Search Results

You are looking at 1 - 10 of 14 items for :

  • "anti-VEGF" x
  • All content x
Clear All

Pachychorioidealis kórképek

Pachychoroid diseases

Orvosi Hetilap
Authors: Róbert Gergely, Mónika Ecsedy, Illés Kovács, András Papp, Miklós Resch, Zsuzsa Récsán, Antal Szabó, and Zoltán Zsolt Nagy

Összefoglaló. Célunk, hogy közleményünkben összefoglaljuk a pachychorioidealis kórképekkel kapcsolatos ismereteket egy-egy saját esettel illusztrálva. Az irodalmi adatok és a saját klinikai tapasztalatok alapján összegeztük a pachychorioidealis kórképekkel kapcsolatos ismereteinket, az alcsoportok kezelési lehetőségeiről összefoglaló folyamatábrát készítettünk. A pachychorioidealis kórképekbe a következő betegségek tartoznak: centrális serosus chorioretinopathia (CSCR), pachychorioidealis pigmentepitheliopathia (PPE), pachychorioidealis neovasculopathia (PNV), polypoid chorioidealis vasculopathia (PCV), peripapillaris pachychorioidealis syndroma (PPS), focalis chorioideaexcavatio (FCE). A pachychorioidealis kórképek közös jellemzője a chorioidea kvantitatív vagy kvalitatív eltérései, melyekhez gyakran subretinalis folyadékgyülem társul. A betegségcsoportnak jelenleg nincs standard kezelési protokollja; a többféle kezelési mód közül néhány hatékonyabbnak bizonyul, az alcsoportok között azonban lényeges különbségek mutatkoznak. Összegezzük, hogy melyik alcsoportban érdemes eplerenonetablettás kezeléssel, mikropulzuslézer-kezeléssel, verteporfinos fotodinámiás kezeléssel (PDT) vagy intravitrealis anti-VEGF-injekciós kezeléssel kezdeni. Orv Hetil. 2020; 162(20): 770–781.

Summary. The aim of this study is to present our knowledge about pachychoroid diseases using case reports, literature review and our own clinical experiences. A summary flow chart of treatment options for the subgroups was prepared, too. Pachychoroid diseases include the following: central serous chorioretinopathy (CSCR), pachychoroid pigment epitheliopathy (PPE), pachychoroid neovasculopathy (PNV), polypoidal choroidal vasculopathy (PCV), peripapillary pachychoroid syndrome (PPS), focal choroidal excavation (FCE). A common feature of pachychoroid diseases is the quantitative or qualitative abnormality of the choroidea, which is often associated with subretinal fluid accumulation. The disease group does not currently have a standard treatment protocol; some of the multiple treatments prove to be more effective, however, there are significant differences between the subgroups. We summarize which subgroup benefits from eplerenone tablet therapy, micropulse laser therapy, verteporfin photodynamic therapy or intravitreal anti-VEGF injection therapy. Orv Hetil. 2020; 162(20): 770–781.

Open access

Ferrara, N., Hillan, K. J., Novotny, W.: Bevacizumab (Avastin), a humanized anti-VEGF monoclonal antibody for cancer therapy. Biochem. Biophys. Res. Commun., 2005, 333 , 328–335. Novotny W

Restricted access

Absztrakt:

Dolgozatunkban a spontán érhártyavérzés miatt megvakult időskori makuladegenerációs betegeink kórtörténetét ismertetjük. Klinikánkon retrospektív vizsgálat keretében 2016 januárja és 2017 áprilisa között 6 időskori makuladegenerációs beteg 7 szemén észleltünk spontán érhártyabevérzést. Ismertetjük az általános és szemészeti rizikófaktorokat, az alkalmazott kezelési eljárásokat és a végső kimenetelt. Szív- és érrendszeri betegség miatt minden betegünk részesült valamilyen típusú szisztémás antikoaguláns kezelésben. Egy betegnél az általános kivizsgálás a haemostasist jelentősen befolyásoló hematológiai háttérbetegséget (krónikus lymphoid leukaemia) igazolt. Nedves típusú időskori makuladegeneráció miatt korábban minden szem kapott intravitrealis anti-VEGF-kezelést. A leggyakoribb szemészeti szövődményként konzervatív terápiával uralhatatlan másodlagos zöld hályog kialakulását észleltük. Használható látóélességet egyik szemnél sem tudtunk elérni. Szisztémás antikoaguláns kezelésben részesült, nedves típusú időskori makuladegenerációs betegeknél jelentősen megnő a vakságot okozó érhártyabevérzések kockázata. Elkerülésük érdekében a vérhígító beállításakor, és krónikus szedés folyamán is, rendszeres szemfenékvizsgálat, illetve a szemész és belgyógyász/kardiológus szoros együttműködése volna szükséges. Orv Hetil. 2018; 159(24): 985–990.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Dorottya Kriskó, Andrea Popper-Sachetti, Ágnes Sallai, Gábor Sándor, Zoltán Zsolt Nagy, and Zsuzsanna Szepessy

Absztrakt:

Angioid csíkokon a szemfenék speciális morfológiai elváltozását értjük, amely klinikailag a leggyakrabban szabálytalan, eltérő vastagságú, vöröses, barnás csíkok formájában jelenik meg a látóidegfő körül, illetve a hátsó póluson. Szövettani vizsgálat alapján a jelenség okai az elvékonyodott Bruch-membrán rétegében látható repedések, folytonossághiányok, amelyeket az elasztikus rostok degenerációja okoz. Célunk három eset ismertetésén keresztül bemutatni ezen ritka entitás szemészeti szövődményét, illetve felhívni a figyelmet a háttérben esetlegesen előforduló szisztémás betegségekre. Első és harmadik esetünkben pseudoxanthoma elasticum (Grönblad–Strandberg-szindróma) állt a háttérben, míg második esetünkben hematológiai megbetegedés igazolódott. Az első és második esetben a szemészeti szövődmény chorioidealis érújdonképződés volt, amelyet intravitrealis anti-VEGF-injekcióval kezeltünk. Harmadik esetünkben trauma következtében egy másik jellegzetes szemészeti szövődmény, chorioidearuptura alakult ki. Az angioid csíkok a szemfenéken szisztémás betegségek részjelenségei lehetnek, amelyek kimutatása, differenciáldiagnosztikája és kezelése interdiszciplináris összefogást igényel a társszakmák orvosai között. Orv Hetil. 2019; 160(25): 994–1000.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Mónika Ecsedy, Illés Kovács, Róbert Gergely, Katalin Gombos, Judit Meisel, Andrea Kovács, Cecilia Czakó, and Zoltán Zsolt Nagy

Összefoglaló. Bevezetés és célkitűzés: A Navilas® 577s mikropulzuslézerrel végzett kezelés biztonságosságának és hatásosságának vizsgálata diabeteses maculaoedemában. Módszer: Retrospektív vizsgálatunkba diabeteses maculaoedema miatt gondozott és legalább 6 hónapos utánkövetéssel rendelkező, korábban Navilas® 577s mikropulzuslézer-kezelésen átesett 28 beteg 46 szemét válogattuk be. Minden szemen optikaikoherencia-tomográfia (OCT) vastagsági térkép navigált, nonkontakt, küszöb alatti mikropulzuslézer-kezelés történt egy alkalommal. A kezelést megelőzően és az azt követő 6. hónapban rögzítettük a látóélesség, a centrális retinavastagság értékeit és az éreredetű endothelialis növekedési faktort (VEGF) gátló injekciók számát. A követési idő végén megvizsgáltuk a szemfenéki képnek a digitális fundusfotográfia és az átmetszeti OCT-képek segítségével észlelhető változásait. Eredmények: A vizsgált szemek közül 30 esetben a lézerkezelést korábbi centrális maculaoedema miatt VEGF-gátló injekciós kezelés előzte meg, míg 16 szem esetében primer lézerkezelés történt. A Navilas® 577s mikropulzuslézer-kezelést követően 6 hónappal sem a látóélesség, sem a centrális maculavastagság nem változott szignifikánsan egyik csoportban sem (p>0,05). Ugyanakkor a korábban injekciós kezelésben részesült szemek esetében a lézerkezelést megelőző 6 hónapban adott injekciók száma az átlagos 2,63 ± 1,18 értékről átlagosan 0,5 ± 0,73 értékre csökkent (p<0,001). A fundusfotókon és az átmetszeti OCT-scaneken a lézerkezelést követően egyetlen szem esetében sem találtunk látható pigmentelváltozásokat vagy hegesedést. Következetetés: Megfigyeléseink szerint a Navilas® 577s mikropulzuslézer-kezelés biztonságos a diabeteses maculaoedemás betegek kezelésében, továbbá a VEGF-gátlóval kezelt szemeken szerepet játszhat az injekciók számának csökkentésében. Orv Hetil. 2020; 161(49): 2078–2085.

Summary. Introduction and objective: To assess the safety and efficacy of Navilas® 577s micropulse subthreshold laser in the treatment of non-center involved diabetic macular edema. Method: In this retrospective study, we included 46 eyes of 28 patients with diabetic macular edema, who were treated at least 6 months ago with Navilas® 577s micropulse laser. Laser treatment was navigated by optical coherence tomography (OCT) macular thickness map in subthreshold micropulse mode at one occasion. Data from visual acuity testing, retinal thickness, and the number of anti-vascular endothelial growth factor (VEGF) injections needed 6 months before and after treatment were registered. At the end of the follow-up, digital fundus photography and OCT radial scans were performed to evaluate any possible anatomical changes. Results: 30 eyes had previous anti-VEGF treatment for central macular edema, and in 16 eyes we performed the laser as primary treatment. At the end of the follow-up, no significant visual acuity or central retinal thickness change were observed (p>0.05). On the other hand, in the anti-VEGF pretreated group the number of injections decreased significantly from 2.63 ± 1.18 to 0.5 ± 0.73 (p<0.001). We did not find any pigmentary changes or visible signs of scaring on final fundus photography pictures or OCT radial scans. Conclusion: Navilas® 577s subthreshold microsecond laser proved to be a safe option in the treatment of diabetic macular edema. It can be very useful in anti-VEGF treated eyes by decreasing the number of injections needed. Orv Hetil. 2020; 161(49): 2078–2085.

Open access

Összefoglaló. Bevezetés: A diabeteses retinopathia minden harmadik cukorbeteget érinti a világban, és a dolgozó korú lakosság körében a vakság vezető oka. Célkitűzés: Tanulmányunk célja a diabeteses retinopathia prevalenciaalapú költségterhének meghatározása 2018-ban a 18 évnél idősebb korú lakosság körében Magyarországon. Módszer: Standardizált ’rapid assessment of avoidable blindness’ (RAAB) + diabeteses retinopathia modul alapú metodikán alapuló modellel analizáltuk a diabeteses retinopathia költségterhét. A diabeteses retinopathia okozta gazdasági terhet a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő és a páciensek oldaláról felmerülő költségeket analizálva vizsgáltuk. A prevalenciaalapú diabeteses retinopathia költségmodellt a skót diabeteses retinopathia klasszifikációnak és a diabeteses retinopathia súlyossági stádiumának megfelelően állítottuk össze. Eredmények: A diabeteses retinopathia költségterhe 43,66 milliárd Ft volt 2018-ban. A két fő költségviselő az anti-VEGF-injekciók (28,91 milliárd Ft) és a vitrectomiák (8,09 milliárd Ft) voltak. Ez a két kezelési mód volt felelős a diabeteses retinopathiával kapcsolatban felmerülő összes költség 84,7%-áért. Az egy páciensre jutó átlagos költségteher 54 691 Ft volt hazánkban. Következtetés: A cukorbetegek szemészeti járó- és fekvőbeteg-ellátása alulfinanszírozott hazánkban. A proliferatív diabeteses retinopathia és a diabeteses maculaoedema növekvő társadalmi-gazdasági terhe miatt érdemes volna javítani a megelőzés, a szűrés és a korai kezelés jelenlegi helyzetén. Orv Hetil. 2021; 162(8): 298–305.

Summary. Introduction: Diabetic retinopathy affects every third people with diabetes mellitus in the world and is the leading cause of blindness in adults of working age. Objective: The aim of this study was to analyse the economic burden associated with diabetic retinopathy in people aged 18 years and older in Hungary. Method: Rapid assessment of avoidable blindness (RAAB) with the diabetic retinopathy module (DRM) based diabetic retinopathy cost model study was conducted in Hungary in 2018. Economic burden of diabetic retinopathy was analysed from the perspective of the National Health Insurance Fund system and the patients. Our prevalence-based diabetic retinopathy cost model was performed according to the Scottish diabetic retinopathy grading scale and based on the diabetic retinopathy severity stadium. Results: The total diabetic retinopathy-associated economic burden was 43.66 billion HUF in 2018. The two major cost drivers were anti-VEGF injections (28.91 billion HUF) and vitrectomies (8.09 billion HUF) in Hungary; they covered to 84.7% of the total cost among people with diabetes mellitus. The diabetic retinopathy-related cost per patient was 54 691 HUF in Hungary. Conclusion: Outpatient and inpatient eye care of people with diabetes mellitus are underfinanced in Hungary. Due to the increasing socio-economic burden of proliferative diabetic retinopathy and diabetic macular oedema, it would be important to invest in proliferative diabetic retinopathy and macular oedema prevention, screening and early treatment. Orv Hetil. 2021; 162(8): 298–305.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A nem reszekábilis metasztatikus vastagbéldaganatok várható medián túlélése elérheti a három évet. A kezelési stratégiában nem tisztázott a célzott kezelések optimális alkalmazási szekvenciája. Klinikai vizsgálatok retrospektív analízise alapján felvetették, hogy a bal oldali vastagbéldaganatok első vonalbeli kezelésében az EGFR-gátló cetuximab, illetve panitumumab hatékonyabbak volnának a VEGF-gátló bevacizumabhoz képest. Módszer: Közleményünkben rámutatunk az elemzések hiányosságaira: a kontrollcsoportok közötti egyenlőtlenségre, az első vonalat követő kezelések figyelmen kívül hagyására, a progressziómentes és a teljes túlélési előny közötti ellentmondásra, illetve a kizárt betegek magas arányára. Eredmények: A vizsgálatok egyértelműen megerősítik, hogy a jobb oldali vastagbéldaganatok prognózisa a bal oldali daganatokhoz képest rosszabb. Következtetés: Véleményünk szerint jelenleg még nem áll rendelkezésünkre elegendő adat az első vonalbeli célzott kezelés megválasztására RAS és BRAF vad típusú áttétes bal oldali vastagbéldaganat terápiájában. Több vizsgálat retrospektív analízise arra utal viszont, hogy a jobb oldali vastagbéldaganatok kezelésében az EGFR-gátló kezelésnek a kemoterápiához képest hozzáadott előnye nincs. Orv. Hetil., 2017, 158(9), 340–344.

Restricted access

Abstract

Colon cancer is the second most prevalent lethal cancer. The main cause for high mortality rate is that the prognosis for progressed metastatic colon cancer is most unfavorable. Recent data suggest that disease outcome can be further improved by the addition of targeted biological agents to the first- or second-line treatment. As a result of molecularly targeted anti-EGFR therapies (cetuximab and panitumumab) complementing chemotherapy, liver metastases can reduce in size and become operable in certain patients, which can contribute to the complete recovery of the patient. The main problem, however, is the fact that a positive response only occurs in one third of the patients, even in the case of chemotherapy combined protocol, and the side effects are considerable. For the application of individually tailored treatments, it is an urgent need to develop a system of biomarkers that can predict the effect of treatment and provide information about the optimal selection of both chemotherapy and biological treatment. It should be clarified what the most important requirements of a good and reliable biomarker are. As currently there is no precise predictive molecular diagnostics at our disposal, oncologists have to make one of two choices: they treat a large number of patients with anti-EGFR agents which has negative effects on the quality of life and also reduces the patient’s chances of getting appropriate treatment or, if the oncologists refuse to take risks, they omit the use of anti-EGFR treatment in which case those patients for whom this would have been the appropriate treatment are also denied the chance of short-term survival or recovery. Clinical data (response rate, time to progression (TTP) and overall survival (OS)) of 130 colorectal cancer patients have been retrospectively analyzed. Patients have received different chemotherapy protocols in combination with anti-VEGF antibody or with anti-EGFR antibody therapies. EGFR expression was evaluated with immunohistochemistry, KRAS, BRAF and PIK3CA mutations were evaluated by direct sequencing and high resolution melting analysis in the archived formalin-fixed, paraffin-embedded tissue samples. The study found similar efficacy of first-line therapeutic protocols. Protocols combining chemotherapy with biological therapies achieved better overall survival but this difference was not significant (OS: 35.9 versus 36.7 months). The frequency of KRAS mutations was 44% (n=100). None of the KRAS mutant tumors responded to the anti-EGFR monotherapy. TTP in the case of cetuximab monotherapy was twice longer (208 months) than in the KRAS mutant tumors (104 months). One BRAF mutant tumor was also identified (4%) This tumor was also resistant to cetuximab monotherapy. The KRAS and BRAF mutations excluded each other. Except one case, the KRAS status was identical in both the primary tumor and the metastasis. In contrast, PIK3CA mutations were heterogeneous in different tumor samples. In 5 out of 6 cases the mutation status of PIK3CA was different in the primary tumor and the metastasis. New biological therapies provide an additional clinical benefit only for a subset of patients. We need biomarkers to identify these patients. KRAS and most probably BRAF testing can double the efficacy of the anti-EGFR therapies, but we need additional molecular diagnostic tests. PIK3CA is an important candidate but we might need to take biopsy directly from the metastasis or we have to evaluate the circulating tumor cells to judge the molecular status of distant metastasis. Hungarian Oncology 54: 383–394, 2010

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Regina Lukács, Gábor Sándor, Miklós Resch, Antal Szabó, György Barcsay, Mónika Ecsedy, Zsuzsanna Szepessy, Zoltán Zsolt Nagy, and András Papp

. Retina, 2006, 26 (9), 1093–1094. 22 Cohen, S. Y.: Anti-VEGF drugs as the 2009 first-line therapy for choroidal neovascularization in pathologic myopia. Retina, 2009

Open access

Hosseini, H. and Nejabat, M. (2007): A potential therapeutic strategy for inhibition of corneal neovascularization with new anti-VEGF agents. Med. Hypotheses 69, 799–801. Nejabat M. A

Restricted access