Search Results

You are looking at 1 - 10 of 73 items for :

  • All content x
Clear All

1998 Zana Á., Hegedűs K., Szabó G.: A halálfélelem, a halál iránti attitűd és a mentális egészség kapcsolatának korosztályos

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A mentális betegek stigmatizációja mind a hazai, mind a nemzetközi kutatásokban kiemelt jelentőséggel bír. Az érintetteknek a társadalmi előítéleteken túl az egészségügyi szakemberek stigmatizáló attitűdjével is meg kell küzdeniük. Célkitűzés: A vizsgálat során a pszichiátriai betegségekkel kapcsolatos sztereotípiák, a stigmatizáló egészségügyi szakdolgozói attitűdök jelenlétét kerestük. Célunk volt továbbá az ápolási munkát végző dolgozók körében a mentális betegségekkel kapcsolatos ismeretek felmérése. Az eredmények tükrében az ápolóképzések reformjával kapcsolatos javaslatok tételét tűztük ki célul. Módszer: A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (mentésügyi, sürgősségi betegellátási, pszichiátriai ápolási és felnőttápolási tagozat) tagjainak körében végzett online, kvantitatív, kérdőíves felmérés eredményeinek deskriptív és többváltozós elemzése. Eredmények: A kitöltött kérdőívek közül 495 volt értékelhető (n = 495). A pszichiátrián dolgozó ápolókat kevésbé stigmatizáló attitűd jellemzi a mentés és a sürgősségi ellátás, illetve az egyéb területeken dolgozókénál. Erőteljesebben megjelenik a stigmatizáló attitűd a hosszabb ideje a szakmában tevékenykedőknél. Kevésbé stigmatizáló attitűd jellemzi a főiskolai vagy egyetemi végzettségűeket, mint a középfokú végzettségűeket. A vizsgálatban részt vevő összes ápoló közel fele (47%) tartja hiányosnak felkészültségét a mentális betegségekkel kapcsolatosan. Tagozati bontásban a mentés és a sürgősségi ellátás dolgozóinál 49%, a felnőttápolási tagozat tagjainál 55% ez az arány. A pszichiátriai ápolók körében is viszonylag nagy (28%) azok aránya, akik hiányosnak ítélik meg felkészültségüket, ugyanakkor természetesen a megfelelő felkészültséget is ez a csoport választotta a legnagyobb arányban (37%). Következtetés: A pszichiátria oktatását az ápolóképzések minden szintjén szükséges hatékonyabbá tenni. Fontos lenne továbbá az érzékenyítő, stigma elleni módszerek beépítése és az empátia fejlesztése. Orv Hetil. 2020; 161(2): 56–66.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: Antibiotikumok nélkül napjaink modern orvostudománya elképzelhetetlen lenne, az egyre terjedő rezisztencia azonban veszélyezteti hatékonyságukat. Célkitűzés: Az orvosok antibiotikumfelhasználással és -rezisztenciával, illetve prevencióval és személyes felelősségtudattal kapcsolatos vélekedéseinek vizsgálata. Módszer: Feltáró jellegű kvantitatív kérdőíves vizsgálat a Dél-Alföld régióban tevékenykedő (n = 105) orvosok körében. Eredmények: A válaszadók között kisebb arányban vannak azok, akik még nem ismerik fel az antibiotikumrezisztencia veszélyeit és saját szerepüket a megfelelő gyógyszerfelhasználás elősegítésében, emellett a döntő többség kiemelt szerepet tulajdonít a fertőző betegségekkel kapcsolatos megelőzésnek. A negatív gyakorlati attitűd hiányos ismeretekkel és nem megfelelő elméleti attitűddel párosult. Következtetés: Az orvosok vélekedésében és attitűdjében heterogén eloszlást tapasztaltunk. A témával kapcsolatos folyamatos szakmai továbbképzés hosszú távon kiemelt jelentőségű. Orv Hetil. 2020; 161(9): 330–339.

Open access
Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors: Zsófia Török, Márton Rakovics, Melinda Pénzes, András Terebessy, Vince Pongor, and Péter Csépe

Háttér

A leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű (LMBT) személyek a többi kisebbségi csoporthoz hasonlóan egészségi szempontból veszélyeztetett populációnak számítanak. Megfelelő ellátásukat nehezítheti az egészségügyi személyzet részéről megmutatkozó előítéletesség, amely befolyásolja a megfelelő orvos–beteg kapcsolatot is. Mindezidáig nem készült olyan magyar felmérés, amely az egészségügyben dolgozók LMBT személyekkel kapcsolatos attitűdjeit vizsgálta volna, azért sem, mert nem állt rendelkezésre erre alkalmas validált, magyar nyelvű kérdőív.

Célkitűzés

A kutatás célja a Modern Homonegativitás Skála (MHS) kérdőív kulturális adaptációja és pszichometriai jellemzőinek vizsgálata.

Módszerek

Az MHS kérdőív hazai adaptációját hat lépésből álló módszertan szerint végeztük. A magyar nyelvű változatot 194 orvostanhallgató (Semmelweis Egyetem) és gyógypedagógus-hallgató (Eötvös Loránd Tudományegyetem) töltötte ki a keresztmetszeti vizsgálat során (31,8% férfi; átlagéletkor: 22,2 év, SD = 1,60 év, terjedelem: 18–29 év).

Eredmények

A kérdőívet magas belső konzisztencia jellemezi (Cronbach-α: 0,91, illetve 0,90 a homoszexuális férfiakra (MHS-G) és a leszbikus nőkre (MHS-L) vonatkozó változatokban). Konfirmatív faktoranalízissel igazoltuk a skála egydimenziós struktúráját (MHS-G: χ2 (54) = 135,69; p < 0,001; RMSEA = 0,09; CFI = 0,92; TLI = 0,91; MHS-L: χ2 (54) = 182,45; p < 0,001; RMSEA = 0,11; CFI = 0,89; TLI = 0,86). A három hét időintervallumban mért teszt–reteszt korreláció értéke 0,94. Az MHS mindkét alskáláján mért értékek pozitívan korrelálnak a kérdőív validálásának érdekében felvett, régi típusú homonegativitást vizsgáló Orvostanhallgatói Attitűd Kérdések pontszámaival (MHS-G: r = 0,59; p < 0,001; MHS-L: r = 0,56; p < 0,001).

Következtetések

Az MHS adaptációja sikeres volt, magyar változata homoszexuális és leszbikus személyekkel kapcsolatos attitűdök vizsgálatára alkalmas mérőeszköznek bizonyult.

Restricted access

Bevezetés: A társadalmak nemzetköziesedése és a globalizációs folyamatok az egészségügyi ellátó szakemberek számára is felvetik az interkulturális szempontok figyelembevételét a napi munka során. Célkitűzés: A szerzők felmérésükben arra kerestek választ, hogy a szakemberek ezen új kihívásokkal mennyiben vannak tisztában és mennyire képesek ezeknek megfelelni. Módszer: Kérdőíves felmérés módszerével, az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) szereplő szakképzettséggel és főiskolai végzettséggel rendelkező ápoló szakemberek körében vizsgálták az ellátórendszerben dolgozó, gyakorló szakemberek interkulturalitáshoz való viszonyát, az attitűdök és ismeretek vonatkozásában egyaránt. A kérdőív összeállításánál a nemzetközileg elfogadott és validált Transcultural Self Efficay Testet tekintették kiindulásnak, és a teszt szerzőjének engedélyével az egyes kérdéseket hazai viszonyokra adaptálták. A válaszokat statisztikai módszerekkel értékelték ki. Eredmények: A főiskolai végzettséggel rendelkezők esetében mind az ismeretek, mind az interkulturális igényekkel kapcsolatos attitűd komponens vonatkozásaiban jobb eredmények (magasabb score-értékek) születtek az OKJ-s szakképzettséggel rendelkező szakemberekéhez képest, azonban mindkét csoport esetén nagyon nagy volt azok száma, akik vagy nem rendelkeztek, vagy nem tudták megítélni a társadalmi elvárásokkal és jelenségekkel kapcsolatos interkulturális készségeiket. Következtetések: A szerzők kimutatták, hogy az ellátórendszer részéről valódi igény mutatkozik a társadalmi elvárásokkal kapcsolatos interkulturális ismeretekre. Az ellátás minőségének javítása érdekében szükséges ezen ismeretek bővítése. Orv. Hetil., 2012, 153, 1711–1718.

Open access

Absztrakt:

A kutatási cél az alapszintű újraélesztés (laikus újraélesztés – basic life support, BLS) kortársoktatók által iskoláskorú diákok számára történő készségszintű megtanítása és annak tudományos mérőeszközzel történő hatékonyságvizsgálata. Az újraélesztést a nemzetközileg elterjedt négylépcsős készségátadási módszerrel oktattuk. A betanítás eredményességét kérdőíves módszerrel, szociológiai szempontok bevonásával is követtük (n = 91). Az újraélesztésre vonatkozó korábbi tudás és attitűd felmérése után, az általunk alkalmazott eljárás reprodukálható elsajátítása mellett kiemelhető egy váratlan szituációhoz való alkalmazkodásra történő hajlandóság fokozása is. Mindez jelentős életkori eltéréseket nem mutatott. A laikus újraélesztés vállalására irányuló érzékenyítő és technikai tréning eredményes nevelési eljárást igazol. Az alkalmazott kortársoktatási modell alkalmasnak mutatkozik az újraélesztési ismeretek átadására. Orv Hetil. 2019; 160(46): 1816–1820.

Open access

Absztrakt:

Kutatásunk 12. és 13. évfolyamos középiskolás diákok közösségi szolgálatra vonatkozó véleményeit elemzi. Az elemzett adatok azt mutatják, hogy a diákok számára az élmények bár örömteliek voltak az IKSZ-ben, annyira nem volt érdekes a tevékenység, hogy azt folytassák. A készségfejlődés kapcsán különbségek mutathatók ki a nem, az iskolatípus és az iskolafenntartó szerint. Az adatok azt mutatják, hogy a lányoknál az állampolgári készségek, a szakgimnazistáknál a pályaorientációs készségek, míg az egyházi fenntartású intézmények tanulóinál az előítélet-mentes és állampolgári készségek fejlődtek.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A krónikus obstruktív tüdőbetegség jelentős egészségügyi teher mind a beteg, mind a társadalom részére. Betegoktatással ez a teher csökkenthető, így magyar környezetben kerestük az optimális tartalmat ehhez. Célkitűzés: 1) A tüdőgyógyászok véleményére épülő betegoktatási tartalom tervezése; 2) a tüdőgyógyászok magatartásának és percepcióinak megismerése; 3) a beteg adherenciája (együttműködése) javítási lehetőségeinek felmérése. Módszer: Országszerte 20 gondozóban, kórházban és rehabilitációs központban dolgozó tüdőgyógyásszal készítettünk interjút. A struktúrát úgy alakítottuk ki, hogy egy betegoktató program kulcselemeit definiáljuk, valamint hogy teret engedjünk a percepciók, terápiás attitűdök felfedésének. Eredmények: Az átlagos krónikus obstruktív tüdőbeteg dohányos, férfi, alulszocializált, köhög, fullad, és 40 évnél idősebb. Betegségét nem veszi komolyan, csak súlyosabb esetben fordul orvoshoz, adherenciája is csak ekkor nő meg. Ez a hatás gyakran átmeneti, csak a rosszullétre korlátozódik. Az adherencia szerint három csoport különíthető el: marginális jó adherencia (kb. 10%) mellett az átlag 30–40% között van, és a betegek jelentős része (60%) minimális adherenciával bír. Az inhalátor használata ideális esetben maximum 3 lépésből áll, könnyen reprodukálható és elmagyarázható. Következtetés: Az oktatóprogram keretét meghatározó szempontok a megfelelő betegkép (személyre szabás), a tüdőgyógyászati, helyszíni oktatás, az orvos–beteg kapcsolat, a betegek hozzáállása és az életmódbeli változtatások (leszokás a dohányzásról), valamint a megfelelő inhalátor kiválasztása. Orv Hetil. 2020; 161(3): 95–102.

Open access

Absztrakt:

Napjainkban a fejlett társadalmak egészségtudatosságának látványos fejlődésének vagyunk tanúi. A fogyasztói magatartás átalakulásának köszönhetően folyamatosan növekszik a jól informált és független döntéseket hozó, egészségtudatos fogyasztók aránya, és ezzel párhuzamosan egyre nagyobb teret hódítanak az egészségvédő hatásokkal rendelkező élelmiszerek a piacon. Az egészségügyi hatásokat tekintve hazánkban elsősorban a szív- és érrendszeri problémák megelőzésére, a baktériumflóra befolyásolására, a testtömeg-szabályozásra, az energia-, valamint a vitaminpótlásra helyezik a hangsúlyt. Gyakorlatilag bármelyik élelmiszertípus gazdagítható úgynevezett funkcionális tulajdonságokkal, azonban a technikai nehézségek mellett a fő kihívás az élelmiszergyártók számára a fogyasztók meggyőzése termékük kipróbálásáról, illetve annak folyamatos használatáról. A funkcionális élelmiszerek piaci sikerességében a kutatás-fejlesztésen és az innováción túlmenően a vásárlói tudat formálása és a folyamatos ismeretbővítés is kiemelt szerepet játszik. Mindezek tükrében különösen indokolt az egészségügyi szakemberek és kutatók, illetve az egészségvédő élelmiszereket gyártó vállalatok közötti kollaboráció megerősítése, ugyanis az eredményes és széles körű együttműködés jelentős hatást gyakorolhat az új funkcionális élelmiszerek kifejlesztésére, illetve e termékek társadalmi elfogadottságára. Orv Hetil. 2018; 159(30): 1221–1225.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Vajer, Ferenc Tamás, Róbert Urbán, Péter Torzsa, and László Kalabay

Bevezetés: Az invazív pneumococcusbetegség előfordulása 50 éves kortól emelkedik. Vakcináció ajánlott, az átoltottság mégis igen alacsony. Célkitűzés: A szerzők az influenza ellen oltottak tájékoztatásának, a tájékoztatást nyújtó kilétének hatását vizsgálták az oltás felvételére. Módszer: Húsz praxisban, a 2012/2013-as influenzaoltási kampányban megjelenő 50 év feletti személyek kérdőívet töltöttek ki és tájékoztatást kaptak a pneumoccusvakcináció fontosságáról. Eredmények: 4000 személy közül 576 kért receptet, a nők 16,5%-a, a férfiak 11,6%-a (OR 1,67; CI 95% 1,37–2,04; p<0,001), átlagéletkoruk 70,95 év, illetve 69,8 év volt (OR 1,01; CI 95% 1,00–1,02; p<0,05). Családorvosi tájékoztatás esetén a védőoltást kérők aránya 33,6%, asszisztensnő általi tájékoztatás esetén 8% volt (OR 6,33; CI 95% 5,23–7,67; p<0,001), a védőoltást felvevőknél ez az arány 17,7%, illetve 4,4% volt. A családorvosok 6,3-szer több vakcinát adtak be, mint az azt megelőző évben (p<0,001). Következtetések: A családorvosok a pneumococcusvakcinációval kapcsolatban hatékonyabb tájékoztatást nyújtanak, mint az asszisztensek. Az intenzív tájékoztatás jelentősen növeli a pneumococcusvakcináció felvételi arányát. Orv. Hetil., 2015, 156(5), 186–191.

Open access