Search Results

You are looking at 1 - 8 of 8 items for :

  • "adipokinek" x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors:
Krisztina Hagymási
,
Péter Reismann
,
Károly Rácz
, and
Zsolt Tulassay

A nem alkoholos zsírmáj a leggyakoribb májbetegség metabolikus szindrómában. Kialakulása összetett, többtényezős, döntően az inzulinrezisztencián alapuló folyamat, amelyben az endokrin rendszer eltérései is jelentősek. Több endokrinológiai megbetegedés okozhat zsírmájat, így például a hypothyreosis, hyperlipidaemia és elhízás révén vezethet nem alkoholos steatohepatitis kialakulásához. A felnőttkori növekedésihormon-hiány szintén elhízást, a metabolikus szindrómához hasonló anyagcsere-rendellenességet okoz. A hypercortisolismus is a metabolikus szindrómára jellemző jegyekkel társul. Addison-kóros betegekben is gyakran kisfokban nő a májenzimek aktivitása. A nem alkoholos zsírmáj kétszer gyakoribb postmenopausában, mint praemenopausában, a női nemi hormonpótló kezelés csökkenti ugyanakkor a májelzsírosodás kockázatát. Az inzulinrezisztencia, a 2-es típusú cukorbetegség, az alvási apnoe, a szív-ér rendszeri betegségek és a nem alkoholos zsírmáj is gyakoribb polycystás ovarium szindrómában. Férfiakban a csökkent androgénszint, nőkben a hyperandrogenismus elhízás és inzulinrezisztencia révén vezethet nem alkoholos zsírmáj kialakulásához. A zsírsejtek által termelt hormonok (leptin, aciláció stimulálta fehérje és adiponektin) is szerepet játszhatnak a nem alkoholos zsírmáj kialakulásában. A cryptogen májbetegségek hátterében az endokrin rendszer eltéréseire is gondolnunk kell. A nem alkoholos zsírmáj és az endokrin rendszer összefüggésének megismerése bővítheti a jövőben a kezelés lehetőségeit.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
László Tamási
,
Ágnes Miksi
,
Zsófia Kardos
,
Ágnes Flórián
, and
Zoltán Szekanecz

Absztrakt:

A szerzők az elhízás mozgásszervi vonatkozásait új megközelítésben, elsősorban annak metabolikus hatásait kiemelve ismertetik. Az elhízással és különösen a metabolikus szindrómával járó biokémiai változások megváltoztatják a csont, az ízületi struktúrák és az izomzat működését. Ezek alapján szemléletváltozás szükséges bizonyos kórképekben az eddig kialakult nézetekben. A gyulladásos reumatológiai betegségek lefolyásának súlyosságában és az alkalmazott kezelések megválasztásában is figyelembe kell venni az elhízással járó anyagcsere-változásokat. A társuló komorbiditások miatt a személyre szabott kezelés fontossága kiemelt jelentőségű. Orv Hetil. 2019; 160(44): 1727–1734.

Open access

A zsírszövet mint a 2-es típusú diabetest kísérő inzulinrezisztencia egyik célszerve.

Az antidiabetikumoktól a fejlesztés alatt álló „adipeutikumokig”

Fat tissue as the primary target organ of insulin resistance in diabetes mellitus.

From antidiabetics to „adipeuticums”
Orvosi Hetilap
Authors:
Gábor Winkler
and
István Wittmann

Az inzulinrezisztencia az a kóros állapot, amelyben az endogén vagy a kívülről adagolt (exogén) inzulin szöveti glükózfelvételt és -hasznosítást elősegítő hatása elmarad az anyagcseréjüket illetően egészséges személyeken megfigyelttől. Az egész szervezetet érinti, kitüntetett célszövetei a máj-, az izom- és a zsírszövet, patogenetikai és az ezek hátterében álló molekuláris biológiai folyamatai azonban részben eltérnek egymástól. Az utóbbi időben jelentősen bővültek a zsírszövet szerepével kapcsolatos ismeretek, s egyre inkább úgy látszik, hogy a diszfunkcionális zsírszövet a kóroki történések központi szereplője. A kézirat áttekinti a zsírszövet szerkezetét, az adipogenezis és a lipolízis szabályozását, a mikrobiom és a zsírszövet kapcsolatára vonatkozó adatokat, az akut és a krónikus inzulinrezisztencia különbségeit, valamint a zsírszöveti inzulinrezisztencia mérséklésére ma rendelkezésre álló terápiás eszközöket. Jóllehet szelektív zsírszöveti támadáspontú, biztonságos, hosszú távú humán alkalmazást lehetővé tevő molekula ma még nincs a reménybeli közelségben, az első, fejlesztés alatt álló „adipeutikummal” kapcsolatos állatkísérletes megfigyelések új kezelési lehetőség ígéretét vázolják fel. Orv Hetil. 2023; 164(1): 3–10.

Open access

Az elhízás a második leggyakoribb megelőzhető halálok. A szív- és érrendszeri betegségek, a 2-es típusú cukorbetegség, a daganatos betegségek, valamint az idő előtti halálozás kockázatát növeli. A túlsúly és az elhízás a daganatok okozta halálozás 14, illetve 20%-áért felelős férfiakban, illetve nőkben. A szerzők az elhízás, a metabolikus szindróma, illetve a kapcsolódó anyagcsere-eltérések, valamint a vastagbéldaganatok közötti összefüggést tekintik át. Ismertetik a gyulladás, a hyperinsulinaemia, az inzulinszerű növekedési faktor-I és az adipokinek szerepét a vastagbélrák kialakulásában.

Restricted access

Az utóbbi években egyre több bizonyíték szólt a metabolikus szindróma és a 2-es típusú diabetes mellitus karcinogén hatásáról. A bizonyítékok között első helyen az epidemiológiai észlelések állnak. A különböző tumorfajták és a metabolikus szindróma, illetve a 2-es típusú diabetes mellitus között nemek, rasszok és földrajzi elterjedtség szerint eltérő mértékben mutatható ki kauzális összefüggés. A lehetséges közös patomechanizmusok az elhízáskor a zsírszövetben excesszíven termelődő adipokinek, a tartós és postprandialis hyperglykaemia, a hyperinsulinismus és az inzulinrezisztencia, egyéb növekedési faktorok, mint a proinzulin, inzulinszerű növekedési faktor-1, reaktív oxigén-szabadgyökök, angiogenezis, inflammáció és gyulladásos citokinek sejtproliferatív hatásai. Kiderült, hogy a peroxiszómaproliferátor aktiválta receptoroknak és az őket szabályozó ubiquitin proteaszómarendszernek is meghatározó szerepe van a sejtproliferáció befolyásolásában. Ezek a mechanizmusok metabolikus szindrómában mind atherosclerosis, mind karcinogenezis irányában kockázati tényezőként szerepelnek. Ez a felismerés új utat nyithat mindkét kórkép megelőzése és kezelése szempontjából.

Restricted access

Az elmúlt évtizedek alatt jelentős mennyiségű adat gyűlt össze, amely azt bizonyítja, hogy a cukorbetegség metabolikus és endokrin eltérései befolyásolják a csont mennyiségét és minőségét, amelynek jelentősen fokozott csonttörési kockázat a következménye. 1-es típusú diabetes mellitusban a csonttömeg csökken, az inzulin és az inzulinszerű növekedési faktor-I hiánya, az adipokinek diszregulációja, a proinflammatorikus citokinek felszaporodása miatt könnyen törik a csont. 2-es típusú diabetes mellitusban az inzulinrezisztencia és a több inzulin miatt nagyobb a csonttömeg, de ennek minősége rossz a glikált kollagéntermékek jelenléte és a csökkenő corticalis vastagság miatt. Mindezekhez a neuropathia, retinopathia, a hypoglykaemiák és néha a kezelés során alkalmazott gyógyszerek miatt az elesésre való fokozott hajlam társul. A D-vitamin-hiány, illetve -ellátottság jelentősen befolyásolja a diabetes kialakulását és a szénhidrát-anyagcserét. A megfelelő gyermekkori D-vitamin-pótlás 80%-kal csökkenti az 1-es típusú diabetes előfordulását. A tiazolidindionok, a glukagon-like peptide-1-agonisták, valamint a metformin csont- és cardiovascularis hatásai új pontokon kapcsolják össze a csont-, a szénhidrát- és zsíranyagcserét. Orv. Hetil., 2011, 152, 1161–1166.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Magda Antal
,
Andrea Regöly-Mérei
,
Lajos Biró
,
Györgyi Arató
,
Judit Schmidt
,
Katalin Nagy
,
Erika Greiner
,
Natália Lásztity
,
Csaba Szabó
,
Szabolcs Péter
, and
Éva Martos

Az elhízás kezelésében az egyik alapvető követelmény az energiaszegény étrend bevezetése. Az ételek rosttartalmának növelése az éhségérzet csökkentésével hozzájárulhat a diéta betartásához. Az oligofruktózok az élelmi rostok csoportjába tartoznak. Célkitűzés: Oligofruktóz-tartalmú csicsókasűrítménnyel kiegészített, csökkentett energiaértékű étrend (2000 kcal/nap) hatásának tanulmányozása elhízott serdülők és felnőttek diétás kezelésében. Módszerek: Tizenkét elhízott tanuló (6 fiú és 6 lány) és 6 nő csökkentett energiaértékű étrendet fogyasztott 12 héten keresztül, míg 16 elhízott tanuló (10 fiú és 6 lány) és 17 nő a csökkentett energiaértékű étrendet 14 g/nap oligofruktóz-tartalmú csicsókasűrítménnyel készült termékekkel együtt fogyasztotta. Kiértékeltük a teltségérzetet, és meghatároztuk az antropometriai paraméterek mellett a lipid- és a szénhidrát-anyagcsere biomarkereit és az adipokinek szérumkoncentrációját. Eredmények: A csicsókasűrítménnyel kiegészített csökkentett energiaértékű étrend hatására csökkent az éhségérzet, szignifikánsan csökkent a testtömegindex és a testzsírszázalék, valamint javult a lányok és a nők szérumában a trigliceridszint és a homeosztázismodell alapján mért inzulinrezisztencia mértéke. Következtetés: Az elővizsgálat szerint az új technológiai eljárással készült csicsókasűrítmény beiktatása az étrendbe a dietoterápia ígéretes komponensének tűnik.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Barbara Buday
,
Tünde Horváth
,
Enikő Kulcsár
,
Csaba Salamon
,
Botond Literáti Nagy
,
Kitty Barta
,
Márta Vitai
,
Rita Józsa
,
Istvánné Vecsei
,
Katalin Bezzegh
,
József Kiss
,
Éva Péterfai
,
László Koltay
, and
László Korányi

Az elhízás, a metabolikus szindróma, a 2-es típusú cukorbetegség és a csontritkulás előfordulása világszerte növekszik, vagyis a világméretű diabéteszjárványt az az elhízás „hajtja”, amely nők esetében erősebb csontokat eredményez. Vizsgálatunk során a glükózanyagcsere-zavar korai időszakában kerestük a csontállapot és a metabolikus paraméterek közötti összefüggéseket. A vizsgálatban 20 egészséges és 51 glükózintoleráns (49 ± 9 év) nőbeteg vett részt. Mértük a szénhidrát-, lipid- és csontanyagcsere paramétereit, a csontok denzitását (lumbális 1–4 csigolyákon és a femur nyakon); cukorterheléses és hyperinsulinaemiás-normoglykaemiás klamp vizsgálatot végeztünk. A csontok denzitása a két csoport között nem különbözött. Az egészségesek denzitása szoros kapcsolatban volt az egésztest-cukorfelhasználással (inzulinérzékenység) (gerinc r = –0,4921, p < 0,05, femur: r = –0,4972, p < 0,05), de a romló glükóztoleranciával ez a kapcsolat megszűnt (gerinc: r = –0,022, ns; femur: r = –0,3136, ns). Az adipokinek közül csak az adiponectin korrelált a denzitással, amíg ez a kapcsolat a cukoranyagcsere romlásával megmaradt a gerincen ( r = –0,5081, p < 0,05; –0,2804, p < 0,05), eltűnt a femuron ( r = –0,6742, p < 0,01; –0,1723, ns). A formációs és reszorpciós markerből képzett „reszorpciós hányados” növekedése a glükózanyagcsere romlásával csökkenő csontreszorpciót jelezte. Adataink az inzulinrezisztencia „gold standard” mérőmódszerét használva szoros kapcsolatot igazoltak a glükózanyagcsere, inzulinérzékenység és a csontok állapota között az egészséges, változó korban lévő nőkben, mely a glükóztolerancia romlásával és az inzulinrezisztencia kialakulásával megbomlik. Az egészségesekben észlelhető, de az inzulinrezisztencia kialakulásával romló, negatív adiponectin-csont kapcsolat értelmezése további vizsgálatokat igényel.

Restricted access