, 331, 341, 421, 441. A N- és P-kezelések a kódoknak megfelelően 50 kg N, ill. P2O5·ha−1, a K-adagok 100 kg K2O·ha−1 hatóanyag-mennyiséggel növekszenek. Az őszi búza termésadatok a 23., 24., 27., 28. és 31. évi kísérletekből, a kukoricatermések a 25., 26., 29. és 30. évből származnak.Az NPK-kezelések jelentősen növelték az őszi búza és a kukorica öt-, illetve négyéves átlagtermését, szignifikáns különbségek jöttek létre a termőhelyek átlagában. Az NPK-kezelések különböző érvényesülése az egyes termőhelyeken az eltérő ökológiai viszonyok, köztük a különböző eredeti tápelemtartalom és szolgáltató képesség következménye.Az NPK-kezelések hatására a talajok 0,01 M CaCl2-oldható tápelemtartalma is jelentősen változott. A növények tápelemigényét meghaladó kezelések tartamhatásaként tápelem-felhalmozódás igazolható mindhárom tápelem esetében. A növények szükségletét meghaladó N-adagok, a karbonátos talajokat és a nagy agyagtartalmú kompolti (KO) talajt kivéve csökkentették a talaj pH-t. A másodfokú görbék az őszi búza ötéves termésátlaga és a 0,01 M CaCl2-ban mért összes-N, P- és K-tartalom közötti összefüggéseket szemléltetik termőhelyenként.A legnagyobb kezeléshatások azokon a talajokon igazolhatók, melyeken a kontroll 0,01 M CaCl2-oldható összes-N értéke kisebb, mint 5–10 mg·kg−1. A 15,0 mg·kg−1 érték felett altalaban nem érvényesült a nitrogén termésnövelő hatása. Kivételt képez a tápanyagban gazdag, hajdúböszörményi nem karbonátos réti talaj. A foszfor termésnövelő hatása 2,0 mg P·kg−1 érték felett — a karbonátos réti talaj kivételével — általában nem érvényesül. Az összefüggéseket jellemző R2 meghatározottsági tényezők a legkisebbek az őszi búza és a talaj 0,01 M CaCl2-oldható K-tartalma között, ami az egyéb tényezők nagyobb szerepére utal.A bemutatott eredmények igazolják, hogy a 0,01 M CaCl2-oldható N-, P- és Kfrakciók alkalmasak a tápanyaghiány és -felesleg jellemzésére. Egyben igazolják, hogy az eltérő ökológiai viszonyok között nagyobb terméskülönbségek jöhetnek létre, mint a kezelések hatására. A környezetkímélő tápanyag-gazdálkodás megköveteli a tápanyagok eltérő érvényesülésének figyelembevételét.A termésadatok átengedéséért köszönet az OMTK Hálózati Tanács elnökének, titkárának, és valamennyi kísérletfelelősnek.

Restricted access
Agrokémia és Talajtan
Authors: Éva Lehoczky, M. Kamuti, N. Mazsu, J. Tamás, D. Sáringer-Kenyeres and G. Gólya

Plant nutrition is one of the most important intensification factors of crop production. The utilization of nutrients, however, may be modified by a number of production factors, including weed presence. Thus, the knowledge of occurring weed species, their abundance, nutrient and water uptake is extremely important to establish an appropriate basis for the evaluation of their risks or negative effects on crops. That is why investigations were carried out in a long-term fertilization experiment on the influence of different nutrient supplies (Ø, PK, NK, NPK) on weed flora in maize field.The weed surveys recorded similar diversity on the experimental area: the species of A. artemisiifolia, S. halepense and D. stramonium were dominant, but C. album and C. hybridum were also common. These species and H. annuus were the most abundant weeds.Based on the totalized and average data of all treatments, density followed the same tendency in the experimental years. It was the highest in the PK treated and untreated plots, and significantly exceeded the values of NK fertilized areas. Presumably the better N availability promoted the development of nitrophilic weeds, while the mortality of other small species increased.Winter wheat and maize forecrops had no visible influence on the diversity and the intensity of weediness. On the contrary, there were consistent differences in the density of certain weed species in accordance to the applied nutrients. A. artemisiifolia was present in the largest number in the untreated control and PK fertilized plots. The density of S. halepense and H. annuus was also significantly higher in the control areas. The number of their individuals was smaller in those plots where N containing fertilizers were used. Contrary to them, the density of D. stramonium, C. album and C. hybridum was the highest in the NPK treatments.

Restricted access

–1777. Kincses S.-né, 2002. Effect of NPK fertilization on the amount and element content of winter wheat and maize grain yield (In Hungarian) In: Conference on Topical Questions of Agrochemistry, Debrecen, June. (Eds.: Győri, Z. & Jávor, A. ) 163–171. DE

Restricted access

In a long-term experiment on continuous maize set up by Béla Győrffy in 1959, changes in biotic and abiotic environmental factors were studied over time. The long-term effects and stability of the cropping systems, the year effects and the genotype × environment interactions were analysed. The original aim of the experiment was to determine whether the NPK nutrients in farmyard manure could be replaced partially or entirely by inorganic NPK fertiliser. In the present experiment the effect of farmyard manure, mineral fertiliser and the year effect on yield and yield stability were studied for four years (2005–2008). Various levels of farmyard manure and mineral fertiliser induced significant changes in the yield, harvest index, thousand-kernel mass, grain number per ear and grain protein content.

Restricted access

The long-term mineral fertilisation experiment set up on acidic brown forest soil in Gödöllő in 1972 has made it possible over the years to answer a number of questions. It became clear that, in general, increasing rates of NPK fertilisation only caused a significant increase in the yields obtained in the crop rotation at lower rates (150–300 kg NPK/ha). As time went on, rates higher than this caused yield depression. The continuous application of high fertiliser rates led to a substantial increase in the P and K contents of the ploughed layer and in the quantity of nitrate accumulating in the 3 m soil profile. An increase in the quantity of nutrients was associated with a reduction in the pH and in the content of Ca and Mg. When mineral fertilisation was omitted for six years, there was a substantial reduction in the P and K contents of the ploughed layer.

Restricted access

Összefoglalás

A tápanyag-gazdálkodás továbbfejlesztéséhez szükséges a növények tápláltsági állapotát jól jellemző, valamint a várható terméssel minél megbízhatóbb kapcsolatot mutató tápelem-koncentrációk megállapítása. Ismert, hogy a kálium számos életfolyamat nélkülözhetetlen eleme a növény életében.

Dolgozatunk célja, hogy összefüggést keressünk a kijuttatott kezelések és a növény tápláltsági állapota között.

Tenyészedényes kísérletünket 2006 tavaszán üvegházi körülmények között állítottuk be agyagbemosódásos barna erdőtalajon. Tesztnövénynek a tavaszi árpa (Hordeum vulgare L.) Scarlett fajtáját választottuk. A trágyázatlan kontrollon kívül nyolc NPK kezelést alkalmaztunk két NP szinten növekvő K-adagokkal. Különböző fejlettségi stádiumokban, fő növényi részenként folytattunk vizsgálatokat.

A legmagasabb K-koncentráció a bokrosodáskori növényekben mutatható ki, az általunk kijuttatott kezelések hatására mért legmagasabb K-koncentráció 6,6% volt, melyet az N2P2K3 kezelésnél kaptunk. A virágzó kalász K-tartalma a trágyázástól függetlenül közel azonosnak bizonyult, 0,81–0,90% közé esik. A K0 kezelések kivételével az általunk mért K-koncentrációk a kielégítő, ill. magas kategóriába esnek. Az összefüggés-vizsgálatok eredményei igazolják, hogy szoros kapcsolat van a növény K-tartalma és száraztömeg gyarapodása között. A különböző adagú és arányú kezelések erősen befolyásolják, hogy az egyes növényi részek különböző fejlettségi stádiumokban mekkora mennyiségben és milyen eloszlásban tartalmazzák a felvett K-ot, hogyan alakul száraztömegük, víztartalmuk.

Restricted access

Összefoglalás

Egy műtrágyázási tartamkísérlet 34. évében, 2007-ben vizsgáltuk az eltérő N, P, K ellátottsági szintek és kombinációik hatását a réti csenkesz (Festuca pratensis) vezérnövényű, nyolckomponensű, pillangós nélküli gyepkeverék termésére, fejlődésére és N-felvételére. Termőhely talaja a szántott rétegben mintegy 3% humuszt, 3–5% CaCO3-ot és 20–22% agyagot tartalmazott, N és K elemekben közepesen, P és Zn elemekben gyengén ellátottnak minősült. A kísérlet 4N×4P×4K=64 kezelést×2 ismétlést=128 parcel lát foglalt magában. A talajvíz 13–15 m mélyen helyezkedik el, a terület aszályérzékeny. A gyep telepítése spenót elővetemény után 2000. szeptember 20-án történt gabona sortávra 60 kg/ha vetőmaggal. Főbb eredményeink: A száraz 2007. évben csak egy kaszálásra került sor. A 37 éve N-trágyázásban nem részesült talajon 0,5 t/ha, a 300 kg/ha/év N-adaggal trágyázott és P-ral is jól ellátott talajon 4,0 t/ha szénatermés képződött. Önmagában a P-trágyzás hatástalan maradt, de a Ntrágyázás hatékonysága is mérsékelt maradt a P-hiányos parcellákon. A K-ellátás növelése érdemi terméstöbblettel nem járt ezen a K-mal közepesen ellátott termőhelyen.

A N-kínálattal a legtöbb vizsgált elem (fémek, kationok) tartalma nőtt a szénában. A nagyobb terméssel előálló hígulás enyhén csökkentette a K, P és a S tartalmát. Érvényesült a nitrát-molibdenát antagonizmus, a N-bőség nyomán a Mo beépülése gátolt volt. A P-kínálat emelkedésével nőtt a P és S, illetve csökkent a Zn és Mo a szénában az ismert P-Zn, illetve foszfát-molibdenát antagonizmus miatt. A K-trágyázás a K-tartalmat emelte és igazolhatóan mérsékelte a Ca, Mg, Na, Sr, Cu kationok és a B beépülését.

Az N és P elemek közötti kölcsönhatások eredményeképpen a P 0,14–0,40%, S 0,13 – 0,23%, a NO3-N 0,2–3,2 g/kg, Zn 12–23 mg/kg, Sr 10–24 mg/kg, Mo 0,5–2,3 mg/kg szélső értékek között változott. Az N és K ellátottsági szinteken/kombinációkban a K 1,1–2,2%, Ca 0,4–0,8%, Na 0,1–1,5 g/kg, B 4–6 mg/kg tartományban volt.

A tápelemarányok is jól jellemezték a széna tápláltsági állapotát. A nagy termés a 2% feletti N és 0,2% feletti P, tehát a 8–10 körüli N/P arányhoz volt köthető. Itt az irodalmi utalásokkal összhangban termékeny talajon a P/Zn aránya 100–150, a P/NO3-N aránya 200 körüli volt, míg a Cu/Mo aránya elérte a 10 körüli értéket. Az extrém N-hiányt jelezte a 3 körüli N/P aránya, a kifejezett Zn-hiányt a 300 feletti P/Zn aránya, valamint az erősödő Cu-hiányt a 2 körülire szűkült Cu/Mo aránya. Növényelemzéssel az indukált elemaránytalanságok feltárhatók, a tápláltsági állapot diagnosztizálható.

Az N és P ellátottság hatásaként a mért hektáronkénti elemfelvételek az alábbiak szerint alakultak: 5–96 kg N, 2–26 kg Ca, 2–11 kg P, 1–7 kg Mg, 0,1–8,0 kg NO3-N. Ami a mikroelemeket illeti: 34–405 g Fe, 25–354 g Mn, 18–210 g Al, 5–95 g Sr, 7–89 g Zn, 2–20 g B, 1–15 g Ba és Cu, 0,7–4,0 g Mo, 0,1–1,4 g Ni, 0,01–0,11 g Cd hektáronként. Az As, Hg, Cr, Se, Co g/ha kimutatási határ alatt maradt. A K 8–84 kg/ha, a Na 0,1–4,9 kg/ha, Mo 0,6–3,6 g/ha szélső értékeket mutatta az N és K szintek függvényében.

A vizsgált pillangós nélküli gyepszéna fajlagos elemigénye 1 t széna előállításához kísérleti körülményeink között, eltekintve a szélső értékektől az alábbinak adódott: 10–23 kg N, 12–20 kg K (14–24 K2O), 4–6 kg Ca (5–8 kg CaO), 2–3 kg P (4–7 kg P2O5) és 2 kg körüli Mg (3–4 kg MgO). Adataink iránymutatóul szolgálhatnak a tervezett termés elemigényének számításakor a szaktanácsadásban.

Restricted access