Search Results

You are looking at 1 - 6 of 6 items for :

  • "citokrom P" x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: János Fazakas, Tamás Mándli, Gábor Ther, Balázs Füle, Szabolcs Tóth, Judit Fazakas, Endre Németh, Márta Hidvégi and Mónika Árkosy

Az élődonoros májlebeny-donáció után a posztoperatív cardiovascularis és thrombemboliás szövődmények a donor halálozását okozhatják, amelynek kockázata részletes kivizsgálással csökkenthető. A preoperatív funkcionális tesztek felmérik a fiziológiás tartalékot, és kiszűrik azt a donort, aki kevésbé alkalmas a sebészeti beavatkozásra. A CT-volumetria, MR-vizsgálat és a máj funkcionális rezervkapacitásának meghatározása alapján (indocianin zöld retenciós arány) a májreszekció biztonságosan végezhető. A donor citokrom P-tesztjei kiszűrik a kóros metabolizmussal rendelkező gyógyszereket. Epiduralis anesztéziával kombinált balanszírozott anesztézia során máj- és veseprotektív, illetve ischaemiás prekondicionáló gyógyszereket alkalmaznak. Fontos a normovolaemiás extrahepaticus perfúziós és oxigenizációs viszonyok fenntartása. A hepaticus oxigenizációs és hemodinamikai viszonyok biztosításával a centrális vénás és arteria hepatica nyomás csökkentése kedvező a májreszekció szempontjából. Intraoperatív trombózis profilaxisra szekvenciális összeszorító készüléket használunk. Egy májreszekciót követően a donormorbiditás csökkenthető hatásos fájdalomcsillapítással, trombózis-profilaxissal, májprotektív gyógyszerekkel, a beteg szórós megfigyelésével. Mobilizálás előtt javasolják az alsó végtagi vénás áramlás ultrahang-Doppler-vizsgálatát.

Restricted access

Absztrakt

Az oxidatív stressz fontos szerepet játszik a szívelégtelenség kialakulásában. A szívizomzatban megtalálható összes sejttípus részt vesz az oxigén- és a nitrogén-szabadgyökök termelésében. A reaktívoxigén-származékok potenciális forrásának a szívben a NADPH-oxidáz, a nitrogén-oxid-szintázok, a lipoxigenázok, a ciklooxigenázok, a xantinoxidáz, a citokróm P450 enzimek, illetve a mitokondriális légzési lánc elemei tekinthetők. A reaktívoxigén-származékok okozta károsodás magában foglalja mind a vascularis rendszer (endotheldiszfunkció, atherosclerosis), mind a myocardium direkt károsodását (bal kamrai remodelling). A reaktívoxigén-származékok sejtszinten fehérje-, lipid- és DNS-károsodáshoz, valamint számos jelátviteli út modifikációjához vezetnek, amelyek központi szerepet töltenek be a remodelling, a hypertrophia és a kamrai dilatatio kialakulásában. Orv. Hetil., 2015, 156(47), 1916–1920.

Restricted access

A kannabidiol kannabinoid- és szerotoninreceptor-antagonista, de a rimonabantra jellemző depresszív, illetve csökkent inzulinérzékenység mellékhatásoktól mentesen mérsékelheti a hiperfágiát. Emellett, mint a peroxiszómaproliferátor-aktivált receptor-gamma-agonisták, segítheti az adipocyták differenciálódását. A kannabidiol immunmoduláns hatása miatt mérsékelheti a magas glükózszint indukálta atherosclerosis progresszióját. A metabolikus szindróma legveszélyesebb szövődményével, az elzáródásos kórképekkel szemben is hatásos. A kannabidiol gyenge receptorkötődése révén csak az adjuváns terápia része lehet. A citokróm P450 enzimrendszert gátló hatása szintén óvatosságra int, azonban a kannabidiol kiegészítő alkalmazása gyenge mellékhatásprofilja miatt hasznossá válhat. Orv. Hetil., 2012, 153, 499–504.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Krisztina Kőhalmy, Damjana Rozman, Jean-Marc Pascussi, Enikő Sárváry and Katalin Monostory

Napjainkban a cardiovascularis megbetegedések vezető halálozási oknak számítanak világszerte. A szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulásában jelentős szerepet játszik a magas szérumkoleszterin-szint, illetve az atherosclerosis. A vér koleszterinszintjének csökkentésével kedvezően befolyásolható a káros folyamatok kialakulása, és a már kialakult betegségekben is javulás érhető el. Az általánosan alkalmazott sztatinalapú gyógyszeres terápia a de novo koleszterin-bioszintézist gátolja a májban. Más hatóanyagok (például ezetimib) a koleszterin táplálékból történő felszívódását gátolják. A leghatékonyabb megoldást ezek kombinált alkalmazása jelentheti. A gyógyszeres terápia során azonban figyelembe kell venni, hogy számos vegyület (gyógyszer) képes specifikusan megváltoztatni – a koleszterinhomeosztázis fenntartásában szerepet játszó enzimek mellett – a gyógyszer-metabolizáló enzimek indukciójával a citokróm P450 enzimek mennyiségét is (például sztatinok), ami a terápia módosítását teszi szükségessé. A koleszterin-anyagcsere és a gyógyszer-metabolizmus szabályozásában ugyanis több kapcsolódási pont is található. A kapcsolat az úgynevezett nukleáris receptorokon keresztül valósul meg, ezért a koleszterinhomeosztázis és a gyógyszer-metabolizmus közti összefüggés megértése és ismereteink bővítése elengedhetetlen egy megfelelő terápiás stratégia kidolgozásához, illetve új gyógyszerek fejlesztéséhez.

Restricted access

A simvastatin (SIM) ritka és súlyos mellékhatása a harántcsíkolt izomzat szétesése, a rhabdomyolysis (RML). A folyamat patogenezisében több rizikófaktor szerepét leírták, mint például a >65 év, cukorbetegség, vesebetegség, nagy adagban adott statinkezelés, citokróm P450 3A4 útján metabolizálódó vegyületek vagy az egyéni érzékenység. Esetismertetés: A fentiek közül négy rizikófaktorral rendelkező 66 éves férfi betegünk 2-es típusú diabetes, ISZB és hypertonia miatt állt kezelés alatt. CYP3A4-szubsztrát amlodipint és alprazolamot kapott. Ismeretlen kiindulási koleszterinszint mellett maximális dózisú SIM-kezelés indult. Másnapra vizeletelszíneződés, paraparesis, a negyedik napra tetraparesis és oliguria jellemezte a heveny veseelégtelenséggel járó RML kialakulását. A százhat nap kórházi ápolás alatt negyvenkilenc alkalommal részesült dialíziskezelésben. Elbocsátás utáni tizenhat hónap utánkövetés alatt a beteg járása oly mértékben javult, hogy egy járóbot segítségével közlekedik. Következtetések: A fent említett rizikófaktorok miatt, ebben az esetben, alacsony kezdő dózisú SIM alkalmazása lett volna kívánatos. Izomfájdalom vagy gyengeség kialakulásakor a kezelés leállítása indokolt. RML-re hajlamosító tényezők esetén a statinkezelés és adagjának emelése szoros ellenőrzés mellett történhet.

Restricted access

Absztrakt:

Az alkoholos májbetegség patogenezise nemcsak az etanol toxikus hatásától, hanem a gazdaszervezet és a környezeti tényezők kölcsönhatásától is függ. A genetikai prediszpozíció mellett a komorbiditás és számos egyéb körülmény is szerepet kap a betegségkimenetel alakulásában. Másrészt a terápiás stratégiában meghatározó az etiológiai ágens kiiktatása, ez az alkohol esetén az absztinencia. A dolgozat áttekintést ad az alkoholos májbetegség genetikájáról, kockázati tényezőiről és az absztinencia hatásáról. Az alkohol metabolizmusában szerepet játszó alkohol-dehidrogenáz ADH1B *2 és aldehid-dehidrogenáz ALDH2 *2 variánsai „védő hatásúak” az alkoholizmussal szemben, az általuk okozott magas véracetaldehid-szinttel kapcsolatos panaszok miatt. A citokróm P450 CYP2E1 *5 c2 indukálható mikroszomális oxidáz, alkoholhatásra jelentősen megnőtt aktivitása acetaldehid és reaktívoxigén-gyökök fokozott képzése révén súlyosbítja a májkárosodást. Három új génpolimorfizmus – a patatin-like phospholipase domain-containing 3 (PNPLA3 I148M C>G), a transmembrane 6 superfamily member 2 (TM6SF2 E167K) és a membrane-bound O-acyltransferase domain-containing 7 (MB0AT7 rs641738 C>T) – a steatohepatitis, a fibrosis és a hepatocellularis carcinoma kockázati tényezőjének bizonyult mind alkoholos, mind nem alkoholos zsírmájas és cirrhosisos betegekben. Az alkohol által kiváltott epigenetikai hatások, a reverzibilis, de örökölhető génexpresszió-változások – mint a hisztonmódosulások, a DNS-metilációk és a mikro-RNS-ek – azon túlmenően, hogy jelentősek a májbetegség keletkezésében, a jövőben diagnosztikus eszközként, illetve terápiás célpontként is szolgálhatnak. A nők háromszor érzékenyebbek az alkohol toxikus hatására, mint a férfiak, továbbá a malnutritio, az obesitas, a diabetes, a hepatitisvírus-infekció és a dohányzás is megnöveli a májbetegség kockázatát. Ugyanakkor az alkoholos májbetegséget megelőzhető betegségnek kell tekinteni. Számos klinikai megfigyelés utalt arra, hogy az alkohol tartós megvonása a steatohepatitis és a fibrosis regressziójához, a cirrhosis kompenzálódásához vezethet, a betegek állapotának javulásával és a túlélés megnövekedésével, még előrehaladott stádiumban is. Korai diagnózisra és az absztinencia fenntartásához multidiszciplináris intervencióra van szükség, hogy az alkoholos cirrhosis megelőzhető legyen. Orv Hetil. 2019; 160(14): 524–532.

Open access