Search Results

You are looking at 1 - 2 of 2 items for :

  • "bűnelkövetés" x
  • All content x
Clear All
Pszichológia
Authors: Zita Gál, Katalin Katona, Karolina Janacsek, and Dezső Németh

A tanulmány a bűnelkövetők tudatelméleti működésével foglalkozik. A vizsgálatban a csalást és az erőszakos bűncselekményt elkövető, a vizsgálat idején szabadságvesztésüket töltő bűnelkövetők és kontrollszemélyek mentalizációs képességét hasonlítottuk össze. Az eredményeink azt mutatják, hogy a csalást elkövető személyek magasabb teljesítményt mutatnak az erőszakos cselekményt elkövetőkhöz képest, az affektív mentálisállapot-tulajdonítás néhány dimenziója mentén: a Szemekből Olvasás Teszten és az Arcok Tesztben az alapérzelmek felismerésében jobban teljesítenek, azonban a komplex érzelmek tekintetében már nincs különbség a csoportok között. A faux pas-k, vagyis a véletlen elszólások felismerését tekintve a következő eredményeket kaptuk: az erőszakos cselekményt elkövetőknek, szemben a kontrollszemélyekkel, nehézségeik vannak az elszólások detektálásában, illetve a faux pas-t elkövető személy mentális állapotának megértésében, azaz nehezebben jósolják be, hogy egy tett mögött szándékosság állt-e. Emellett az erőszakos cselekményt elkövetők a kontrollcsoporthoz képest rosszabbul teljesítettek az elszólások mögött fellelhető tévesvélekedés-tulajdonításban, a faux pas kognitív komponensében is. Azonban a faux pas negatív érzelmi következményének felismerésében a csalást elkövetők teljesítettek tendenciaszinten jobban az erőszakos cselekményt elkövetőkhöz képest. Mindezek alapján a csalást elkövetők jobb elmeolvasó képességgel jellemezhetők az erőszakos cselekményt elkövetőkhöz képest a tudatelmélet bizonyos komponenseiben. A szemek régiójából és az arcokon megjelenő érzelmeket tekintve különösen az alapérzelmek tulajdonításában nyújtanak jobb teljesítményt az erőszakos tettért elítéltekhez képest, továbbá a negatív érzelmi következmények felismerésében tendenciaszinten jelenik meg a magasabb teljesítmény. Mindezek az eredmények egyrészt további kutatásokat ösztönözhetnek e területen, továbbá a bűnelkövetők rehabilitációjában, szociális készségeik fejlesztésében is értékes támpontokkal szolgálhatnak.

Restricted access

A múlt század harmincas éveiben az európai összehasonlító statisztikai adatok alapján kidolgozott Penrose-törvény szerint inverz összefüggés van a pszichiátriai ágyak száma és a börtönben lévő populáció létszáma között. A dolgozat nemzetközi adatok alapján vizsgálja a börtön, az elmekórház, az elmebetegség és a bűnelkövetés összefüggéseit, különös figyelmet szentelve a deinstitucionalizáció jelenségének, illetve epidemiológiai adatok segítségével bemutatja az elme- és addikciós betegségek, valamint a mentális zavarok börtönön belüli gyakoriságát. A pszichiátriai ágyak száma és a börtönpopuláció létszáma között Magyarország esetében is megfigyelhető a Penrose által leírt inverz összefüggés. A jelenség mélyebb összefüggéseinek elemzése során a deinstitucionalizációt elindító jelenségeket górcső alá véve gazdasági, társadalmi, filozófiai és terápiás összefüggések kerülnek a vizsgálat homlokterébe. Az adatok alapján feltételezhető, hogy a két rendszerbe bekerülők között nagy az átfedés, nagyrészt ugyanazon populáció tagjaival találkozhatunk mind a börtönökben, mind az elmeosztályokon. A dolgozat szerzője arra a következtetésre jut, hogy a deinstitucionalizáció valójában transzinstitucionalizációhoz vezet, aminek oka egyrészt az, hogy korlátozott a rendelkezésre álló közösségi ellátókapacitás, illetve másrészt, hogy a közösségi ellátás maga nem tud mit kezdeni a súlyos, krónikus elmebetegségekben, illetve a komorbid állapotokban is szenvedőkkel. Továbbá a jelen finanszírozás mértéke, valamint a prevenciós és terápiás módszerek nem alkalmasak arra, hogy a pácienseket megóvják a forgóajtó hatásaitól.

Restricted access