Search Results

You are looking at 1 - 10 of 15 items for :

  • "Neorenaissance" x
  • All content x
Clear All

Darstellungen zur Neorenaissance und ihren kulturellen Implikationen: Milde, Kurt: Neorenaissance in der deutschen Architektur des 19. Jahrhunderts , Dresden 1981 (grundlegend); Zander-Seidel, Jutta: Kunstrezeption und Selbstverständnis. Eine Untersuchung zur

Restricted access

A 19. század folyamán a Habsburg Birodalom, illetve az Osztrák–Magyar Monarchia magyar lakta városaiban nagyszabású színházépítés folyt. A színház a nemzeti identitás megerősítésére és a magyar nyelv általános használatának szorgalmazására szolgált. A színházépületek stílusát nem elsősorban építészeti és esztétikai szempontok, hanem politikai indokok határozták meg, a színház a városok fejlődése, s egyben a polgárosodás bizonyításának egyik fontos eszköze volt, olyan középületet jelentett, amely a várossá válás egyik meghatározó elemévé vált. A színházépítők elsősorban fővárosi építészek voltak, akik Bécsben, Berlinben és Münchenben végezték a tanulmányaikat, ahol a 19. század közepére Európában általánosan elfogadottá és a városi paloták, illetve a városi középületek esetében divattá vált neoreneszánsz stílusban tervezték meg színházépületeiket. A magyar építészek az Európában látott stílusmintát követve alkották meg színházépületeiket, amelyek elsősorban a városi palota jellegét mutatják külső megformálásukban (Szkalnitzky Pesti Nemzeti Színház, 1871–1874; Arad, 1871–1874; Fellner & Helmer Temesvár, 1871–1875; Halmay Andor Békéscsaba, 1884–1885; Hauszmann Alajos Szombathely, 1880), belsejükben, a nézőtér-játszótér viszonylatában pedig a 17–18. században kialakult és kanonizálódott „itáliai–francia színház” tipológiáját mutatják. A magyar és az európai építészetnek is remekműve Ybl Miklós alkotása, a Magyar Királyi Operaház (1874–1884), amely Budapesten a Sugár út első traktusában épült fel az egész utat átfogó urbanisztikai koncepció jegyében alkalmazott neoreneszánsz stílusban.

Restricted access

Anmerkungen 1. Winfried Nerdinger , Neorenaissance und Renaissancismus , in: Gottfried von Neureuther. Architekt der Neorenaissance in Bayern

Restricted access

Abstract

From the 1850s to the 1880s several young Hungarians went to Berlin to study at the Baukadamie. The Technical University in Budapest was not yet in the position to offer the kind of education available in western Europe, besides travelling to the Prussian capital provided a welcome alternative to Vienna, whose cultural and political dominance in Hungary was for many too overwhelming. At the Berlin Bauakademie the teachers of the post-Schinkelian period, such as August Stüler, Johann Strack and Richard Lucae, inculcated in their students a form of Neorenaissance which would be later termed as “Berlin Renaissance” by contemporaries in Hungary. This variant was characterized by restrained forms and a somewhat dry approach, a trend which for some time remained distinctive and distinguishable within the spectrum of revived styles in Hungarian architecture. The Hungarian representatives of the “Berlin Renaissance”, e.g. Antal Szkalnitzky, Emil Unger, Ferenc Kolbenheyer and Alajos Hauszmann gained important positions in their profession, thus brought the trend to prominence. Yet architects trained elsewhere, chiefly in Vienna and at other cultural centres of the German-speaking world, brought similar impulses and soon a general language of Neorenaissance architecture, typical of most Central European countries, evolved.

Restricted access

Abstract

A review of tendencies in the architectural history of Hungary from the late 19th century up to the present and observations concerning their paralleles and sources in Munich.

Restricted access

Abstract

A monographic study about the works of a local architect, whose activities were very influential for the building culture of the west Hugarian city of Sopron. In his late works a transition from Neorenaissance to Neobaroque can be observed.

Restricted access

Besides a great number of public and private buildings in cities, in the course of his long career Ybl designed several country houses. Their number is ten, but the authorship of many more structures of this kind were traditionally attributed to him. In this article attempt has been made to establish the substantiated attributions. Ybl designed country houses mostly at the beginning of his career, and primarily for a group of patriotic-liberal aristocrats. These patrons and the location of their houses are the following: Count Lajos Batthyány, Ikervár; Count Pál Zichy, Nagyhörcsök; Count Ede Károlyi, Füzérradvány; Count Béla Wenckheim, Fás; Count János Waldstein, Várpalota; Baron József Csekonics, Zsombolya; Count Ödön Lónyay, Bodrogolaszi; István Bittó, Drávafok; Count Frigyes Wenckheim, Szabadkígyós; Count Gyula Károlyi, Parádsasvár. In this field Ybl resorted to styles that he otherwise seldom cultivated, such as Neo-Gothic and German Neo-Renaissance, and for the shape of the buildings, he preferred the elongated oblong.

Restricted access

Az MTA Kiskonferenciáján elhangzott előadás számos érdekességet mutatott be a székházépület műemléki jelentőségéről és műemléki kezelésének múltjáról. Az MTA székház sokak szerint hazánk második legjelentősebb középülete. Budapest első neoreneszánsz épülete a historizmus jegyében valósult meg, mely irányzat a mai napig döntően meghatározza a város képét (pl. Halászbástya, budai Várpalota). A historizmus Magyarországon a klasszicizmust követően — a romantikus építészettel párhuzamosan —, az 1860-as évek elején jelentkezett: elsőként a neoreneszánsz jegyeivel, amely mellé aztán felzárkóztak a neogótikus, neoromán és neobarokk építészet művelői is.

Az előadás e mű kapcsán érintette a magyar műemléki törvények forrásait, elemezte a műemléki épület funkcióit. Az épület történeti helyként, művészeti emlékként is jelentős szereppel bír. A palota térvilága, gazdag képzőművészeti anyaga, valamint az épületet meghatározó stílusjegyek mellett a II. világháború által okozott károk helyreállításának folyamata is ismertetésre került.

Restricted access

A cikk a Magyar Tudományos Akadémia Széchenyi István téri székháza ünnepélyes átadásának másfélszáz éves évfordulója alkalmából bemutatja a várostörténeti szempontból is kiemelkedő jelentőségű középület építése során alkalmazott kőanyagokat. Levéltári források és kordokumentumok alapján ismerteti az építkezés legfontosabb eseményeit, az építő- és díszítőkövek beszerzésének, felhasználásának körülményeit, az ehhez kapcsolódó költségeket, majd ezt követően a kőzetek típusait, származási helyét veszi sorra. A székház kőzeteinek kiválasztása a neoreneszánsz ízlés- és formavilágát tükrözi: az épület homlokzata uralkodóan Budapest környéki porózus mészkövekből, forrásvízi mészkőből, lábazata pedig gerecsei vörös mészkőből áll, belsejében a Habsburg Monarchia területéről származó csiszolható mészkövek és márványok láthatók.

Open access

His life-style: Architect. Miklós Ybl, the confidant of the Academy

Einleitung zu der wissenschaftlichen Konferenz und der Kabinettausstellung in der Kunstsammlung der Akademie anlässlich des 200. Geburtstages von Miklós Ybl, gehalten am 8. April 2014

Acta Historiae Artium Academiae Scientiarum Hungaricae
Author: Ernő Marosi

This introduction is the edited version of the opening speech delivered at the scientific conference and exhibition commemorating the bicentenary of Miklós Ybl’s birth (1814–1891). As the first representative of the professional architect emancipated from the guild organization, Ybl still enjoys a quasi symbolic prestige in the Hungarian architectural community. Instead of becoming a member of the Hungarian Academy of Sciences, he owed his success and great influence — upon determining the stylistic character of the Hungarian capital, Budapest from 1873, for example — to the confidence placed in him by the liberal aristocrats who played a leading role in the management of the scholarly institution. Since in the early 20th century the historicism of renaissance inspiration which he represented was discarded as eclectic academism, and in the decades of socialist realism the style was condemned for class-struggle reasons, it was only in the past two or three decades that the positive evaluation of the principle of style choice and pluralism of styles could gain ground. The paper stresses the continuity of neo-classicism and historicism reviving the gothic and the Romanesque styles as well as the neorenaissance mode in the tradition of the academic theory of architecture. It does not deny the importance of function but reckons with an iconological interpretation of function which is contradictory to 20th century functionalism.

Restricted access