Search Results

You are looking at 1 - 2 of 2 items for :

  • "a viselkedésváltozás transzteoretikus modellje" x
  • All content x
Clear All

Az elhízás növekvő prevalenciát mutató, az egyénre és a társadalomra egyaránt súlyos terheket rovó állapot. A bizonyítékokon alapuló, nem műtéti súlycsökkentő kezelési módok csak mérsékelt, átlagosan 5—10%-os fogyást eredményeznek, amit azonban többnyire visszahízás követ. Az egyének változásra való készenléte magyarázattal szolgálhat a professzionális súlycsökkentő kezelések alacsony hatásfokára. A viselkedésváltozás transzteoretikus modellje (TTM) elméleti keretként alkalmazva hozzájárulhat az elhízás jelenlegi kezelési lehetőségei költséghatékonyságának növeléséhez. A testsúlymenedzseléssel kapcsolatos változás stádiumának felmérése révén azonosíthatók azok az egyének, akik készen állnak a tradicionális súlycsökkentő programokban történő részvételre; emellett lehetőség nyílik azon terápiás stratégiák és technikák kiválasztására a kezelés során, amelyek optimálisan szolgálják a viselkedésváltozás folyamatát és a testsúlykontrollt. Mindez növelheti a kezelési együttműködést és csökkentheti a kezelésből történő idő előtti kilépést. A jelen tanulmányban az elhízás és a testsúlymenedzselés példáján keresztül mutatjuk be a TTM-et, és illusztráljuk e megközelítés alkalmazhatóságát az elhízás kezelésében.

Restricted access

Absztrakt:

A hosszú távú sikeres testsúlykontroll óriási kihívás elé állítja a súlyfelesleggel élőket és az őket kezelő szakembereket az elhízásra hajlamosító (obesogen) környezetben. A klinikailag jelentős (5–10%-os súlycsökkenés) elérése után az elért fogyás megtartása a cél. Ez azonban gyakorlatilag állandóan megköveteli a csábításnak való ellenállást, és tartós erőfeszítéseket igényel az étrendi korlátozás és a fizikai aktivitás tekintetében, amihez jelentős motivációs bázis szükséges. A viselkedés szempontjából a motiváció annak valószínűsége, hogy a páciens belekezd, folytat vagy kitartóan követ valamilyen, a változást előidéző stratégiát, azaz az elhízás esetében elköteleződik a testsúlykontrolláló egészségmagatartások mellett, illetve felhagy a testsúlykontrollt hátráltató egészségkárosító magatartásokkal. A tanulmány ismerteti a viselkedésváltozás transzteoretikus modelljét, és példákat hoz a motiváció, illetve az együttműködés növelésének gyakorlati lehetőségeire a viselkedésváltozás minden stádiumában. Mindez hozzájárulhat az alapellátásban és a szakellátásban dolgozó szakemberek munkájához a súlyfelesleggel élő páciensek testsúlycsökkentésének támogatásában. Orv Hetil. 2019; 160(43): 1687–1697.

Open access