Search Results

You are looking at 1 - 10 of 246 items for :

  • "cardiovascularis" x
  • All content x
Clear All

., 2002, 4 (1), 5–7. 3 Vértes, A., Tóth, K., Szabados, E., et al.: Cardiovascular prevention. [Cardiovascularis prevenció.] Orvosi Evidencia Kft., Budapest, 2015

Restricted access

important issue in the clinical practice? [Miért vált napjainkban központi kérdéssé az antidiabetikumok cardiovascularis biztonságossága?] Metabolizmus, 2015, 13 (5), 367–372. [Hungarian

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Balázs Németh, Péter Kustán, Ádám Németh, Zsófia Lenkey, Attila Cziráki, István Kiss, Endre Sulyok, and Zénó Ajtay

Absztrakt

A szív-ér rendszeri megbetegedések világszerte a leggyakrabban előforduló betegségek. Felelősek a globális halálozás egyharmadáért, vezető okai a rokkantságnak. A prevenció különböző szintjeinek hatékony kockázatbecsléssel együtt történő alkalmazása sokat javított a fent említett statisztikai adatokon. A klasszikus kockázati tényezőkön alapuló kockázatbecslés az utóbbi időben számos új markerrel egészült ki. Ilyen biomarker az aszimmetrikus dimetilarginin, amely a nitrogén-monoxid-szintáz endogén kompetitív inhibitora. Emelkedett szintjét leírták többek között elhízott, dohányos, hypercholesterinaemiás, hypertoniás, diabeteses betegcsoportokban. Irodalmi adatok szerint az aszimmetrikus dimetilarginin képes jelezni az atherosclerosis megelőző állapotának tartott endotheldiszfunkciót. Számos nagy betegszámú kutatás talált pozitív összefüggést a magasabb aszimmetrikus dimetilarginin koncentráció és a coronariabetegségek kialakulása, illetve a már meglévő coronariabetegség progressziója között. Egy 3000 fős beteganyagot vizsgáló tanulmány szerint az aszimmetrikus dimetilarginin független kockázati faktorként önmagában is képes előre jelezni a cardiovascularis okokból bekövetkező halálozást a coronariabetegségben szenvedők körében. Jelen írásukban a szerzők összefoglalják az aszimmetrikus dimetilarginin cardiovascularis betegségek előrejelzésében betöltött szerepét, és hangsúlyozzák kiemelt fontosságát a cardiovascularis prevencióban. Orv. Hetil., 2016, 157(13), 483–487.

Restricted access

Absztrakt:

A cardiovascularis betegség világszerte a halálozás és a rokkantság vezető oka. Ezen halálozások többségének hátterében atheroscleroticus és thromboembolisatiós folyamatok állnak, amelyek ischaemiás szívbetegség és stroke kialakulásához vezetnek. A gyulladásos folyamatok szerepe jól dokumentált mind az atherosclerosis, mind az atherothrombosis kialakulásában. Egyre több tudományos eredmény támasztja alá a fogágybetegség, azon belül is a parodontitis szerepét az atherosclerosis és így a cardiovascularis betegségek egyik potenciális rizikófaktoraként. A krónikus gyulladásban lévő, fertőzött parodontalis tasakban lévő kórokozók, valamint azok toxinjai és bomlástermékei növelik a szervezetben zajló szisztémás gyulladásos választ. A szisztémás keringésbe jutva és magukat az atheroscleroticus plakkokat is infiltrálva, további lokális és szisztémás gyulladásos választ indukálnak, összességében fokozzák az atherosclerosis progresszióját, és potenciálisan növelik a cardiovascularis megbetegedések kialakulásának kockázatát. Ennek megfelelően a jó általános szájhigiénia, súlyosabb esetekben parodontalis terápiával elősegítve, potenciálisan csökkentheti a cardiovascularis megbetegedések kialakulásának kockázatát, és része lehet a primer és szekunder prevenciós tevékenységeknek is. Jelen közleményünk célja a fogágybetegség és a cardiovascularis megbetegedések közötti lehetséges patofiziológiai kapcsolatok összefoglalása epidemiológiai vizsgálatok alapján, klinikai evidenciák bemutatása a fogágybetegség és bizonyos cardiovascularis kórképek között, valamint megvizsgálni a parodontalis terápia lehetséges hatásainak szerepét a cardiovascularis megbetegedések megelőzésében, kezelésében. Orv Hetil. 2019; 160(11): 419–425.

Open access

Absztrakt

Az összefoglaló célja az inhalációs antikolinerg szerek cardiovascularis veszélyének tárgyalása krónikus obstruktív tüdőbetegségben. A tiotropium-használat adatainak néhány metaanalízise felvetette ilyen mellékhatások (arrhythmia, angina, szívinfarktus stb.) fokozott lehetőségét. Az összefoglaló áttekinti a retrospektív adatbázis-feldolgozásokat, a randomizált kontrollcsoportos vizsgálatokat és a klinikai vizsgálatok metaanalíziseit. Az adatbázis-vizsgálatok eredményei inkonzisztensek. A legtöbb klinikai vizsgálatban a cardiovascularis mellékhatások incidenciája azonos volt az aktív kezelésű és a placebocsoportban, jellemzően azoknál a betegeknél is, akik előzőleg cardiovascularis betegségben szenvedtek. A metaanalízisekben kevés a bizonyíték vagy egyáltalán nincs arra nézve, hogy összefüggés van az antikolinergek és a cardiovascularis tünetek között. A szerző áttekinti a humán szív kolinergreceptor-altípusait és funkcióját, a szívműködés ezen receptorok útján történő autonóm szabályozását, ezek lehetséges szerepét és az inhalált antikolinerg szerek farmakokinetikai tulajdonságait. Megállapítja, hogy nincs bizonyíték az inhalációs antikolinerg szerek fokozott cardiovascularis ártalmára. Orv. Hetil., 2015, 156(31), 1246–1252.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Bernadett Borda, Edit Szederkényi, Zoltán Hódi, Aurél Ottlakán, Viktor Szabó, and György Lázár

Absztrakt:

Bevezetés: A transzplantáció utáni halálozások legfőbb okai a cardiovascularis betegségek, amelyeknek egyik legfőbb rizikófaktora a diabetes mellitus. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja volt, hogy felmérjük az újonnan kialakult diabetes mellitus előfordulási gyakoriságát és hatását az allograft funkciójára, valamint a HEART-pont alapján a cardiovascularis rizikó kockázatát. Módszer: Összesen 44 beteget vontunk be a vizsgálatba, akiknél értékeltük az alapadatokat, majd OGTT-vizsgálatot követően a betegeket három csoportba soroltuk, normál, emelkedett éhomi vércukorszint/csökkent glükóztolerancia és (az) újonnan kialakult diabetes mellitus. Az inzulinrezisztenciát HOMA-IR alapján értékeltük. Vizsgáltuk a vesefunkciót, valamint a HEART-pont alapján a cardiovascularis rizikót. Eredmények: Az alapadatok tekintetében a hideg ischaemiás idő (p = 0,016), a testsúly (p = 0,035), a BMI (p = 0,025) és a HbA1c (p = 0,0024) szignifikánsan különböztek a normál és a diabeteses betegek között. A vesefunkció tekintetében a szérumkreatinin- (p = 0,0013), eGFR- (p = 0,0026), valamint karbamid- (p = 0,0157) értékek szignifikánsan különböztek a normál és a diabeteses betegek között. A HOMA-IR tekintetében a normál és a diabeteses betegek között szignifikáns különbség volt (1,69 ± 0,51 vs. 6,46 ± 1,42; p = 0,0017). Következtetés: A cardiovascularis kockázat csökkenthető, az allograft túlélése növelhető a diabetes mellitus időben történő felismerésével és kezelésével. Orv Hetil. 2017; 158(38): 1512–1516.

Restricted access

Absztrakt

A kardiológiai gyógyszeres terápia eszköztárában a béta-blokkolók kiemelkedő helyen szerepelnek. Ennek több oka van. Egyrészt számos indikációs körrel rendelkeznek, annak ellenére, hogy a szakmai vezérfonalak a korábbiakhoz képest a társbetegséggel vagy szövődménnyel nem járó hypertonia kezelésében háttérbe szorították. Azonban a különböző kardiális szövődményekkel társuló hypertoniás esetek mellett az ischaemiás szívbetegség különböző klinikai megnyilvánulási formáiban (stabil angina pectoris, posztinfarktusos állapot), a szívelégtelenség és a szívritmuszavarok kezelésében alapvető szereppel bírnak. A gyógyszercsoport több évtizedes fejlődése során hemodinamikai hatásaik egyre kifinomultabbak lettek. Emellett nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy újabb és újabb olyan tulajdonságokra derült fény, amelyek kedvezően befolyásolják a cardiovascularis betegségek kimenetelét. Ez utóbbi tulajdonságok igazolása számos multicentrikus tanulmányban rávilágított arra, hogy béta-blokkoló kezelés során miként érhető el a túlélésre kifejtett, a hemodinamikai hatástól is független kedvező effektus. Orv. Hetil., 2016, 157(26), 1029–1034.

Open access

Absztrakt:

Az Európai Unió (EU) által előírt jogharmonizációs kötelezettségekkel összhangban valamennyi tagországnak ugyanazon elveknek megfelelően és azonos értékelési rendszer szerint kell megítélnie a vezetői engedélyek egészségügyi elbírálását. A 2016/1006. számú EU-direktíva alapján valamennyi tagországnak legkésőbb 2018 januárjától alkalmaznia kell az egységes egészségügyi elbírálást a járművezetői engedélyek elbírálásakor, így ez hazánkban is életbe lépett 2018. január 12-én. A hazai aktuális törvényi szabályozás legfontosabb forrásdokumentuma a 2013-ban közzétett szakértői konszenzusdokumentum, a „New Standards for Driving and Cardiovascular Diseases”. Ez a járművezetést befolyásoló cardiovascularis betegségeknek a szakértői értékelése, melynek fontosságát az is adja, hogy az érvényben lévő magyar törvényrendelet is erre hivatkozik. Összefoglalónkban az aktuális törvényeknek megfelelően, a napi munkát segítő gyakorlati útmutatót adunk a gyakori cardiovascularis kórképek járművezetői engedélyre vonatkozó megítéléséhez. Orv Hetil. 2019; 160(10): 370–377.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsolt Bagyura, Loretta Kiss, Eszter Édes, Árpád Lux, Lívia Polgár, Pál Soós, Orsolya Szenczi, Zsolt Szelid, Réka Vadas, Péter Józan, György Bagdy, and Béla Merkely

Bevezetés: Az egyes európai országokban a prevenciós tevékenységnek köszönhető morbiditáscsökkenést Magyarországon még nem sikerült elérni. A hatékony prevenció alapfeltétele a lakosság egészségi állapotának, a kockázati tényezők jelenlétének pontos ismerete. Célkitűzés: A szerzők célja volt, hogy egy közép-magyarországi longitudinális lakossági vizsgálattal információt nyerjenek a magyar lakosság egészségi állapotáról, cardiovascularis kockázati státusáról, ami lehetővé teszi új rizikóbecslést befolyásoló tényezők azonosítását. Módszer: A Budakalász Vizsgálat a felnőtt lakosságot célzó (>20 év, ~8000 fő), átfogó, önkéntes alapú cardiovascularis szűrőprogram, amely egészségkérdőívből, noninvazív tesztekből (antropometriai mérések, szívultrahang, carotisultrahang, vérnyomásmérés, boka-kar index mérése), illetve vénás vérvételből és laborvizsgálatokból áll. Eredmények: 2014. januárig 2420 fő (a lakosság 30%-a, 41,2% férfi, átlagéletkor 54,8 év) kérdőíves, fizikális vizsgálata és cardiovascularis kockázatbecslése történt meg. A résztvevők cardiovascularis morbiditása a korábbi országos felméréshez viszonyítva magasabb volt, illetve a cardiovascularis kockázati faktorok száma és a becsült 10 éves kockázat is emelkedettnek bizonyult a lakosok körében. Következtetések: Az eredmények felhívják a figyelmet a szűrések és a hatékony terápia fontosságára.Orv. Hetil., 2014, 155(34), 1344–1352.

Open access

Absztrakt

Az időskori hypertonia kezelésére vonatkozó szakmai javaslatokban jelentős változások következtek be az elmúlt másfél évtizedben. A szerzők célja, hogy nemzetközi összehasonlításban bemutassák a különböző cardiovasculariskockázat-besorolású időskori hypertonia kezelésének jelenleg érvényes magyar irányelveit, nyomon követve az ajánlásokban bekövetkezett változásokat és ismertetve a változásokat előidéző bizonyítékokat. Elemzésükhöz a 2001 és 2015 között megjelent magyar, európai és amerikai hypertoniakezelési irányelveket és szakmai állásfoglalásokat használták fel. Sokáig a felnőttkori hypertoniában alkalmazandó kezelési küszöb és célértékek vonatkoztak idősekre is, cardiovascularis kockázatot növelő társbetegségekben pedig fokozatosan szigorodtak az elvárások; mígnem az új klinikai vizsgálatok eredményei és a korábbiak újraértékelése a célvérnyomás-követelmények enyhítéséhez, valamint korosztály-specifikus ajánlásokhoz vezettek. Az összehasonlított régiók jelenleg érvényes irányelveinek javaslatai különböznek időskori diabetesben, vesebetegségben és albuminuriában a vonatkozó célértéket, a béta-blokkolók alkalmazását és az időskor alsó határát illetően. Egyetértenek azonban abban, hogy a 140–150/<90 Hgmm vérnyomásnál alacsonyabb célérték hasznosságára nincs elég bizonyíték, és további vizsgálatok szükségesek az időskorban, aggkorban és különböző kockázati csoportokban az optimális célvérnyomás tisztázására. Orv. Hetil., 2016, 157(7), 247–259.

Open access