Search Results

You are looking at 1 - 10 of 58 items for :

  • "alkoholfogyasztás" x
  • All content x
Clear All

Csizmadia P., Várnai D. (2003): Dohányzás és alkoholfogyasztás. In Aszmann A. (szerk.) Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása. Egészségügyi Világszervezet nemzetközi kutatásának keretében végzett magyar vizsgálat "Nemzeti Jelentés" HBSC. Országos

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: Az alkohol és a dohányzás vérnyomásra gyakorolt együttes hatásáról hypertoniás betegekben még hiányosak az ismereteink, bár tudjuk, hogy mindkettő cardiovascularis kockázati tényező. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja, hogy középkorú hypertoniás betegekben összehasonlítsuk a nem dohányzó és alkoholt rendszeresen nem fogyasztók vérnyomásértékeit, a célvérnyomást elérők arányát és a szívfrekvenciát azokéval, akik rendszeresen dohányoznak és alkoholt fogyasztanak. Módszer: A Magyar Hypertonia Regiszter adatbázisából 12 615, 45–64 éves beteg (6341 férfi és 6274 nő) került a jelenlegi elemzésbe, akiknél önbevallás alapján regisztráltuk a dohányzás és az alkoholfogyasztás mértékét. Eredmények: Az átlagéletkor 55,8 ± 5,7 év (férfiak) és 56,1 ± 5,5 év (nők) volt. A férfiak 40,8%-a, a nők 27,2%-a rendszeresen dohányzott. A rendszeres alkoholfogyasztók aránya férfiaknál 38,1%, nőknél 12,5% volt. A nők esetében minden csoportban nagyobb (p<0,001) volt a célvérnyomást elérők aránya, mint a férfiaknál. A rendszeresen dohányzó és alkoholt fogyasztó betegek esetében kisebb volt a célvérnyomást elérők aránya, mint akik nem fogyasztanak rendszeresen alkoholt, és nem dohányoznak: a férfiak esetében 31,1% a 46,6%-kal szemben (p<0,001), nők esetében 41,1% a 49,8%-kal szemben (p<0,01). A szívfrekvencia átlaga nagyobb a csak dohányzók vagy rendszeres alkoholfogyasztók esetében. Következtetés: A rendszeres alkoholfogyasztás és a dohányzás rontja a célvérnyomás elérésének esélyét középkorú, kezelt hypertoniás személyekben. Orv Hetil. 2020; 161(30): 1252–1259.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: György Szabó, László Környei, Éva Keller, Gabriella Lengyel, and János Fehér

. Fehér, J., Lengyel, G., Szabó, G.: A szénhidrátszegény transzferrin mint az alkoholfogyasztás jelzője. Orv. Hetil., 2006, 147 , 1915–1920. Szabó G. A szénhidrátszegény

Restricted access

—391. Crowley, J.E. (1991). Educational status and drinking patterns: How representative are college students? Journal of Studies on Alcohol, 52 , 10—16. Csizmadia, P., & Várnai, D. (2003). Dohányzás és alkoholfogyasztás. In A

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: A figyelemhiányos hiperaktivitás-betegség korábbi vizsgálatok eredményei alapján összefüggésben áll a serdülőkori dohányzással és alkoholfogyasztással, azok kockázati tényezőjének tekinthető. Mivel a felnőttkorban kialakuló szenvedélybetegségek erős prediktora a figyelemhiányos hiperaktivitás-betegség, valamint a serdülőkori dohányzás és alkoholfogyasztás is, a később kialakuló addiktív problémák megelőzése szempontjából fontos a serdülőkori összefüggések vizsgálata. Célkitűzés: A figyelemhiányos hiperaktivitás-betegség tüneteinek és az együttesen előforduló dohányzás és alkoholhasználat összefüggéseinek feltárása 9. osztályos serdülők körében. Módszer: A budapesti állami fenntartású középiskolák 9. osztályába járó fiatalok körében 944 elemű reprezentatív mintán általánosított lineáris kevert modellelemzéseket és logisztikusregresszió-elemzéseket végeztek. Eredmények: A jelenlegi dohányzás prevalenciája 29,6%, a jelenlegi alkoholfogyasztásé 41,4%, míg a két szer együttes használatáé 21,7% volt. Az alkoholfogyasztás és a dohányzás szignifikáns pozitív összefüggést mutatott a Figyelemhiányos-Hiperaktivitás Zavar Skála pontszámaival, valamint a Figyelemzavar és a Hiperaktivitás/Impulzivitás Alskála pontszámaival. Következtetések: Az eredmények felhívják a figyelmet a figyelemhiányos hiperaktivitás-betegség tüneteinek szerepére az alkoholfogyasztás és dohányzás kialakulása szempontjából veszélyeztetett serdülők körében. Orv. Hetil., 2015, 156(43), 1750–1757.

Open access

46 Németh, Z., Urbán, R., Farkas, J., et al.: Hungarian adaptation of the long and the short form of the drinking motives questionnaire (DMQ-R). [Az Alkoholfogyasztás

Open access

A serdülőkor egyfajta útkeresés, mind az egyéni életút vonatkozásában, mind pedig a világkép megalapozásában, az értékek és erkölcsi elvek megismerésében és integrálásában. A pozitív pszichológia a vallásosságot és a spiritualitást humán erősségként határozza meg, amely fejlődéstanilag erősíti a rezilienciát, az egészséggel, boldogsággal és jólléttel kapcsolatban pedig hatékony védőfaktor. Jelen tanulmány célja szegedi középiskolások (N = 655, 14–21 évesek, 49,2% lány, 50,8% fiú) körében annak tesztelése volt, hogy mennyiben igazolható a kapcsolat az alkoholfogyasztás (életprevalencia, aktuális alkoholfogyasztás és nagyivás), valamint a vallásosság/spiritualitás mutatói között. Logisztikus regresszióanalízis segítségével értékeltük az alkoholfogyasztást mérő dichotóm változók, valamint az egyes vallásos változók közötti összefüggéseket. Adataink azt mutatják, hogy az alkoholfogyasztásra kevésbé hajlamosak azok a fiatalok, akiknek a vallás fontos szerepet tölt be a mindennapi életükben, akik biztosak a hitükben, és akik gyakorolják is a vallásukat (például imádkozással, templomba járással). Önmagában az, hogy valaki megnevez-e vallási felekezetet vagy közösséget, még nem jelent védelmet. A New Age hiedelmek elfogadása ugyanakkor nagyobb eséllyel hat az alkoholfogyasztás gyakoriságára.

Restricted access

Háttér: Az alkoholmotiváció kutatása mindeddig kevés figyelmet kapott Magyarországon. Jelen tanulmány célja, hogy ismertesse az Alkoholfogyasztás Motivációi Módosított Kérdőív hosszú (DMQ-R-HU) és rövid (DMQ-R-SF-HU) változatának hazai alkalmazásáról szóló tapasztalatokat. Módszer és minta: Egyéb, az alkoholfogyasztáshoz kapcsolódó kérdésekkel kiegészítve egy középiskolás (N=922, átlagéletkor=16,6, szórás=1,44), valamint egy egyetemista (N=346, átlagéletkor=21,6, szórás=2,61) mintán alkalmaztuk a DMQ-R-HU kérdőívet. Mivel a konfirmációs faktorelemzés eredménye nem volt kielégítő, így a DMQ-R-SF-HU illeszkedését is megvizsgáltuk. Ezt követően a DMQ-R-SF-HU alkalmazhatóságát egy harmadik, speciális populációs, fiatal felnőtt mintán (N=390 fő, átlagéletkor=23,6, szórás=4,4) is ellenőriztük. Ezen vizsgálat további célja az volt, hogy a korábbi nemzetközi vizsgálatoktól eltérően egy idősebb, rekreációs mintán is vizsgáljuk a kérdőív alkalmazhatóságát. A vizsgálatok során a motivációk és az alkoholhasználati indikátorok közötti kapcsolatot a többváltozós strukturális egyenlet modelljeinek segítségével elemeztük. Eredmények: Az alkoholmotivációk átlagértékeinek rangsora mindhárom minta esetében ugyanúgy alakult (szociális > fokozásos > megküzdéses > konformitás). A motivációk és az alkoholhasználati indikátorok közötti kapcsolatokat vizsgálva az egyetemisták esetében a fokozásos motivációk jelezték előre az alkoholfogyasztás és a részegség gyakoriságát, a középiskolások esetében a szociális és konformitás motivációk jelezték előre az alkoholfogyasztás gyakoriságát, a konformitás és fokozásos motivációk pedig a részegség gyakoriságát. A fiatal felnőtt rekreációs populációban is a szociális motivációk jelezték előre az alkoholfogyasztás gyakoriságát, míg a részegség gyakoriságát mind a négy motiváció megbízhatóan előrejelezte. Az alkoholhasználattal összefüggő problémáknak a megküzdéses motiváció volt minden esetben a szignifikáns magyarázója a fiatal felnőttek között. Ezen kívül a szociális motiváció az iskolai, illetve munkahelyi problémákat, a konformitás motiváció pedig a verekedést jelezte előre. Következtetések: A DMQ-R-SF-HU kiváló statisztikai tulajdonságai és illeszkedési mutatói miatt széles körben, különböző sajátosságokkal bíró mintákon jól alkalmazható kérdőív. Az alkoholmotivációk fontos előrejelzői az alkoholfogyasztás különböző indikátorainak. Az eltérő korosztályokban eltérő motivációk játszanak kitüntetett szerepet, amelyek figyelembe vétele a prevenció során meghatározó jelentőséggel bírhat.

Restricted access

Elméleti háttér: A felnőttkori káros szenvedélyek kezdete a serdülőkorra vezethető vissza, kiemelten fontos tehát ezen korcsoport rizikómagatartásának mélyebb megismerése és megértése. Cél: Társas és egyéni pszichológiai tényezők és a rizikómagatartás (dohányzás és alkoholfogyasztás) közötti összefüggés vizsgálata a középiskolások körében. Módszerek: A vizsgálatban három debreceni középiskola, az intézményeken belül összesen 22 osztály vett részt. A mintába került intézményeket és osztályokat véletlenszerűen választottuk ki. Összesen 501 diák (34% fiú, 66% lány; átlagéletkor: 16,37 év) lekérdezésére került sor. A lekérdezésre a tanórák keretében került sor, az önkéntes és anonim volt. Az egyéni pszichológiai változók közül a pszichoszomatikus tüneteket, szégyenlősséget, magányosságérzetet, önértékelést, kötődés iránti vágyat és versengésre való hajlamot vontuk be a vizsgálatba. Vizsgáltuk még az egyéni, valamint a legjobb barát és a kortársak alkohol- és cigarettafogyasztását mint társas változókat. Eredmények: Eredményeink alapján (1) a fiatalok rizikómagatartását elsősorban a társas változók befolyásolják, (2) az egyéni pszichológiai változók közül a pszichoszomatikus tünetek gyakorisága, a magas önértékelés és versengési hajlam nagyobb, míg a magányosságérzet és szégyenlősség a dohányzás és alkoholfogyasztás kisebb esélyével függött össze. Következtetések: Az egészségfejlesztés nem működhet hatékonyan a teljes közösség bevonása nélkül. Egy, a káros szenvedélyeket támogató kortárs csoportban a mentális jóllét bizonyos összetevői kockázati tényezőként jelenhetnek meg. Fontos, hogy a prevenciós munka hangsúlyt helyezzen a közösség normarendszerére.

Restricted access

Elméleti háttér: A serdülőkor olyan átmeneti fejlődéstani periódus, amelynek során számos biológiai és pszichoszociális változás történik, így például ez a káros szenvedélyt okozó szerek kipróbálásának időszaka is. A szerfogyasztáshoz nagyon sokféle egyéni és környezeti tényező járul hozzá, többek között a serdülőkorral összefüggő jelenségek is, mint a fokozott kockázatvállalás, élménykeresés. Cél: Kutatásunk célja az volt, hogy megvizsgáljuk az impulzivitás, kockázatvállalás, empátia és énhatékonyság jellegzetességeit a serdülők dohányzása és alkoholfogyasztása függvényében, a nemek vonatkozásában is, valamint összehasonlítsuk a sportoló és nem sportoló fiatalok csoportjait. Módszer: Adatgyűjtésünkre 2012 első félévében került sor Debrecenben, három középiskola bevonásával (N = 413), 214 (51,8%) sporttagozatos és 199 (48,2%) általános gimnáziumi osztályba járó diák körében. Önkitöltéses kérdőívet alkalmaztunk, amely kiterjedt a szociodemográfiai adatokon túl a sporttal kapcsolatos kérdésekre és a személyiségjegyekre. Eredmények: A leíró statisztikai elemzés, valamint a bináris logisztikus regresszióelemzés alapján megállapíthatjuk, hogy az impulzivitással hozható leginkább összefüggésbe a serdülők szerfogyasztása. Megerősítést nyert az is, hogy a sportolók impulzivitása és kockázatvállalása nagyobb mértékű, aminek következménye lehet a gyakoribb dohányzás és alkoholfogyasztás is a körükben. Következtetések: Adataink támogatják azt a felvetést, hogy az információadáson túlmenően szükség van a szerfogyasztás szempontjából magas rizikójú helyzetekre való felkészítésre is, hogy a serdülők hatékonyan tudják e szituációkat kezelni.

Restricted access