Search Results
Abstract
Background
Obsessive-compulsive disorder (OCD) is a biologically heterogeneous neuropsychiatric disorder. It is associated with impulsive as well as compulsive neurocognitive mechanisms. Cigarette smoking is common among most psychiatric patients; however, OCD patients are thought to show reduced rates. OCD smokers may thus represent a relatively uncommon OCD subtype, characterised by increased impulsivity. In this study, we aim to establish the prevalence of smoking in a large, well-defined OCD cohort. We investigate whether smokers with OCD differ from non-smokers with OCD on clinical measures of behavioural impulsivity and domains of personality and temperament, including reward-dependence and novelty-seeking.
Method
183 of 200 outpatients with DSM-IV OCD were interviewed to determine smoking status. A sub-sample of 10 smokers was compared with 10 non-smokers, pair wise matched for age and gender. Patients were assessed for DSM co-morbidity, symptom profile, OCD severity, behavioural impulsivity and personality dimensions.
Results
Only 10 individuals (5.46%; five males) were smokers. Compared to OCD non-smokers, OCD smokers scored significantly higher on the Barratt Impulsiveness Scale (p < 0.001). They also scored significantly higher on TCI measures of novelty seeking (p < 0.001) and reward dependence (p < 0.001) and significantly lower on measures of harm avoidance (p < 0.001).
Conclusions
Tobacco smoking is rare in OCD. Significantly higher levels of behavioural impulsivity and temperamental factors associated with reward driven impulsivity are seen in OCD smokers compared to non-smokers. Tobacco smoking may indicate a possible source of neurocognitive heterogeneity in OCD.
A kényszeres zavar (obszesszív-kompulzív zavar; OCD) élettartam-prevalenciája gyermekekben és serdülőkben is magas, 18 éves korra a 2-3%-ot is elérheti. Az OCD kezelésében az ajánlott pszichoterápiás módszer a kognitív viselkedésterápia, amelynek hatékonyságát számos vizsgálat igazolta felnőttekben és gyermekekben egyaránt. Gyermek- és serdülőkorú páciensek esetében a kognitív viselkedésterápiás módszereket adaptálnunk kell az életkori sajátosságok, valamint a juvenilis kórforma sajátosságainak figyelembevételével. Az OCD kognitív és tanuláselméleti modelljeinek vizsgálata gyermek és serdülő mintán hozzájárul a juvenilis kórforma megértéséhez és a kognitív viselkedésterápiás módszerek fejlődéséhez.
In our recently published article, we investigated the behavioral addiction model of obsessive–compulsive disorder (OCD), by assessing three core dimensions of addiction in 38 patients with OCD and 39 healthy participants
adolescent OCD in SSRI-refractory cases: A case series Annals of Clinical Psychiatry 16 201 207 . S. Tumkaya
with several clinical studies showing increased harm-avoidance in obsessive–compulsive disorder (OCD) ( Kim, Kang & Kim, 2009 ), more recent clinical, neuropsychological and neuroimaging studies challenged this idea and described a different portrait of
, the aim of this review is to discuss the potential use of psilocybin for patients with Obsessive-Compulsive Disorder (OCD). Tentative evidence from multiple sources (preclinical investigations, case studies, and an open-label trial) together suggest
obsessive-compulsive disorder (OCD) and/or hoarding. Why might loot box purchasing be associated with obsessive compulsive and/or compulsive spectrum symptomatology? Although OCD is a clinical diagnosis, like many clinical diagnoses it exists on a continuum
Absztrakt
A gyermekkori pszichiátriai zavarok többségének hátterében a központi idegrendszer fejlődésének elmaradása fedezhető fel. A fejlődési zavarok egy körére jellemző az adott szituációban helytelen viselkedések és gondolatok gátlásának képtelensége. A figyelemhiányos/hiperaktivitási zavar (ADHD) impulzív tünetei, a Tourette-féle zavar (TS) akaratlan mozgásai, a kényszeres zavar (OCD) gondolatai és cselekvései feltehetően a thalamocorticalis gátló körök éretlensége miatt lépnek fel. Család- és ikervizsgálatok nagyfokú genetikai meghatározottságot mutattak ki, agyi képalkotó eljárások pedig a prefrontális kéreg és a bazális ganglionok érintettségét írták le mindhárom kórképben. Ezen agyterületeken végződnek többek közt az agytörzs magjaiból induló monoamin neurotranszmitter rendszerek, így a genetikai rizikófaktorok kutatása nagyrészt a dopamin, noradrenalin és a szerotonin rendszerek génjeire irányult. A dopamin transzporter és receptorok polimorfizmusai ADHD-val és TS-val mutatnak összefüggést, míg OCD-ben a szerotonerg kandidáns génekkel kaptak ígéretes eredményeket. E multifaktoriális zavarok kialakulásban természetesen a környezeti hatásoknak is fontos szerep jut, az elmúlt évek nagy esetszámú vizsgálatainak keretében sikeresen elindult a genetikai és környezeti faktorok interakcióinak feltárása is.
In their recent article, Grassi et al. ( 2015 ) compared 38 individuals diagnosed with obsessive–compulsive disorder (OCD) with 39 nonpsychiatric control participants, on two tasks of decision making, and the Barratt impulsiveness scale (BIS
Introduction Obsessive–compulsive disorder (OCD) is a neuropsychiatric condition characterized by highly distressing and intrusive thoughts, images or ideas (obsessions), as well as coercive, repetitive, and often ritualistic
