Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for :

  • "anovuláció" x
Clear All

A polycystás ovarium szindróma heterogén kórkép, amelyet a krónikus ovulációs zavar és hyperandrogenismus jellemez. A szindrómához társuló különböző anyagcserezavarok rontják a betegek életminőségét és életkilátását. A reproduktív korú nők 6–8%-ában fordul elő. Felnőttkorban a szindróma diagnózisát általában három diagnosztikai kritérium alapján állapítják meg. A kórkép a pubertáskorban is felismerhető; bár a klinikai, hormonális és a metabolikus tünetek hasonlóak a felnőtt nőkéhez, nehéz a tüneteket az egészséges serdülők fiziológiás állapotától elkülöníteni. Szabálytalan anovulációs ciklusok és acnék nem ritkák a serdülő leányok körében. Serdülőkorban a polycystás ovarium szindróma fiziológiás pubertáskori anovulációt utánozhat. Nagy a valószínűsége polycystás ovarium szindrómának, ha az anovulációs tünetek tartósan fennállnak (több mint két évig). Serdülőkben a polycystás ovarium szindróma diagnosztizálása különleges kritériumokat igényel, amelyhez jelenleg még nem állnak rendelkezésre általánosan elfogadott ajánlások. A szerzők véleménye szerint a hyperandrogenaemia gyakran a legmegbízhatóbb lelet ebben a korcsoportban, és a serdülőkori polycystás ovarium szindróma diagnózisához az úgynevezett rotterdami konszenzuskritériumok megbízhatóan alkalmazhatók. A gyermekkori elhízás növelheti a polycystás ovarium szindróma tüneteinek súlyosságát, és fontossá teszi a korai és pontos diagnózis megállapítását. Orv. Hetil., 2013, 154, 136–142.

Restricted access

Absztrakt

A polycystás ovarium szindróma a nők leggyakoribb endokrin és anyagcsere-betegsége. A különböző klinikai formában jelentkező betegség kardinális tünetei közé tartoznak a hiperandrogén bőrtünetek és/vagy emelkedett szérumandrogénszintek, oligo- vagy amenorrhoea, anovuláció miatt kialakuló meddőség és esetenként a petefészek polycystás szerkezete. A szindróma kezelése függ a klinikai megjelenéstől, az életkortól, az alkalmazott diagnosztikus technológiák pontosságától, valamint attól, hogy mely kritériumrendszer alkalmazásával történt a diagnózis felállítása. A bizonyítékon alapuló, megfelelően kiválasztott terápiás technológiával javul a kórkép kezelésének eredményessége, hatékonysága, a betegek biztonsága, életminősége és várható élettartama. A közlemény a rendelkezésre álló irodalmi adatok, elsősorban a legmagasabb szintű bizonyítékoknak tekinthető szisztematikus irodalmi áttekintések és metaanalízisek felhasználásával ismerteti a szindrómához társuló tünetek, az elhízás, a hyperandrogenismus, a vérzészavarok, a meddőség és a lelki problémák kezelésének lehetőségeit. Orv. Hetil., 2015, 156(45), 1803–1815.

Restricted access

A polycystás ovarium szindróma a nők leggyakoribb endokrin és anyagcsere-betegsége. A különböző klinikai formában jelentkező betegség kardinális tünetei közé tartoznak a hiperandrogén bőrtünetek és/vagy emelkedett szérumandrogénszintek, oligo- vagy amenorrhoea, anovuláció miatt kialakuló meddőség és esetenként a petefészek polycystás szerkezete. A szindróma prevalenciája, klinikai megjelenése és a társuló betegségek függnek az alkalmazott diagnosztikus technológiák pontosságától, valamint attól, hogy mely kritériumrendszer alkalmazásával történt a diagnózis felállítása. Újabb kutatások szerint a társuló betegségek kockázata főleg azoknál a betegeknél fokozott, akiknél a National Institute of Health által megfogalmazott kritériumok alapján történt a diagnózis. Tekintettel a kórkép komplex megjelenésére és a kritériumrendszerekben jelenleg tapasztalható jelentős eltérésekre, a diagnózis kimondásához interdiszciplináris, bizonyítékon alapuló megközelítés szükséges, amellyel javulna a diagnózis eredményessége, hatékonysága. A dolgozat a rendelkezésre álló legmagasabb bizonyítékok, szisztematikus irodalmi áttekintések és metaanalízisek felhasználásával ismerteti a szindróma diagnosztikai kritériumainak legújabb eredményeit és a kórképhez társuló klinikai és anyagcsere-elváltozások diagnosztikájához szükséges bizonyítékokat. Orv. Hetil., 2014, 155(30), 1175–1188.

Restricted access