Search Results

You are looking at 1 - 5 of 5 items for :

  • "betegjogok" x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Ágnes Lukács and Helga Judit Feith

Absztrakt

Bevezetés: Egészség- és betegségtudatunk kulturálisan meghatározott, etnikai és vallási szocializációnk az egészségüggyel kapcsolatos attitűdjeinket is alakítja. A többségi társadalom normáin alapuló betegjogok és betegkötelezettségek a mindennapi gyakorlat során többször szembekerülnek a roma népesség kisebbségi normáival. Célkitűzés: A szerzők célja annak feltárása, hogy a roma népesség egészségügyi ellátása során milyen ütközési pontok merülnek fel a betegjogokkal, valamint a betegkötelezettségekkel kapcsolatban. Módszer: A tanulmányban részben orvosantropológiai és szociológiai tanulmányok eredményeit, részben több mint 40, egészségügyi dolgozók számára tartott betegjogi kurzus tapasztalatait használták fel. Eredmények: A kulturális meghatározottságból, az alacsony társadalmi státuszból fakadó tényezők, valamint a kisebbségi létből eredő szociálpszichológiai mechanizmusok egyaránt alakítják az egészségügyi ellátás szituációit, valamint a betegjogok és kötelezettségek érvényesülését. Következtetések: Az egészségügyi dolgozók és a roma páciensek közötti félreértések többsége elsősorban a kulturális különbségek ismeretének hiányában gyökerezik, ezért is tartják a szerzők kiemelt fontosságúnak a transzkulturális szemléletmód, valamint a romológiai ismeretek népszerűsítését az egészségügyi alap- és továbbképzések során. Orv. Hetil., 2016, 157(18), 712–717.

Open access

A szerző bemutatja az alternatív vitarendezési módszer egyik típusát, a közvetítést. A mediációs eljárás lényege, hogy a felek között nem peres eljárás keretén belül egy független, pártatlan harmadik személy, a közvetítő vagy mediátor közreműködésével az egyezség létrejöjjön, amelyben a felek egyező akarattal vesznek részt. A mediátor az eljárás folyamán nem dönt, nem vizsgálja a vétkességet, nem ad jogi tanácsot, nem nyilváníthat saját véleményt, feladata, hogy a felek rövid időn belül (120 nap) közelítsék álláspontjukat, és egyezséget kössenek. A szerző összefoglalja a magyar egészségügyi közvetítői törvény hatálybalépése óta a gyakorlatból levonható tanulságokat, és bemutatja a közvetítői eljárás előnyeit a peres eljárással szemben (az utóbbi hosszadalmas évekig is elhúzódhat). A közvetítés nagy előnye, hogy a mediátort és a feleket titoktartási kötelezettség terheli, az eljárás olcsóbb, mint a bírói út, a felek „megőrizhetik arcukat” (saving face), mivel elkerülik a perből adódó győztes és vesztes pozíciók konfrontálódását, és ezáltal a győztes-győztes formula érvényesül. A szerző elemzi továbbá az eddig hozzáférhető részletes adatokat. A jövőben a törvény módosítását javasoljuk. Különösen sürgető ez a biztosító és a szolgáltató között, miután a felelősségbiztosítás nem fedezi a bíróság által megítélt kártérítési összeget, így a szolgáltató csődközeli állapotba kerülhet; tekintettel arra, hogy a felső limitösszegen felüli (esetenként ötmillió forint) különbözetet a szolgáltató saját költségvetéséből – fenntartási kerete terhére – kényszerül kifizetni. Továbbá szükséges a szakértői tevékenység áttekintése és módosítása, valamint elkerülhetetlen lenne az adatszolgáltatás kötelezővé tétele, mivel enélkül követhetetlen a mediációs eljárások száma az egészségügyben. Ma ugyanis kvázi szívességi alapon történik adatszolgáltatás – ami nem támogatható.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: László Zubek, Léna Szabó, János Gál, Péter László Lakatos, János Papp, and Gábor Élő

A kettős ballonos enteroszkópia elvégzéséhez megfelelő mélységű anesztézia szükséges a vizsgálat hossza és kellemetlensége miatt. A szakirodalom alapján a vizsgálatoknál leggyakrabban éber szedációt alkalmaznak világszerte. Célkitűzés: A szerzők vizsgálták, hogy a beavatkozás biztonságosan elvégezhető-e intubációs narkózisban, illetve bizonyítani kívánták, hogy az általános érzéstelenítés választható szedálási módszer kettősballon-enteroszkópiákhoz a páciens fizikális állapotától függetlenül. Módszer: Retrospektív vizsgálatot végeztek a Semmelweis Egyetem I. Belgyógyászati Klinikáján intubációs narkózisban kettősballon-enteroszkópián átesett betegek körében. A betegeket csoportosították nem, kor és fizikális státus alapján. Az altatási jegyzőkönyvben rögzítették az altatás hosszát, a felhasznált gyógyszerek mennyiségét és az előforduló aneszteziológiai szövődményeket. Eredmények: Száznyolc intubációs narkózis adatait összesítették. Maradandó aneszteziológiai szövődmény nem történt, a leggyakoribb altatási mellékhatások a hipotenzió (30,55%), a deszaturáció (21,29%) és az apnoe (17,59%) voltak. Ezek a szövődmények szignifikánsan gyakoribbak voltak a több társbetegséggel rendelkező csoportban, viszont gyakoriságuk nem nőtt a gyógyszerek mennyiségének növekedésével vagy a vizsgálat hosszával. Következtetések: Vizsgálatuk megerősíti, hogy az intubációs narkózis legfontosabb előnye más altatási módszerekhez képest a stabil légút biztosítása, a gyakori szövődménynek számító deszaturáció és apnoe könnyű elháríthatósága, illetve az aspiráció megakadályozása. A több társbetegséggel rendelkező betegcsoportban az észlelt altatási szövődmények száma ugyan meredeken növekedett, de ezek intubációs narkózisban könnyen elháríthatóak voltak, ezért ebben a csoportban fokozottan ajánlott ez az altatási mód. A jó egészségi állapotú betegcsoportokban a betegek választása alapján az éber szedáció mellett alternatíva lehet az intubációs narkózis. Orv. Hetil., 2010, 48, 1976–1982.

Open access

A magyar jogban a halottakon végezhető, de nem temetési beavatkozásokról csak az egészségügyi jog szól, így egyéb tudományos célú vizsgálatok sem lennének elvileg lehetségesek. Ebben kizárólag a nemzetközi múzeumi etikai kódex érvényesül. Sok kultúra ezt halottgyalázásnak tekinti. A halottgyalázás kriminális formáin túl az orvosi eljárás (kutatás és gyakorlás) is alkalmas lehet arra, hogy a holttest méltóságának sérelmét jelentse. Ennek ellensúlyozása, hogy a post mortem beavatkozásokhoz az érintett vagy hozzátartozói beleegyezése szükséges. A dolgozat a magyar szabályozást mutatja be, amelyben a halottat betegnek tekintjük, a holttest vonatkozásában a betegjogok speciális érvényesülése történik. A jog a boncolást illetően számos jogot ad a hozzátartozónak, és az anatómiai oktatást is szabályozza. A szervnyerés során az opting-out elvét érvényesíti, tiltakozást csak a betegtől fogad el. Szigorúan védi az elhunyt egészségügyi adatait, de nem korlátozza a hozzátartozók érdekérvényesítését. A képzés és továbbképzés csekély figyelmet fordít ezekre a kérdésekre, a szabályozás pedig nem felel meg a jelenkor elvárásainak és lehetőségeinek, ezért célszerű lenne újragondolni a probléma teljes spektrumát. Orv. Hetil., 2012, 153, 330–338.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: László Zubek, Léna Szabó, János Gál, Ádám Öllős, and Gábor Élő

Az életvégi döntések az intenzív osztályokon kezelt betegek többségét érintik, ezért fontos ezen döntések hazai és külföldi gyakorlatának megismerése, valamint harmonizációja az etikai irányelvekkel és a jogi szabályozással. Célkitűzés: A hazai intenzív terapeuták életvégi döntésekkel (kezelés meg nem kezdése, kezeléskorlátozás, haldoklási folyamat megrövidítése) kapcsolatos szokásainak felmérése és összehasonlítása nemzetközi adatokkal. Kutatásuk távlati célja, hogy az intenzív terapeuták munkájukat eredményesen, jogszerűen és a betegekkel, illetve hozzátartozóikkal egyetértésben végezhessék. Módszer: Magyarországon 2007–2008-ban felmérést végeztek egy kérdőív segítségével az intenzív terapeuták körében. A kérdőíveket elektronikus formában juttatták el a Magyar Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Társaság 743 regisztrált tagjának, és visszaérkezésük után feldolgozták őket a teljes anonimitás megőrzése mellett. A 103 választ statisztikailag elemezték, és összehasonlították más európai országok adataival. Eredmények: A válaszokból kiderült, hogy a hazai intenzíves orvosok gyakorlata nagyon paternalisztikus. Az intenzíves orvosok döntéseiket általában egyedül hozzák meg (3,75/5 pont), kevésbé veszik figyelembe a cselekvőképes betegek (2,57/5 pont) vagy közeli hozzátartozóik (2,14/5 pont) illetve az ápolószemélyzet véleményét (2,37/5 pont). A terápia meg nem kezdését preferálják a kezelés visszavonásával szemben. Ez a gyakorlat a tévedés jelentős veszélyét hordozza magában, és emberéletekbe kerülhet a gyors döntéshozatal során. A válaszadók becslései alapján az életvégi döntések gyakorisága 3,7–9,1%, ami kisebb, mint más európai országokban. Következtetések: Az első magyarországi felmérés alapján a betegjogok kiterjesztése szükséges hazánkban. Teret kell adni az önrendelkezés jobb érvényesülésének az életvégi döntésekben, valamint javítani kell az orvosi gyakorlat jogszerűségét. Orv. Hetil., 2010, 38, 1530–1536.

Open access