Search Results

You are looking at 1 - 2 of 2 items for :

  • All content x
Clear All

Absztrakt:

Bevezetés: Nemzetközi felmérések szerint az utazás során az utazók több mint fele valamilyen egészségi problémával találja magát szembe. Az utazási betegségek túlnyomó többsége utazás előtti orvosi tanácsadással megelőzhető, de a tanácsadás tematikájának és tartalmának meg kell felelnie az adott társadalom utazási szokásainak és utazási kultúrájának. Célkitűzés: A jelen közlemény a magyar utazók és utazási szokások jellemzőit tárja fel. Módszer: Egy utazási kiállítás résztvevői töltötték ki a nemzetközi utazásokra vonatkozó kérdőívet. A felmérés nem reprezentatív, az adatok csak egyszerű statisztikai módszerekkel voltak feldolgozhatók. Eredmények: Az utazásorvostanban célszerű korcsoportfelosztás szerint a válaszadók 11%-a fiatalkorú (15–24 év), 81%-a felnőtt korú (25–59) és 8%-a idősödő (60–74) korban volt. A válaszadók 28%-a évente többször, 40%-a évente, 32%-a ritkán utazik. A felnőtt korú (16%), a fiatalkorú (8%) és az idősödő korú (4%) válaszadók évente többször utazott. Következtetések: A válaszok értékelése után megállapítható, hogy a magyar utazók úti céljai egy 13 évvel ezelőtti felméréshez képest szinte változatlanok: a válaszadó magyarok legtöbbje (95% felett) Európán belül utazott, a többiek más kontinenst kerestek fel. A magyarok általában nem endémiás területre utaznak, ezért utazás előtt tanácsadás céljából csak 5%-uk keresi fel háziorvosát, 29%-uk csak akkor, ha oltást kell felvenniük. Az utazni vágyók 42%-a utazás előtt soha nem fordul a háziorvoshoz, noha a megkérdezettek 29%-a tud valamilyen krónikus betegségéről. Az utazni vágyók 51%-a az egészségügyi információkat tájékozódásul az internetről szerzi be, és csak 6%-uk fordul orvoshoz. Mindez hangsúlyozza az utazás előtti tanácsadás szükségességét és a tanácsadás korszerű formáinak kidolgozását, a gyakorlatba való átültetésének szükségét. Orv Hetil. 2018; 159(9): 357–362.

Open access

Raoul Follereau, francia újságíró kezdeményezésére az ENSZ 1954-ben bevezette a Leprások Világnapját (Martyr’s Day), amelyet minden év januárjának utolsó vasárnapján tartanak meg. Bár a lepra kórokozóját Gerhard Henrik Armauer Hansen norvég tudós 1873-ban izolálta, és 1982 óta egy speciális gyógyszer-kombinációval gyógyítható a betegség, a WHO járványtani szakértőinek 2010. augusztus elején közzétett adatai szerint évente 219 826 új leprás beteget diagnosztizálnak a Földön. A leprára kínai és indiai források már Kr. e. 600 táján utalnak, a hellén világba pedig Nagy Sándor hadai hurcolták be Indiából Kr. e. 327–326 körül. A betegséget a Biblia Ó- és Újszövetség része egyaránt több helyen említi. A középkorban a leprás betegek ápolásában úttörő szerepet játszott a Kr. u. 72-ben, a Szentföldön alapított Jeruzsálemi Szent Lázár Katonai és Kórházi Lovagrend. A leprások gyógykezelését idővel már speciális, folyóvíz mellé települt leprosoriumok látták el. A fertőzöttek kezelésére és az egészségesektől való elkülönítésére külön hivatal és szertartásrendszer jött létre. Annak ellenére, hogy a leprával, mint betegséggel, szemben az orvostudomány már győzedelmeskedett, és ezzel nagyjából egy időben a jogtudomány is biztosította a betegek jogainak jogi normákkal történő védelmét, sajnálatos tény, hogy még a XXI. századra sem sikerült az emberiségnek megszabadulnia ettől a súlyosan stigmatizáló betegségtől. Orv. Hetil., 2011, 152, 246–251.

Restricted access