Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for :

  • "PSA-szint" x
Clear All

Absztrakt:

Bevezetés: Korábbi kísérletek és klinikai megfigyelések alapján a pajzsmirigyhormonok szerepet játszhatnak a prosztatarák kialakulásában. Célkitűzés: Retrospektív adatelemzésünk során a pajzsmirigy-stimuláló hormon (TSH) és a prosztataspecifikus antigén (PSA) vérszintjei közötti kapcsolatot értékeltük a Semmelweis Egyetem Laboratóriumi Medicina Intézetében az elmúlt 12 évben mért TSH- és PSA-szintek alapján. Módszer: A laboratóriumi informatikai rendszerből lekértük azon, 40 és 75 éves kor közötti férfi betegek TSH- és PSA-értékeit, akiknél a két mérés között legfeljebb 14 nap telt el (n = 7279). A logaritmizált TSH- és PSA-szintek közti kapcsolatot többszörös regresszióval értékeltük, és a betegek életkorára korrigáltuk. Eredmények: Az lnPSA és lnTSH, valamint az lnPSA és az életkor között szignifikáns kapcsolatot találtunk (r = 0,297, illetve 0,472). A hyperthyreoticus (TSH<0,35 mU/ml) (n = 405) és euthyreoticus (TSH 0,35–4,95 mU/ml) (n = 6698) betegek PSA-szintjei szignifikánsan különböztek, alacsonyabb TSH esetén magasabb volt a PSA-szint (1,118 [0,639–2,338] vs. 0,920 [0,508–1,826] ng/ml, p<0,016). A regressziós elemzés alapján a TSH 10%-os csökkenése esetén a vizsgált populációban 0,42%-kal nő a PSA-szint. Ez azt jelenti, hogy ha egy betegnél a 2,0 mU/ml TSH-szint 0,2 mU/ml-re csökken, akkor a PSA-értéke 42%-kal emelkedne. Következtetés: Eredményeink arra utalnak, hogy a PSA-szint egészséges referenciatartománya hyperthyreoticus és euthyreoticus betegek között eltér. Javasolt, hogy a PSA klinikai vágóértékét a laboratóriumok a beteg pajzsmirigystatusa alapján módosítsák. Orv Hetil. 2019; 160(35): 1376–1379.

Open access

Bevezetés és célkitűzés: A szerzők a prosztatarák, a leggyakoribb férfi malignus daganat diagnosztizálását és kezelését vizsgálták a prosztataspecifikus antigén (PSA) klinikai bevezetése évének (1994) és a 10 évvel későbbi adatok összevetésével. Eredmények: Az évente végzett prosztatabiopsziák száma a vizsgált évtized alatt 4,5-szeresére nőtt. 1994-ben a biopsziák 36,2%-a, 2004-ben 47,5%-a bizonyult prosztataráknak. A biopsziázott betegek átlagéletkora a vizsgált évtized alatt 69,7 évről 62,3 évre csökkent, de a prosztatarákos betegek átlagéletkora változatlan (70,8 vs. 71,3 év). Következtetések: 2004-ben a korábban mért teljes PSA-szint mellett az ún. szabad PSA és a PSA-denzitás vizsgálata is a diagnózis részévé vált, a prosztatabiopsziákat transrectalis ultrahang-vezérelten, nem vakon és perinealisan – mint korábban – végezték. Ennek köszönhetően a prosztatabiopsziák hatékonysága fokozódott, de jelen módszerekkel mégsem sikerült a prosztatarákot fiatalabb életkorban felismerni. A diagnosztizált prosztatarákok Gleason-pontszámmal jellemezhető malignitása csökkent, így több kuratív beavatkozásra alkalmas beteget észleltek. Ugyanakkor a betegségspecifikus átlagos prosztataspecifikus antigén-érték magas volta jelzi, hogy még mindig az előrehaladottabb (és ezért csak palliatívan kezelhető) betegek vannak többségben.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Riesz, András Rusz, Miklós Szűcs, Attila Majoros, Péter Nyírády, Attila Keszthelyi, Miklós Szűcs, Stelios Mavrogenis, Gábor Filkor, József Pánovics and Imre Romics

Berczi Cs., Varga A., Flaskó T. és mtsai: A radikális perinealis prostatectomiák eredményessége műtét előtti 20 ng/ml feletti PSA-szint esetén. Uroonkológia, 2005, 2 , 67–70. Flaskó T

Open access