Search Results

You are looking at 1 - 10 of 34 items for :

  • "SARS-CoV-2-fertőzés" x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

Obstruktív tüdőbetegségek súlyosbodása SARS-CoV-2-fertőzés hatására a marosvásárhelyi Pulmonológiai Klinika beteganyagában

Exacerbation of obstructive pulmonary diseases by SARS-CoV-2 infection in patients treated in the Pulmonology Clinic of Târgu Mures

Orvosi Hetilap
Authors:
Mioara Szathmáry
,
Elena-Cristina Gîrbovan
,
Hédi-Katalin Sárközi
,
Zsuzsanna Gáll
,
Mara Andreea Vultur
,
Alexandra Floriana Nemeș
,
Edith Simona Ianoși
, and
Gabriela Jimborean

Bevezetés: A SARS-CoV-2-fertőzés fokozott súlyosságát mutatják a szakirodalmi adatok szív- és érrendszeri betegségben, vesebetegségben, krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD), asztmában, elhízásban, cukorbetegségben, daganatos betegségben szenvedő és immunszupprimált betegeknél. Módszer: A retrospektív vizsgálatba 90 (29,7%), COPD-vel vagy asztmás exacerbatióval összefüggő SARS-CoV-2-fertőzésben szenvedő beteget vettünk be azon 303 betegből, akik a tanulmányozott 7 hónap alatt kórházi felvételre kerültek. A COPD/asztma exacerbatio klinikai aspektusa átfedésben volt a SARS-CoV-2-fertőzéssel, ezért 90, obstruktív betegség nélküli, SARS-CoV-2-ben szenvedő beteggel hasonlítottuk össze csoportunkat. Mindkét csoportból kizártuk azokat a betegeket, akiknek ismert súlyos szívelégtelenségük, cukorbetegségük vagy daganatuk volt, annak érdekében, hogy ne zavarjanak más kedvezőtlen prognosztikai tényezők. Az esetek súlyosságát klinikai vizsgálattal, pulzoximetriával, CT/mellkasröntgen és gyulladásos markerek alapján értékeltük. Eredmények: Mérsékelt/súlyos tüdőgyulladásban szenvedett (kétoldali interstitialis-alveolaris beszűrődések, emelkedett gyulladásos markerek, légzési elégtelenség) csoportunk 72,2%-a (48/52 COPD-s és 17/38 asztmás), valamint a nem obstruktív csoport 56,6%-a. 14 beteg szorult intenzív osztályos ellátásra (beleértve a gépi lélegeztetést is). A COPD-s csoportban 4 halálesetet regisztráltunk, az asztmás csoportban 1-et, míg a nem obstruktív betegeknél 2-t (COPD-ben az elhalálozási ráta 7,6%, a nem obstruktív csoportban 2,2% volt). A kezelés maximalizált inhalációs hörgőtágítókat, oxigént, vírusellenes szereket, véralvadásgátlókat, szteroid gyulladáscsökkentőt és tüneti kezelést tartalmazott. Az elbocsátás után 2 hónappal minden beteget klinikai, funkcionális és CT-vizsgálatra hívtunk. Következtetés: A COPD-s vagy asztmás betegeknél gyakori volt a SARS-CoV-2-fertőzés, ami jelentős állapotsúlyosbodáshoz vezetett. COPD-ben nagyobb arányú volt az elhalálozás. A járóbeteg-utánkövetés célja a kezelés újraértékelése és a COVID–19 utáni lehetséges következmények figyelemmel kísérése. Orv Hetil. 2023; 164(2): 43–50.

Restricted access

„Dum spiro spero”: a SARS-CoV-2-fertőzés klinikopatológiája 26 eset kapcsán

“Dum spiro spero”: clinicopathologic characteristics of SARS-CoV-2 infection

Orvosi Hetilap
Authors:
Tamás Zombori
,
Levente Kuthi
,
Tibor Hortobágyi
,
Erika Csörgő
,
János Árgyelán
,
Lajos Kocsis
,
István Sejben
,
László Kaizer
,
Bence Radics
,
Anita Sejben
,
Tamás Pancsa
,
Gergely Róbert Nyári
,
Bence Baráth
,
Gábor Cserni
,
Béla Iványi
, and
László Tiszlavicz

Összefoglaló. Bevezetés: A kórboncolás hozzájárul a súlyos akut légzőszervi szindrómát okozó koronavírus-2 (SARS-CoV-2-) fertőzés klinikopatológiai vonatkozásainak megismeréséhez. Célkitűzés: A SARS-CoV-2-fertőzöttek boncolása során gyűjtött tapasztalatok bemutatása. Módszer: Egymást követően boncolt, védőoltásban nem részesült, SARS-CoV-2-fertőzött elhunytak klinikai adatait, makro- és mikroszkópos észleleteit összegeztük; a tüdőkimetszéseket SARS-CoV-2-nukleokapszid-immunfestéssel vizsgáltuk. Eredmények: A boncolást a halálok megállapítására (n = 14), tumorgyanú (n = 9), illetve törvényi kötelezettség (n = 3) miatt végeztük. A fertőzést a klinikai észlelés vagy a boncolás során (n = 4) végzett SARS-CoV-2-nukleinsav-teszt igazolta. A tünetes betegség átlagos hossza 12,9 nap volt. 21 betegnél (medián életkor 69 év; 18 férfi) állt fenn COVID–19-pneumonia, mely 16 esetben önmagában, 4 esetben bakteriális pneumoniával vagy álhártyás colitisszel szövődve okozott halált; 1 antikoagulált pneumoniás beteg heveny retroperitonealis vérzésben halt meg. 3 betegnél a halált disszeminálódott malignus tumor, 1 betegnél coronariathrombosis, 1 mentálisan retardált betegnél pedig pulmonalis emboliás szövődmény okozta. A COVID–19-pneumoniás tüdők nehezek, tömöttek és vörösen foltozottak voltak. Szövettanilag a betegség időtartamától függően diffúz alveolaris károsodás korai exsudativ vagy későbbi proliferativ fázisa látszott atípusos pneumocytákkal; gyakori volt a microthrombosis (n = 7), a macrothrombosis (n = 5), illetve a pulmonalis embolia (n = 4). A SARS-CoV-2-immunfestés pozitívnak bizonyult az esetek 38,5%-ában, dominálóan az exsudativ fázisban. Minden elhunyt társbetegség(ek)ben szenvedett, így magasvérnyomás-betegségben (n = 17), érelmeszesedésben (n = 14), 2-es típusú diabetesben (n = 8), rosszindulatú daganatban (n = 6), krónikus obstruktív tüdőbetegségben (n = 4), elhízásban (n = 3), vesetranszplantáció utáni immunszuppresszióban (n = 3). Következtetés: Az irodalmi adatokkal összhangban, halálos COVID–19-pneumonia túlnyomóan idős, társbetegség(ek)től sújtott férfiakban alakult ki. A boncolási gyakorlatban a SARS-CoV-2-nukleokapszid-immunfestéstől a diffúz alveolaris károsodás korai fázisában várható pozitivitás. Orv Hetil. 2021; 162(45): 1791–1802.

Summary. Introduction: Autopsy is an important tool for the evaluation of severe acute respiratory syndrome coronavirus-2 (SARS-CoV-2) infection. Objectice: The aim of this study was to present our experience with autopsies of patients diagnosed with SARS-CoV-2 infection. Method: Clinical data, macroscopic and microscopic findings of consecutive postmortems of non-vaccinated SARS-CoV-2 patients are summarized. Lung samples were evaluated with SARS-CoV-2 nucleocapsid immunohistochemistry. Results: Autopsies were performed to determine the cause of death (n = 14), suspected tumours (n = 9) or due to legal obligation (n = 3). SARS-CoV-2 infection was verified by ante mortem (n = 22) and post mortem (n = 4) polymerase chain reaction. The mean duration of symptomatic disease was 12.9 days. Of 21 patients with COVID-19 pneumonia, 16 died of respiratory failure, 4 had additional bacterial pneumonia or Clostridioides difficile infection, and 1 developed hemorrhagic complication (n = 1). Other causes of death included disseminated malignancies (n = 3), coronary thrombosis (n = 1) and pulmonary embolism (n = 1). The affected lungs were heavy and had patchy red appearance. Exudative or proliferative phases of diffuse alveolar damage (DAD) were detected with atypical pneumocytes. Microthrombosis (n = 7), macrothrombosis (n = 5) and pulmonary embolism (n = 4) were frequent. The SARS-CoV-2 immunohistochemical reaction was positive in 38.5% of cases. All patients had co-morbidities, namely, hypertension (n = 17), atherosclerosis (n = 14), diabetes (n = 8), malignancies (n = 6), chronic obstructive pulmonary diseases (n = 4), obesity (n = 3) and immunosuppression after kidney transplantation (n = 3). Conclusion: Fatal COVID-19 pneumonia occurred mostly in elderly males with co-morbidities. In the autopsy practice, the SARS-CoV-2 nucleocapsid immunohistochemical reaction may confirm the infectious etiology in the early phase of DAD. Orv Hetil. 2021; 162(45): 1791–1802.

Open access

SARS-CoV-2-fertőzés és annak megelőzése gyermekkori krónikus szisztémás autoimmun betegségekben

SARS-CoV-2 infection and its prevention in pediatric autoimmune diseases

Orvosi Hetilap
Authors:
Tamás Constantin
,
Andrea Kulcsár
,
Péter Krivácsy
,
Zsófia Mészner
,
Andrea Ponyi
,
Attila Tóth
,
Beáta Ónozó
, and
Zoltán Szekanecz

Összefoglaló. A krónikus autoimmun betegségben szenvedőkben a súlyos COVID–19 kialakulásának kockázata magasabb, a SARS-CoV-2-fertőzés pedig a krónikus alapbetegség progressziójához, fellángolásához vezethet. A COVID–19 elkerülésének legbiztonságosabb, legköltséghatékonyabb módszere a vakcináció, illetve az emellett alkalmazott higiénés szabályok betartása, a megfelelő maszk viselése. A hiedelemmel ellentétben önmagában az autoimmun megbetegedés nem jelent oltási ellenjavallatot, sőt a rizikóállapot miatt ezek a betegek az elsők között oltandók. A COVID–19 elleni vakcina alkalmazásának egyetlen egyértelmű kontraindikációja az anamnézisben szereplő súlyos allergiás reakció (anafilaxia) a vakcina valamelyik alkotórészével szemben. A betegek olthatóságát többek között befolyásolja az aktuális betegségaktivitás és az alkalmazott kezelés. Az immunizáció idejét a legbiztonságosabban a gondozó orvos tervezheti meg. Az autoimmun betegek immunizációja során észlelhető oltási reakciók és szövődmények incidenciája megegyezik az egészséges populációban is tapasztalt előfordulási gyakorisággal. Orv Hetil. 2022; 163(11): 414–423.

Summary. The risk of developing severe COVID–19 is higher in patients with autoimmune diseases, and SARS-CoV-2 infection can lead to progression and exacerbation of the underlying chronic disease. The safest and most cost-effective way to avoid COVID–19 is to be vaccinated, to follow the hygiene rules and to wear an appropriate mask. Contrary to belief, autoimmune disease alone is not a contraindication to vaccination and, in fact, patients should be among the first to be vaccinated because of the risk. The only clear contraindication to the use of COVID–19 vaccine is a history of severe allergic reaction (anaphylaxis) to any of the components of the vaccine. Indication of vaccination migh be influenced by, among other things, the current disease activity and the treatment applied. The timing of immunization can be the most safely planned by the attending physician. The incidence of vaccination reactions and complications during immunization in autoimmune patients is similar to that seen in the healthy population. Orv Hetil. 2022; 163(11): 414–423.

Open access

Syncope mint a SARS-CoV-2-fertőzés egyedüli tünete

Syncope as the only symptom of SARS-CoV-2 infection

Orvosi Hetilap
Authors:
Hrisula Arabadzisz
,
Katalin Tako
, and
János Tomcsányi

Összefoglaló. Egy 61 éves, SARS-CoV-2-fertőzött, traumás syncopés nőbeteg rosszullétének hátterében orthostaticus hypotonia igazolódott. A vírusfertőzés megszűnése után az orthostaticus hypotonia megszűnt, de a posturalis tachycardia fennmaradt. A syncopénak egyéb okát kimutatni nem tudtuk. A SARS-CoV-2-fertőzésnek egyéb tünete, illetve szervi manifesztációja nem volt. Tudomásunk szerint ez az első eset, amelyben a SARS-CoV-2-infekció egyedüli tünete a syncope. Orv Hetil. 2021; 162(7): 243–245.

Summary. Orthostatic hypotension was demonstrated in the background of malaise in a 61-year-old SARS-CoV-2 infected female traumatic syncope. After cessation of the virus infection, orthostatic hypotension resolved, but postural tachycardia persisted. No other cause of syncope could be detected. There were no other symptoms or organ manifestations of SARS-CoC-2 infection. To our knowledge, this is the first case where the only symptom of SARS-CoV-2 virus infection is syncope. Orv Hetil. 2021; 162(7): 243–245.

Full access

SARS-CoV-2-fertőzés okozta Kikuchi–Fujimoto-betegség sikeres gyógyítása

Successful management of Kikuchi–Fujimoto disease caused by SARS-CoV-2

Orvosi Hetilap
Authors:
Zoltán Iszlai
,
László Török
,
Erika Tóth
, and
Tamás Karosi

A Kikuchi–Fujimoto-betegség (histiocytás nekrotizáló lymphadenitis) egy autolimitált folyamat, melynek kiváltó tényezőihez soroljuk az Epstein–Barr-vírust, a humán herpeszvírust, a HIV-et, a B19 parvovírust, a paromyxovirusokat, a SARS-CoV-2-t, illetve a Toxoplasmát és a Yersiniát. A pontos diagnózis felállításához elengedhetetlen a nyirokcsomó-biopszia, melyet szövettani vizsgálat követ. Egy 45 éves nőbeteg igazolt SARS-CoV-2-fertőzést követően egyoldali nyaki nyirokcsomó-megnagyobbodással, lázzal, rekedtséggel, illetve nyelési nehezítettséggel érkezett ambulanciánkra. SARS-CoV-2-fertőzése a tünetek megjelenése előtt 1 hónappal kettős pozitív (orrgarati) gyorsteszt formájában került bizonyításra, melyet 2 hetes otthoni karantén követett. Felszabadító teszt nem készült, az ambulanter vizsgálat előtt végzett COVID–19 orrgarati gyorsteszt negatív eredményt produkált. A fizikális status felmérését osztályos felvétel követte, melynek során intravénás antibiotikumterápia indult (Augmentin, 3 × 1,2 g; Klion, 2 × 100 mg) szteroidterápiával párhuzamosan (Solu-Medrol, 2 × 125 mg). A nyaki-mellkasi CT jobb oldali retropharyngealis tályogot írt le, nyaki nyirokcsomó-megnagyobbodással párhuzamosan. Sürgős tracheotomiát, illetve nyaki feltárást végeztünk nyirokcsomó-biopsziával egybekötve. A feltárás során tályogra utaló jelet nem találtunk. A szövettani vizsgálat nekrotizáló lymphadenitist igazolt. Annak ellenére, hogy a betegség autolimitált, látható, hogy a fenti esetben a SARS-CoV-2-fertőzést követően kialakuló nyaki lymphadenopathia életet veszélyeztető állapot okozott, mely miatt légcsőmetszés, nyaki feltárás, illetve nyirokcsomó-biopszia volt szükséges a beteg állapotának javulásáért és betegségének pontos tisztázásáért. A kialakult szöveti exsudatum nyaki tályog képét utánozta a CT-felvételeken. Az általunk felkeresett, nagyszámú szakirodalmi közleményben hasonló beavatkozás nem került leírásra. A nyaki feltárás, a tracheotomia, illetve a nyaki nyirokcsomóknak mint ,,trigger” zónáknak az eltávolítása jelen esetünkben a teljes gyógyulást eredményezte. Fontos a SARS-CoV-2, illetve a Kikuchi–Fujimoto-betegség korrelációjának további megerősítése, pontosabb tisztázása. Orv Hetil. 2022; 163(27): 1061–1065.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Ákos Fábián
,
István László
,
Marianna Juhász
,
Mariann Berhés
,
Tamás Végh
,
György Koszta
,
Csilla Molnár
, and
Béla Fülesdi

Absztrakt:

Jelenleg a COVID–19 kezelésére bizonyítottan hatékony terápia nem áll rendelkezésre. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül az ilyen vonatkozásban leginkább vizsgált gyógyszerek kerülnek bemutatásra. A felsorolt terápiás lehetőségek mindegyike kísérletinek tekintendő ebben a fázisban. Tekintettel a járvány súlyos népegészségügyi hatásaira, illetve az intenzív osztályon kezelt COVID–19-betegek potenciálisan fatális kimenetelére, ’off-label’ alkalmazásuk mégis megfontolandó. Orv Hetil. 2020; 161(17): 685–688.

Open access
Restricted access

SARS-CoV-2-fertőzés és COVID–19 Gaucher-kóros betegekben: a védőoltás javallata

SARS-CoV-2 infection and COVID‒19 in Gaucher disease: indications for vaccination

Orvosi Hetilap
Author:
László Maródi

Összefoglaló. Az új típusú koronavírus (SARS-CoV-2) okozta pandémia kezdetén a szakmai közvélemény általános vélekedése a Gaucher-kóros betegek fokozott érzékenységét vetítette elő, magas morbiditási és mortalitási mutatókkal. Meglepő módon azonban az eddigi, nagyszámú betegen, az Egyesült Államokban, Európában és Izraelben végzett klinikai tanulmányok azt mutatják, hogy ezen súlyos anyagcsere-betegségben sem a fertőzésnek kitett betegek morbiditási adatait, sem a ritkán kialakult fertőzések súlyosságát tekintve nem áll fenn csökkent immunvédekezés a SARS-CoV-2-vel szemben. Ezen immunológiai és infektológiai paradoxon lehetséges magyarázata, hogy a betegek makrofágjaiban és más sejtjeiben felhalmozódó glükocerebrozid gyulladásos állapotot tart fenn, amely hátrányos a kórokozó vírus intracelluláris túlélése szempontjából. A közleményben összefoglaljuk a témakörben eddig megjelent tanulmányok adatait, az általános prevencióval és a vakcinációval kapcsolatos ajánlásokat, és kitérünk az 1-es típusú interferonok (IFNα és IFNω) közelmúltban megismert szerepére a SARS-CoV-2-vel szembeni immunitásban. Orv Hetil. 2021; 162(24): 938–942.

Summary. At the start of the pandemic caused by the novel coronavirus (SARS-CoV-2), the Gaucher disease community anticipated that infection with this emerging viral pathogen would be associated with high morbidity and mortality in individuals with this chronic metabolic disorder. Surprisingly, however, preliminary studies suggest that Gaucher disease does not confer a higher risk of severe, life-threatening effects of SARS-CoV-2 infection, and no severe cases have been reported in large cohorts of patients from the United States, Europe and Israel. It is thought that the accumulation of glucocerebroside in the cells of Gaucher patients may promote immune tolerance rather than inflammation on exposure to SARS-CoV-2. We review here the current concepts of Gaucher disease and SARS-CoV-2 infection, focusing particularly on general prevention and vaccination. We also discuss the susceptibility to COVID-19 of patients with inborn errors of type 1 interferon (IFNα and IFNω) immunity. Orv Hetil. 2021; 162(24): 938–942.

Open access

Poszt-COVID–19-szindrómás esetek kialakulásának követése

Monitoring the development of post-COVID–19 syndrome

Orvosi Hetilap
Authors:
József Tamasi Jr.
and
László Kalabay

Összefoglaló. Bevezetés: A SARS-CoV-2-fertőzés elhúzódó tüneteit 4 héten túl poszt-COVID–19-tüneteknek nevezzük, és fennállási idő szerint csoportosítjuk. Célkitűzés: A vizsgálat célja egy háziorvosi körzet megközelítőleg állandó populációjában megfigyelni, hogy adott időintervallumon belül a SARS-CoV-2-fertőzöttek között milyen arányban, milyen jellegű poszt-COVID–19-tünetek alakulnak ki, és mennyi ideig tartanak. Módszer: 282 SARS-CoV-2-beteg tüneteit 2020. szeptember 1. és 2021. szeptember 1. között követtük, 4 hetente, 15–42 héten át – elhúzódó szaglászavar esetén 30–50 héten át –, elsősorban telefonos interjúk segítségével. Eredmények: Egy hónapon túli panaszok a betegek 67%-ában (170 fő) alakultak ki. A leggyakoribb tünet a fáradékonyság (79 fő, 29%) és a szaglászavar volt (74 fő, 27%). Az utóbbi jellemzően nem dohányzók körében lépett fel, és a COVID–19-fertőzöttek 2,5%-ában 43 héten túl is fennmaradt. A fáradékonyság panaszköre a poszt-COVID–19-betegek 46%-át érintette. Ezen betegek szignifikánsan hosszabb időt töltöttek keresőképtelenségi állományban, mint azok, akik nem voltak fáradékonyak (12,3 vs. 19,7 nap). Az enyhe SARS-CoV-2-fertőzést követő súlyos fáradékonysággal küzdő betegek a panaszaikat szindrómaszerűen írták le, melyre jellemző volt a palpitáció, a fáradékonyság, a terhelésre jelentkező légszomj, az alvászavar, a laza széklet és a posturalis panaszok. Ezek átlagosan 19 hét alatt múltak el. Megbeszélés: A poszt-COVID–19-tünetek kialakulása enyhe lefolyás mellett is gyakori, a lefolyás súlyossága sok esetben nincs arányban a poszt-COVID–19-fáradékonyság súlyosságával. A posztakut-COVID–19-fáradékony betegek kórházi kezelést nem igénylő csoportja számos tényező alapján elkülöníthető a posztakut-COVID–19-fáradékony betegek hospitalizált csoportjától. Következtetés: Az enyhe COVID–19-fertőzést is követheti elhúzódó fáradékonyság poszt-COVID–19-tünetként, mely spontán regrediál. SARS-CoV-2-fertőzést követően hosszú távon fennmaradhat szaglászavar, illetve a középsúlyos és súlyos COVID–19-eseteket követően fáradékonyság. Orv Hetil. 2022; 163(9): 335–342.

Summary. Introduction: Extended symptoms may develop after a SARS-CoV-2 infection. We refer to these as post-COVID–19 symptoms and they are grouped according to time duration. Objective: The aim of the study was to follow all COVID–19 infected patients in a family practise, to observe all post-COVID–19 symptoms, symptom development rates and to document how long they last. Method: 282 SARS-CoV-2 patients were followed mainly through telephone interviews between 01. 09. 2020 and 01. 09. 2021. Post-COVID–19 symptoms were monitored for 15–42 weeks every 4 weeks (30–50 weeks in cases of delayed hypsomia). Results: Symptoms lasting longer than a month developed in 67% of all patients (170 cases). The most frequent symptoms were fatigue (79 cases, 29%) and hyposmia (74 cases, 27%). The latter mainly developed in non-smokers, affecting 2,5% of all COVID–19 patients beyond 43 weeks. Fatigue affected 46% of all post-COVID–19 patients. Sick leave was significantly longer among these patients (19.7 vs. 12.3 days in patients with no fatigue). Severe post-COVID–19 fatigue in non-hospitalized patients presented in a sydrome-like appearance displaying palpitations, fatigue, dyspnoea, sleep disturbances, loose stools and postural complaints. These regrediated after 19 weeks. Discussion: Post-COVID–19 symptoms often develop after a mild COVID–19 infection. Severity of COVID–19 infection and severity of post-COVID–19 symptoms often do not correlate. Groups of hospitalized and non-hospitalized post-acute COVID patients with fatigue can be distinguished by many attributes. Conclusion: Mild COVID–19 infections may also be followed up by severe fatigue, but it spontenaously regrediates. Long-term effects of COVID–19 are permanent hyposmia and fatigue (the latter affect some hospitalized COVID–19 patients). Orv Hetil. 2022; 163(9): 335–342.

Open access

Nyaki tumort utánzó elváltozás egy 13 éves fiúban: post-COVID-bartonellosis

Tumor-like lesion in a 13-year-old boy: post-COVID bartonellosis

Orvosi Hetilap
Authors:
Zoltán Iszlai
,
Prince Ottor
,
Erika Tóth
,
Anikó Korcsmáros
, and
Tamás Karosi

Radiol. 2015; 120: 469–473. 17 Iszlai Z, Török L, Tóth E, et al. Successful management of Kikuchi–Fujimoto disease caused by SARS-CoV-2. [SARS-CoV-2-fertőzés okozta

Full access