Search Results

Bevezetés: Az olyan krónikus betegségek, mint a hypertonia kezelése során is kiemelkedő jelentőséggel bír a megfelelő betegadherencia, mivel csak tartós és hatásos gyógyszerszedés segítségével érhető el a célvérnyomás és a cardiovascularis kockázat csökkenése. Jól ismert, hogy a hypertonia az egyik legfontosabb cardiovascularis kockázati tényező. Nemzetközi adatok szerint a fix kombinációval végzett antihipertenzív terápia mintegy 20%-kal javítja a betegadherenciát a szabad kombinációhoz képest. Célkitűzés: A szerzők célja a hypertoniaindikációban indított ramipril és amlodipin szabad és fix kombinációk egyéves perzisztenciájának összehasonlítása volt. Módszer: Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatbázisából a vényforgalmi adatokra támaszkodva hypertoniaindikációban, 2012. október 1. és 2013. szeptember 30. között első alkalommal ramipril és amlodipin szabad, illetve ramipril és amlodipin fix kombináció receptjeit kiváltó betegeket választották ki, akik az ezt megelőző egy évben hasonló hatóanyaggal végzett antihipertenzív terápiában nem részesültek. A perzisztenciagörbéket Kaplan–Meier-becsléssel határozták meg, 95%-os, log-skálán számolt pontonkénti konfidenciaintervallummal. Cenzoráltnak azokat a betegeket vették, akik a vizsgálat záró időpontjában is perzisztensek voltak. A görbék modellezéséhez félparaméteres eljárást, Cox-regressziót használtak, ahol az egyetlen – kategoriális – magyarázó változó a terápia volt; referenciacsoportnak a fix kombinációt vették. Eredmények: A vizsgált időszakban 20 096 beteg kezdett ramipril és amlodipin szabad kombinációs, míg 10 449 beteg kezdett ramipril és amlodipin fix kombinációs antihipertenzív terápiát. A megfigyelési időszakban a ramipril és az amlodipin szabad kombinációja esetén az egyéves perzisztencia 34%-os volt, míg a fix kombinációt szedőknél ez 54%-nak adódott, azaz 20%-os volt a különbség, ami 58,8/2%-kal magasabb perzisztenciát jelent. A 360 napra korlátozott átlagos perzisztencia időtartama 272 nap volt a fix, míg 206 nap a szabad kombinációt szedő csoportban. A szabad és a fix kombinációs kezelés perzisztenciáját Cox regressziós analízissel vizsgálva azt találták, hogy a szabad kombináció esetén mintegy kétszeres a gyógyszerelhagyás pillanatnyi rátája a fix kombinációhoz képest (kockázat arány = 1,94, p<0,001). Következtetések: A nemzetközi viszonylatban is egyedülálló vizsgálatukban igazolták, hogy a hypertoniaindikációban ramipril és amlodipin szabad és fix kombinációs terápia közül egyértelműen előnyösebb a fix kombinációs készítmény, mivel ebben az esetben a gyógyszerelhagyás esélye mintegy fele a szabad kombinációhoz képest az egyéves követési időszak alatt. Tekintettel arra, hogy a nem megfelelően kezelt hypertonia jelentős cardiovascularis kockázati tényező, a ramipril/amlodipin fix kombinációval végzett terápia kifejezetten nagyobb perzisztenciája hosszabb távon népegészségügyileg is jelentős cardiovascularis kockázatcsökkenést eredményezhet. Orv. Hetil., 2014, 155(47), 1882–1888.

Absztrakt:

Bevezetés: A hypertonia kezelése során a terápiahűség az egyik legfontosabb tényező, mivel a cardiovascularis kockázatcsökkentés eléréséhez folyamatos gyógyszerelésre van szükség. Célkitűzés: A szerzők célja a hypertonia indikációban indított perindopril/amlodipin szabad és fix kombinációk egyéves perzisztenciájának összehasonlítása volt. Módszer: A szerzők az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatbázisából, a vényforgalmi adatokra támaszkodva, hypertonia indikációban, 2012. október 1. és 2013. szeptember 30. között első alkalommal a perindopril/amlodipin szabad és fix kombinációinak receptjeit kiváltó olyan betegeket választottak ki, akik a megelőző egy évben hasonló hatóanyagokkal nem részesültek antihipertenzív terápiában. A perzisztencia modellezésére a túlélésanalízis klasszikus eszköztárát alkalmazták, ahol a „túlélési” idő a gyógyszer szedésének abbahagyásáig eltelt idő volt. A modellezéshez komplementer log-log link függvényt használó általánosított lineáris modellt becsültek, mint diszkrét túléléselemzési modell. Eredmények: A bevonási kritériumoknak 109 248 beteg felelt meg. Ebből a fenti időszakban 19 365 beteg kezdett perindopril és amlodipin szabad, míg 89 883 beteg perindopril és amlodipin fix kombinációval antihipertenzív terápiát. A megfigyelt időszakban a perindopril/amlodipin szabad kombinációjának egyéves perzisztenciája 27,15%, míg a fix kombinációé 46,89% volt. A 360 napra korlátozott átlagos perzisztencia időtartama 177,6 nap volt a szabad, míg 245,7 nap volt a fix kombinációt szedő csoportban. A szabad és a fix kombinációs kezelést vizsgálva azt találták, hogy a szabad kombináció esetén mintegy kétszeres a gyógyszerelhagyás pillanatnyi rátája a fix kombinációhoz képest (kockázatarány = 1,94 [95% CI: 1,91–1,98], p<0,001). Következtetések: A szerzők igazolták, hogy a hypertonia indikációban alkalmazott perindopril/amlodipin szabad és fix kombinációs terápia közül – a betegadherencia szempontjából – a fix kombinációs készítmény bizonyult egyértelműen előnyösebbnek. Orv Hetil. 2017; 158(36): 1421–1425.

Absztrakt

Bevezetés: A hypertonia kezelése során nagy jelentőségű a jó terápiahűség, mivel a célvérnyomás elérésének egyik hangsúlyos eleme. A vérnyomáscélértékek elérésével csökkenthető a cardiovascularis szövődmények kockázata. Célkitűzés: A hypertonia indikációban indított ramipril/amlodipin és a lisinopril/amlodipin fix kombinációk egyéves perzisztenciájának összehasonlítása. Módszer: Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatbázisából a vényforgalmi adatokra támaszkodva hypertonia indikációban, 2012. október 1. és 2013. szeptember 30. között első alkalommal a ramipril/amlodipin, illetve a lisinopril/amlodipin fix kombinációk receptjeit kiváltó olyan betegeket választottak ki, akik a megelőző egy évben hasonló hatóanyagokkal végzett antihypertensiv terápiában nem részesültek. A perzisztencia modellezésére a túlélésanalízis klasszikus eszköztárát alkalmazták, ahol a „túlélési” idő a gyógyszer szedésének abbahagyásáig eltelt idő volt. A modellezéshez komplementer log-log link függvényt használó általánosított lineáris modellt alkalmaztak, mint diszkrét túléléselemzési modellt. Eredmények: A vizsgált időszakban 10 449 beteg kezdett ramipril/amlodipin, míg 20 276 beteg kapott lisinopril/amlodipin fix kombinációt hypertonia indikációban. A megfigyelési időszakban a ramipril/amlodipin fix kombináció egyéves perzisztenciája 54%, míg a lisinopril/amlodipin fix kombinációt szedőké 36% volt. Az átlagos perzisztencia időtartama 271 nap volt a ramipril/amlodipin, míg 211 nap a lisinopril/amlodipin fix kombinációt szedőknél. A lisinopril/amlodipin fix kombináció abbahagyásának kockázata a ramipril/amlodipin fix kombinációhoz képest majdnem kétszeres volt (HR = 1,79, p<0,001). Következtetések: A szerzők igazolták, hogy hypertonia indikációban alkalmazott ramipril/amlodipin, illetve lisinopril/amlodipin fix kombinációk között szignifikáns különbség van az egyéves perzisztencia vonatkozásában. Az eredmények azt igazolták, hogy a betegek terápiahűsége szempontjából előnyösebb a ramipril/amlodipin fix kombinációt alkalmazni. Orv. Hetil., 2016, 157(1), 30–34.

Napjainkban a hypertonia népbetegségnek tekinthető már az egész világon. A magas vérnyomásban szenvedő egyének száma egyre nő és a hypertonia okozta kockázat, megbetegedés és halálozás a legkorszerűbb terápia ellenére sem csökken kellő mértékben. Népbetegségként a hypertonia népegészségügyi kérdéssé vált. A prevencióhoz, illetve a hatékony ellátáshoz számos tulajdonság, vizsgálati adat és a terápia integrált adatsora szükséges. Mindezek hiánya vetette fel annak a szükségességét, hogy olyan adatbázis kerüljön létrehozásra, amelynek elemzésével a feltett kérdések megválaszolhatóvá válnak. Az adatok regiszterbe gyűjtésére és feldolgozására a Magyar Hypertonia Társaság vállalkozott először 2002-ben. A Magyar Hypertonia Regiszterbe eddig négy alkalommal történt adatfelvétel (2002, 2005, 2007, 2011), és jelenleg 108 473 beteg adatát tartalmazza. Az adatok alapján a magyarországi hypertoniás betegek 80%-a nagy vagy nagyon nagy cardiovascularis kockázatú csoportba tartozik. A regiszter adataival követni lehetett a magyarországi hypertoniás populáció cardiovascularis kockázatát és az alkalmazott antihipertenzív terápia hatékonyságát. A nemzetközi tapasztalatok is bizonyítják, hogy a hypertoniaregiszter létrehozása támogathatja a népegészségügyi programok eredményességét. Számunkra a Magyar Hypertonia Regiszter program is ezt igazolta. A továbblépéshez egyénileg azonosítható regiszterre lenne szükség, a megfelelő adatkezelési szabályozás és az evidenciákon alapuló szakmai irányelvek alkalmazása mellett. Orv. Hetil., 2014, 155(19), 764–768.

Absztrakt:

Bevezetés: A legfrissebb európai hypertoniaajánlás a magas vérnyomás kezelésére első terápiás lehetőségnek javasolja a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer antagonistáknak (RAAS-gátlók) a kalciumcsatorna-blokkolókkal (CCB) vagy diuretikumokkal alkotott fix kombinációit (FDC). Az antihypertensiv terápia során a terápiahűség az egyik jelentős tényező a nemkívánatos cardiovascularis események csökkentésében. Célkitűzés: A szerzők célja a hypertonia indikációjában indított angiotenzinkonvertálóenzim-gátlók (ACE-gátlók)/CCB FDC-k egyéves perzisztenciájának összehasonlítása volt. Módszer: A retrospektív vizsgálatban a szerzők a 2012. október 1. és 2013. szeptember 30. közötti időszakban első alkalommal, bármely ACE-gátló/CCB FDC-k receptjeit kiváltó betegeket választottak ki, akik a megelőző 12 hónapban hasonló készítményekkel nem részesültek antihypertensiv terápiában. A vénykiváltási adatokat az Országos Egészségbiztosítási Pénztár vényforgalmi adatbázisa szolgáltatta. A perzisztencia modellezésére a túlélés-analízis klasszikus eszköztárát alkalmazták, ahol a ’túlélési’ idő a gyógyszer szedésének abbahagyásáig eltelt idő volt. Eredmények: A bevonási követelményeknek 124 388 beteg felelt meg. A ramipril/amlodipin FDC egyéves perzisztenciája 54% volt, amelyet a perindopril/amlodipin FDC 47%-os, a lizinopril/amlodipin 36%-os, a ramipril/felodipin 26%-os és a trandolapril/verapamil 12%-os eredménye követett. A ramipril/amlodipin FDC-hez képest (referencia) a perindopril/amlodipin FDC elhagyásának kockázata 30%-kal (HR = 1,30, p<0,0001), a lizinopril/amlodipin FDC-é 79%-kal (HR = 1,79, p<0,0001) volt magasabb, míg a ramipril/felodipin FDC-é (HR = 2,28, p<0,0001) mintegy kétszeres, a trandolapril/verapamil FDC-é (HR = 4,13, p<0,0001) pedig több mint négyszeres volt. A 360 napra korlátozott átlagos gyógyszerszedési idő 270,2 nap volt a ramipril/amlodipin FDC, 242,7 nap a perindopril/amlodipin FDC, 211,2 nap a lizinopril/amlodipin FDC, 186,3 nap a ramipril/felodipin FDC, míg 125,7 nap a trandolapril/verapamil FDC esetén. Következtetések: A szerzők igazolták, hogy a hypertonia indikációjában alkalmazott ACE-gátló/CCB FDC-k egyéves perzisztenciája jelentősen különbözött. A betegadherencia szempontjából a legelőnyösebbnek a ramipril/amlodipin FDC bizonyult. Orv Hetil. 2019; 160(9): 343–348.

Bevezetés: Az európai és a hazai hypertoniaajánlásokban kiemelt helyen szerepelnek a különböző hatóanyagok fix kombinációi. Az antihypertensiv terápia első lépésének egy renin-angiotenzin-aldoszteron-rendszer-antagonistának (RAAS-gátló) a kalciumcsatorna-blokkolókkal (CCB) vagy diuretikumokkal alkotott fix kombinációit (FDC) javasolják. Célkitűzések: A szerzők célja a RAAS-gátló FDC-k egyéves perzisztenciájának összehasonlítása volt hypertonia indikációjában. Módszer: Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár vényforgalmi adataiból azokat a betegeket választották ki a szerzők, akik a 2012. október 1. és 2013. szeptember 30. közötti időszakban első alkalommal váltották ki bármely RAAS-gátló FDC-k receptjeit, és akik a beválasztási időszakot megelőző egy évben nem váltottak ki hasonló készítményeket. A perzisztencia modellezésére a túlélés-analízis klasszikus eszköztárát alkalmazták, ahol a „túlélési” idő a gyógyszer szedésének abbahagyásáig eltelt idő volt. Eredmények: A beválasztási követelményeknek 443 149 beteg felelt meg. Az angiotenzinkonvertálóenzim-gátló (ACE-gátló)/CCB FDC-k egyéves perzisztenciája 44,59%, az angiotenzin-II-receptor-inhibitor (ARB)/tiazid diuretikum (HCT) FDC-k eredménye 42,52% volt, amelyet az ACE-gátló/indapamid FDC-k 37,27%-kal, az ARB/CCB FDC-k 29,04%-kal, az ACE-gátló/HCT FDC-k 27,47%-kal követtek. Az ACE-gátló/indapamid FDC-hez (referencia) képest az ACE-gátló/CCB-k elhagyásának kockázata 31%-ponttal (HR = 0,69, 95% CI 0,6855–0,6996, p<0,0001), az ARB/HCT FDC-ké 18%-ponttal (HR = 0,82, 95% CI 0,8096–0,8267, p<0,0001) volt kedvezőbb, míg az ACE-gátló/HCT FDC-ké 17%-ponttal (HR = 1,17, 95% CI 1,1562–1,1825, p<0,0001), az ARB/CCB FDC-ké 20%-ponttal (HR = 1,20 95% CI 1,17316–1,2239, p<0,0001) volt kedvezőtlenebb. A 360 napra korlátozott átlagos gyógyszerszedési idő 239,9 nap volt az ACE-gátló/CCB FDC-k, 214,8 nap az ARB/HCT FDC-k, 193,8 nap az ACE-gátló/indapamid FDC-k, 178,8 nap az ARB/CCB FDC-k és 177,6 nap az ACE-gátló/HCT FDC-k esetén. Következtetés: A szerzők hypertoniás betegeken igazolták azt, hogy a RAAS-gátló FDC-k egyéves perzisztenciája jelentős mértékben különbözik. A legelőnyösebbnek az ACE-gátló/CCB FDC-k bizonyultak. Orv Hetil. 2023; 164(34): 1337–1341.

Hypertonia meglehetősen gyakran alakul ki cukorbetegségben. A vérnyomás-emelkedés hátterében az esetek egy részében nephropathia diabetica áll, amely mind 1-es, mind 2-es típusú diabetesben kialakulhat, de a két diabetestípusban észlelhető renalis szövődmény néhány klinikai jellegzetességben eltér egymástól. A 2-es típusú cukorbetegségben és kórmegelőző állapotaiban észlelt hypertoniaesetek döntő hányadának kialakulását a metabolikus szindróma koncepciója alapján értelmezzük. A célszervkárosodások megelőzése érdekében a hypertonia kezelési célja diabetes mellitusban a <130/80 Hgmm vérnyomás elérése. A kezelés megválasztása a cardiovascularis kockázat becslésén nyugszik, a terápiában – étrendi és életmódbeli tanácsok mellett – általában csak kombinált antihipertenzív kezeléssel érhetünk el eredményt. A klinikai gyakorlatban fontos bizonyos antihipertenzív készítmények diabetogén, illetve antidiabetogén tulajdonságának, továbbá egyes orális antidiabetikumok antihipertenzív hatásának ismerete.