Search Results

You are looking at 1 - 10 of 16 items for :

  • "amputáció" x
Clear All
Authors: Csaba Dózsa, Zoltán Szeberin, Péter Sótonyi, Balázs Nemes, Zsombor Tóth-Vajna, Rita Kövi, Petra Fadgyas-Freyler, Gyula Korponai and Adrienn Herczeg

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A perifériás artériás betegségek legnagyobb alcsoportját az alsó végtagi verőérbetegségek képezik, melyek a népesség mintegy 4–6%-ában fordulnak elő. Magyarországon a vizsgált időszakban összesen 6798 major amputációra került sor. Az időben és megfelelő módszerrel elvégzett kezeléssel az alsó végtagi amputációk (melyek 30 napos mortalitása 20%, 2 éves mortalitása pedig 40–60% közötti) száma hatékonyan csökkenthető. Tanulmányunk célja feltárni az ellátásban rejlő területi különbségeket. Módszer: A perifériás erek kezelése finanszírozási adatainak bemutatása során retrospektív adatelemzést végeztünk a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő 2015–2017. évi finanszírozási adatainak felhasználásával. A halálozási arány területi különbségeit leíró statisztikával vizsgáltuk, elemezve a halálozási arányszám és egyéb faktorok közötti esetleges összefüggéseket. Eredmények: A kistérségi – járási szintű – elemzés (n = 174) nagy különbségeket tárt fel az országon belül az amputációk 10 ezer lakosra jutó arányát tekintve. Igazolta, hogy az amputációk döntő többségét a járások 30%-ában végzik, vagyis a kiemelkedő rossz hazai amputációs arányszámot a járások mintegy 30%-ának nagyon kedvezőtlen adata okozza. Regressziós elemzés támasztotta alá a járási szintű, akár négyszeres területi különbségek mögött meghúzódó kapcsolatot az amputációs ráta és az egyes szocioökonómiai tényezők, illetve az endovascularis radiológiai ellátás elérhetősége között. A rétegzett többszörös regressziós elemzés rávilágított arra, hogy azokban a járásokban, ahol nem érhető el az endovascularis ellátás (n = 159), az egyetemi végzettségűek aránya sokkal alacsonyabb (β1 = –0,13, 95% CI: –0,18 – –0,09) és a 65 év felettiek aránya magasabb (β1 = 0,14, 95% CI: 0,03–0,24), ami egymás hatásától függetlenül szignifikánsan befolyásolja az amputációs rátát. Azokban a járásokban viszont, ahol elérhető volt az intervenciós radiológiai ellátás (n = 14), a lakosság életkori megoszlása hatott a leginkább (β1 = 0,7, 95% CI: 0,42–0,98) az amputációk gyakoriságára. Következtetés: Területi és szociális alapon jelentős különbségek tapasztalhatók az országban incidenciában, prevalenciában és halálozási rátában is. A betegség kialakulásában, előrehaladásában erőteljesen megjelennek a szociális, képzettségbeli és jövedelmi különbségek, illetve a lakóhelyközeli ellátóhelyi kapacitások hatása is. Orv Hetil. 2020; 161(18): 747–755.

Open access
Authors: Sándor Ferencz, Viktória Mangold, Katalin Dérczy, Ildikó Takács, Borbála Balatonyi, Szabolcs Horváth, Szaniszló Jávor, Rickard Brånemark, Örs Péter Horváth, Erzsébet Rőth and György Wéber

Absztrakt

Bevezetés/célkitűzés: Az alsóvégtag-amputált betegek nagy része a művégtagját nehezen tudja használni. A panaszok legtöbbször a művégtag tokjával hozhatók összefüggésbe, ezért javulást a tokot nem igénylő osszeointegrációs technika bevezetésétől várhatunk. Célunk a módszer hazai bevezetése, illetve az indikációs terület érbetegekre való kiterjesztésének vizsgálata volt. Anyag és módszerek: A technika két műtéti és egy rehabilitációs fázisból áll. Az első műtét során titániumcsavar kerül beültetésre a combcsont velőüregébe, majd ehhez rögzül a második műtét után egy, a csonk bőrén is keresztülhaladó, a protézist a combcsonthoz közvetlenül rögzítő fémtoldalék. Ezután a beteg a rehabilitációs fázis során csonterősítő gyakorlatokat végez, és járni tanul új művégtagjával. Eredmények: 2005-ben két combamputált nőbeteg operációjával kezdtük a módszer első magyarországi alkalmazását, majd a második műtét 2006 januárjában történt (ekkor két férfibetegnél csavarbeültető műtétet is végeztünk). A titániumcsavar valamennyi betegnél maradéktalanul beépült a csont velőüregébe, első betegeink rehabilitációja is sikeresen végződött, a betegek az új végtagjukat könnyebben használják. Egyik férfibetegünk nyolc hónappal az első műtét után szívinfarktus következtében meghalt. Következtetések: Tapasztalataink alapján osszeointegrációs technikával protetizált betegeink művégtagjukat könnyebben használják. Tapasztalataink szerint az érbetegség önmagában nem képezi az osszeointegrációs technika ellenjavallatát, de a szigorú kritériumok meghatározásához további klinikai vizsgálat indokolt.

Restricted access
Authors: MAKAI GÁBOR, BANDI SZABOLCS and KISS ENIKŐ CSILLA

( 5 ), 1067 – 1079 . Kopp M . ( 1994 ). Orvosi pszichológia . Budapest : SOTE Magatartástudományi Intézet . Kullman L. , Belicza É. , & László G. ( 1997 ). Az alsóvégtag amputáció kétéves eredményei Magyarországon, országos adatbázis

Open access

Absztrakt

Az alsó végtagi amputáció, mint a perifériás verőérbetegség és a cukorbetegség egyik legsúlyosabb következménye, kiemelt figyelmet érdemel. Az összefoglaló közlemény célja a magyar és a nemzetközi amputációs adatok összehasonlítása. Szembesülve azzal, hogy az előfordulásra, időbeni trendekre vonatkozó globális amputációs adatok rendkívül változékonyak, az összefoglaló elemzi a variabilitás lehetséges meghatározó jellemzőit. E faktorok közé tartoznak a tanulmányok közlési módjának különbözőségei, az érintett népesség demográfiai, epidemiológiai, gazdasági, társadalmi és kulturális tényezői, valamint az egészségügyi szolgáltatás minőségében tapasztalt eltérések. Az amputációs kockázat értelmezhető egyfajta élettartam-kockázatként, ami a különböző kockázati faktorok időben változó mintázatának eredménye. Ebben az értelemben a hatékony megelőző stratégiai tervezés összetett intézkedési lépéseket igényel, ami több tudományág kooperációját, időben elkezdett megelőző intézkedések kezdeményezését, valamint központosított érbetegellátás kialakítását feltételezi. Az alsó végtagi amputációkkal kapcsolatban a kutatás-fejlesztés egyértelmű prioritás, ami segíthet ennek a rendkívül összetett, kiemelt népegészségügyi jelentőséggel bíró kérdésnek a pontosabb megértésében. Orv. Hetil., 2016, 157(32), 1266–1274.

Restricted access
Authors: Zoltán Szeberin, Zoltán Münch, Mátyás Fehérvári, Gábor Bíró, László Entz and György Acsády

Absztrakt

Bevezetés/célkitűzés: A műerek fertőzése vagy septicus állapotban műér beültetése magas morbiditású és mortalitású állapot, mely az érsebészet egyik legnagyobb kihívása ma is. A néhány évvel ezelőtt megjelent ezüst-acetáttal bevont poliészter graft új lehetőséget jelent a revascularisatiót biztosító műtéti lehetőségek között. Vizsgálatunk célja az ezüst-acetáttal bevont műérbeültetések eredményeinek elemzése a halálozás, graftelzáródás, graftinfekció és amputáció szempontjából. Anyag és módszerek: Retrospektív vizsgálatunk során a Semmelweis Egyetem Érsebészeti Klinikáján 2001. október 1. és 2006. október 1. között beültetett 42 ezüst-acetáttal bevont Dacron graft (InterGard Silver érprotézis) eredményeit értékeltük. Az aorto-femoropoplitealis szakaszon korábban beültetett graft infekciója miatt 17 esetben, aorto-duodenalis fistula miatt 7 esetben, septicus állapotot okozó gangraena miatt 16 esetben ültettünk be ezüst-acetáttal bevont graftot, két esetben infekció nem állt fenn. Eredmények: Fertőzés miatt 40 esetben került ezüst-acetáttal bevont graft beültetésre 40 betegben. Az átlagéletkor 62 év volt (35–81 év), 70% volt férfi. Hosszú távú követési adat 29 betegről állt rendelkezésre, az átlagos utánkövetési idő 36,76 hónap volt. Korai (30 napon belüli) halálozás 3 (8%), késői 11 (38%) esetben fordult elő. Korai graftelzáródást 8, későit 2 esetben észleltünk (20, illetve 7%). Az ismételt graftinfekciók aránya a korai és a késői időszakban egyaránt 7% volt. A korai szakban 5 major és 3 minor amputáció vált szükségessé, az utánkövetés során a major amputációs arány 28% volt. Következtetések: Infekciókontroll szempontjából jó eredményeket adó lehetőség az ezüst-acetáttal bevont Dacron graft e saját anyagunkban is magas halálozással és amputációs aránnyal bíró betegcsoportban.

Restricted access

A szerző „A funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozása (FNO)” alapján értelmezi a fogyatékosságot. Alkalmazott módszere az utóbbi két évtizedben folyamatosan növekvő szakirodalom célzott, korlátozott terjedelmű áttekintése. A másodlagos állapotokat a fenti osztályozási rendszer alapján definiálja és értelmezi. Kiemeli, hogy a szekunder állapotok gyakran az akut ellátás során keletkeznek, általában rehabilitációt tesznek szükségessé. A másodlagos állapotok jelentőségét a rehabilitációban a traumás gerincvelő-sérülés, stroke, alsóvégtag-amputáció és az intellektuális fogyatékosságok kiválasztott példáin keresztül mutatja be. Következtetésként megállapítja a jelenleg rendelkezésre álló ismeretek elégtelenségét, valamint javaslatot tesz arra, hogy a jövőbeni kutatások a funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozására alapozva történjenek. Orv. Hetil., 2012, 153, 1937–1947.

Restricted access
Authors: László Góbor, Ferenc Czeyda-Pommersheim, Zoltán Mátrai and István Köves

Absztrakt

A Kraske-műtét alkalmazása olyan lehetőség, amely idős, rossz általános állapotú (kísérőbetegségekkel terhelt) rectumdaganatos beteg esetén a szövődmények és a műtéti megterhelés minimalizálását teszi lehetővé, természetesen megjegyzendő, hogy a Kraske-amputáció nem váltja ki a hagyományos rectumresectio vagy abdominoperinealis rectumamputatio onkológiai radikalitását. Osztályunkon az elmúlt hat évben 382 rectumresectio során 154 abdominoperinealis rectumexstirpatiot, 219 Dixon-műtétet végeztünk, valamint 9 alkalommal fokozott műtéti rizikójú betegnél alsó-középső harmadi rectumtumor miatt Kraske-amputációt, utóbbiaknál rövid távon 50% feletti túlélést biztosítva. Ezen kilenc műtéttel kapcsolatos tapasztalatainkról számolunk be.

Restricted access

A cukorbetegség számos olyan szövődménnyel járhat, amely a betegek életminőséget rontja. Ezek közül kiemelendő a diabeteses láb szindróma és a diabeteses talpi fekély. A talpi fekély jelenléte jelentősen emeli az amputáció kockázatát diabetes mellitusban. A szerző a közlemény első részében a cukorbetegség talaján kialakult talpi fekély kóroki alapjaival foglalkozik. A második részben áttekinti a mai standard kezelési módokat és bepillantást nyújt a jövő terápiás próbálkozásaiba is. Az utolsó részben az olvasó megismerheti a megelőzés módszereit és azok jelentőségét, megértheti a többszintű oktatás lényegét és sebkezelő centrumok létesítésének szükségességét. A szerző véleménye szerint a diabeteses láb szindróma és az annak talaján kialakult talpi fekélyek alsó végtagi amputációhoz és esetlegesen halálhoz is vezethetnek. Sebkezelő centrumok, többszintű oktatás, megfelelő szűrőprogramok és kezelési algoritmusok bevezetésével lehetőség nyílna az amputációk számának jelentős csökkentésére hazánkban. Orv. Hetil., 2011, 152, 1171–1177.

Restricted access
Authors: Endre Kolossváry, Zoltán Bánsághi, Gábor Viktor Szabó, Zoltán Járai and Katalin Farkas

Absztrakt:

A „diabeteses láb” mint multifaktoriális megbetegedés hátterében a neuropathia, infekció, csont- és lágyrész-eltérések mellett a legutóbbi évek epidemiológiai adatai alapján az alsó végtagi ischaemia szerepe egyre inkább hangsúlyossá válik. Cukorbetegségben az alsó végtagi ütőérszűkület rendkívüli mértékben fokozza az alsó végtagi fekélyképződés, valamint a minor és major amputáció kockázatát. A diabetesre jellemző klinikai megjelenés miatt az alsó végtagi ütőérszűkület felismerésére a hagyományos diagnosztikus eljárások korlátozottan alkalmazhatók. A hatékony diagnosztika alapfeltétele olyan vascularis központok elérhetősége, amelyek a szakmai ismeretek és rendelkezésre álló diagnosztikus eszközök segítségével alkalmasak a cukorbetegcsoportban az érbetegség időben történő detektálására. Az ischaemiás kórokra visszavezethető diabeteses láb kezelése során a hatékony gyógyszeres kezelés mellett az érátjárhatóság helyreállításának kiemelt fontosságot tulajdonítanak. Az érsebészeti és intervenciós radiológiai beavatkozások sikeresen előzhetik meg a végtagvesztést. Népegészségügyi érdek, hogy kiemelt vascularis centrumok alakuljanak, ahol az angiológusok, érsebészek, intervenciós radiológusok csoportjai a társszakmákkal együttműködve lehetnek képesek multidiszciplináris módon az érbetegségek magas szintű szakmai ellátására. Orv. Hetil., 2017, 158(6), 203–211.

Open access
Authors: Attila Szijártó, Zsolt Turóczi, Péter Arányi, Dávid Garbaisz, Márk Varga, Rita Stangl, Gábor Lotz and Péter Kupcsulik

Absztrakt

Bevezetés: Az acut végtagi ischaemiás események kezelése stádiumtól függően revascularisatio vagy amputáció. A végső irreverzibilis károsodást jelentő stádium elkülönítése azonban jelen ismereteink alapján nem egyértelmű. Célkitűzés: Acut, hosszú idejű verőér-elzáródások vizsgálata állatkísérletesen, illetve a posztkondicionálás alkalmazhatóságának megítélése hosszú idejű ischaemiát követően. Anyagok és módszerek: I. kísérlet: hím Wistar-patkányokon infrarenalis aortakirekesztést követően 4, 6 és 8 órás ischaemia került létrehozásra reperfusio nélkül. II. kísérlet: az irreverzibilisnek vélt ischaemiát 2 óra reperfusio követte, az egyik csoportban posztkondicionálás történt. Mindkét kísérlet során izomszövettani mintavétel történt rutin szövettani, valamint nitroblue-tetrazolium enzim-hisztokémiai vizsgálatok céljából. A második kísérlet során a microcirculatiós változások Laser Doppler Flowmeterrel (LDF) kerültek regisztrálásra, valamint kreatin-kináz-meghatározás történt. Eredmények: I. kísérlet: 8 órás kirekesztést követően a morfológiai, valamint az enzim-hisztokémiai vizsgálatok irreverzibilis károsodást jeleztek. II. kísérlet: A súlyosan csökkent életképesség és microcirculatiós eredmények megerősítik az irreverzibilitást a 8 órás ischaemia után. A posztkondicionált csoport izomrostjainak életképessége szignifikánsan magasabbnak mutatkozott (p < 0,001), a microcirculatio reperfusiót jellemző paraméterei szignifikáns javulást mutattak (p < 0,05), valamint a szérum-kreatin-kináz-szintek szignifikánsan alacsonyabbak voltak (p < 0,05) a kontrollhoz képest. Következtetés: A 8 óra kirekesztés irreverzibilis károsodáshoz vezethet patkányban. A posztkondicionálás javasolható eljárás az acut végtagi verőér-elzáródások által okozott károsodás mérséklésére.

Restricted access