Search Results

You are looking at 1 - 8 of 8 items for :

  • "biológiai kezelés" x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Renáta Bor, Klaudia Farkas, Anita Bálint, Mónika Szűcs, Szabolcs Ábrahám, Gellért Baradnay, Tibor Wittmann, Zoltán Szepes, Ferenc Nagy and Tamás Molnár

Bevezetés: A tumornekrózis-faktor-alfa-gátlókat egyre gyakrabban alkalmazzák a súlyos Crohn-betegség kezelésében. Célkitűzés: A szerzők retrospektív módon értékelték a perianalis fisztulázó Crohn-betegség miatt indított anti-TNF-alfa terápia rövid és hosszú távú hatékonyságát. Módszer: Tumornekrózis-faktor-alfa-gátló kezelésben részesült 68 betegnél meghatározták a luminaris és perianalis aktivitás változását, a komplett fisztulazáródás arányát és a műtéti beavatkozások szükségességét. Eredmények: A kezelés megkezdése után 12 héttel a betegek több mint 80%-ánál a perianalis aktivitás csökkent, 60%-ukban komplett remissziót láttak. Egyéves kezelés alatt a betegek harmadánál a fisztulák záródtak, de a biológiai szer elhagyását követően minden második személynél a sipolyok recidiváltak. Legtöbb esetben a tumornekrózis-faktor-alfa-gátló mellett szükség volt immunszuppresszív kezelésre. A befejezett egyéves terápia alatt a betegek 45%-ánál legalább egy alkalommal végeztek sebészi beavatkozást, többségében ismételt seton-drenázst vagy tályogfeltárást. Következtetések: A tumornekrózis-faktor-alfa-gátló kezelés hatékony a perianalis Crohn-betegség kezelésében. Az immunszuppresszív szerek sok esetben nem hagyhatók el, és nagy arányban van szükség rectummegtartó sebészi beavatkozásokra. A terápia elhagyása utáni magas sipolyrecidíva-arány miatt mérlegelendő a folyamatos tumornekrózis-faktor-alfa-gátló kezelés. Orv. Hetil., 2013, 154(49), 1943–1948.

Restricted access

Absztrakt

Az immunrendszer feladata a szervezet integritásának megőrzése. Az immunrendszer elemei egy sokrétű, a legkülönbözőbb módon összekapcsolódó hálózatot képeznek. Ennek működése biztosítja a külső és a belső környezetből származó információk alapján a legmegfelelőbb immunválaszt a fertőzések és a daganatképződés ellen. Az immunválasz diszfunkciója számos betegséghez vezet, beleértve a daganatképződést és a krónikus gyulladásos betegségeket. Az immunhálózati csomópontok immunbiológiai befolyásolása új terápiás lehetőségeket nyitott mind a reumatológiai, mind a daganatos betegségek kezelésében. A gyulladásgátlás mellett fokozni lehet az immunrendszer daganatellenes aktivitását. Ezáltal olyan malignus betegségek kezelésében javultak az eredmények, amelyek korábban nem voltak sikeresen gyógyíthatók. Orv. Hetil., 2016, 157(Szuppl. 2), 3–8.

Restricted access

A rheumatoid arthritis kezelésében jelentős változást hoztak a biológiai készítmények. Számos randomizált, kontrollált vizsgálatban értékelték hatásosságukat. Ezekben a vizsgálatokban a beválogatott betegek jellemzői különbözőek, és az adagolás módja is eltérő lehet. A vizsgálatokban placebokontrollt alkalmaztak, hiányzik a biológiai kezeléseket közvetlenül összehasonlító eredmény. Célkitűzés: A rheumatoid arthritisben alkalmazott biológiai készítmények hatásosságának indirekt összehasonlítása a randomizált klinikai vizsgálatok eredményei alapján. Annak számszerűsítése, hogy a rheumatoid arthritis súlyosságával szoros összefüggést mutató betegségfennállás és a funkcionális állapot változói hogyan befolyásolják a terápiás hatást. Módszer: A szerző elvégzi az adatok metaanalízisét és metaregresszió alkalmazásával megvizsgálja, hogy a betegséget leíró változók hogyan befolyásolják a megfigyelt hatást. Eredmények: A rendelkezésre álló irodalom kiterjedt, a metaanalízis eredményei 32 vizsgálatban követett 18 500 beteg adatain alapulnak. Az egyes gyógyszerek placebóhoz hasonlított esélyaránya monoterápiában 3,6–20,0 között, míg kombinációban 6,4–35,5 között változott. A biológiai kezelések páronkénti indirekt összehasonlítása szerint a relatív esélyarány 0,3–5,5 között volt. A betegség fennállásának hossza és a hozzáadott hagyományos bázisterápia pozitív, míg a betegség súlyossága negatív kapcsolatban volt a biológiai szerek relatív hatásosságával. Következtetések: Az elemzés szerint a biotechnológiai gyógyszerek hatásossága hasonló. Súlyosabb betegeknél a relatív hatás kisebb, hosszabb betegségfennállás nagyobb relatív hatással jár együtt. Orv. Hetil., 2011, 152, 919–928.

Restricted access

A Crohn-betegség (CD) és a colitis ulcerosa (UC) klinikai megjelenése igen változatos lehet a betegség megjelenésekor és a betegség lefolyása során. A legtöbb Crohn-betegnél a betegség lefolyása során különböző szövődmények jelennek meg, szűkület alakulhat ki, illetve perforáció jelentkezhet. A szövődmények miatt a betegek egy része végül sebészi kezelésre szorul. Az utóbbi években éppen ezért a kutatások egyik középpontjába került a betegség progresszióját előrejelző faktorok vizsgálata. Mivel a potenciálisan súlyos lefolyású betegekben a korai immunmodulátor és/vagy biológiai kezelés indokolt, fontos a prediktív faktorok ismerete és minél korábbi meghatározása. Ebben az összefoglaló közleményben a szerzők az irodalomban elérhető azon klinikai, endoszkópiás, laboratóriumi és genetikai faktorokra vonatkozó adatokat szeretnék áttekinteni, amelyek segítséget nyújthatnak a mindennapi gyakorlatban a klinikusok számára a megfelelő kezelési stratégia kiválasztásához.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Tamás Molnár, Klaudia Farkas, Tibor Nyári, Zoltán Szepes, Ferenc Nagy, Tamás Kiss and Tibor Wittmann

A gyulladásos bélbetegségek biológiai kezelése során gyakori a másodlagos hatástalanság, illetve hatásvesztés, amikor a rendszeresen alkalmazott biológiai kezelés ellenére a kezelés folyamán a kezdeti hatékonyság elveszik és a betegség fellángol. Célkitűzés: A szerzők célja jelen tanulmányban az volt, hogy számítógépes adatnyilvántartásuk alapján felmérjék, hogy az infliximab, illetve adalimumab indukciós kezelésre kedvezően reagáló betegeik között egyéves időtartam alatt milyen gyakorisággal fordult elő dózisemelést, illetve dózissűrítést indokló hatásvesztés, és melyek azok a klinikai és laboratóriumi paraméterek, amelyek ezt előre jelezték, és vajon van-e különbség a dózisintenzifikálás gyakoriságában a két szer esetén. Betegek és módszerek: Hatvanegy Crohn-betegük volt, akiknél az indukciós kezelés sikeres volt, és ezt követően rendszeres fenntartó kezelést kaptak. Közülük 35 beteg infliximabkezelésben, míg 26 adalimumabkezelésben részesült. Az infliximabcsoportban egyetlen beteg sem kapott korábban biológiai kezelést, míg az adalimumabbal kezelt betegek között 10 volt naiv, korábban biológiai szerrel nem kezelt beteg. Összehasonlították a fellángolást mutató és a tartósan remisszióban lévő csoport adatait, valamint az infliximabbal kezelt betegek jellemzőit is összevetették az adalimumabbal kezelt naiv betegekével. A statisztikai analízist χ2-próbával végezték, a hatásvesztés bekövetkeztének idejét Kaplan–Meier-görbével ábrázolták. Eredmények: Az indukciós kezelés a betegek 70,5%-ában remissziót, a maradék 29,5%-ában pedig legalább 100 pontos Crohn-betegség-aktivitásiindex-csökkenéssel jellemezhető klinikai választ eredményezett. Hatásvesztés a vizsgált egyéves periódusban a 61 betegből 22-nél fordult elő. A hatásvesztő csoportban szignifikánsan alacsonyabb volt az indukciós kezelésre remisszióba kerülő betegek aránya, míg szignifikánsan több beteg részesült immunszuppresszív kezelésben a biológia terápia kezdetén és alatta a remissziós csoportban. A hatásvesztés szignifikánsan gyakoribb volt és hamarabb következett be az adalimumabbal kezelt naiv csoportban az infliximabbal kezeltekhez képest. Következtetések: A biológiai kezelés finanszírozásának tervezésekor számolni kell a dózis korrekciójának szükségessé válásával jelentősen emelkedő költségekre a betegek jelentős hányadában, különösen adalimumabkezelés kapcsán. Orv. Hetil., 2011, 152, 951–957.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Katalin Eszter Müller, Péter László Lakatos, Mária Papp and Gábor Veres

Bevezetés: A granulomák kulcsszerepet töltenek be a gyulladásos bélbetegségek diagnosztikájában. Nem tisztázott azonban jelentőségük a Crohn-betegség patogenezisében és klinikai megjelenésében. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki a granulomák gyakoriságának és jelentőségének meghatározását a Magyar Gyermekkori Gyulladásos Bélbetegség Regiszter alapján. Módszer: 2007. január 1. és 2010. december 31. között 368 Crohn-beteg adatait elemezték. Eredmények: A granulomák gyakorisága a diagnóziskor 31,4% (111/353) volt. A granulomák izolált megjelenése a felső gastrointestinalis rendszerben 2,5%, a terminalis ileumban 5% volt. A granulomás és a nem granulomás csoport között nem volt eltérés a fenotípusban és aktivitási indexben. Az immunmoduláns és a biológiai kezelés gyakorisága hasonló volt a két csoportban. Következtetések: A granulomák gyakorisága hazánkban megegyezik a nemzetközi tapasztalatokkal. Kiemelendő, hogy a terminalis ileumban vagy a felső gastrointestinalis rendszerben izoláltan talált granulomák 13 Crohn-beteg gyermekből egynél járultak hozzá a diagnózis felállításához. Ezek az adatok felhívják a figyelmet arra, hogy a béltraktus minden szegmenséből vett többszörös biopsziás mintavétel a diagnózis felállításához nélkülözhetetlen. Orv. Hetil., 2013, 154, 1702–1708.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Katalin Lőrinczy, Pál Miheller, Sándor Lajos Kiss and Péter László Lakatos

Az elmúlt két évtizedben a biológiai (tumornekrózisfaktor-ellenes antitest) kezelések megjelenésével a Crohn-betegség és a colitis ulcerosa kezelési stratégiája jelentősen megváltozott, amelyben a biológiai kezelések egyre növekvő szerephez jutottak. Néhány betegben azonban nem észlelhető klinikai javulás, egyesekben pedig a fenntartó kezelés során csökken vagy elvész a kezelés hatékonysága. Hatásvesztés esetén a gyakorlati teendők megközelítése sokszor empirikus. Ebben az összefoglaló közleményben a szerzők a biológiai kezelés során tapasztalt hatásvesztés gyakoriságát és okait tekintik át, értékelve a klinikai tényezők, valamint a biológiai gyógyszerek szérumszintjének és az ellenük termelődött antitestek meghatározásának jelentőségét. A biológiai gyógyszerek szérumszintmérése és az ellenanyagok vizsgálata várhatóan fontos szerephez jut hatásvesztés esetén a szükséges teendők megítélésében az elkövetkező években. Alkalmazása hozzájárulhat a hatásvesztés okainak a feltérképezéséhez, megalapozottabbá teszi a dózismódosítást, segítséget nyújthat egy másik biológiai szerre vagy egy más, a betegség kialakulásában szerepet játszó faktor ellen ható biológiai szerre történő váltás indikációjában. Jelenleg nincsen a biológiai szerek ellen kialakult antitestek kimutatására optimális módszer, ezért a napi gyakorlatban hatásvesztés esetén a klinikai tünetek komplex, részletes értékelése, az aktív betegség és a szövődmények endoszkópos és/vagy képalkotó vizsgálata szükséges, és a biológiai szer váltása csak indokolt esetben javasolható. Orv. Hetil., 2012, 153, 163–173.

Open access

A krónikus hepatitis B-vírus-fertőzés igen jelentős, globális közegészségügyi probléma. Hazánkban a HBsAg-pozitivitás prevalenciája 0,5–0,7%. Kezelés nélkül a fertőzöttek 15–40%-ában fejlődik ki májcirrhosis és/vagy hepatocellularis carcinoma. A kezelés célja a vírusreplikáció megszüntetése vagy csökkentése, amely a májbetegség progressziójának és így a májcirrhosis és a hepatocellularis carcinoma kialakulásának kockázatát is csökkenti. Jelenleg két különböző kezelési stratégia áll rendelkezésre: a határozott idejű interferon- vagy nukleoz(t)idanalóg-kezelés, illetve a hosszú távú nukleoz(t)idanalóg-terápia. A nukleoz(t)idanalóg-csoport két leghatékonyabb, igen kedvező rezisztenciaprofilú, már hazánkban is elérhető képviselője az entecavir és a tenofovir, amelyeket a hazai és a nemzetközi szakmai ajánlások is az interferonkezeléssel egyenrangúként, első választandó kezelési módnak ajánlják. A korábban széles körben alkalmazott lamivudin igen kedvezőtlen rezisztenciaprofilja miatt ma már új kezelésként nem indítható. Hasonlóan nem ajánlott az adefovir sem új kezelés indítására. Lamivudinrezisztencia esetén egyértelműen tenofovirra váltás szükséges, mert ezekben az esetekben az entecavir rezisztenciaprofilja lényegesen kedvezőtlenebb. Terhesség alatt lehetőség szerint kezelést nem végzünk. Ilyenkor az interferon ellenjavallt, azokban az esetekben, amikor a krónikus hepatitis B-vírus-fertőzés kezelése terhesség alatt szükséges, az FDA B osztályba tartozó tenofovir adható. Magas anyai vírustiter esetén a perinatalis átvitel megelőzésére – a kötelező aktív és passzív immunizáláson túl – a harmadik trimeszterben nukleoz(t)idanalóg-kezelés is szükséges lehet, ilyen esetekben is tenofovir választandó. Kemoterápia, immunszuppresszív vagy biológiai kezelés, csontvelő- vagy őssejt-transzplantáció esetén (különösen, ha rituximabot kap a beteg) a krónikus hepatitis B-vírus-fertőzés fellángolása, az okkult hepatitis B-vírus-fertőzés reaktivációja fordulhat elő, ezért minden ilyen kezelés előtt hepatitis B-vírus-szerológiai vizsgálat szükséges. HBsAg-pozitivitás vagy okkult hepatitis B-vírus-fertőzés esetén nukleoz(t)idanalóg-kezelés indokolt. Az alapellátásban és a foglalkozás-egészségügyben dolgozó kollégáknak alapvető szerepük van a hepatitis B-vírus-fertőzés felismerésében, illetve a pre- és posztexpozíciós profilaxisban. A szerző ismerteti a hepatitis B-vírus-fertőzés szempontjából veszélyeztetettek, illetve az immunizálandóak körét, valamint az aktív és passzív immunizálás szabályait. Orv. Hetil., 2013, 154, 1142–1150.

Restricted access