Search Results
Absztrakt:
Bevezetés: A szerzők 30 év tapasztalatait ismertető közleménye óta nem jelent meg újabb tanulmány a malignus hematológiai betegségek hazai incidenciájáról. Célkitűzés: A Philadelphia-negatív krónikus myeloproliferativ betegségekre vonatkozó megyei epidemiológiai adatok részletes elemzése. Módszer: A szerzők a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei leukaemia/lymphoma regiszterben 33 év alatt (1983. január 1. és 2015. december 31. között) 4523 újonnan felismert, malignus hematológiai megbetegedésben szenvedő, megyéjükben élő felnőtt beteg adatait rögzítették. A 4523 beteg között 255 polycythaemia verás, 102 primer myelofibrosisos és 331 essentialis thrombocythaemiás fordult elő. Eredmények: A polycythaemia vera és az essentialis thrombocythaemia megyei incidenciája emelkedő tendenciát mutat, a teljes vizsgálati időszakra vonatkozóan 1,35, illetve 1,75, a myelofibrosisé 0,54/100 000 lakos/év, utóbbi előfordulási gyakorisága az évek során kissé csökkent. A férfi:nő arány polycythaemiában 1,0:1,0, myelofibrosisban 1,0:0,96, essentialis thrombocythaemiában 1,0:1,55, ez utóbbiban női dominancia észlelhető. A medián életkor mindhárom betegcsoportban csaknem azonos, az első kettőben 65 (21–95), illetve 65,5 (33–84) év, a harmadikban 65 (19–85) év. A megyében két olyan települést találtak, ahol a megyei átlaghoz (1,22) viszonyítva statisztikailag szignifikánsan nagyobb volt az ezer lakosra jutó betegek száma. Familiáris eseteikben a második és a harmadik generációban jelentkező betegség minden esetben fiatalabb életkorban manifesztálódott, mint az elsőben, az antepozíció (anticipáció) átlagos mértéke 22 év volt. Következtetés: Az ismertetett epidemiológiai sajátosságok lényegében megfelelnek az irodalmi adatoknak. Orv. Hetil., 2017, 158(15), 572–578.
Bevezetés: Az idiopathiás inflammatoricus myopathiák szisztémás autoimmun betegségek, jellegzetességük a proximalis végtagövi izmok progresszív gyengesége. A heterogén betegségcsoport legrosszabb prognózisú alcsoportja a tumorral társult myositis. Célkitűzés: Jelen tanulmány célja, hogy felderítse azokat a tényezőket, amelyek társuló daganatos megbetegedés kialakulásának kockázatát fokozzák myositises betegek esetében. További célja, hogy meghatározza a myositissel gyakran társuló daganatok típusait; az anti-p155/140 antitest jelenlétével összefüggő klinikai kép jellegzetességeit, különös tekintettel az antitest és a tumorral társult myositis kapcsolatára. Módszer: A szerzők a vizsgálatban részt vevő betegek klinikai dokumentációinak retrospektív elemzésével összehasonlították a kialakított primer, tumorral nem társult (n = 64) és tumorral társult (n = 32) myositises betegcsoportokat; valamint anti-p155/140 antitest pozitív és negatív alcsoportokat a legfontosabb klinikai, laboratóriumi és immunológiai tulajdonságok szempontjából. Eredmények: Daganat kialakulásának kockázatát növelő tényezők a súlyos izom- és bőrtünetek, dermatomyositis diagnózisa, egyes bőrtünetek jelenléte és a szisztémás tünetek hiánya. Az anti-p155/140 antitest önálló szerológiai alcsoportot jelöl ki, amely tulajdonságaiban átfedést mutat a tumorral társult myositissel. Következtetések: A vizsgálat eredményei segíthetik a daganat kialakulásának nagyobb kockázatával bíró myositises betegek azonosítását. Orv. Hetil., 2014, 155(36), 1437–1444.
Az ösztrogénhormont hosszú ideig a női élettani folyamatok és a szaporodás legfontosabb szereplőjének tartották. Manapság már jól ismert tény, hogy a női nemi hormon döntő szerepet játszik a sejtdifferenciálódás és -proliferáció génregulációjában. A női nemi hormonok és a rák kapcsolatát illetően az irodalmi adatok nem egységesek. A daganatkutatás homlokterében vannak az erősen ösztrogénfüggő daganatok, amelyekről az a vélemény alakult ki, hogy hormonálisan indukálódnak. Ennek ellenére kiderült, hogy az ösztrogén carcinogen hatását bizonyító eredmények ellentmondásosak. Az utóbbi években klinikai vizsgálatok igazolták, hogy a posztmenopauzális nők hormonterápiája jótékony, rákmegelőző hatást fejt ki számos szervben, még a női emlőben is. Az újabban felfedezett kapcsolat az ösztrogénhiány és a szájüregi rák kockázata között ellentétben áll a hagyományos ösztrogénindukált rák koncepciójával. A mérsékelten és erősen ösztrogéndependens tumoroknak eltérő epidemiológiai sajátosságaik vannak. Az úgynevezett dohányzásfüggő daganatok a mérsékelten ösztrogénfüggő szervekből indulnak ki. Túlnyomó többségük a késői posztmenopauzális periódusban jelentkezik, amikor az ovárium ösztrogéntermelése már jelentősen csökkent. Ezzel szemben az erősen ösztrogénfüggő szervek rákjai (például emlő, endometrium és ovárium) premenopauzális és posztmenopauzális esetekben egyaránt jelentkeznek. A különböző epidemiológiai adatok ellenére feltételezhető, hogy a tumoriniciáció hátterében a génregulációs zavar nem alakulhat ki teljesen ellentétes ösvényeken. Feltételezhető, hogy a mérsékelten ösztrogénfüggő szervekben a súlyos, az erősen ösztrogéndependensekben pedig már az enyhe ösztrogénhiány is rákiniciációt provokálhat. Mind a dohányzásfüggő, mind a hormondependens rákokon tapasztalt új megfigyelések ugyanahhoz a konverzióhoz vezetnek; nem az ösztrogén, hanem a hiánya provokálja a rákiniciációt.
Absztrakt
Bevezetés: A krónikus lymphoid leukaemia az egyik leggyakoribb hematológiai rosszindulatú kórkép. Célkitűzés: A 2000–2015 között diagnosztizált krónikus lymphoid leukaemiás betegek körében előfordult társuló rosszindulatú daganatok jellemzőinek vizsgálata. Módszer: A szerzők az adott időszakban kórismézett krónikus lymphoid leukaemiás betegek körében felismert további daganatban szenvedők adatait elemezték a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Leukaemia/Lymphoma Regiszter és a betegdokumentációk alapján. Eredmények: A 2000. január 1. és 2015. december 31. között diagnosztizált B-sejtes krónikus lymphoid leukaemiás betegek száma 526 volt. Ebből 95 betegben találtak társult egyéb tumort (18,06%). 48/95 esetben (50,5%) a krónikus lymphoid leukaemia volt az elsőként diagnosztizált tumor, 23/95 esetben (24,2%) a társult daganatot diagnosztizálták elsőként, míg 24/95 esetben (25,3%) a krónikus lymphoid leukaemia és a társult egyéb tumor szinkron megjelenésű volt. Többes társult tumort 10/95 betegben (10,5%) találtak, az összes társult tumor száma 107 volt. A krónikus lymphoid leukaemia incidenciája 2000–2015 között jelentősen növekedett az 1983–1999 közötti időszakhoz képest (3,19/100 000 lakos/év vs. 5,65/100 000 lakos/év; 1,77-szoros növekedés). A társult tumoros betegségek előfordulásának gyakorisága szintén emelkedett (8,06% vs. 18,06%). A leggyakrabban előforduló rosszindulatú daganatokon (colorectalis, emlő, hörgő, prostata) kívül gyakori volt a bőrlaphám-carcinoma (17/95 eset, 17,9%) és a melanoma (6/95 eset, 6,3%) társulása is. A krónikus lymphoid leukaemia diagnózisát követően és azzal szinkron megjelenő tumorok gyakoriak voltak (84/107 eset, az összes társult daganat 78,5%-a). A szekunder daganatok incidenciája csak a krónikus lymphoid leukaemia diagnózisát követő tíz év után csökkent. Következtetések: A krónikus lymphoid leukaemiához társuló egyéb daganatok gyakoriságának és időbeli megjelenésének lehetséges okai a betegek magas életkora, a krónikus lymphoid leukaemia okozta immunszuppresszív állapot és feltehetően a krónikus lymphoid leukaemia kemoterápiája. A betegek gondozása során figyelni kell társuló daganatok kialakulásának lehetőségére. A betegek kezelését csak indokolt esetben kezdjük el. Orv. Hetil., 2016, 157(44), 1752–1756.
-makroglobulinémia kezelésében.] Magy Onkol. 2017; 61: 12–20. [Hungarian] 3 Hanzis C, Ojha RP, Hunter Z, et al. Associated malignancies in patients with Waldenström’s macroglobulinemia and their kin
Az unilateralis videoasszisztált torakoszkópos thymomaeltávolítás javallata, korai és középtávú eredményei
Unilateral video-assisted thoracoscopic thymoma resection – Indications, early and mid-term results
. Engels EA . Epidemiology of thymoma and associated malignancies . J Thorac Oncol 2010 ; 5 ( 10 Suppl 4 ): S260 – S265 . 20859116 2
