Search Results
Absztrakt
Az Egészségügyi Világszervezet nemkívánatos események jelentési és tanulórendszereivel foglalkozó, 2005-ben megjelent irányelve fektette le a betegbiztonsággal foglalkozó jelentési rendszerek kialakításának alapelveit. Mára Magyarországon is egyre több egészségügyi intézményben jelentkezik igény a betegbiztonsági szemlélet és szervezeti kultúra kialakítására. Ebben nyújt segítséget a 2006-ban elindult és a megújult NEVES (NEm Várt ESemények) elnevezésű jelentési és tanulórendszer, valamint a hozzá kapcsolódó Betegbiztonsági Fórum továbbképző és konzultációs sorozat. A program bemutatásának aktualitását az egészségügyi törvény 2016. január 1-jétől hatályos, a betegbiztonság javítását is elváró módosítása adja. Orv. Hetil., 2016, 157(26), 1035–1042.
Smart & Safe – intézményi digitalizációs stratégia a betegbiztonság szemszögéből
Smart & Safe – digitization strategy from a patient safety perspective
1670/2020. (X. 20.) Government resolution. [1670/2020. (X. 20.) Korm. határozat a betegbiztonság növelését célzó és a betegápolási és betegellátási tevékenységhez kapcsolódó adminisztratív feladatok ellátását
Betegbiztonság a klinikai transzfuziológiában
Patient safety in clinical transfusion practice
Absztrakt:
A vérkészítmény-terápia hatalmas fejlődésen ment át az elmúlt évtizedekben, a transzfúzió ma már szinte rutin beavatkozássá vált. A liberális transzfúziós stratégia helyét átvette a restriktív transzfúziós gyakorlat és egyre nagyobb figyelmet fordítanak a transzfúzióhoz köthető nem kívánt események feltárására és kiküszöbölésére, a biztonságos transzfúziós gyakorlat kialakítására.
A transzfúziók biztonságát alapvetően meghatározza a véradó („a vérbiztonság velem kezdődik”), továbbá a korszerű vérkészítmény-előállítás és -kivizsgálás, másrészt a szigorú szabályokon alapuló klinikai gyakorlat.
Jelentős tanulmányok igazolják és ma már egyértelműen bizonyítják, hogy a nem kívánt események hátterében legjelentősebb tényező az ember, emberi hibák okozzák a nemkívánt események több mint 70%-át. A klinikumban ezért megkülönböztetett figyelmet kell fordítani az emberi tényezőkre, úgy kell szabályozni a transzfúziós tevékenység minden lépését, hogy minimálisra lehessen csökkenteni az emberi tényezőkből adódó hibákat. Ezt szolgálja többek között a minőségbiztosítási rendszerek bevezetése és a Transzfúziós Bizottság szabályozott működtetése.
Magyarországon is elengedhetetlen az egységes jelentési rendszer mindenki számára kötelező, ellenőrzött és szabályszerű működtetése, ami a törvényi előírásoknak megfelelően jelentett nem kívánt események elemzése révén segíti az okok feltárását és a szükséges intézkedések meghozatalát.
A hatékony vérgazdálkodás és a betegek biztonsága érdekében szükség van a társszakmák együttműködésére, transzfuziológiai standardok kidolgozására.
A Nemzeti Véradó és Vérmentő Program helyzete Magyarországon. További lépések szükségesek a betegbiztonság fokozásához
National Blood Donation and Blood Saving Program in Hungary. Further steps are required to improve patient safety
Absztrakt:
Bevezetés és célkitűzés: Az irányelvek és a képzések hatására hazánkban az elmúlt évtizedben mind a betegágy melletti haemostasismonitorozás, mind a faktorkészítmények elérhetősége, alkalmazása megnőtt, illetve a vérkészítmény-felhasználás csökkent. A felmérés célja az intenzív osztályok (ITO) protokolljainak, személyi, tárgyi feltételeinek vizsgálata volt az ellátás és a betegbiztonság további fejlesztéséhez. Módszer: Az aktív betegellátó intézetek aneszteziológiai és intenzív terápiás osztályainak e-mailben elküldött kérdőívvel 2019 tavaszán vizsgáltuk az irányelv és a helyi protokollok alkalmazását, a képzettség mértékét, a haemostasissal kapcsolatos elérhető diagnosztikai lehetőségeket, valamint a transzfúziós, illetve a haemostasis helyreállítására szolgáló stabil faktor- és gyógyszerkészítmények elérhetőségét. Eredmények: Az ITO-k 49%-a 46 kérdőívet küldött vissza. 91,3%-uk alkalmaz irányelvet, 43,5%-uk helyi protokollt is. 6 ITO a haemostasisról, 17 pedig a Patient Blood Management (PBM-) programról szóló továbbképzés hiányát jelezte. A Magyar Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Társaság (MAITT) szakmai irányelvét alkalmazók 65,1%-a számolt be arról, hogy a vörösvérsejtkoncentrátum-felhasználás csökkent, ez az arány friss fagyasztott plazma (FFP) esetén 67,4%, míg thrombocyta esetén 30,2% volt. A vérkép, az INR, az APTI és a fibrinogén kivételével a laboratóriumi vizsgálatok és a viszkoelasztikus tesztek elérhetősége korlátozott. Ahol a viszkoelasztikus tesztek elérhetők, és csökkent a vörösvérsejt-felhasználás, ITO-ágyanként 2,9-szer több orvos vett részt haemostasisképzésen. A FFP és a thrombocyta esetében ez az arány 1,7–2,5-szeres volt. Egy beteg masszív vérzésének ellátásához szükséges faktorkészítmény-mennyiséggel az ITO-k 32%-a rendelkezett. Következtetés: A haemostasis- és a PBM-képzések megfelelő eszköz-, faktorkészítmény- és gyógyszer-elérhetőségek mellett javítják a betegellátást. A PBM-program térnyerése és a betegbiztonság javítása érdekében a perioperatív szakmák és a háziorvosok képzésével, a társszakmákkal való egyeztetéssel párhuzamosan az ellátás és a finanszírozási háttér újrastrukturálása szükséges. Orv Hetil. 2020; 161(37): 1606–1616.
A Helsinki Deklaráció egy olyan dokumentum, amelyet közösen hozott létre a két legjelentősebb európai aneszteziológustársaság: a European Board of Anaesthesiology (EBA) és a European Society of Anaesthesiology (ESA). A kezdeményezést 2010 júniusában bocsátották útjára, és egy olyan európai konszenzust jelent, amelyben foglaltak használata igazoltan javítja a betegek biztonságát és a minőségi perioperatív ellátást. A program elemei közül a szerzők négy területet emelnek ki, amelyek kis ráfordítással bevezethetők és egyértelműen előnyösek: a műtéti ellenőrző lista, a műtétekhez társuló fertőzések megelőzése, a célorientált folyadékterápia és a perioperatív táplálás. Az irodalmi áttekintés hangsúlyozza, hogy a jól szervezett perioperatív ellátás kulcsfontosságú szerepet tölt be a betegbiztonság javításában. Orv. Hetil., 2012, 153, 1447–1455.
for the provision of seamless care. J Adv Nurs. 2001; 34: 629–638. 26 Tóth ÁA, Lám J, Pitás E, et al. Patient safety in primary care. [Betegbiztonság a háziorvosi ellátásban
A mellkas és a tüdő ultrahangvizsgálatának szerepe az általános érzéstelenítés során
Use of thoracic and lung ultrasound in general anesthesia
Az ultrahang alkalmazása az aneszteziológiai és intenzív terápiás eszköztár mára elengedhetetlen feltétele mind az invazív beavatkozások pontos kivitelezése, mind az ágy melletti diagnosztika során. A mellkas és a tüdő vizsgálatai a képalkotás nehézségei ellenére gyorsan fejlődő területet jelentenek, a COVID–19-világjárvány kihívásai és a közelmúlt eseményei pedig nagyobb lendületet adtak a terület kutatásának. Az intenzív terápia egyre nagyobb tapasztalattal alkalmazza e módszereket differenciáldiagnosztikára, az állapotsúlyosság felmérésére és a terápia optimalizálására. A műtői anesztézia és a perioperatív ellátás kis módosításokkal, de szintén képes hasznosítani ezeket az eredményeket. A jelen összefoglalóban a szerzők sorra veszik a tüdő ultrahangvizsgálatának diagnosztikus jelentőségű műtermékeit, valamint a kvantitatív vizsgálatok alapjait, illetve azokat az eljárásokat, amelyek általános anesztézia során kellő irodalmi megalapozottsággal bírhatnak a betegbiztonság fokozásában a légútbiztosítás, az intraoperatív lélegeztetés finomhangolása, műtét alatti légzészavarok, posztoperatív prognosztika terén. Irodalmi összefoglalónk célja egyúttal az is, hogy rávilágítsunk azokra a területekre, amelyeken a közeljövőben technológiai vagy tudományos jelentőségű újítások várhatók. Orv Hetil. 2023; 164(22): 864–870.
Absztrakt
Az egészségügy és a gyógyítóeljárások rohamléptékű fejlődése mellett a XXI. században egyre inkább középpontba kerül az ellátás hatékonysága, az intézményi működés és a biztonságos betegellátás kérdésköre. A betegbiztonság növelésének tudományosan is bizonyítottan eredményes eszköze az akkreditáció, amely bár lassan több mint száz éve jelen levő eszköz az egészségügyben, robbanásszerű terjedése csak az 1990-es évektől indult meg. A közeli jövőben Magyarországon is elinduló, hazai fejlesztésű akkreditációs rendszer működtetésében és sikerében meghatározó tényező lesz az egészségügy szereplőinek támogatása és aktív részvétele – ez azonban nem várható el az alapvető célok és jellemzők ismerete nélkül. Bonyolítja az új rendszerben való eligazodást és ahhoz való viszonyulást a magyar ellátók által már jól ismert ISO tanúsítás jelenléte. Jelen összefoglaló rövid áttekintést kíván nyújtani az egészségügyi akkreditáció fejlődéséről, céljairól, működéséről és jelentőségéről, valamint a tanúsítással való hasonlóságokról és eltérésekről. Orv. Hetil., 2016, 157(4), 138–145.
