Search Results

You are looking at 1 - 10 of 11 items for :

  • "boncolás" x
  • All content x
Clear All

Évtizedek óta megfigyelhető a boncolások számának csökkenése, de ennek okai talán nem elég átfogóan tárgyaltak. A graduális és posztgraduális képzés, az utóbbi évtizedekben végrehajtott curriculumreformok és megváltozott oktatási módszerek mind hozzájárultak a boncolások háttérbe szorulásához. Továbbá a klinikusok és patológusok megváltozott attitűdje, a diagnosztikus tesztek feltételezett megbízhatósága, a leletezés minősége és a jogi szabályozás megváltozása csökkentették a boncolások szerepét. A boncolás mindig is az egyik vezető módszere lesz a medikusoktatásnak, illetve jelentős szerepet fog betölteni a betegellátás jó minőségének fenntartásában. Az érintett területek (graduális és posztgraduális képzés, minőségbiztosítás, egészségügyi statisztikák, forráselosztás, kutatás) bemutatásával próbáljuk szemléltetni a boncolások sokrétű szerepét a mai és remélhetőleg a jövő orvostudományában. Ha megerősítjük a boncolások presztízsét, az az eljövendő generációk szakmai fejlődését is szolgálja, illetve biztosítja az egészségügyi ellátórendszer bizonyítékokon alapuló szakmai kontrollját.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Három megyében vizsgálták a halottvizsgálati bizonyítványok kitöltését boncolásra került, valamint boncolásmellőzött elhunytak esetében, különös tekintettel az erőszakos halálesetekre. Módszer: A három megyében valamennyi, 2006 és 2010 között bekövetkezett halálesetet vizsgálták. A halottvizsgálati bizonyítványok tekintetében rögzítették az alapbetegséget, a közvetlen halálokot, a halálozás jellegét, valamint a halottvizsgálatot kitöltő orvos kapcsolatát a halálesettel. Eredmények: A boncolások mellőzésének kérdésében a három megyében jelentős különbségek adódtak, attól függően, hogy ki töltötte ki a halottvizsgálati bizonyítványt. Az erőszakos halálesetek körébe sorolható baleseti jellegű halálozás esetén 844 esetben, nem meghatározott sérüléses mechanizmus esetén 28 esetben mellőzték a boncolást. Öngyilkosság esetén 25 esetben, emberölés tekintetében egy esetben nem került sor boncolásra. Következtetések: A magyarországi jogszabályok szerint minden olyan esetben, amikor a halál nem természetes vagy kétséges, hogy természetes úton állt be, hatósági vagy igazságügyi orvosi boncolást kell végezni. A halottvizsgálati bizonyítványok adatai alapján nem érthető, hogy erőszakos halálesetekben miért kerül sor a boncolás mellőzésére. Orv. Hetil., 2016, 157(52), 2082–2087.

Open access

A szerző egy konkrét esethez kapcsolódva elemzi a kórházon kívül bekövetkezett évi 50 000 hazai halálesetben követendő eljárást, különös tekintettel a halál tényének és módjának megállapítására. Ismerteti a háziorvos (alapellátás) kötelező feladatait, a halálmegállapítás jelentőségét, a rendkívüli haláleset formáit és a rendőrhatósági eljárásban részt vevő alapellátási orvos szerepét. A szerző bemutatja az eljárással és a boncolással kapcsolatos döntések meghozatalának rendjét, az ebben érvényesülő ellenőrzési mechanizmust, amelynek eredménye, hogy soha nem egyetlen személy döntése alapján állapítják meg a halál okát. Az eset apropóján bemutatásra kerülnek a magyar eljárás garanciális szabályai és gyöngeségei, hogy több mint 100 éve miért a háziorvos feladata a halottvizsgálat. Legfontosabb tanulságként levonható, hogy a hazai szakmai és jogi előírások nem teszik kötelezővé a halotti epikrízis elkészítését a kórházon kívüli halálesetek bekövetkeztekor, ami minőségbiztosítási, egészségpolitikai és a vitatott vagy kifogásolt ellátási esetekben is hasznos lenne. Orv. Hetil., 2011, 152, 1808–1812.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Csaba Bence Farkas, Dávid Petrétei, Gergely Babinszky, Gábor Dudás, Gergő Szabó, Csaba Bognár, and Márta Jäckel

Absztrakt:

A 2019. év végén, elsőként a kínai Vuhan városában megjelenő, SARS-CoV-2 béta-koronavírus okozta járványt 2020. március 11-én világjárvánnyá minősítette az Egészségügyi Világszervezet. Magyarországon 2020. március 4-én jelentették az első megerősített COVID–19-esetet, s március 15-én vesztette életét az első, új típusú koronavírussal fertőzött beteg. Az elhunyt halálának pillanatában nem állt rendelkezésre központi, egységes irányelv, mely tisztázta volna a szükséges óvintézkedések körét, illetve egyértelmű leírást nyújtott volna a tetem biztonságos kezeléséhez. A halottak patológiai osztályra való szállítása, tárolása, esetleges boncolása, majd végső nyughelyre helyezése, ezek mikéntje számtalan kérdést vet fel. A fertőző betegségekre, illetve a halottakkal kapcsolatos teendőkre vonatkozó hatályos jogszabályok nem tartalmaznak elégséges információt egy COVID–19-fertőzött beteg halála utáni feladatok végrehajtását illetően. Az országos tisztifőorvos március 19-én felfüggesztette a boncolások elvégzését, a törvényszéki boncolások kivételével, azonban a szállítás, tárolás továbbra is problémát jelent. Bár 2020. március 21-én az Emberi Erőforrások Minisztériuma Egészségügyi Szakmai Kollégiumának Patológia Tagozata kiadott egy hivatalos eljárásrendet, az ebben foglalt ajánlások a szakirodalom szűkebb spektrumát reprezentálják, több helyütt kiegészítésre szorulnak. Sajnálatosan a nemzetközi szakirodalomban szintén – a fontosságához mérten – alulreprezentált a post mortem eljárásokra vonatkozó adat. További problémát jelent, hogy a járványok okozta krízishelyzetek áldozatainak kezelésére írt cikkekben a fellelhető algoritmusok a magyarországitól eltérő jogi környezet mellett eltérő szervezeti és erőforrásbeli lehetőségekkel számolnak, mely körülmények a hazai adaptálást jelentősen nehezítik. Cikkünkben a szakirodalmi összefoglaláson túl a COVID–19-gyanús, valószínűsített és megerősített páciensek kezelésében részt vevő egészségügyi dolgozók, valamint a potenciálisan érintett patológiai osztályok számára kivitelezhető, az ellátók biztonságát növelő javaslatokat, ajánlásokat fogalmazunk meg.* Orv Hetil. 2020; 161(17): 713–722.

Open access

A magyarországi halálesetek mintegy 70%-a kórházban következik be, ezért nagy jelentősége van annak, hogy a halálesetek kórházi megállapítása, a halálok orvosi megállapítása, majd a halottkezelés helyesen történjen. A cikk lépésenként bemutatja a klinikai osztályon dolgozókra háruló feladatokat, illetve azokat a gyakran előforduló hiányosságokat és hibákat, amelyek a későbbiekben hozzátartozói panasz, kifogás tárgyává válhatnak. A jogszabályi háttér ismertetése mellett ezen érzékeny terület különleges etikai és kommunikációs követelményei is ismertetésre kerülnek. Részletesen bemutatjuk a halotti epikrízist és ennek egyes elemeit, mint a halott teljes, komplex kórtörténetének összegzése. A szerző javaslatot tesz a felvetett szempontok szerint az intézményi szabályzatok újrafogalmazására és a helyi szakmai protokollok kialakítására, ami a kórház klinikai, patológiai és adminisztratív egységeire is vonatkozó, minőségbiztosítási és permegelőző funkciót is elláthat. A hibás gyakorlatra felhozott példák a szakértői gyakorlatból és magyar jogesetekből kerültek kiemelésre. Orv. Hetil., 2012, 153, 184–190.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Barbara Pete, Júlia Hajdú, Ágnes Harmath, Zsolt Csapó, Csaba Papp, Zsanett Szigeti, and János Rigó jr.

A praenatalis ultrahangvizsgálatok elterjedése óta számos próbálkozás történt a ritka Cantrell-pentalógia (elülső hasfali defektus, sternumdefektus, elülső diaphragmahernia, pericardiumhiány és szívfejlődési rendellenesség) intrauterin felismerésére. Célkitűzés és módszerek: Intézetünkben 1991. január és 2009. június között diagnosztizált Cantrell-pentalógiás magzatok praenatalis ultrahangvizsgálati eredményeit hasonlítottuk össze a boncolás során leírt fejlődési rendellenességeikkel. Saját és a nemzetközi szakirodalomban található Cantrell-pentalógiás magzatok prae- és postnatalis leletei alapján vizsgáltuk a pentalógia részét képező malformatiók és ectopia cordis előfordulási gyakoriságát, és ezek praenatalis felismerési arányát. Eredmények: A fenti időszakban 6 Cantrell-pentalógiás magzatot diagnosztizáltunk. Praenatalisan 3 esetben multiplex, 3 esetben izolált malformatiót észleltünk. A boncolás sternumdefektust minden magzatban igazolt. Összesen 49 Cantrell-pentalógiás eset adatainak elemzése azt mutatja, hogy a praenatalisan leggyakrabban felismert ectopia cordis (91%, 31/34) és hasfali defektus (83%, 38/46) mellett (prevalenciájuk 69%, 34/49 és 94%, 46/49) a pentalógiás magzatok jelentős részében sternumdefektus (80%, 39/49) és elülső diaphragmahernia (73%, 36/49) is megtalálható. Következtetések: A Cantrell-pentalógia részét képező, de izoláltnak vélt malformatio praenatalis észlelésekor érdemes keresni a tünetegyüttes további összetevőit a pontos diagnózis intrauterin felállítása érdekében.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: András Vörös, László Kaiser, Attila Somfay, and Attila Pálinkás

A szerzők súlyos dyspnoés, extrém pulmonalis hipertóniában és nagyfokú cor pulmonale chronicumban szenvedő, 57 éves nőbeteg esetismertetésében a pulmonalis hipertónia ritka okát mutatják be. A boncolás során bronchioloalveolaris mintázatú adenocarcinoma igazolódott, amely valamennyi tüdőlebenyt érintette. A tüdőkapui nyirokcsomókban áttét helyezkedett el. Szövettanilag az arteria pulmonalis kis ágaiban tumorsejtembólusok, intimális fibrosis, fibrinkiválás, valamint a nyirokerekben lymphangiosis carcinomatosa volt megfigyelhető. Az adenocarcinoma intrapulmonalis terjedését valószínűleg a hilusi nyirokcsomó áttétből a ductus thoracicuson keresztül létrejött izolált hematogén szórás okozta. A szerzők elemzik a tumoros betegségekhez társuló pulmonalis hipertónia kialakulásának lehetséges mechanizmusait, valamint bemutatják az arteria pulmonalisban daganatsejtek hatására kialakuló thromboticus microangiopathia kórszövettani jellegzetességeit. Rámutatnak az utóbbi differenciáldiagnosztikai jelentőségére.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zita Pánczél, Levente Sára, Péter Tóth, Márta Hubay, Éva Keller, Zoltán Langmár, and Attila Pajor

Az aortadissectio ritka kórkép. A 40 évnél fiatalabb nőkben kialakuló aortadissectiók 50%-a várandósság alatt jelentkezik. A szerzők közleményükben a terhesség harmadik trimeszterében járó multipara esetét ismertetik, akinél hirtelen halál következett be, amelynek hátterében az aorta ascendens rupturáját igazolta a boncolás. Az esetet érdekessé teszi, hogy a beteg családjában már előfordult hasonló megbetegedés. A szerzők ismertetik a tüneteket, a háttérben álló esetleges genetikai eltéréseket és áttekintik a nemzetközi irodalomban előforduló hasonló eseteket is. Orv. Hetil., 2011, 152, 929–933.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: József Gábor Joó, Artúr Beke, Zsanett Szigeti, Ákos Csaba, Gábor Mezei, Ernő Tóth-Pál, Zoltán Papp, and Csaba Papp

A foetopathologiai vizsgálat nagy jelentőségű, hiszen egy következő terhesség vállalásának szempontjait szem előtt tartva – egyebek mellett – az előforduló rendellenesség ismétlődésének esélyeit hivatott megítélni. Célkitűzés: Vizsgálataink céljául a praenatalis ultrahang-diagnosztika hatékonyságának, illetve a terhességmegszakítást követő foetopathologiai vizsgálat eredményének megítélését, elemzését tűztük ki a jelentősebb craniospinalis malformatiók tekintetében. Módszer: Vizsgálataink során az 1995. január 1. és 2006. december 31. között a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar I. számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján craniospinalis malformatio miatt megszakított 339 terhesség adatait dolgoztuk fel. Eredmények: A vizsgált esetekben az anyai életkor medián értéke 15 és 47 éves szélső értékek között 27 ± 5,8 év volt. 83 esetben (24,5%) terhelő szülészeti-nőgyógyászati vagy genetikai előzmény fordult elő. A vizsgált 339 esetből 231-ben (68,1%) az ultrahangvizsgálattal nyert és a foetopathologiai vizsgálattal igazolt diagnózisok teljesen megegyeztek, 82 esetben (24,2%) részleges egyezés mellett a boncolás további kórismék felállítására adott módot, míg 26 esetben (7,7%) a praenatalis ultrahangvizsgálat, illetve a foetopathologiai vizsgálat eltérő eredményeket igazolt. Ez utóbbi 26 eset felében (13 eset) a vetélésindukció javallatát ultrahangvizsgálattal igazolt hydrocephalus képezte, melyet a boncolás nem erősített meg, illetőleg egyéb craniospinalis rendellenesség(ek) fennállását igazolta. Következtetések: Mivel a hydrocephalus kórismézése esetenként – tekintettel a sokszínű kóreredetre – a többi craniospinalis rendellenességhez képest későbbi gesztációs korban lehetséges csak, kijelenthető, hogy – mérlegelve a foetopathologiai vizsgálatok tükrében igazolódott diagnosztikai hatékonyságot – a hydrocephalus praenatalis ultrahang-diagnosztikáját a többi craniospinalis rendellenességtől külön, azokétól eltérő időbeli és ultrahang-metodikai elvek alapján célszerű értelmezni.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Gergely Hofgárt, Rita Szepesi, Bertalan Vámosi, and László Csiba

Bevezetés: Az elmúlt évtizedekben a neurológiai képalkotás nagyot fejlődött. A koponya-CT napi rutinná vált, és a modern készülékek azonnal diagnosztizálják a parenchymás állományvérzést. Elődeink csupán az anamnézisre, a neurológiai vizsgálatra, a percutan angiográfiára és a liquorvételre támaszkodhattak annak eldöntésekor, hogy ischaemiával vagy liquortérbe nem törő állományvérzéssel állnak-e szemben. Diagnosztikus próbálkozásaik megbízhatóságát viszont az általános és cerebrális bonclelettel ellenőrizhették. Célkitűzés: A szerzők arra a kérdésre kerestek választ, hogy a liquorvizsgálat alapján milyen biztonsággal különíthető el az agyállományi vérzés és lágyulás. Módszer: A retrospektív vizsgálatot 200 akut stroke-betegen végezték, akiknél nemcsak felvételi liquorvétel, hanem később agyboncolás is történt. Eredmények: Ha a felvételi liquor véres vagy xanthochrom volt, a pozitív prediktív érték (a boncolás valóban vérzést vagy vérzéses lágyulást igazolt) 87,5%, míg a víztiszta liquor pozitív prediktív értéke (a boncolás valóban lágyulást igazolt) 90,7% volt. Az agyboncolás során liquortérbe nem törő állományvérzésnek bizonyuló, de felvételkor víztiszta liquorú betegekben a liquor fehérjetartalma magasabb volt a lágyult csoporthoz képest, de a különbség nem volt szignifikáns (p = 0,09). Következtetések: Az eredmények igazolják a klinikopatológiai vizsgálatok fontosságát. A szerzők munkájukat tisztelgésnek szánják azon elődök előtt, akik sokat tettek a magyar és ezen belül a debreceni neuropatológia fejlődéséért. Idén emlékezünk Sántha Kálmán születésének 110. és halálának 60. évfordulójára, Molnár László professzor pedig 2013-ban lenne 90 éves. Orv. Hetil., 2013, 154, 1743–1746.

Restricted access