Search Results

You are looking at 1 - 10 of 38 items for :

  • "cardiovascularis kockázat" x
  • All content x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Kornél Simon, Edit Dobó, Anikó Szépvölgyi, Estilla Szalczer, Szilvia Kazup, László Papp, and Erika Varga

kockázat – evidence based medicine – guideline-ok. Orv. Hetil., 2009, 150 , 895–902. Simon K. Civilizációs stressz – cardiovascularis kockázat – evidence based medicine – guideline

Restricted access

Az obstruktív alvási apnoe szindróma evidenciákon alapuló kezelése a légsínterápia. A hatékony kezelés során csökkenhet a sympathicotonia, ezáltal csökkenhet a vérnyomás, kedvező módon változhatnak a gyulladásos vagy metabolikus paraméterek, csökkenhet a cardiovascularis kockázat. A szerző obstruktív alvási apnoéban a légsínterápia egyes cardiovascularis kockázati tényezőkre gyakorolt jótékony hatásait foglalja össze Orv. Hetil., 2014, 155(47), 1855–1859.

Restricted access

A cardiovascularis kockázat pontos becslése a prevenciós és terápiás stratégia egyik sarkalatos kérdése. Bár számos pontrendszer és kockázattáblázat áll rendelkezésre, a becsült és a valós érrendszeri események száma között továbbra is jelentős a különbség. A pontosabb cardiovascularis kockázatbecslés terén nyújt újat és többletet az artériás érfalmerevség mérése. Ennek legfontosabb paramétere az aorta pulzushullám terjedési sebesség. Mint kockázatbecslő metodikai lehetőség, 2007 után ismételten szerepel az Európai Hypertonia Társaság 2013-as évben publikált ajánlásában, bár az amerikai ajánlások egyelőre mellőzik. Összefoglaló közleményükben a szerzők az új módszer klinikai gyakorlatba való bevezetésének fázisait tárgyalják az artériás érfalmerevség vizsgálatával kapcsolatos eddigi ismeretek tükrében, valamint kitérnek a módszer metodikai sokszínűségéből adódó, eddig nem teljesen tisztázott kérdésekre is. Orv. Hetil., 2015, 156(6), 211–215.

Open access

Absztrakt

A diabetes mellitus gyakorisága és ezzel együtt népegészségügyi jelentősége is folyamatosan nő. Az utóbbi években tapasztalt javulások ellenére a cardiovascularis betegségek a cukorbetegek morbiditásának és mortalitásának vezető okai. A cukorbetegség fennállása önmagában olyan cardiovascularis veszélyeztetettséget jelent, mintha ismert érbetegsége lenne a betegnek. A diabeteses dyslipidaemia jellemzői a magas éhgyomri és postprandialis triglicerid-, alacsony HDL-koleszterin-szint, valamint a kissé emelkedett LDL-koleszterin-szint mellett az atherogen kicsi-sűrű, azaz a small-dense LDL nagy aránya. Az atherogen dyslipidaemiának ezen komponensei nem egymástól független eltérések, hanem egymással szorosan összefüggnek. Az utóbbi évek kutatási eredményei a small-dense LDL és az alacsony HDL káros hatásának elismerése mellett igazolták a trigliceridben gazdag lipoproteinek és azok remnantjainak atherogenitását, továbbá kimutatták, hogy a kulcs a trigliceridben gazdag lipoproteinek májban történő túltermelése és késleltetett lebontása. Ennek metabolizmusában meghatározó szerepe van a lipoproteinlipáznak, amelynek működését az ApoA5 fokozza, az ApoC3 pedig gátolja. Ez utóbbi funkciócsökkenését okozó mutáció a szívinfarktus kockázatát csökkenti, míg az ApoA5 funkciócsökkenéssel járó mutációja a trigliceridben gazdag lipoproteinszintet 60%-kal emeli és a szívinfarktus kockázatát 2,2-szeresére fokozza. Diabetes mellitus, inzulinrezisztencia, elhízás, metabolikus szindróma esetén az LDL-koleszterinnél a veszélyeztetettségnek jobb markere a non-HDL-koleszterin. Ezt úgy számolhatjuk ki, hogy az összkoleszterinből kivonjuk a HDL-koleszterin értékét. A non-HDL-koleszterin célértékeit úgy kapjuk meg, hogy az LDL-koleszterin-célértékekhez 0,8-et hozzáadunk, azaz nagy cardiovascularis kockázat esetén 3,3 mmol/l, igen nagy kockázat fennállásakor 2,6 mmol/l az elérendő szint. Diabeteses dyslipidaemia kezelésében is a statinok az elsőnek választandó gyógyszerek. Ugyanakkor ismert, hogy optimális (vagy célértékre történő) statinterápia esetén is jelentős a residualis(lipid)-kockázat. Ennek mérséklésére a magas trigliceridszint és az alacsony HDL-koleszterin-szint kezelése kézenfekvő, amire a fibrátok adása kedvező hatású lehet. Statin mellé kombinációra a fenofibrát ajánlható. Orv. Hetil., 2016, 157(19), 746–752.

Restricted access

Hypertonia meglehetősen gyakran alakul ki cukorbetegségben. A vérnyomás-emelkedés hátterében az esetek egy részében nephropathia diabetica áll, amely mind 1-es, mind 2-es típusú diabetesben kialakulhat, de a két diabetestípusban észlelhető renalis szövődmény néhány klinikai jellegzetességben eltér egymástól. A 2-es típusú cukorbetegségben és kórmegelőző állapotaiban észlelt hypertoniaesetek döntő hányadának kialakulását a metabolikus szindróma koncepciója alapján értelmezzük. A célszervkárosodások megelőzése érdekében a hypertonia kezelési célja diabetes mellitusban a <130/80 Hgmm vérnyomás elérése. A kezelés megválasztása a cardiovascularis kockázat becslésén nyugszik, a terápiában – étrendi és életmódbeli tanácsok mellett – általában csak kombinált antihipertenzív kezeléssel érhetünk el eredményt. A klinikai gyakorlatban fontos bizonyos antihipertenzív készítmények diabetogén, illetve antidiabetogén tulajdonságának, továbbá egyes orális antidiabetikumok antihipertenzív hatásának ismerete.

Restricted access

cardiomyopathia szerepe a fokozott cardiovascularis kockázat előidézésében.] Cardiol. Hung., 2011, 41 (3), 200–205. [Hungarian] 39 Hunt, K. J., Resendez, R. G., Williams

Restricted access

Vita tárgyát képezi, vajon a szubklinikus hypothyreosis káros hatást fejt-e ki a cardiovascularis rendszerre, amelynek a következménye megnövekedett morbiditás és mortalitás. Ennek a tisztázására számos epidemiológiai vizsgálatot végeztek, mégis ez idáig ezek nem adtak egyértelmű választ. A vizsgálatok kiértékelését számos zavaró körülmény befolyásolja, márpedig ezeket tekintetbe kell venni. A szerzők a TSH-vizsgálat végzésekor életkor-specifikus referenciatartomány meghatározását ajánlják, mivel az életkor előrehaladtával a TSH-szint magasabb érték felé tolódik el. Így elkerülhető lenne kissé emelkedett TSH-szintű idősebb betegek helytelen besorolása a szubklinikus hypothyreosisos csoportba. Újabb vizsgálatok arra utalnak, hogy szubklinikus hypothyreosisban a cardiovascularis betegség kockázata elsősorban a 65 életévnél fiatalabbakon növekszik meg. Ezt a lehetőséget is tekintetbe véve, a jövőben jól tervezett, prospektív, randomizált vizsgálatok elvégzése szükséges, amelyekben tekintetbe veszik a betegek életkorát, a vascularis eseményeket pedig elsődleges végpontnak tekintik. Remélhetőleg ezek megadják majd a választ arra a kérdésre is, vajon a tiroxinnal végzett korai szubsztitúciós kezelés megakadályozhatja-e ezen betegekben az ischaemiás szívbetegség kifejlődését. Orv. Hetil., 2010, 37, 1488–1494.

Restricted access

Mátyus, J., Nagy, J., Kiss, I., et al.: Cardiovascular risk is increased in all stage of chronic kidney disease, depending on decreased renal function and level of proteinuria. [A cardiovascularis kockázat az idült vesebetegség minden stádiumában

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: A bőr-autofluoreszcencia mérése elterjedt nem invazív módszer a diabetes korai felfedezésére és a szövődmények kialakulásának előrejelzésére. A cardiovascularis eseményeket a bőr-autofluoreszcencia a hemoglobin-A-1c-hez képest érzékenyebben jelezte, mivel az előbbi a kumulatív szöveti glykaemiás terhelés markere, míg az utóbbi az elmúlt 6–8 hét anyagcsere-állapotát jellemzi. Célkitűzés: A szerzők diabeteses betegekben a bőr-autofluoreszcencia és a konvencionális glykaemiás markerek közötti kapcsolat tanulmányozását tűzték ki célul. Módszer: A bőrautofluoreszcencia-mérést 2010-ben 18 diabeteses betegnél végezték el (követési idő 2624 hónap, 476 laboratóriumi adat; 8 nő és 10 férfi, életkoruk 61,4±13,8 év, glomerularis filtrációs ráta normális), és Spearman-rank teszttel elemezték a bőr-autofluoreszcencia, valamint a mérés előtti és utáni időszak éhgyomri vércukorértékei, a hemoglobin-A-1c-szintek és egyéb anyagcsere-paraméterek közötti összefüggéseket. Eredmények: A bőr-autofluoreszcencia 2,88±0,65 arbitrary unit volt, amely sem a korábbi (7,84±1,08%; p = 0,07), sem a mérés utáni hemoglobin-A-1c (HbA1c) átlagával (7,45±1,18%; p = 0,71) nem korrelált. A laboratóriumi éhgyomri vércukorértékek átlagával sem volt szoros az összefüggés. Következtetések: A bőr-autofluoreszcencia a diabeteses betegek glykaemiás terhelésére vonatkozó új információt hordoz, amely a hemoglobin-A-1c- és vércukor-átlagértékekkel nem mutat összefüggést, és feltételezhetően pontosabb cardiovascularis kockázatbecslést jelent. Orv. Hetil., 2015, 156(33), 1341–1347.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Csaba Móczár, Ferenc Borda, Katalin Faragó, Gábor Borgulya, Ferencné Braunitzer, and Vera Vörös

A túlsúlyos és elhízott betegek kezelésében alapvető szempont az egészséges életmód elsajátítása és beépülése a beteg mindennapjaiba. A kecskeméti Irányított Betegellátási Modellkísérletben indított prevenciós program célja a túlsúlyos és elhízott betegek cardiovascularis kockázati tényezőinek csökkentése, illetve a szív- és érrendszeri megbetegedések megelőzése volt. A program keretében 2489 túlsúlyos és elhízott 18 éven felüli egyént szűrtek ki és vettek gondozásba. A betegek személyre szabott diétás és mozgásprogramot kaptak. A prevenciós programot szakképzett dietetikusok és gyógytornászok segítségével az obezitológiában jártas belgyógyász szakorvosok irányították. A betegek nyomon követése során a testsúlyváltozás mellett az eseti vérnyomásértékek alakulását, a metabolikus paramétereket és a fizikai terhelhetőséget is dokumentálták. A szerzők közleményükben a kétéves nyomon követés adatait dolgozták fel. A betegek 72%-a jutott el az egyéves követési vizsgálatig, 36%-a a kétéves vizsgálatig. Kismértékű, szignifikáns csökkenést észleltek a BMI-ben (átlagos csökkenés: 0,5605; p < 0,001), a koleszterinszintben (átlagos csökkenés: 0,23; p < 0,001). Az átlagos derékkörfogat sem az első, sem a második év folyamán nem mutatott érdemleges változást. A többi anyagcsere-paraméterben is statisztikailag jelentős csökkenést észleltek: éhomi vércukor 0,15 mmol/l (p < 0,001), ill. 0,19 mmol/l (p < 0,03), triglicerid: 0,18 (p < 0,001), ill. 0,08 mmol/l (nem szignifikáns), a HDL-koleszterin szintekben lényeges változást nem észleltek. Az első év végére a nyugalmi vérnyomás 5,9 Hgmm-rel (p < 0,001), majd a második év végére további 0,11 Hgmm-rel (nem szignifikáns) csökkent. Ez alapján a prevenciós programot sikeresnek, hatásosnak tekintjük, bár a részt vevők egészségi állapotában bekövetkezett javulás mértéke elmarad várakozásaiktól.

Restricted access