Search Results

You are looking at 1 - 10 of 13 items for :

  • "cervicalis" x
Clear All
Authors: Ildikó Végh, Kinga Harmat and Imre Gerlinger

Absztrakt:

A cervicalis vertigo létezése napjainkban is vita tárgyát képezi. A kórkép alaptézise, hogy a nyak rendellenessége szédülést okoz. Maga az elnevezés nem pontos, hiszen a leírások alapján nem is igazi vertigóról van szó. A cervicalis vertigóra leginkább jellemző tünetek a nyaki fájdalom vagy diszkomfortérzet, az egyensúlyzavar vagy bizonytalanságérzet és a nyaki mozgáskorlátozottság. A kórkép eredete nem tisztázott egyértelműen. A szakirodalom alapján négy, leginkább elfogadott hipotézisről beszélhetünk: neurovascularis, vascularis, proprioceptív elmélet és migrénasszociált cervicalis vertigo. Ezek közül a neurovascularis elmélet már idejétmúlt, létezése egyértelműen megcáfolható. A cervicalis vertigo diagnózisának felállításakor minden esetben az alábbi nehézségekkel szembesülünk: nincs a kórképre specifikus diagnosztikai módszer, cervicalis vertigóra pathognomicus klinikai elemek nem állnak rendelkezésre, egyértelmű terápiás ajánlás nem létezik. A kórkép felállítása kizárásos elven alapul, azonban a pszichogén vertigo lehetősége további nehézségek elé állítja a klinikusokat. Kezelését illetően a manuálterápiás eljárások – vestibularis fejlesztőgyakorlatokkal kombinálva – tűnnek a leginkább célravezetőnek. Orv Hetil. 2019; 160(25): 967–972.

Open access
Authors: Melinda Vanya, Mária Jakó, Gabriella Terhes, László Szakács, László Kaiser, Judit Deák and György Bártfai

Absztrakt

Bevezetés: Bár a cervicalis és az orális humán papillomavírus-fertőzés jelenlétét intenzíven vizsgálták az elmúlt években, a vírus azon képessége, hogy egyazon személyben megfertőzi az orális és genitális nyálkahártyát, még nem teljesen tisztázott. Célkitűzés: A szerzők cervicalis laesióval rendelkező dél-magyarországi nőkben az oropharyngealis humán papillomavírus-fertőzés jelenlétének vizsgálatát tűzték ki célul. Módszer: A vizsgálatban összesen 103 nő vett részt 2013. március 1. és 2015. január 1. között. A garatnyálkahártya-sejtek gyűjtésére speciális mintavevőt használtak. A humán papillomavírus-DNS-t polimeráz láncreakcióval, a vírusgenotípust Amplicor line blot teszttel határozták meg. Eredmények: Oropharyngealis humán papillomavírus-fertőzést 2 esetben (3%) mutattak ki, amelyek a 31, 40/61 és 73 genotípusba tartoztak. Következtetések: Az eredmények arra utalnak, hogy a méhnyakelváltozások mellett ritkán fordul elő oropharyngealis humán papillomavírus-fertőzés. Orv. Hetil., 2016, 157(2), 70–73.

Restricted access
Authors: Péter Kisfali, Katalin Komlósi, Kinga Hadzsiev and Béla Melegh

A Larsen-szindróma a filamin B-asszociált kórképek csoportjába sorolható ritka genetikai csontdysplasia. A kórkép fő jellegzetességei a nagyízületeket érintő diszlokációk, scoliosis és cervicalis kyphosis, rövid, széles, distalis phalanxok és jellegzetes craniofacialis megjelenés. A diagnózist felvetik a jellegzetes radiológiai eltérések, amit a molekuláris genetikai vizsgálat támaszt alá. A szerzők 2005 óta végzik a kórkép hátterében álló filamin B gén molekuláris genetikai vizsgálatát, melynek során több klinikailag tanulságos eset került felismerésre. A jelen közlemény egy 30 éves nő betegútját szemlélteti, aki számos ortopédiai műtéten esett át veleszületett csípőficam és lábdeformitások miatt. A genetikai tanácsadót már felnőttként kereste fel. A jellegzetes craniofacialis eltérések, a rövid, vaskos ujjpercek, a cervicalis kyphosis és scoliosis felvetették Larsen-szindróma gyanúját, a molekuláris genetikai vizsgálat egy ismert misszensz mutáció (c.G679A) heterozigóta hordozását igazolta. A filamin B gén vizsgálata a csontdysplasiák egy újabb csoportjában nyújt molekuláris szintű diagnosztikai lehetőséget, megkímélve e ritka betegeket további felesleges diagnosztikai vizsgálatoktól és biztosítva az adekvát szupportív terápia és gondozás lehetőségét. Orv. Hetil., 2013, 154, 143–146.

Restricted access
Authors: Csilla Forró, Zsófia Mészáros, Márton Sipos, Rita Zsuzsanna Kerényi, Péter Barsi, Gábor Rudas, Dániel Bereczki and Ildikó Vastagh

Absztrakt:

A cervicalis agyi erek dissectiója az ischaemiás stroke-betegség gyakori oka a fiatal felnőttek körében. Kialakulhat erőteljes nyaki trauma, de minor erőbehatás következtében is. Gyakori a spontán esetek előfordulása, melyek genetikai, anatómiai és környezeti tényezőkkel is összefüggésbe hozhatók. A kórkép klinikai megjelenése változatos, a tünetek lehetnek kizárólag helyi jellegűek, illetve az érintett arteriás területre jellemzőek. Korai felismerése kiemelkedően fontos, ugyanis az idejében megkezdett kezeléssel kimenetele számottevően javítható. A végleges diagnózis felállításához a képalkotó eljárások elengedhetetlenek. A közlemény célja a cervicalis agyi erek dissectiójának (carotis és vertebralis arteria dissectio) összefogló leírása 19 eset bemutatása kapcsán. A vizsgálat során három év alatt a Neurológiai Klinikán extracranialis arteria dissectio miatt kezelt betegek klinikai jellemzőit, rizikófaktorait, diagnosztikai eredményeit és terápiáját elemeztük. A kórkép prognózisa változatos, betegeink 42%-a tünetmentessé vált. Orv Hetil. 2019; 160(22): 861–868.

Open access
Authors: Zsolt Baranyai, Gábor Répássy Jr., Viktória Molnár, Gábor Forgács, Tamás Hacki, Valéria Jósa, Ákos Balázs and Tamás Vass

Absztrakt:

A sebészi és az intenzív terápia jelentős fejlődése ellenére a nyelőcső-perforatio napjainkban is súlyos, életet veszélyeztető állapot. A háttérben álló kiváltó okok, a kísérő betegségek, a lokalizáció és a kialakuló gyulladás eltérő mértéke miatt néha váratlan szituációval találkozik a sebész. Az 58 éves nőbetegnél a gyomor mellűri inkarcerált herniája miatt kialakult oesophagusperforatio és a következményes nekrotizáló mediastinitis miatt végeztünk oesophagusexstirpatiót, cervicalis oesophagostomiát alakítottunk ki. A tápcsatorna rekonstrukciója során a nyelőcsőcsonk ismeretlen eredetű, teljes hosszát érintő „zsugorodását” találtuk. A csőgyomrot a hypopharynxra anasztomizáltuk, a kialakult insufficientia konzervatív terápiára szanálódott. A beteg komplex nyelésterápia után visszanyerte részleges nyelési képességét. A nem tumoros alapbetegség miatt képzett hypopharyngogastrostoma irodalmi ritkaság. Kényszerhelyzetben, mint amilyen az esetünk is volt, választható műtéti megoldás. A beavatkozást azonban teammunkán alapuló rehabilitációnak kell követnie, amelynek során kiemelt szerepe van a nyelési terápiának. Orv Hetil. 2020; 161(18): 756–760.

Open access

Absztrakt

A petefészek felszíni hámtumorainak mintegy 15–20%-a tartozik a borderline (vagy atípusosan proliferáló, ill. alacsony malignitási potenciálú) csoportba, és összességében 5–7% a mucinosus borderline tumorok előfordulási gyakorisága, a második leggyakoribb típus a serosus borderline tumorok után. A borderline tumorok komoly diagnosztikus és terápiás nehézséget jelentenek a patológus ill. a klinikus számára egyaránt. E daganatok mind szövettani megjelenésükben, mind prognózisukat tekintve köztes helyet foglalnak el a jóindulatú cystadenomák és a carcinomák között. Gyakran fertilis korban lévő nők betegsége indolens lefolyással. A prognózis jó, de a hagyományos kemoterápiával szemben rezisztensek. A legfőbb nehézséget az intraepithelialis carcinoma, a mikroinvázió és az expanzív invázió diagnosztizálása, a primer borderline tumorok colorectalis adenocarcinomák petefészekáttétjétől való elkülönítése okozza. Az Intézetünkben 2000 és 2008 között mucinosus borderline tumornak diagnosztizált 11 esetet újra átnéztük. Közülük 8 eset intestinalis típusú, a maradék 3 eset cervicalis (Müller-cső differenciációjú) típusú volt. 5 esetben lehetett intraepithelialis carcinomát és 5 esetben mikroinváziót találni. Munkánkban e diagnosztikus nehézségeket foglaljuk össze saját tapasztalataink és az irodalmi adatok alapján, néhány szóban kitérve a peritonealis és ovarialis pseudomyxomára.

Restricted access
Authors: Ian O’Sullivan, Ádám Tibor Schlégl, Péter Varga, Kamilla Kerekes, Csaba Vermes and Péter Than

Absztrakt:

Bevezetés: Az EOS 2D/3D rendszerrel készült felvételeken nem ábrázolódik megfelelően a csontkor megállapítására leggyakrabban használt kéz és csukló. Célkitűzés: Kutatásunk célja, hogy alternatív csontkormérési lehetőségeket keressünk EOS-felvételeken való alkalmazásra. Módszer: 9 mérési módszer bevonásával pilotvizsgálatot végeztünk, amely alapján 5 módszert válogattunk be: nyaki csigolyát (Hassel–Farman), csípőlapátot (Risser ’plus’), térdet (O’Connor), sarokcsontot (Nicholson), csípőt (Oxford) értékelve. 114 egészséges, 2–21 éves eset EOS-felvételein intra- és interobszerver megbízhatósági vizsgálatot végeztünk, valamint Spearman-korrelációval összevetettük a csont- és kronológiai kort. Eredmények: A megbízhatósági vizsgálatok minden módszer esetében kiváló eredményt adtak (csoporton belüli korreláció >0,9), kivéve az O’Connor-módszert (0,865 – jó). A Nicholson- és a Hassel–Farman-módszer bizonyult a leggyorsabbnak (átlag: 17,5 mp és 33,4 mp), viszont a sarokcsontok 14%-a nem volt vizsgálható (a cervicalis esetén 1%). Minden módszer szignifikáns összefüggést mutatott a korral (korrelációs koefficiens >0,829). Az értékelésnél nehézséget jelentettek a nem ábrázolódó (12%) vagy egymásra vetülő (23%) csontrészek. Következtetés: Csontkor-megállapítás mind az 5 módszer alkalmazásával lehetséges, de kiemelkedett a nagy megbízhatósággal, gyorsan, közel az összes felvételen alkalmazható Hassel–Farman-módszer. Orv Hetil. 2019; 160(16): 619–628.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A humán papillomavírus (HPV) perzisztáló fertőzése a méhnyakrák és a cervicalis intraepithelialis neoplasia (CIN), valamint több más lokalizációjú daganat legfőbb okozója. A rendelkezésre álló adatok arra utalnak, hogy döntően a magas rizikójú HPV-típus lehet felelős ezeknek a daganatoknak és rákmegelőző állapotainak kialakulásáért. Azonban nincs információnk arról, hogy milyen a HPV-típusok gyakorisági eloszlása cervicalis intraepithelialis neoplasiákban, és milyen összefüggés van a HPV-gyakorisági eloszlás és a párhuzamosan végzett citológiai diagnózis között. Célkitűzés: Ebben a munkában új adatokat kívántunk szolgáltatni a HPV-vel összefüggő daganatos betegségek 2009–2015 közötti előfordulási gyakoriságáról és halálozási arányáról Magyarországon. Célunk volt vizsgálni a méhnyak citológiai diagnózisa és mellette egyidejűleg elvégzett HPV-tipizálás összefüggéseit, végül azt, hogy a HPV-ellenes vakcinák várhatóan milyen hatékonysággal képesek megelőzni a méhnyakrákot. Módszer: A HPV-vel összefüggő daganatok epidemiológiai adatai a Nemzeti Rákregiszterből származnak. A HPV-tipizálás Linear Array HPV Genotyping Test segítségével történt. Az egyidejűleg elvégzett méhnyak-citológiai vizsgálatot és HPV-tipizálást 2006 és 2016 között gyűjtött összesen 2048 mintán végeztük. Eredmények: Magyarországi epidemiológiai adataink szerint a szájüregi, oropharynx-gége és anogniális régiókat tekintve a leggyakoribb daganatos előfordulás férfiaknál a gégerák, nőknél a méhnyakrák. A fej-nyaki carcinomák előfordulási gyakorisága a 2009–2015 közötti időintervallumban férfiaknál nem változott, nőknél a nyelvgyöki laphámrákok incidenciája fokozatosan nőtt, a méhnyakrák előfordulási gyakorisága a 2011–2015 közötti időszakban szintén emelkedett. Meghatároztuk az egyszeres és egyidejű többszörös HPV-fertőzés klinikai jelentőségét, és vizsgáltuk a HPV-típusok gyakorisági eloszlását, valamint összefüggését a citológiai diagnózissal CIN-ben. Azt találtuk, hogy az IACR Working Group által a valószínűleg/esetleg carcinogen pHR-HPV csoportba sorolt vírusoknál a citológiai negativitás jóval magasabb (56% versus 47%), a HSIL-pozitivitás viszont jóval alacsonyabb volt (9,7% versus 17,9%), mint a HR-HPV csoportban. A többszörös vírusfertőzés a HPV-típusoktól függetlenül magas rákkockázatot jelent. A HPV16 nemzetközi közleményekből ismert előfordulási gyakorisága méhnyakrákban kétszerese annak, amit mi CIN-ben találtunk (60% versus 30%). A HPV18 carcinomában a második leggyakoribb, CIN-ben a kilencedik. A HR-HPV35 sokkal ritkább, a pHR-HPV53, a pHR-HPV66 és a pHR-HPV73 viszont gyakoribb CIN-ben, mint carcinomában. A HPV-ellenes védőoltások preventív hatását értékelve jelentős különbségeket találtunk akkor, ha az egyik betegcsoportban mintánként csak egy, a másikban egyszerre több HPV is elfordult. Következtetések: Nőknél a nyelvgyöki laphámrákok (CO1) incidenciája évről évre egyenletesen emelkedik, másrészt a méhnyakrák (C53) előfordulási gyakorisága 2011–2015-ben az előző évekhez viszonyítva szintén fokozatosan emelkedik. A 9-valens vakcina által lefedett HPV-típusok preventív hatása összesítve 80,3%. Ez az arány azonban magasabb is lehet annak következtében, hogy az egyes HPV-típusok transzformálóképessége nem azonos, így a rákban előforduló irodalmi HPV-gyakoriságokat figyelembe véve a 9-valens vagy a 2- és 4-valens vakcina preventív hatása elérheti a 93%-ot vagy a 73%-ot. Bár a nyolc pHR-HPV biológiailag kétségtelenül aktív, mégsem kell őket bevonni a populációszintű HPV-DNS alapú méhnyakrákszűrési programba. Orv Hetil. 2017; 158(31): 1213–1221.

Restricted access
Authors: Mihály Bak, Mária Séberné Éll, Melinda Bóka, Zsuzsanna Veleczki, Tibor Nyári, Imre Pete and Zoltán Szentirmay

] Bak, M., Thurzó, L.: Conventional Papanicolaou cervical smear versus liquid-based cytology. [Hagyományos Papanicolaou cervicalis kenet – versus folyadékalapú (liquid-based) cytologia.] Magy. Nőorv. L., 2012, 75 (3), 35–37. [Hungarian

Restricted access

Cékitűzés: A vizsgálat célja meghatározni a postmenopausalis hormonterápia (kizárólagos ösztrogén-, szekvenciális és folyamatosan kombinált ösztrogén-progesztogén kezelés) hatását az endometrialis vérzésre és a méhnyálkahártya szövettani átalakulására. Beteganyag: Szerzők klinikájának Menopauza Ambulanciáján ötéves időszakban (2000–2005) 5893 beteget gondoztak, és vizsgálták a postmenopausalis méhvérzések előfordulását a hormonterápiában részesültek és nem részesültek csoportjában. Vérzés esetén mindig frakcionált abrasiót végeztek, és a mintákat szövettanilag feldolgozták. Eredmények: A postmenopausában lévő betegek hormonkezelésben nem részesítettek csoportjában több mint kétszer több vérzés fordult elő, mint a hormonkezelésben részesültek között. Anyagukban a proliferatiós és a hyperplasiás endometrium-leletek elsősorban a nem kezelt páciensek közül kerültek ki, ami amellett szól, hogy a megfelelő időben, akár már a menopausa előtt megkezdett hormonkezelés csökkentheti a hyperplasia és ezáltal közvetve az adenocarcinoma kialakulásának az esélyét. A kizárólag ösztrogént alkalmazó betegekben gyakoribb volt a hyperplasia. Elképzelhetőnek tartják, hogy az ellensúlyozatlan ösztrogénkezelés a már meglévő endometrium-hyperplasiát tovább súlyosbíthatja. A hormonkezeltek csoportjában atípiával járó komplex hyperplasia nem, csak simplex hyperplasia fordult elő. A folyamatosan kombinált készítmények alkalmazása mellett az esetek döntő részében a méhnyálkahártya atrófizálódott, így lényegesen csökkent a hyperplasiával járó eltérések s a mellékhatásként jelentkező vérzés esélye. A hormonkezeltek között gyakoribb volt az endometrium-polip, és nem tudják megmagyarázni, de a cervicalis polypusok aránya is. Következtetés: A szerzők tapasztalata szerint a hormonkezelés nem rizikótényezője az endometrium-karcinómának, hanem a kombinált készítmények a hyperplasia és ezen keresztül az adenocarcinoma eredeti esélyét csökkentik.

Restricted access