Search Results

You are looking at 1 - 2 of 2 items for :

  • "agronómiai tulajdonságok" x
  • All content x
Clear All

Összefoglalás

Tartamkísérletben, Hajdúságban (Kelet-Magyarország), csernozjom talajon vizsgáltuk eltérő évjáratok (2007. év = száraz, 2008. év = kedvező vízellátottságú) és egyes agrotechnikai tényezők (vetésváltás, trágyázás, öntözés) kölcsönhatásait adott őszi búza fajta (Mv Pálma) agronómiai tulajdonságaira és termésére. A levél- (lisztharmat-, DTR-, levélrozsda-fertőzöttség) és kalászbetegségek (kalászfuzárium-fertőzöttség) mértékét döntően a trágyaadagok határozták meg, melyet az évjárat, a vetésváltás és öntözés kisebb-nagyobb mértékben módosított. A búza állományok megdőlését a kedvező vízellátottságú évjárat (2008. év) és a nagyobb trágyaadagok (N150–200+PK) jelentősen növelték. Aszályos évjáratban az őszi búza maximális termése bikultúrában 5590 kg/ha, trikultúrában 7279 kg/ha (nem öntözött), ill. 7835 kg/ha és 8492 kg/ha (öntözött) volt. A kedvező vízellátottságú évjáratban a búza termésmaximuma bikultúrában 7065 kg/ha, trikultúrában 8112 kg/ha (nem öntözött), ill. 6882 kg/ha és 7874 kg/ha (öntözött) volt. Aszályos évjáratban az öntözés maximális terméstöbblete 2630 kg/ha (bikultúra) és 1579 kg/ha (trikultúra) volt. Az öntözés termésnövelő hatása csak megfelelő tápanyagellátás mellett érvényesült (a víz- és tápanyagellátás interaktív hatása). A trágyázás hatására aszályos évjáratban 2853–3698 kg/ha (nem öntözött) és 3164–5505 kg/ha (öntözött) terméstöbbletet kaptunk. Kedvező vízellátású évjáratban a trágyázás termésnövelő hatását alapvetően meghatározta a vetésváltás (bikultúrában 3990–4050 kg/ha, trikultúrában 524–884 kg/ha terméstöbblet). Az évjárat és vetésváltás befolyásolta az optimális NPK adagot. Száraz évjáratban bikultúrában az N150–200+PK, trikultúrában az N100–150+PK, kedvező vízellátottságú évjáratban pedig az N150+PK (bikultúra) és az N50+PK (trikultúra) trágyakezelés bizonyult optimálisnak.

Restricted access

Összefoglalás

Tizenkét silókukorica hibridet vizsgáltunk szántóföldi kísérletben Martonvásáron, 2007–2008. évek folyamán. A kísérletben leafy (leveles) és nem-leafy silókukorica hibridek agronómiai tulajdonságait, a szemtermés minőségi paramétereit, valamint a biogáz kihozatalt hasonlítottuk össze. A vizsgált évek időjárása különbözött egymástól, az évjárat hatása jelentősen befolyásolta a kapott eredményeket. A 2008-ban lehullott nagy mennyiségű csapadéknak köszönhetően a hibridek elérték a genetikailag determinált magasságukat (átlagosan 274 cm), miközben a 2007-es aszályos esztendőben az átlagos magasságuk csupán 238 cm volt. Mindkét évben a leafy hibridek nagyobbra nőttek, mint a nem-leafy, hagyományos nemesítésű silókukorica hibridek. A főcső fölötti legnagyobb asszimilációs levélterületet mindkét évben a kísérletben szereplő öt leafy hibrid érte el. Két év átlagában ez az érték a leafy hibrideknél 0,53–0,84 m2, a nem-leafy hibrideknél 0,35–0,45 m2 közötti intervallumban változott. A leafy hibridek nagyobb levélterületét a főcső fölötti nagyobb levélszám és a szélesebb levelek eredményezték. Az ideális silókukorica hibridek a nagy zöldtömeg mellett (szár, levél) kielégítő mennyiségű szemtermést is produkálnak. A kísérletben szereplő néhány leafy és nem-leafy hibrid ebből a szempontból is kiemelkedő eredményt produkált. A legnagyobb egyedi csőtömeg produkciót egy leafy hibrid (Mv Massil) érte el mindkét évben (198; 320 g), ennél a hibridnél mértük a legnagyobb főcső fölötti levélterületet a vizsgált években. A legnagyobb keményítő tartalmakat leafy hibridek mintáiban mértük, miközben a legnagyobb fehérje- és olajtartalom a nem-leafy hibrideket jellemezte, elsősorban a korai érésűeket. Mind a hagyományos, mind a leafy silókukorica hibridekből elvégeztettük a biogáz kihozatali vizsgálatot. Az eredmények azt mutatták, hogy 1 kg szárazanyagra vetítve az Mv Limasil (494 l/kg) és az Mv Dunasil (490 l/kg) leafy hibridekből képződött a legtöbb gáz.

Restricted access