Search Results

You are looking at 1 - 10 of 15 items for :

  • "Római Birodalom" x
  • All content x
Clear All

A Kr. e. II. században megszületik egy olyan ideológia, mely a Római Birodalom létjogosultságát igazolta a meghódítottak előtt. Lényege a következőkben összegezhető: akkor igazságos egy állam uralma más államok felett, hogyha ez a viszony az alávetett állam érdekét is szolgálja, ez pedig akkor lehetséges, hogyha az uralkodó állam kiválóbb, és az alávetetteket jobbá teszi, jobb irányba vezeti, mintha ők önmagukat irányítanák. A tanulmány első részében amellett érvelek, hogy ezt az elméletet Panaitiosnak, a sztoikus filozófia középső korszakában alkotó filozófusnak kell tulajdonítanunk. Ezután azt bizonyítom, hogy a Róma világbirodalommá válását megíró megalopolisi Polybios – aki baráti viszonyban volt Panaitiosszal, és vele gyakran cserélt eszmét államelméleti, politikai kérdésekről – az elméletet ismerte, és a Római Birodalom, valamint a meghódított államok viszonyára alkalmazta is.

Restricted access

Az aranyfejű hajtűk a római kori ékszerek különleges csoportját alkotják. Jelen tanulmány célja a Római Birodalom különböző területein található 28 lelőhelyről származó 91 darab hajtű vizsgálata tipológiai, kronológiai és funkcionális szempontok szerint, felhasználva a más nyersanyagokból készült párhuzamokat és a portrészobrászatban, illetve portréfestészetben ismert hajtűábrázolásokat.

Restricted access

Nero a halála után néhány évvel ismét feltűnt a római politika színpadán, a birodalom keleti tartományaiban, mégpedig legalább kétszer. Az ál-Nerók tevékenységén túl más politikai kalandorok hasonló történetei is ismertek a római történetírásban. A tanulmány elemzi az ismert hasonmások történeteit, bemutatva a közös motívumokat. Továbbá megpróbál magyarázatot adni az ál-Nerók kísérleteire az adott történelmi kontextusban.

Open access

Hajnal István sajátos történelemszemléletét a racionális, tehát haszonelvű és a szokásalapú, tradicionális társadalomformák kettőssége határozza meg. A racionális szellemű Római Birodalom és a szintén racionális szellemiségű újkor közé ékelődött be a szokásszerű középkor a maga szövevényes, átláthatatlan társadalomszerkezetével. Hajnal elméleti és gyakorlati munkáiban egyaránt hangsúlyozza, hogy az újkor látványos technikai fejlődésének gyökereit a középkor társadalmi viszonyaiban kell keresni, ahol a szakmák képviselőit nem szorították a piaci viszonyok bizonytalanságai. Elidőzhettek az anyagnál, megtapasztalhatták tulajdonságait. A tudományos világban úgy mondhatnánk: volt idő és energia az alapkutatásokra. Az írás a gazdag hajnali anyagból a malmok példáját kiemelve igyekszik illusztrálni az állítást.  Hajnal nem foglalkozott kiemelten az építészet kérdéskörével. Jelen dolgozat szerény eszközeivel elsőként tesz kísérletet a hajnali társadalomelmélet építészettörténeti vonatkozásainak felvillantására, a társadalomformák és építészeti stílusok néhány összefüggésének feltárására: hogyan hatott a széttagozódott középkori munkaszervezet az additív tér- és tömegkompozíciók kialakulására; hogyan racionalizálódott a gótika korában az építészeti munkaszervezet, hogyan jelent meg az egyre egységesebb építészeti teljesítmény.  Utalok a kolostorok és a plébániaegyházak viszonyára is: míg az előbbi - társadalmilag és építészetileg - egyaránt az antik örökség racionalitását őrizte meg, addig a plébánia vált a közvetítő kapoccsá a tágabb, szokásszerű környezet felé. Az erős központi hatalom bátran támaszkodhat a kolostorszervezetre. Ez különösen az európai peremterületeken szembeötlő. A Magyar Királyságban a kolostorok és az uralkodói építkezések korai megjelenése még tisztán nyugati mintákat követ. Központi akarat és erő elegendőek a megvalósításhoz. A szilárdabb formákat létrehozó társadalom fejlődésének azonban időre van szüksége. A falusi, városi plébániaegyházak csak több évszázados fejlődés után, a helyi hagyományokat is magukba foglalva terjedtek el tömegesen. Végül utalok a középkori magyar építőtevékenységnek a népi kultúrában, sok esetben kényszerből fennmaradt vonatkozásaira.

Restricted access

Transfer and Export in Architectural History •

Three Case Studies from the Carpathian Basin

Építés - Építészettudomány
Authors: Zsuzsanna Emília Kiss, Gergő Máté Kovács, and Martin Pilsitz

Transferring a building type from its original context (in the sense of genius loci) into a foreign environment for which it was not intended, is equivalent to transplantation. As the case studies show, the evoked response does not necessarily have to be negative. Rather, this phenomenon is to be understood as an external impulse that influences regional architectural development.

This paper examines the principle of the architectural-historical process in the territory of the Carpathian Basin in three periods. The case studies of the article are derived from the architecture of the Roman era (1st–5th centuries CE), the Ottoman era (16th–17th centuries CE) and the historical industrial architecture of the era of Austro-Hungarian Monarchy (19th–20th centuries CE), since the Carpathian Basin, the interference territory of Western and Eastern Europe, Northern Europe and the Balkans, was under the influence of states with centres in a different area. These being the Roman Empire, the Ottoman Empire and the Austro-Hungarian Monarchy, all having a determinative influence on the following period’s architecture.

Consequently, the influence of a relatively different culture with global dimensions can be examined within a regional context. This perspective leads to the actual question of architectural history: how the interaction of local and global architectural tendencies and features, the relationship between the centre, semi-periphery and periphery influence the examination of architectural processes and preservation of unique values. By examining the case studies, the paper establishes the categories of architectural transfer and architectural export. The aim of the paper is to stimulate discussions through further examples.

Az olyan eset, amikor egy épülettípus eredeti kontextusából (a genius loci értelmében) átkerül egy, a kialakulási helyéhez képest idegen környezetbe, megegyezik az áttelepítés jelenségével. Amint azt az esettanulmányok mutatják, a kiváltott hatás nem feltétlen negatív, így a jelenséget sokkal inkább egy olyan külső impulzusként lehet értelmezni, amely befolyásolhatja a regionális építészeti fejlődést.

A tanulmány három szakaszban vizsgálja az alapvető építészettörténeti folyamatokat a Kárpátmedence területén. Az írás esettanulmányai a római kor építészetéből (Kr. u. 1–5. század), az oszmán hódoltság korszakából (Kr. u. 16–17. század) és az Osztrák-Magyar Monarchia-korabeli történeti ipari építészet (Kr.u. 19–20. század) témaköreiből származnak. A Kárpát-medence Nyugat- és Kelet-Európa, valamint Észak-Európa és a Balkán-félsziget találkozási pontjában fekszik, és számos olyan államalakulat hatása érte, melynek központja e területen kívülre esett. A Római Birodalom, az Oszmán Birodalom és az Osztrák-Magyar Monarchia jelentős befolyást gyakorolt a vizsgált korszakok és terület építészetére.

Következésképp a területen a tárgyalt időszakokban a helyitől viszonylag eltérő, globális léptékű kultúra hatása vizsgálható, regionális összefüggésben. Ez az aspektus az építészettörténet aktuális kérdéseihez vezet: miként befolyásolja a regionális és globális építészeti tendenciák és tulajdonságok kölcsönhatása, valamint a központ, a félperiféria és a periféria kapcsolata az építészeti folyamatok vizsgálatát és az egyedi értékek megőrzését. Az esettanulmányok vizsgálatával a tanulmány az építészeti transzfer és az építészeti export kategóriáit vezeti be. A szerzők szándéka, hogy írásukkal további példákat bemutató diskurzust ösztönözzenek.

Was wir heute Architekturgeschichte nennen, ist die bauliche Manifestation einer Vielzahl von Faktoren, die auf den vielschichtigen Entstehungsprozess von historischen Gebäuden Einfluss genommen haben. Einer dieser Einflussfaktoren ist der Architekturtransfer, im Sinne eines Austausches von Wissen über das Bauen, der zwischen Regionen, Ländern und Kontinenten wirksam war. Durch diese Erweiterung des Aktionsradius wurde die Wirksamkeit von Architektur in der Baugeschichte vom Regionalen zum Überregionalen vergrößert, ab dem 17. Jh. gar zum Globalen expandiert. Im Rahmen des vorgelegten Artikels kann das Thema nicht umfassend und abschließend aufgearbeitet werden. Vielmehr soll das Phänomen an Fallstudien aus drei verschiedenen Zeitepochen (Römische Bauten 1–5. Jh., Osmanische Bauten 16–17 Jh. und Industriegebäude 19–20. Jh.) des geografisch klar umgrenzten Gebietes der Pannonischen Tiefebene angesprochen und zur Diskussion gestellt werden. Ausgangspunkt der Überlegung ist die Frage, ob der Architekturtransfer hinsichtlich seiner Motivation und seines Mechanismus vom Architekturexport zu unterscheiden ist, oder dieser lediglich eine Variation des Transfers darstellt.

Open access

–200. Marton 1936 = L. Marton : A római császárok cultusa: Vallástörténeti tanulmány a római birodalom fénykorából enyészetéig [The Cult of the Roman Emperors: An essay about the history of religion from the heydays of the Roman Empire until its decline

Restricted access

Clausenburg vor dem Ungarischen Erz-Rebellen Rakozi, Auffgerichten, Von denen Kay. Aber nach erhaltenen grossen Victori unter den S. V. Galgen verbrennten Triumph-Porten. App. H. 2373. Ismerteti G. Etényi Nóra: A Rákóczi-szabadságharc hírei a Német-római

Restricted access

83 160 Garbsch J. 1984 Terra sigillata: A Római Birodalom luxusedényei tükrében. Budapest. Grünewald, M. 1979a Die Gefäßkeramik des Legionslagers von Carnuntum

Restricted access