Search Results

You are looking at 1 - 10 of 13 items for :

  • "cardiovascularis betegség" x
  • All content x
Clear All

Absztrakt:

A cardiovascularis betegség világszerte a halálozás és a rokkantság vezető oka. Ezen halálozások többségének hátterében atheroscleroticus és thromboembolisatiós folyamatok állnak, amelyek ischaemiás szívbetegség és stroke kialakulásához vezetnek. A gyulladásos folyamatok szerepe jól dokumentált mind az atherosclerosis, mind az atherothrombosis kialakulásában. Egyre több tudományos eredmény támasztja alá a fogágybetegség, azon belül is a parodontitis szerepét az atherosclerosis és így a cardiovascularis betegségek egyik potenciális rizikófaktoraként. A krónikus gyulladásban lévő, fertőzött parodontalis tasakban lévő kórokozók, valamint azok toxinjai és bomlástermékei növelik a szervezetben zajló szisztémás gyulladásos választ. A szisztémás keringésbe jutva és magukat az atheroscleroticus plakkokat is infiltrálva, további lokális és szisztémás gyulladásos választ indukálnak, összességében fokozzák az atherosclerosis progresszióját, és potenciálisan növelik a cardiovascularis megbetegedések kialakulásának kockázatát. Ennek megfelelően a jó általános szájhigiénia, súlyosabb esetekben parodontalis terápiával elősegítve, potenciálisan csökkentheti a cardiovascularis megbetegedések kialakulásának kockázatát, és része lehet a primer és szekunder prevenciós tevékenységeknek is. Jelen közleményünk célja a fogágybetegség és a cardiovascularis megbetegedések közötti lehetséges patofiziológiai kapcsolatok összefoglalása epidemiológiai vizsgálatok alapján, klinikai evidenciák bemutatása a fogágybetegség és bizonyos cardiovascularis kórképek között, valamint megvizsgálni a parodontalis terápia lehetséges hatásainak szerepét a cardiovascularis megbetegedések megelőzésében, kezelésében. Orv Hetil. 2019; 160(11): 419–425.

Open access

Absztrakt:

Az utóbbi évtizedekben a metabolikus szindróma, a 2-es típusú diabetes, a cardiovascularis betegségek, az elhízás és a depresszió gyakorisága megnőtt. Mivel a szexuális funkciózavar is gyakran fordul elő, az irodalmi adatok áttekintésével arra a kérdésre kerestünk választ, hogy milyen összefüggés áll fenn a szexuális funkciózavar és a metabolikus szindróma, illetve annak komponensei között. Kimutattuk, hogy a metabolikus szindróma klinikai és biokémiai komponensei – mint a cardiovascularis betegség, a 2-es típusú diabetes, a hasi elhízás és a depresszió, továbbá az inzulinrezisztencia, az atherogen dyslipidaemia, a hypogonadismus, a krónikus szisztémás gyulladás és az endothel funkciózavara – mind hátrányosan befolyásolják a szexuális funkciót. A szexuális izgalmi fázis zavara férfiakban kifejezetten és nőkben mérsékelten függ össze a cardiovascularis betegségekkel. Diabetesben a microvascularis károsodás és az autonóm neuropathia jelentősen rontja a szexuális funkciót. Az erekciós zavar és a női szexuális izgalmi reakció, illetve orgazmus zavara összefüggést mutat az inzulinrezisztenciával, az atherogen dyslipidaemiával és az elhízással járó szisztémás gyulladásos reakcióval. A szexuális funkciózavar, különösen férfiakban, korai jele lehet a metabolikus szindróma későbbi súlyos szövődményeinek. A metabolikus szindróma komponensei és a szexuális funkciózavar egyaránt helyreállítható, elsősorban az életmód megváltoztatásával. Orv Hetil. 2019; 160(3): 98–103.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Petra Gulácsi-Bárdos, Miklós Szokol, Mária Lódi, Dániel Czuriga, István Czuriga, István Édes, András Nagy, and Balázs Sármán

Absztrakt:

Európában a tumoros és cardiovascularis betegségek okozzák a halálozások több mint felét, Magyarországon 2015-ben ez több mint 70% volt. Bizonyos onkológiai kezelések 4–7-szeresére emelhetik az akut coronariaszindróma kialakulásának lehetőségét, mindemellett az onkológiai betegségek önmagukban többszörösére növelik szívinfarktus esetén a halálozást. A kezeléseket tovább nehezíti, hogy nagyon kis esetszámú összesített klinikai adat áll rendelkezésre a tumoros betegek kardiológiai ellátásának hatásairól, mivel ezeket a betegeket rendre kizárták a klinikai vizsgálatokból. Onkológiai betegek esetében hiányosak a protokollok az esetleges konzervatív vagy invazív beavatkozás szükségességének eldöntésére, így egyéni tapasztalatokra, eseti közleményekre kell hagyatkoznunk. Az onkokardiológia fontosságát kiemeli, hogy az onkológiai kezelések fejlődése miatt egyre nő a daganatot túlélők aránya. Csak az Egyesült Államokban 2025-re 20 millió ilyen beteggel számolnak, így nem meglepő, hogy az American College of Cardiology 2014-ben az onkokardiológiát kiemelt területnek minősítette, az Európai Kardiológiai Társaság 2016-ban pedig kiadta első kardioonkológiai ajánlását. Cikkünkben a tumoros ischaemiás szívbetegek ellátásának főbb kérdéseit és javaslatait vesszük sorra a jelenleg használt ajánlásokat, publikációkat és helyi protokollokat alapul véve. Orv Hetil. 2017; 158(43): 1691–1697.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: V. Oláh Anna, János Mátyus, Erika Sárkány, Andrea Horváth, and Bertalan Fodor

Újabb klinikai vizsgálatok szerint az albuminuria a cardiovascularis betegségek korai markere. Míg a proteinuria elsősorban a vesefunkció-romlás, az albuminuria a cardiovascularis rizikó paramétere. A régebbi laboratóriumi tesztek érzékenysége nem megfelelő, és a 24 órás vizeletgyűjtés pontatlansága is sok bizonytalanságot okoz. Ezért a mai nemzetközi irányelvek 24 órás gyűjtés helyett a reggeli első vizeletből az albumin/kreatinin (ACR) és protein/kreatinin (PCR) meghatározását javasolják. Klinikai laboratóriumok számára javasolhatók az újabb, nagy érzékenységű immunkémiai vizeletalbumin-reagensek. Az albuminspecifikus tesztcsíkok az albuminuria fokának meghatározására nem elég érzékenyek. A vizeletfehérje-meghatározáshoz szintén léteznek nagy érzékenységű, széles mérési tartományú reagensek, így erre nem alkalmazhatók a szérumfehérje-reagensek (például Biuret). A módszerválasztás sarkalatos pontja, hogy a kalibrátor nemzetközi referensanyagra visszavezethető legyen. Mindezekből következik, hogy egy beteg ACR- vagy PCR-értéke az adott módszert és döntési határértéket alkalmazó ugyanazon laboratóriumban követhető jól. A laboratóriumi leleten az albumin/kreatinin referenciatartományát nemenként kell megadni.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Csaba Végh, Zoltán Langmár, Melinda Szerző, Annamária Ágota, Krisztina Marosi, Zoltán Szabolcs, and Zsolt B. Nagy

A vérplazma emelkedett lipidszintje a cardiovascularis betegségek kialakulásának egyik legfőbb kockázati tényezője, amelyet elsődleges halálokként tartanak számon. Az apolipoprotein E a lipidek szállításában vesz részt a vérben, ezért polimorfizmusai befolyásolják a plazma lipidösszetételét. Az apolipoprotein E génjének három leggyakoribb alléljai az e2, az e3 és az e4. A két nem vad típusú allél, az e2 és e4 közül az utóbbi számos vizsgálat eredménye szerint szerepet játszik a szív-ér rendszeri betegségek, valamint az Alzheimer-kór kialakulásában. Az e2/e2 homozigóta genotípust a 3-as típusú hyperlipoproteinaemia egyik előidézőjeként említik egyes tanulmányok. Mivel az apolipoprotein E nemcsak a lipidanyagcsere útján, hanem más biokémiai útvonalakon is befolyásolhatja a cardiovascularis betegségek manifesztációját, így kiemelkedő fontosságú lehet ezen anyagcsereutak molekuláris hátterének felderítése. Orv. Hetil., 2012, 153, 2070–2076.

Open access

A szexuális szteroidhormonok és a metabolikus folyamatok szoros kölcsönhatása jól ismert. Az inzulin szabályozza a humán szexuál- és szteroidhormon-képzést, és módosítja a hormonok szignáljait receptorszinten is. Az inzulinrezisztencia és a kompenzatórikus túlzott inzulintermelés androgéntúlsúllyal és ösztrogénhiánnyal társul. Ezek a hormonális változások cardiovascularis betegségekre és malignus tumorokra hajlamosítanak. Egészséges nőknél az ösztrogéntúlsúly az androgénnel szemben igen előnyös, mivel védelmet biztosít az inzulinrezisztencia és annak szövődményei ellen. Menopauza után viszont egyre gyakoribb az inzulinrezisztencia, ami a nemi hormonok egyensúlyzavarával, az ösztrogénhiánnyal és az androgéntúlsúllyal társul. Ez magyarázza, hogy az idős nők hajlamosabbak rákmegelőző állapotokra és malignus daganatokra, összehasonlítva az ugyanolyan korú férfiakkal. A női nemi hormonok (ösztrogén, ösztradiol) jótékony hatással vannak az energiaforgalomra, a cukor-, a zsír- és a fehérje-anyagcserére, továbbá a zsírszövet-lerakódás szabályozásában is jelentős szerepet játszanak. Akár mérsékelt, akár súlyos a szérumban az ösztrogénkoncentráció csökkenése, mindenképpen hajlamosít inzulinrezisztenciára. Fiatal nőkben az elhúzódó vagy szabálytalan menstruációs ciklusok és a fertilitás zavarai rendszerint inzulinrezisztenciával vagy 2-es típusú diabetesszel társulnak. Menopauza után az ösztrogénszint jelentős csökkenése növeli a testsúlyt és elsősorban a centrális, hasi régióban okoz zsírlerakódást. Ezzel párhuzamosan a glükóztolerancia is romlik, ami metabolikus szindrómát, illetve 2-es típusú diabetest eredményez. Az ösztrogénhiányos férfi nagyon ritka, ilyenkor súlyos 2-es típusú diabetes lép fel szövődményként. Mivel az inzulinrezisztencia és az ösztrogénhiány együttesen jelentős rákrizikófaktornak tekinthető, számos lehetőségünk van a veszélyeztetett betegeknél a malignus tumorok megelőzésére. Daganatos betegek esetében a hormonális zavarok felderítése és kezelése hatékony adjuváns terápiának ígérkezik. Orv. Hetil., 2012, 153, 125–136.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Anita Maász, Zoltán Szolnoki, László Balikó, and Béla Melegh

Az agyi érbetegségek magas előfordulási aránya indokolja a megkülönböztetett figyelmet, hiszen a stroke-ot a szív- és érrendszeri megbetegedések és a rosszindulatú daganatok után a harmadik leggyakoribb halálozási okként tartják számon világszerte. Az utóbbi évtizedekben jelentős progresszió volt tapasztalható a stroke és általában a cerebro- és cardiovascularis betegség hátterében álló genetikai variánsok azonosításában. Ezeknek a variánsoknak a vizsgálata újfajta szemlélet felé nyitott a betegségek patogenezisének megismerésében; hozzájárulhat a betegség rizikófaktorai elleni küzdelemhez, az optimális jövőképünk szerint a stroke-ra hajlamos egyének kiszűréséhez és gondozásához. Ischaemiás stroke hátterében számos, a haemostasis, a renin-angiotenzin rendszer vagy a lipidmetabolizmus fontos fehérjéit kódoló génekben lokalizálódó genetikai variánst vizsgáltak. Ezeknek a variánsoknak a száma a robusztus genomi asszociációs vizsgálatok megjelenésével és napjainkban is tartó terjedésével ugrásszerűen megnőtt. A szerzők tanulmányukban olyan kutatási eredményeket foglalnak össze, amelyek a személyre szabott medicina és a stroke prevenciója számára fontos mérföldkövek lehetnek. Orv. Hetil., 2011, 152, 455–463.

Restricted access

A nem alkoholos zsírmáj és steatohepatitis a metabolikus szindróma májmanifesztációi, szoros kapcsolatban az inzulinrezisztenciával és elhízással. A leggyakoribb májbetegségek világszerte a populáció közel egyharmadát érintik. A cirrhosis és májrák, valamint a cardiovascularis betegség fokozott kockázatát jelentik. A dolgozat áttekintést ad e kórképek epidemiológiája, patogenezise és klinikuma terén elért haladásról. A májbiopszia és biomarkerek mellett ismertet egy új noninvazív diagnosztikai eljárást. Az úgynevezett „controlled attenuation parameter” a máj zsírtartalmának ultrahanggyengítő hatásán alapul, alkalmas a steatosis kvantitatív meghatározására, a steatosis súlyossági fokozatainak elkülönítésére. Ezzel egyidejűleg a fibrosist tükröző májtömöttség (liver stiffness) vizsgálata is megtörténik az elasztográfiás módszerrel. (A szerzőknek az eljárásra javasolt elnevezése ezért: „tranziens elasztoszteatográfia”). A két kórkép kezelésének alapja az életmód-változtatás, testsúlycsökkentés, diéta, fizikai aktivás, támogatva kognitív viselkedésterápiával. Mindenekelőtt a metabolikus szindróma tényezői, az elhízás, diabetes, hypertonia és dyslipidaemia kezelendők. A nem alkoholos steatohepatitisnek nincs specifikus, elfogadott gyógyszeres terápiája, úgy látszik, hogy a tartós E-vitamin-adás nagy dózis urzodeoxikólsavval kombinálva hasznos lehet. Ezenkívül az ómega-3 többszörösen telítetlen zsírsav is csökkentheti a steatosist, de ennek optimális dózisát még nem határozták meg. További kontrollált klinikai vizsgálatok szükségesek a jelenleg még experimentálisnak tekinthető kezelésmódok valódi értékének megállapítására. Orv. Hetil., 2013, 154, 1124–1134.

Restricted access

Az elmúlt két évtizedben a cukorbetegségben szenvedő betegek számának robbanásszerű növekedése figyelhető meg. Az International Diabetes Federation 2012-es adatai alapján több mint 371 millió ember szenved diabetes mellitusban, amely évente 4,8 millió ember haláláért felelős. A diabeteses nephropathia a végstádiumú veseelégtelenség leggyakoribb oka. Kialakulásának első jele a microalbuminuria. Hatékony kezelés nélkül a 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő microalbuminuriás betegek 20–40%-a válik klinikailag nephropathiássá, de csak 20%-uk lesz uraemiás, mert a többségük már előtte meghal, elsősorban cardiovascularis betegség miatt. A diabeteses nephropathia kialakulásában a renin-angiotenzin rendszernek – amely többek között a vérnyomás és só-víz háztartás szabályozásának egyik legfontosabb eleme – is szerepe van. Ennek működését befolyásoló gyógyszerek ma a magas vérnyomás betegség kezelésében központi jelentőséggel bírnak. A szerző a jelentősebb tanulmányokat és számos állatkísérlet eredményét áttekintve bemutatja, hogy az angiotenzinkonvertáló enzim inhibitor családba tartozó ramipril hol helyezkedik el ma a diabeteses nephropathia terápiájában. A szerző megállapítja, hogy a ramipril egyike a legtöbb evidence based eredménnyel rendelkező angiotenzinkonvertáló enzim gátlóknak, amely többek között a vérnyomáscsökkentő hatáson túlmutató célszervvédelem miatt a nagy nemzetközi, multicentrikus vizsgálatok alapján a diabeteses nephropathia kezelésénél is bizonyítottan kedvező hatású. Orv. Hetil., 2014, 155(7), 263–269.

Open access

Vita tárgyát képezi, vajon a szubklinikus hypothyreosis káros hatást fejt-e ki a cardiovascularis rendszerre, amelynek a következménye megnövekedett morbiditás és mortalitás. Ennek a tisztázására számos epidemiológiai vizsgálatot végeztek, mégis ez idáig ezek nem adtak egyértelmű választ. A vizsgálatok kiértékelését számos zavaró körülmény befolyásolja, márpedig ezeket tekintetbe kell venni. A szerzők a TSH-vizsgálat végzésekor életkor-specifikus referenciatartomány meghatározását ajánlják, mivel az életkor előrehaladtával a TSH-szint magasabb érték felé tolódik el. Így elkerülhető lenne kissé emelkedett TSH-szintű idősebb betegek helytelen besorolása a szubklinikus hypothyreosisos csoportba. Újabb vizsgálatok arra utalnak, hogy szubklinikus hypothyreosisban a cardiovascularis betegség kockázata elsősorban a 65 életévnél fiatalabbakon növekszik meg. Ezt a lehetőséget is tekintetbe véve, a jövőben jól tervezett, prospektív, randomizált vizsgálatok elvégzése szükséges, amelyekben tekintetbe veszik a betegek életkorát, a vascularis eseményeket pedig elsődleges végpontnak tekintik. Remélhetőleg ezek megadják majd a választ arra a kérdésre is, vajon a tiroxinnal végzett korai szubsztitúciós kezelés megakadályozhatja-e ezen betegekben az ischaemiás szívbetegség kifejlődését. Orv. Hetil., 2010, 37, 1488–1494.

Restricted access