Search Results

You are looking at 1 - 10 of 14 items for :

  • "associated tumours" x
Clear All

] 10 Szerafin L, Jakó J, Varju L. Occurrence of associated tumours in chronic lymphocytic leukemia. [Társult tumorok előfordulása krónikus lymphoid leukaemiában.] Orv Hetil. 2016; 157: 1752

Restricted access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors: Elena Nikolaevna Filatova, Nikolay Aleksandrovich Sakharnov, Dmitry Igorevich Knyazev and Oleg Vladimirovich Utkin

induction of pro-survival factors in leukocytes. The results allow us to consider the modulation of TGFB1-associated pathways as a potential risk factor in the development of EBV-associated tumors in patients with acute EBV infection. The data sets

Restricted access

The EBV carrier state is almost general in men. The virus induces B lymphocyte proliferation in vitro, but this is counteracted in vivo by the immune response. Therefore, EBV-induced malignancies occur only when the immune response is impaired, e.g. in transplant recipients. The versatility of the viral gene expression strategy secures the consistent maintainance of the virus in healthy individuals. The viral proteins required for transformation render the cell immunogenic. Expression of the transforming genes leads to rejection, but these genes are not required for the maintenance of the viral genome. EBV is an important contributor for malignant transformation, even when it does not directly induce cell proliferation. Several mechanisms have been unravelled in EBV-associated tumors whereby the virus may modify the cellular phenotype and may influence the interaction of tumor cells with their microenvironment. The virus carrier state can lead to the evasion of apoptosis and can intensify the response to growth promoting signals, too.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: József Gábor Joó, Szabolcs Ládi, B. Zsolt Nagy and Zoltán Langmár

A családi halmozódást mutató petefészek- és emlőrákok többségéért a BRCA1/2 gének mutációi felelősek. A rosszindulatú petefészek-daganatok hozzávetőleg 10%-a alakul ki a BRCA1/2 gének csíravonalbeli mutációja következtében. A daganatok többsége serosus és endometrioid szövettani típusú és rosszul differenciált. A mutációkat hordozó nők esetében a 40 éves életkor elérésekor vagy a családterv lezárásakor kockázatcsökkentő salpingo-oophorectomia javasolt. Napjainkban nincsen különbség a sporadikus és a herediter petefészekrákok kezelése között, bár a BRCA1/2 mutációk jelenlétekor a célzott terápia nagyobb hatékonyságát észlelték. A retrospektív tanulmányokban a mutációk fennállásakor a platinaszármazékokkal szemben érzékenyebbek voltak a daganatok, és a korai vizsgálatok szerint a mutációt hordozó, előrehaladott petefészekrákban szenvedők esetében hatékonyabb volt a poli-ADP-ribóz polimeráz gátlóival történő kezelés is. Ezeknek a szereknek a kemoprevencióban is szerepe lehet. Közleményünkben a családi halmozódású petefészekrák ellátásának elveit foglaljuk össze. Orv. Hetil., 2011, 152, 1596–1608.

Open access

Absztrakt

Bevezetés: A krónikus lymphoid leukaemia az egyik leggyakoribb hematológiai rosszindulatú kórkép. Célkitűzés: A 2000–2015 között diagnosztizált krónikus lymphoid leukaemiás betegek körében előfordult társuló rosszindulatú daganatok jellemzőinek vizsgálata. Módszer: A szerzők az adott időszakban kórismézett krónikus lymphoid leukaemiás betegek körében felismert további daganatban szenvedők adatait elemezték a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Leukaemia/Lymphoma Regiszter és a betegdokumentációk alapján. Eredmények: A 2000. január 1. és 2015. december 31. között diagnosztizált B-sejtes krónikus lymphoid leukaemiás betegek száma 526 volt. Ebből 95 betegben találtak társult egyéb tumort (18,06%). 48/95 esetben (50,5%) a krónikus lymphoid leukaemia volt az elsőként diagnosztizált tumor, 23/95 esetben (24,2%) a társult daganatot diagnosztizálták elsőként, míg 24/95 esetben (25,3%) a krónikus lymphoid leukaemia és a társult egyéb tumor szinkron megjelenésű volt. Többes társult tumort 10/95 betegben (10,5%) találtak, az összes társult tumor száma 107 volt. A krónikus lymphoid leukaemia incidenciája 2000–2015 között jelentősen növekedett az 1983–1999 közötti időszakhoz képest (3,19/100 000 lakos/év vs. 5,65/100 000 lakos/év; 1,77-szoros növekedés). A társult tumoros betegségek előfordulásának gyakorisága szintén emelkedett (8,06% vs. 18,06%). A leggyakrabban előforduló rosszindulatú daganatokon (colorectalis, emlő, hörgő, prostata) kívül gyakori volt a bőrlaphám-carcinoma (17/95 eset, 17,9%) és a melanoma (6/95 eset, 6,3%) társulása is. A krónikus lymphoid leukaemia diagnózisát követően és azzal szinkron megjelenő tumorok gyakoriak voltak (84/107 eset, az összes társult daganat 78,5%-a). A szekunder daganatok incidenciája csak a krónikus lymphoid leukaemia diagnózisát követő tíz év után csökkent. Következtetések: A krónikus lymphoid leukaemiához társuló egyéb daganatok gyakoriságának és időbeli megjelenésének lehetséges okai a betegek magas életkora, a krónikus lymphoid leukaemia okozta immunszuppresszív állapot és feltehetően a krónikus lymphoid leukaemia kemoterápiája. A betegek gondozása során figyelni kell társuló daganatok kialakulásának lehetőségére. A betegek kezelését csak indokolt esetben kezdjük el. Orv. Hetil., 2016, 157(44), 1752–1756.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Gergely Kóder, Judit Olasz, László Tóth, Hilda Urbancsek, Csilla András, Tamás Bubán, Károly Palatka, László Damjanovich and Miklós Tanyi

Absztrakt:

Bevezetés: A hereditaer nonpolyposus colorectalis carcinomára jellemző mutációk (HNPCC) autoszomális domináns öröklődésmenetet mutatnak. Leginkább vastagbéldaganatok kialakulásáért felelősek. Célkitűzés: A HNPCC-szindrómás betegek szűrésének és követésének fontosságát szeretnénk hangsúlyozni egy igazolt MMR-gén-mutációt hordozó betegünk jelenlegi és 10 évvel korábbi családfájának összehasonlításával. Betegek és módszer: Hazánkban előforduló, HNPCC-re gyanús családok kiszűrése érdekében alapos családi anamnézist veszünk fel. Amennyiben az immunhisztokémiai és mikroszatellitainstabilitás-vizsgálatok HNPCC-szindrómára utalnak, elvégezzük az MMR-gének szekvenálását. Eredmények: Betegünknél egy, a hMSH2-gén 6. exon két bázispárt érintő deletiója (c.969–970delTC) igazolódott. Tízéves utánkövetés során betegünknél és rokonainál újabb, a HNPCC-re jellemző tumorok jelentek meg. Következtetés: A veszélyeztetett családtagok követése során a szekunder prevenció a jól együttműködő betegeknél hatékony volt. Orv Hetil. 2017; 158(30): 1182–1187.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsuzsanna Suba, Györgyi Maksa, Szilvia Mihályi and Dániel Takács

Az orális carcinoma (OC) esetek körében igen magas a férfi:nő arány. A nők alacsony száma a férfiakhoz viszonyítva arra utal, hogy endokrin tényezők is szerepet játszhatnak a daganat kialakulásában. Jelen vizsgálataink célja, hogy tisztázzuk, milyen különbségek vannak férfiak és nők között az OC rizikófaktoraira vonatkozóan. A Semmelweis Egyetem Arc-Állcsont-Szájsebészeti és Fogászati Klinikáján jelentkező 2660 beteget (2130 férfi és 530 nő) vontuk be a vizsgálatba. Regisztráltuk a dohányzást és az alkoholfogyasztást, az emelkedett szérumglükózszintet és a nőbetegek menopauzára vonatkozó adatait. A dohányzás és a túlzott alkoholfogyasztás, az irodalmi adatokkal megegyezően, fontos rizikófaktornak bizonyult az OC-esetekben férfiak és nők körében egyaránt. A mérsékelt alkoholfogyasztás viszont gyenge rizikófaktornak bizonyult férfiak körében, és egyáltalán nem jelentett kockázatot a nők számára. Az emelkedett éhomi glükózszint nem volt kimutatható OC-kockázat a férfi betegek körében, ugyanakkor a nők esetében jelentős rizikófaktornak bizonyult, különös tekintettel a gingivacarcinomára. A női OC-betegek csaknem valamennyien posztmenopauzálisak voltak, továbbá a menopauza és az OC diagnózisa között meglehetősen hosszú idő telt el (átlagosan 17 év). Ezek a vizsgálati leletek arra utalnak, hogy az ösztrogénhiány szerepet játszhat az OC iniciációjában. A női OC-esetekben szignifikánsan fiatalabb korban jelentkezett a menopauza, és a hysterectomia aránya is jóval magasabb volt a tumormentes kontrollokkal összehasonlítva, ami szintén alátámasztja az ösztrogénhiány-elméletet. Posztmenopauzális nőbetegekben mind az ösztrogénhiány, mind az emelkedett éhomi glükózszint OC-rizikófaktornak tűnik. Ezek az eredmények új megvilágításba helyezik az orális carcinomák etiológiáját, és magyarázatot adnak arra vonatkozóan, hogy hogyan alakulhatnak ki dohányzásfüggő tumorok dohányzás nélkül.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: István Zapf, F Tamás Molnár, István Benkő, Károly Kalmár Nagy, Zalán Szántó, László Pótó and Örs Péter Horváth

Kayser HJ Gabius K Kayser 2001 Survival, disease-free interval, and associated tumor features in patients with

Restricted access

in murine models of HPV16-associated tumours: induction of immune responses, cytokine production and kinetics of immune cell subsets. Int. J. Oncol. 32 , 499–507 (2008). Reinis M

Restricted access

] 4 Szerafin L, Jakó J, Varju L. Occurrence of associated tumours in chronic lymphocytic leukemia. [Társult tumorok előfordulása krónikus lymphoid leukémiában.] Orv Hetil. 2016; 157: 1752

Restricted access