Search Results
Absztrakt:
Bevezetés: A legfrissebb európai hypertoniaajánlás a magas vérnyomás kezelésére első terápiás lehetőségnek javasolja a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer antagonistáknak (RAAS-gátlók) a kalciumcsatorna-blokkolókkal (CCB) vagy diuretikumokkal alkotott fix kombinációit (FDC). Az antihypertensiv terápia során a terápiahűség az egyik jelentős tényező a nemkívánatos cardiovascularis események csökkentésében. Célkitűzés: A szerzők célja a hypertonia indikációjában indított angiotenzinkonvertálóenzim-gátlók (ACE-gátlók)/CCB FDC-k egyéves perzisztenciájának összehasonlítása volt. Módszer: A retrospektív vizsgálatban a szerzők a 2012. október 1. és 2013. szeptember 30. közötti időszakban első alkalommal, bármely ACE-gátló/CCB FDC-k receptjeit kiváltó betegeket választottak ki, akik a megelőző 12 hónapban hasonló készítményekkel nem részesültek antihypertensiv terápiában. A vénykiváltási adatokat az Országos Egészségbiztosítási Pénztár vényforgalmi adatbázisa szolgáltatta. A perzisztencia modellezésére a túlélés-analízis klasszikus eszköztárát alkalmazták, ahol a ’túlélési’ idő a gyógyszer szedésének abbahagyásáig eltelt idő volt. Eredmények: A bevonási követelményeknek 124 388 beteg felelt meg. A ramipril/amlodipin FDC egyéves perzisztenciája 54% volt, amelyet a perindopril/amlodipin FDC 47%-os, a lizinopril/amlodipin 36%-os, a ramipril/felodipin 26%-os és a trandolapril/verapamil 12%-os eredménye követett. A ramipril/amlodipin FDC-hez képest (referencia) a perindopril/amlodipin FDC elhagyásának kockázata 30%-kal (HR = 1,30, p<0,0001), a lizinopril/amlodipin FDC-é 79%-kal (HR = 1,79, p<0,0001) volt magasabb, míg a ramipril/felodipin FDC-é (HR = 2,28, p<0,0001) mintegy kétszeres, a trandolapril/verapamil FDC-é (HR = 4,13, p<0,0001) pedig több mint négyszeres volt. A 360 napra korlátozott átlagos gyógyszerszedési idő 270,2 nap volt a ramipril/amlodipin FDC, 242,7 nap a perindopril/amlodipin FDC, 211,2 nap a lizinopril/amlodipin FDC, 186,3 nap a ramipril/felodipin FDC, míg 125,7 nap a trandolapril/verapamil FDC esetén. Következtetések: A szerzők igazolták, hogy a hypertonia indikációjában alkalmazott ACE-gátló/CCB FDC-k egyéves perzisztenciája jelentősen különbözött. A betegadherencia szempontjából a legelőnyösebbnek a ramipril/amlodipin FDC bizonyult. Orv Hetil. 2019; 160(9): 343–348.
Renin-angiotenzin-aldoszteron-rendszer-gátlók fix gyógyszer-kombinációinak egyéves perzisztenciája hypertoniás betegekben
One-year persistence of renin-angiotensin-aldosterone system inhibitors fixed drug combinations in hypertensive patients
Bevezetés: Az európai és a hazai hypertoniaajánlásokban kiemelt helyen szerepelnek a különböző hatóanyagok fix kombinációi. Az antihypertensiv terápia első lépésének egy renin-angiotenzin-aldoszteron-rendszer-antagonistának (RAAS-gátló) a kalciumcsatorna-blokkolókkal (CCB) vagy diuretikumokkal alkotott fix kombinációit (FDC) javasolják. Célkitűzések: A szerzők célja a RAAS-gátló FDC-k egyéves perzisztenciájának összehasonlítása volt hypertonia indikációjában. Módszer: Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár vényforgalmi adataiból azokat a betegeket választották ki a szerzők, akik a 2012. október 1. és 2013. szeptember 30. közötti időszakban első alkalommal váltották ki bármely RAAS-gátló FDC-k receptjeit, és akik a beválasztási időszakot megelőző egy évben nem váltottak ki hasonló készítményeket. A perzisztencia modellezésére a túlélés-analízis klasszikus eszköztárát alkalmazták, ahol a „túlélési” idő a gyógyszer szedésének abbahagyásáig eltelt idő volt. Eredmények: A beválasztási követelményeknek 443 149 beteg felelt meg. Az angiotenzinkonvertálóenzim-gátló (ACE-gátló)/CCB FDC-k egyéves perzisztenciája 44,59%, az angiotenzin-II-receptor-inhibitor (ARB)/tiazid diuretikum (HCT) FDC-k eredménye 42,52% volt, amelyet az ACE-gátló/indapamid FDC-k 37,27%-kal, az ARB/CCB FDC-k 29,04%-kal, az ACE-gátló/HCT FDC-k 27,47%-kal követtek. Az ACE-gátló/indapamid FDC-hez (referencia) képest az ACE-gátló/CCB-k elhagyásának kockázata 31%-ponttal (HR = 0,69, 95% CI 0,6855–0,6996, p<0,0001), az ARB/HCT FDC-ké 18%-ponttal (HR = 0,82, 95% CI 0,8096–0,8267, p<0,0001) volt kedvezőbb, míg az ACE-gátló/HCT FDC-ké 17%-ponttal (HR = 1,17, 95% CI 1,1562–1,1825, p<0,0001), az ARB/CCB FDC-ké 20%-ponttal (HR = 1,20 95% CI 1,17316–1,2239, p<0,0001) volt kedvezőtlenebb. A 360 napra korlátozott átlagos gyógyszerszedési idő 239,9 nap volt az ACE-gátló/CCB FDC-k, 214,8 nap az ARB/HCT FDC-k, 193,8 nap az ACE-gátló/indapamid FDC-k, 178,8 nap az ARB/CCB FDC-k és 177,6 nap az ACE-gátló/HCT FDC-k esetén. Következtetés: A szerzők hypertoniás betegeken igazolták azt, hogy a RAAS-gátló FDC-k egyéves perzisztenciája jelentős mértékben különbözik. A legelőnyösebbnek az ACE-gátló/CCB FDC-k bizonyultak. Orv Hetil. 2023; 164(34): 1337–1341.
Absztrakt
Bevezetés: A hypertonia kezelése során nagy jelentőségű a jó terápiahűség, mivel a célvérnyomás elérésének egyik hangsúlyos eleme. A vérnyomáscélértékek elérésével csökkenthető a cardiovascularis szövődmények kockázata. Célkitűzés: A hypertonia indikációban indított ramipril/amlodipin és a lisinopril/amlodipin fix kombinációk egyéves perzisztenciájának összehasonlítása. Módszer: Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatbázisából a vényforgalmi adatokra támaszkodva hypertonia indikációban, 2012. október 1. és 2013. szeptember 30. között első alkalommal a ramipril/amlodipin, illetve a lisinopril/amlodipin fix kombinációk receptjeit kiváltó olyan betegeket választottak ki, akik a megelőző egy évben hasonló hatóanyagokkal végzett antihypertensiv terápiában nem részesültek. A perzisztencia modellezésére a túlélésanalízis klasszikus eszköztárát alkalmazták, ahol a „túlélési” idő a gyógyszer szedésének abbahagyásáig eltelt idő volt. A modellezéshez komplementer log-log link függvényt használó általánosított lineáris modellt alkalmaztak, mint diszkrét túléléselemzési modellt. Eredmények: A vizsgált időszakban 10 449 beteg kezdett ramipril/amlodipin, míg 20 276 beteg kapott lisinopril/amlodipin fix kombinációt hypertonia indikációban. A megfigyelési időszakban a ramipril/amlodipin fix kombináció egyéves perzisztenciája 54%, míg a lisinopril/amlodipin fix kombinációt szedőké 36% volt. Az átlagos perzisztencia időtartama 271 nap volt a ramipril/amlodipin, míg 211 nap a lisinopril/amlodipin fix kombinációt szedőknél. A lisinopril/amlodipin fix kombináció abbahagyásának kockázata a ramipril/amlodipin fix kombinációhoz képest majdnem kétszeres volt (HR = 1,79, p<0,001). Következtetések: A szerzők igazolták, hogy hypertonia indikációban alkalmazott ramipril/amlodipin, illetve lisinopril/amlodipin fix kombinációk között szignifikáns különbség van az egyéves perzisztencia vonatkozásában. Az eredmények azt igazolták, hogy a betegek terápiahűsége szempontjából előnyösebb a ramipril/amlodipin fix kombinációt alkalmazni. Orv. Hetil., 2016, 157(1), 30–34.
150 917 923 Jermendy Gy.: Milyen körülményekre kell tekintettel lenni az antihypertensiv terápia megkezdésekor diabetes mellitusban
A53 A58 Jermendy Gy.: Milyen körülményekre kell tekintettel lenni az antihypertensiv terápia megkezdésekor diabetes mellitusban? Orv. Hetil., 2004, 145