Search Results

You are looking at 1 - 10 of 11 items for :

  • "autológ őssejt-transzplantáció" x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Árpád Illés, Zsófia Simon, Miklós Udvardy, Ferenc Magyari, Ádám Jóna and Zsófia Miltényi

Absztrakt:

Az elsődleges kezelés után a Hodgkin-lymphomás betegek 10–30%-a relabál vagy refrakter. Jelenleg elsőként autológ haemopoeticus őssejt-transzplantáció javasolt ezekben az esetekben, bár ezt követően csak a betegek fele gyógyul meg, a medián teljes túlélés is mindössze 2–2,5 év. Számos prognosztikai tényező határozza meg az autológ haemopoeticus őssejt-transzplantáció sikerességét, amelyek figyelembevételével, szükség esetén konszolidációs kezelés alkalmazásával az eredmények javíthatók. Az autológ őssejt-transzplantáció után relabáló betegeknek még kedvezőtlenebb a túlélése, és ennek a betegcsoportnak a kezelése jelenti a legnagyobb kihívást a Hodgkin-lymphoma terápiája során. Szerencsére az utóbbi években számos új kezelési mód vált elérhetővé, így a brentuximab vedotin és az immuncheckpoint-gátlók, amelyektől a túlélési és gyógyulási eredmények javulását reméljük. Az allogén transzplantáció eredményei is javulhatnak a haploidentikus transzplantáció alkalmazásával. Összefoglalónkban ezeket az új lehetőségeket mutatjuk be. Orv Hetil. 2017; 158(34): 1338–1345.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Leonóra Méhes, Béla Telek, Miklós Udvardy, Ágota Schlammadinger and László Rejtő

A köpenysejtes lymphoma (MCL) mérsékelten agresszív betegség, amely kemoimmunoterápiával nem gyógyítható. A medián túlélés rövid, mintegy három év. Többnyire előrehaladott stádiumban ismerik fel. A csontvelő a betegek felében, a gastrointestinalis traktus a negyedükben érintett, leukémiás transzformáció 25%-ban fordul elő. A malignus sejtek B-sejt-eredetűek és CD5-pozitívak, jellemző a ciklin-D1-expresszió. A kezelésben kombinált kemoterápia, kemoimmunoterápia, valamint autológ perifériás őssejt- (és allogén) transzplantáció jöhet szóba. A bemutatott két beteg esetében, az optimális kezdeti terápia hiánya ellenére, tartós túlélés volt elérhető. Az alkalmazott komplex kezelés (kemoimmunoterápia, sugárkezelés, sebészi beavatkozás, autológ őssejt-transzplantáció) ugyanis 80, illetve 90 hónapig tartó túlélést eredményezett. A két beteg kórtörténetének ismertetése mellett a szerzők áttekintik a köpenysejtes lymphoma korszerű kezelésének mai lehetőségeit.

Restricted access

A rosszindulatú nyiroksejtes megbetegedések – a lymphomák – kezelésében az elmúlt években több változás történt. A Hodgkin-kór kezelésében egyre inkább rizikóadaptált kezelési stratégiát alkalmazunk, amely nemcsak a kezelés előtti vizsgálatokon és prognosztikai tényezőkön alapszik, hanem a kezelés korai stádiumában végzett ismételt PET-vizsgálat (restaging) eredményén is. A sugárkezelés alkalmazásának lehetőség szerinti minimalizálása a késői szövődményként fellépő másodlagos daganatok gyakoriságát csökkentheti. Relapsus esetén kemoszenzitív betegek esetében autológ őssejt-transzplantáció végzendő. A Hodgkin-kórban szenvedő betegek mintegy 85%-ának gyógyulása várható. A non-Hodgkin-lymphomák heterogén betegségcsoportjában az indolens non-Hodgkin-lymphomák csoportjára (CLL, myeloma multiplex, hajas sejtes leukaemia, cutan lymphomák stb.) természetes lefolyás esetén a lassú progresszió jellemző. Kezelésük palliatív, teljes gyógyulás elérése a jelenlegi lehetőségekkel általában nem lehetséges. Az agresszív NHL-ek jellemzője a gyors progresszió és a kezelés nélkül rövid idő alatt bekövetkező halálos kimenetel. Többségük citosztatikum- és sugárérzékeny. Megfelelő kezeléssel a betegek 60–70%-a komplett remisszióba (CR) kerül, és a betegek 40–50%-a véglegesen meggyógyul. Új lehetőség mindkét NHL-csoportban az immunterápia bevezetése, amely lehetőséget ad a nyugvó daganatsejtek befolyásolására is. Segítségükkel jelentősen javíthatók az eddigi terápiás eredmények. A PET-vizsgálat bevezetése az NHL-ek első és ismételt stádiumvizsgálatát is hatékonyan segíti. A kedvezőtlen prognózisú, valamint a visszaeső betegek egy részénél az autológ őssejt-transzplantáció javíthatja a prognózist.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Gergely Varga, Gábor Mikala, László Váróczy and Árpád Illés

Absztrakt

A myeloma multiplex kezelése az elmúlt évtizedben óriásit változott. Mind a kemoterápiás protokollok, mind a szupportív kezelés nagy fejlődésen ment át, amióta a legutóbbi magyar ajánlás megjelent. A betegek egyre nagyobb része ér el tartós választ, és mind többük számára van talán esély a gyógyulásra is. Az összefoglaló célja, hogy az utóbbi évek eredményeit is beépítve, az érvényes nemzetközi ajánlásokat a magyar viszonyok sajátosságaihoz adaptálva segítse a betegek leghatékonyabb kezelését. Orv. Hetil., 2016, 157(4), 123–137.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A hemopoetikus őssejt-transzplantáció során fellépő fertőzéses komplikációk egyikét képezi a cytomegalovírus- (CMV-) infekció és -reaktiváció, amelynek előfordulási aránya alacsonyabb autológ őssejt-transzplantációt (ASCT) követően, összehasonlítva az allogén transzplantáció recipienseivel. Célkitűzés: A vizsgálat célja a cytomegalovírus-infekció és -reaktiváció gyakoriságának felmérése kvantitatív real-time PCR módszer alkalmazásával autológ őssejt-transzplantált betegekben. Szükséges-e surveillance-szűrés, és mely betegcsoportban, vagy elegendő a klinikai tünetek vezérelte monitorozás? Módszer: A szerzők intézetükben 2014–2017 között autológ őssejt-transzplantációban részesült 123 beteg dokumentációját elemezték retrospektív vizsgálatban. A betegeket az alapbetegség szerint csoportosították (lymphomák, myeloma multiplex), valamint megkülönböztették a transzplantációt megelőző indukciós kezelés típusa szerint. Eredmények: Hasonló arányban történt ASCT myeloma multiplexes (MM) és lymphomás (NHL) betegek esetében [(66 (43,7%) vs. 57 (46,3%)]. A betegektől származó 1082 plazmaminta vizsgálata során 86 (7,95%) bizonyult pozitívnak CMV nukleinsav jelenlétére real-time (RT) PCR módszerrel. Cytomegalovírus-reaktiváció 44 (37,5%) betegnél alakult ki, ebből tünetmentes volt 38 beteg (30,8%), míg 6 esetben (4,9%) a reaktivációval összefüggésbe hozható tünetek voltak megfigyelhetők. A szerzők közel kétszeres gyakorisággal dokumentáltak CMV-reaktivációt a NHL betegcsoportban, mint a MM betegcsoportban (46 vs. 26%). Következtetés: Autológ őssejt-transzplantációban részesülő betegek esetében surveillance CMV-monitorozás végzése nem indokolt, azonban jól meghatározott betegcsoportban klinikai gyanú esetén elvégzett molekuláris teszt lehetővé teszi a vírusreaktiváció korai felismerését, így időben megkezdhető a preemptív kezelés, és ezáltal csökkenthető a mortalitás.

Open access

Absztrakt

Bevezetés: A hematológiai betegek kemo-immun terápiás kezelése és az őssejt-transzplantáció során fellépő fertőzéses komplikációk egyikét képezi a cytomegalovirus-infekció és -reaktiváció. Célkitűzés: A szerzők célja a cytomegalovirus-fertőzés és -reaktiváció követése kvantitatív valós idejű polimeráz láncreakció módszerével. Módszer: A szerzők intézetében 2012–2014 között kezelt 96 beteg dokumentációját elemezték retrospektív vizsgálatban. A betegeket az alapbetegség szerint csoportosították (lymphoproliferativ betegségek, akut leukaemiák), valamint megkülönböztették aszerint, hogy történt-e autológ őssejt-transzplantáció vagy sem. Eredmények: Lymphoproliferativ betegség miatt kezeltek 83 beteget, közülük 63 (76%) részesült autológ őssejt-transzplantációban. A 604 plazmamintából 46 mintában (7,6%) igazolódott valós idejű polimeráz láncreakcióval cytomegalovirus-pozitivitás összesen 25 betegből (6 nem transzplantált [18%], 19 transzplantált [30,2%]). A valós idejű polimeráz láncreakcióval cytomegalovirus-pozitivitás kétszeres gyakorisággal fordult elő a transzplantált betegcsoportban, azonban 68%-ukban a reaktiváció tünetmentes volt és spontán oldódott. Következtetések: Rutinszerű cytomegalovirus-monitorozás nem szükséges a fenti betegcsoportban, azonban jól meghatározott betegcsoportban klinikai gyanú esetén elvégzett molekuláris teszt lehetővé teszi a korai preemptív kezelést, ezáltal csökkentve a mortalitást. Orv. Hetil., 2016, 157(35), 1403–1409.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Árpád Illés, Ádám Jóna, Zsófia Simon, Miklós Udvardy and Zsófia Miltényi

Absztrakt

Bevezetés: A Hodgkin-lymphoma 80–90%-ban gyógyítható, azonban a betegek körülbelül 30%-a relabál, és csak ezeknek a betegeknek a felében érhető el gyógyulás autológ őssejt-transzplantáció alkalmazásával. Célkitűzés: 1980. január 1. és 2014. december 31. között kezelt és gondozott Hodgkin-lymphomás betegek túlélési adatainak, a relapsusok gyakoriságának elemzése, az új terápiás lehetőségek bemutatása. Módszer: A betegek adatainak retrospektív elemzése. Eredmények: Összesen 715 beteget kezeltek (382 férfi és 333 nő, átlagéletkoruk a betegség diagnosztizálásakor 38 év). A relabáló betegek aránya a legutolsó időszakban 24,87%-ról 8,04%-ra csökkent. Az elvégzett autológ haemopoeticus transzplantációk száma a relabáló/refrakter betegek között nőtt, 2000-től kezdve 75%-ot ért el. A teljes túlélés szignifikánsan javult; az 5 éves teljes túlélés 1980–1989 között 64,4%, 1990–1999 között 82,4%, 2000–2009 között 88,4%, 2010–2014 között 87,1% volt. A relapsusmentes túlélés nem mutatott szignifikáns változást. Következtetések: A kezelési eredmények javultak. A relabáló és refrakter betegeknek az utóbbi évek új kezelési lehetőségei nyújthatnak még több esélyt a gyógyulásra. Orv. Hetil., 2015, 156(45), 1824–1833.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: László Váróczy, Árpád Illés, Emese Kiss, Zoltán Szekanecz, Pál Soltész, Sándor Sipka, Attila Kiss, Miklós Udvardy, Gyula Szegedi and Margit Zeher

A súlyos, terápiarefrakter poliszisztémás autoimmun kórképek kezelésében alternatíva lehet a nagy dózisú kemoterápia autológ őssejt-szupportációval. A szerzők saját kezdeti tapasztalataik ismertetését tűzték ki célul. Eredmények: A szerzők intézményükben 2006. augusztus és 2007. november között összesen 7 autoimmun beteg őssejt-transzplantációját végezték el: közülük kettő szisztémás lupus erythematosusban, négy rheumatoid arthritisben, egy pedig szisztémás sclerosisban szenvedett. Az őssejt-mobilizálás során cyclophosphamid + kolóniastimuláló faktor terápiát alkalmaztak, a kondicionáló kezelés nagy dózisú cyclophosphamid (200 mg/ttkg) + antithymocyta-globulin (9 mg/ttkg) protokoll szerint történt. A beadott őssejtek valamennyi betegnél sikeresen megtapadtak. Az egyik szisztémás lupus erythematosus miatt gondozott beteget a 46. napon fulmináns cytomegalovirus-infekció miatt elveszítették, a többieknél súlyos szövődmény nem lépett fel. Átlagosan 10 hónapos követésük során az alapbetegségük tartós remisszióba került, és az életminőségükben jelentős javulás következett be. Következtetések: Az autológ őssejtterápia biztonságosan és eredményesen alkalmazható a súlyos autoimmun betegségek válogatott eseteinek kezelésében is.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsuzsa Molnár, László Imre Pinczés, Klára Piukovics, Ildikó Istenes, Krisztina Wolf, Zoltán Csukly, Árpád Szomor, Árpád Illés and Zsófia Miltényi

Absztrakt:

Bevezetés: A relabáló és refrakter Hodgkin-lymphoma kezelése továbbra is nagy kihívást jelent. Hatalmas előrelépést jelentett a brentuximab vedotin alkalmazása, amellyel jelenleg már jelentős hazai tapasztalatok is vannak. Célkitűzés: A brentuximab vedotinnal kezelt magyar Hodgkin-lymphomás betegek adatainak, a kezelés hatékonyságának elemzése. Módszer: Hat hazai hematológiai osztályon 2013. január 1. és 2016. december 31. között brentuximab vedotinnal kezelt Hodgkin-lymphomás betegek adatainak retrospektív elemzése. Eredmények: Összesen 86 beteg részesült brentuximab vedotin kezelésben. A kezelés előtt a betegek egyharmada korai, kétharmada előrehaladott stádiumban volt. Autológ őssejt-transzplantáció előtt alkalmazva 54 betegnél a teljes válaszarány 66,6%, ebből komplett remissziót a betegek 42,6%-a ért el. Autológ őssejt-transzplantációt követően 30 beteg kapta, a teljes válaszarány 46,67%, a komplett remisszió 30% volt. Harminchat beteg csak monoterápiában kapta a készítményt, míg 50 beteg kombinációban, ebből 39 esetben bendamustinnal kombináltan. A betegek mindössze 13,95%-ánál észleltünk mellékhatást, leggyakrabban bőrkiütést. A betegek várható ötéves teljes túlélése 78,7%, az átlagos progressziómentes túlélési idő 23,59 hónap (95% CI: 19,50–27,68). Következtetés: A relabáló vagy refrakter Hodgkin-lymphomás betegek kezelésében jelentős előrelépést jelent a brentuximab vedotin kezelés alkalmazása, eredményeink a nemzetközi adatokhoz hasonlóak. A kombinációban történő korai alkalmazása előrelépést jelenthet, ennek további vizsgálata szükséges. Orv Hetil. 2017; 158(41): 1630–1634.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Annamária Bakos, Árpád Szomor, Tamás Schneider, Zsófia Miltényi, Imelda Marton, Zita Borbényi, Judit Pammer, László Krenács, Enikő Bagdi and Klára Piukovics

Absztrakt:

Bevezetés: Az extranodalis nasalis típusú natural killer/T (NK/T) sejtes lymphoma (ENKTL) a T-sejtes lymphomák egyik ritka agresszív megjelenésű formája, amely elsősorban sinonasalis és nasopharynx kiindulású. Bár előfordulása ritka a fejlett nyugati országokban, kezelése a hagyományos, agresszív lymphomákban alkalmazott antraciklintartalmú kemoterápiával csekély hatékonyságú. Célkitűzés: ENKTL-esetek előfordulása hazai hematológiai centrumok által gondozott non-Hodgkin-lymphomás betegek között. Módszer: A szerzők négy magyarországi hematológiai centrumban 2003–2015 között kezelt 20 ENKTL-beteg klinikai adatait elemezték. A betegek között 12 férfi és 8 nő volt, medián életkor 49,5 év (22–84 év). Eredmények: Tíz esetben a betegség lokalizált (I–II. stádiumban) volt a diagnózis idején. Kemoterápiás kezelésben részesült 17 beteg (11 CHOP, CHOP-szerű, kettő hyper-CVAD, egy ProMACECytaBom, egy SMILE, kettő egyéb), amelyet hat esetben érintett mezős besugárzással (IFRT) egészítettek ki (40–46 Gy). Az első vonalbeli kezelésre kilenc beteg komplett (CR), három parciális remisszióba (PR) került, három progrediált, két esetben stabil volt a betegség. A medián követési idő 32 (3–113) hónap volt. Öt beteg progresszió, recidíva miatt második vonalban újabb kezelésben részesült (kettő DHAP, egy VIM, egy hyper-CVAD, egy ProMACECytaBom). Második vonalbeli kezelésre CR nem jött létre egy betegben sem. Két esetben első CR-ben autológ őssejt-transzplantáció történt. Következtetés: Az ENKTL kezelésében hatékonyabbak a nem antraciklintartalmú kemoterápiás kezelések. Elsősorban L-aszparagináz-alapú kombinált kemoterápia és egyidejű vagy szekvenciális kemo-radioterápia alkalmazásával a túlélés és CR aránya javítható. Orv Hetil. 2017; 158(41): 1635–1641.

Restricted access