Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for :

  • "autophagia" x
  • All content x
Clear All

. [Az autophagia szerepe a májbetegségek kialakulásában.] Orv Hetil. 2011; 152: 1955–1961. [Hungarian] 5 Czaja MJ. Functions of autophagy in hepatic and pancreatic

Open access

Az autophagia a sejtek önemésztése, amely szerepet játszik a növekedésben, differenciálódásban és a sejtműködés egyensúlyának fenntartásában, valamint éhezés vagy oxigénhiány esetén elősegíti a sejtek túlélését. Alfa-1-antitripszin-hiányban hozzájárul az endoplazmás reticulumban lerakódott kóros fehérjék lebontásához. A hepatitis B- és C-vírus felhasználja az autophagiát az immunrendszer legyőzésére és a fertőzés fenntartására. Az alkoholfogyasztás csökkenti az autophagiát a májban az 5-adenozin-monofoszfát aktiválta proteinkináz aktivitásának csökkenése, a „mammalian target of rapamycin” hatásának fokozása és az autophagiás vesiculumok mozgásának gátlása révén. Az autophagia nem megfelelő működése hozzájárul a Mallory-testek képződéséhez és a sejthalálhoz. Elhízottakban és nem alkoholos zsírmájban szintén csökken az autophagia a májban, ami hozzájárul a sejtek elzsírosodásához, az endoplazmás reticulum-stressz fokozásához és a májbetegség előrehaladásához. Hepatocellularis carcinomában károsodik az autophagia működése, ami felveti tumorellenes hatását. Az autophagiában szerepet játszó Beclin-1 fehérjének prognosztikai jelentősége van májtumorban. Májbetegségekben az autophagia molekuláris mechanizmusának megismerése és szerepének tisztázása a jövőben új kezelési lehetőséget jelenthet. Orv. Hetil., 2011, 152, 1955–1961.

Open access

A Crohn-betegség a terminális ileumot és/vagy a colont érintő krónikus gyulladással járó senyvesztő betegség. Patogenezisében genetikai és környezeti tényezők játszanak szerepet. Újabban a molekuláris genetika, genotipizálási technológia, bioinformatika terén történt előrehaladás eredményeit kombináltan alkalmazzák az egész genomra kiterjedő analízis során. Az így feltárt genetikai alterációk betegséggel történő társulásának vizsgálata több mint 30, a Crohn-betegséggel társult fogékonysági gén és locus beazonosítását és korábban nem sejtett folyamatok Crohn-betegség patogenezisében játszott szerepének feltárását eredményezte. A betegség szorosan társul a mikrobiális molekuláris mintázatot felismerő receptorokat, főként a NOD2 proteint, valamint a Vnt jelút Tcf4 transzkripciós faktorát (más néven TCFL2) és az autophagiát szabályozó ATG16L1 proteint kódoló géneket érintő polimorfizmusokkal. A szóban forgó polimorfizmusok csökkent defenzintermeléssel (defenzinelégtelenséggel) járnak, amely viszont a commensalis flóra összetételében változásokhoz, az intestinalis barrierfunkciók defektusához és a nyálkahártya bakteriális inváziójához vezet. A NOD2 és ATG16L1 proteineket kódoló géneket érintő polimorfizmusoknak másik, újabban felismert következménye, hogy a csonkolt NOD2 protein képtelen az autophagia indukálására, továbbá ez a protein csakúgy, mint a mutáns ATG16L1T300A protein, képtelen megcélozni és autophagosomába zárva feldolgozni, majd a sejtből kitakarítani a sejtekbe jutott mikrobákat. Következményesen a tartósan fennmaradó alacsony szintű infekció miatt fellépő adaptív immunválasz-reakció révén krónikus gyulladás, szövetkárosodás és a betegség klinikai tünetei alakulnak ki. Ezek fényében úgy tekinthető, hogy a Crohn-betegség kialakulását a genetikailag fogékony egyedekben a veleszületett immunvédekezés defektusa okozza vagy legalábbis az indítja el, amelyhez a bélhámsejtekbe jutott és ott perzisztáló intestinalis mikrobákkal szemben fellépő felfokozott adaptív immunválasz-reakcióval kapcsolatos gyulladás társul. Ilyen körülmények között a terápiás célú intervenciónak feltehetően inkább a veleszületett immunválasz erősítésére, mintsem csak az adaptív immunválasz-reakciók elnyomására kellene irányulnia. Orv. Hetil., 2010, 40, 1645–1655.

Open access