Search Results

You are looking at 1 - 10 of 43 items for :

  • "clinical stages" x
  • All content x
Clear All

Absztrakt:

Bevezetés: A szerzők a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei leukémia/lymphoma regiszterben 35 év alatt (1983. január 1. és 2017. december 31. között) 4942 újonnan felismert, malignus hematológiai betegségben szenvedő, megyéjükben élő felnőtt beteg adatait rögzítették. A regisztrált 4942 beteg közül 1711 (34,6%) myeloid, 3231 (65,4%) lymphoid malignitásban szenvedett. Hodgkin-lymphomás betegeik száma 302 volt (a lymphoid malignitások 9,3%, a lymphomák 17,8%‑a).

Célkitűzés: A 302 Hodgkin-lymphomás beteg legfontosabb epidemiológiai jellemzőinek a bemutatása.

Módszer: A regisztrált 302 beteg adatainak az elemzése.

Eredmények: A teljes megfigyelési időszakra vonatkozó incidencia 1,51/100 000 lakos/év, a betegség előfordulási gyakorisága a 35 év alatt lényeges változást nem mutatott. A nemek közötti arányt enyhe férfi dominancia jellemzi (férfi:nő = 1,16:1,00). A betegek medián életkora betegségük felismerésekor 40 (14–84) év, a kormegoszlási görbe nem mutat bimodális koreloszlást. A szövettani típusok közül a kevert sejtes forma (43,4%) fordult elő leggyakrabban, betegeik 44,0%-a diagnózis idején III. klinikai stádiumban volt. Egyetlen olyan települést sem találtak, ahol a megyei átlaghoz (0,53) viszonyítva statisztikailag szignifikánsan nagyobb volt az ezer lakosra jutó Hodgkin-lymphomás betegek száma. Familiáris előfordulást kilenc esetben tapasztaltak, szülő–gyermek és testvérek betegsége esetén egyaránt mutatkozott antepozíció. Szekunder carcinoma 11 Hodgkin-lymphomás betegben fordult elő, szekunder Hodgkin-lymphoma öt szolid tumoros betegben. Hodgkin-lymphoma és egyéb lymphoid malignitás társulását ugyancsak öt beteg esetében észlelték.

Következtetések: Az alacsonyabb incidenciától eltekintve eredményeik megfelelnek az irodalmi adatoknak.

Full access

present with less aggressive clinical stage and low recurrence. Endocr. Pathol., 2011, 22 (3), 144–149. 26 Repplinger, D., Bargren, A., Zhang, Y. W., et al.: Is

Restricted access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Supissara Wongsuttawas, Pasakorn Brikshavana, Sumit Durongphongtorn, and Somporn Techangamsuwan

test. The Kruskal–Wallis test was used for comparison among the healthy, splenitis, HA and HSA groups. The correlation between serum Ang-2 concentration and (i) the clinical stage, (ii) HSA histological growth pattern, and (iii) median survival

Restricted access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Sirintra Sirivisoot, Patharakrit Teewasutrakul, Somporn Techangamsuwan, Sirikachorn Tangkawattana, and Anudep Rungsipipat

Heteroduplex polymerase chain reaction for antigen receptor rearrangements (hPARR) was developed to monitor minimal residual disease (MRD) in canine B- and T-cell lymphomas treated with the modified L-COP or L-CHOP protocol. Thirty-five dogs were recruited in this study and their neoplastic lineages were determined by immunophenotyping with Pax5 and CD3. Peripheral blood leukocytes were collected prior to and during chemotherapy in weeks 4, 9 and 13 to detect MRD by hPARR. Twenty-eight dogs (80%) had B-cell lymphoma while seven dogs (20%) had T-cell lymphoma. A monoclonal band was detected in 11 cases that showed complete or partial remission before tumour relapse and no response to the current treatment without statistical difference in clinical outcomes; however, the treatment response had an association with the MRD result (P < 0.05). Modified L-CHOP prolonged median progression-free survival as compared to modified L-COP (215 days vs. 93 days; P < 0.05). Substage b had shorter progression-free survival than substage a (90 days vs. 215 days; P < 0.05). Clinical stage III affected median overall survival time when compared to clinical stages IV and V (432, 173 and 118 days, respectively; P < 0.05). hPARR could be used for screening refractory lymphoma together with lymph node measurement in routine clinical cases.

Restricted access

Abstract

There are a few ideal predictors that are used to evaluate the prognosis of basaloid squamous cell carcinoma (BSCC). This study was designed to investigate the expression of PTEN (phosphates and tensin homolog deleted on chromosome ten) and its association with clinicopathological and available follow-up data. PTEN protein was examined by using immunohistochemical SABC staining method in eight cases of BSCC. Loss of PTEN expression was noted in five (62.5%) of the eight studied BSCC cases. Statistically, there was a significant relationship between PTEN expression and studied BSCC groups depending upon the basaloid component level, lymph node involvement, and the clinical stage of the disease. Of the five patients whose tumors were PTEN negative, three (80%) had recurrence or death at follow-up, whereas none of the three patients whose tumors were PTEN positive had recurrence or death. It was concluded that the PTEN positive expression may be useful for predicting the prognosis of BSCC.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Árpád Kovács, Dávid Sipos, Gábor Lukács, Zoltán Tóth, Tímea Vecsera, András Kedves, Zsolt Cselik, Attila András Pandur, Gábor Bajzik, Imre Repa, and Janaki Hadjiev

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Jelen kutatásunk célja a komplex onkológiai ellátás keretében PET/CT alapú 3D-sugárkezelésben részesült betegek klinikai staging N és M változásainak vizsgálata volt a konvencionális keresztmetszeti képalkotó staging információkhoz viszonyítva. Vizsgáltuk a PET/CT detektálta második tumorok jelenlétét, illetve a többletinformációk terápiás döntésekre gyakorolt hatását is. Módszer: 2015. 01. 01. és 2016. 11. 30. között a Kaposvári Egyetem Egészségügyi Központjának Onkoradiológiai Intézetében, onkológiai indikáció szerint 192, PET/CT alapú besugárzástervezésre került beteg anyagát dolgoztuk fel retrospektív módon. Minden beteg hagyományos keresztmetszeti, valamint tervezési PET/CT vizsgálatban részesült. A betegek klinikai N- és M-staging-besorolását az American Joint Committee on Cancer (AJCC) és a Union of International Cancer Control (UICC) rendszere alapján végeztük el. Eredmények: Az N- és M-stádiumokat külön elemezve azt tapasztaltuk, hogy a PET/CT alapján a kiindulási képalkotón alapuló N-stádium 77 esetben, az M-stádium pedig 31 esetben változott meg. Összességében a PET/CT vizsgálat 68 betegnél eredményezte a magasabb klinikai stádiumba sorolást, és 14 esetben alacsonyabb klinikai stádium került megállapításra. A kezelési tervben a betegek 9%-ánál történt változás, és az esetek 20%-ában az N-status változása a sugárkezelés kezelési céltérfogatának kiterjesztését vonta maga után. 15 betegnél addig fel nem ismert másodlagos tumor került leírásra. Következtetés: Eredményeink alapján elmondhatjuk, hogy a konvencionális keresztmetszeti staging képalkotásnak az indikált lokalizációkban PET/CT-vel történő kiegészítése pontosabb klinikai N- és M-stádium-besorolást tesz lehetővé, és jelentős mértékben képes befolyásolni a terápiás döntéseket. A PET/CT adta információ ugyancsak komoly segítséget nyújt az okkult második tumorok felismerésében. Intézetünk eredményei harmonizálnak az irodalomban fellelhető nemzetközi adatokkal. Orv Hetil. 2018; 159(39): 1593–1601.

Restricted access

Uniform view of chronic venous diseases has been formed in the last 3 decades. Chronic venous insufficiency (CVI) is a functional disorder of the venous system of the lower limb. The basis of the pathology is always the venous hypertension caused by valvular insufficiency and reflux with or without venous outflow obstruction. Epifascial, subfascial and transfascial forms of CVI can be distinguished. In the practice these forms are almost always combined. The consistent venous hypertension is the initiating factor in alterations in the microcirculation which leads to skin changes and venous ulceration. The precise mechanism of the development of venous leg ulcer is still uncertain. A recent hypothesis suggests that leukocytes are trapped in the capillaries and attaching to the endothel they become activated and release proteolytic enzymes, free radicals which have destructive effects on lipid membranes, proteins as well as on many connective tissue compounds. The endothelium plays active role in the complex mechanism. Increased expression of tissue metalloproteinases has been observed in the periulcer skin. The presence of perivascular leukocyte infiltration and fibrin cuff is a reflexion of an inflammatory process. The clinical stages of CVI are likely to be the results of a systemic inflammatory response to a period of venous hypertension.

Restricted access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Urszula Jankowska, Dariusz Jagielski, Michał Czopowicz, and Rafał Sapierzyński

The aim of this study was to evaluate the epidemiology, clinical and laboratory characteristics of canine lymphomas as well as some aspects of treatment outcomes. The study was conducted on Boxer dogs with lymphoma diagnosed by cytology and immunocytochemistry (CD3 and CD79 alpha). During the study period, lymphoma was diagnosed in 63 Boxers; 86.8% were T-cell (based on the Kiel classification: small clear cell lymphoma, pleomorphic small cell lymphoma, pleomorphic mixed T-cell lymphoma, pleomorphic large T-cell lymphoma, lymphoblastic lymphoma/acute lymphoblastic leukaemia) and 13.2% were B-cell lymphomas (according to the Kiel classification: B-cell chronic lymphocytic leukaemia, centroblastic/centroblastic polymorphic lymphoma). Overall survival (OS) was significantly longer in dogs with low-grade than with high-grade lymphoma (median OS of 6.8 and 4.7 months, respectively; P = 0.024). OS was not influenced by WHO clinical stage, WHO clinical substage, presence of splenomegaly, early administration of glucocorticoids or the time from the first presentation to the beginning of chemotherapy. There are no significant differences in clinical and laboratory parameters between low-grade and high-grade lymphomas. Boxer dogs are predisposed to T-cell lymphoma, with a predominance of high-grade tumour, especially pleomorphic, mixed small and large T-cell subtype. It is possible that Boxer dogs may respond less favourably to chemotherapy than patients of other breeds.

Restricted access
Magyar Onkológia
Authors: Zoltán Szentirmay, Mónika Gallai, Orsolya Serester, János Szőke, and Erika Tóth

Absztrakt

A microsatellita-instabilitás (MSI) hozzájárul a vastagbélrák kialakulásához, befolyásolja annak várható kórlefolyását és a személyre szabott daganatellenes kezelés körülményeit. Az MSI a daganat morfológiai megjelenésének megváltozásával is együtt jár, ezért a rutin hematoxilin-eozin (H&E) alapú szövettani vizsgálat alkalmas lehet a microsatellita-státus valószínűsítésére. Munkánk célja volt, hogy a rutin szövettani diagnosztikai gyakorlat számára használható módon bemutassuk azokat a klinikopatológiai jellegzetességeket, amelyek megkönnyítik a microsatellita-stabil és -instabil colorectalis carcinomák felismerését. Az Országos Onkológiai Intézet Sebészi és Molekuláris Daganatpatológiai Centrumában vizsgált vastagbélrák-esetek közül 384 daganat lokalizációját, klinikai stádiumát, microsatellita-státusát, valamint a daganat felfedezésekor a betegek életkorát figyelembe véve választottunk ki 26 herediter nem-polyposus colorectalis carcinomát (HNPCC), 22 sporadikus MSI-H (magasfokú microsatellita-instabilitás) és 76 microsatellita-stabil (MSS) vagy alacsonyfokú microsatellita-instabilitást mutató (MSI-L) carcinomát. Ezekben az esetekben vizsgáltuk az MSI-státussal összefüggésbe hozható morfológiai jellegzetességek előfordulási gyakoriságát. Vizsgálatunk során kimutattuk, hogy az MSS/MSI-L, illetve a HNPCC és az időskori sporadikus MSI-H tumorok a kormegoszlás, a felfedezéskori klinikai stádium, a lokalizáció és a szövettani szerkezet segítségével nagy valószínűséggel akkor is felismerhetőek, ha egyébként genetikai microsatellita-instabilitási teszt nem áll rendelkezésre. A kifejezett microsatellita-instabilitással összefüggésbe hozható morfológiai jel a tumorsejtek között vagy a daganat stromájában tumorinfiltráló limfociták jelenléte, a kerek vagy ovális, nagy izolált nucleolust tartalmazó vesicularis sejtmag és az expanzív növekedés a daganat széli részein. Ha a rutin patológiai vizsgálat során a fenti klinikopatológiai jellegzetességeket figyelembe vesszük, akkor nagy valószínűséggel helyesen következtethetünk egy vastagbélrák microsatellita-státusára. Ez az eljárás megkönnyíti és széles körben hozzáférhetővé teszi a legmegfelelőbb daganatellenes terápia meghatározását, illetve az ehhez szükséges molekuláris patológiai vizsgálatok kiválasztását.

Restricted access

A neopterin szintézisét a T-lymphocyták által termelt interferon-γ indukálja. Emelkedett szérumszintje a celluláris immunrendszer aktiválódását jelzi. Cél: Vizsgálatunkban arra a kérdésre kerestünk választ, hogy autoimmun pajzsmirigybetegekben a neopterinszintek összefüggnek-e a betegség klinikai stádiumával, előre jelezheti-e a neopterin a kórkép recidíváját, tehát alkalmas-e immunológiai monitorizálásra. Módszerek: 137, Basedow-kórban (47 hyperthyreosis, 36 euthyreosis, 7 hypothyreosis, 34 gyógyult, 13 relapsus), 25 Hashimoto-thyreoiditisben, 14 toxikus adenomában szenvedő nőbetegben határozták meg a szérum neopterin, pajzsmirigy-stimuláló hormon, szabad tiroxin, szabad trijód-tironin, tireoglobulin- és pajzsmirigyperoxidáz elleni antitestek szintjét. Eredmények: A neopterinszint szignifikánsan magasabb volt a Basedow-kóros betegekben (hyperthyreosis, euthyreosis, hypothyreosis és recidív hyperthyreosis esetén is), valamint Hashimoto-thyreoiditises betegeinkben. Pozitív korrelációt találtak a neopterin és tireoglobulin elleni, valamint pajzsmirigyperoxidáz elleni antitestek szintje között, de nem találtak összefüggést a neopterinszint és a pajzsmirigyhormonok, pajzsmirigy-stimuláló hormon, illetve pajzsmirigy-stimuláló hormon-receptor elleni antitestek értékei között. Következtetések: A magasabb szérumneopterin-szint a háttérben zajló autoimmun folyamatot tükrözi, nem mutat összefüggést a pajzsmirigyhormonok változásával. A neopterin meghatározása fontos jelzője lehet az autoimmun betegségek fellángolásának. Orv. Hetil., 2012, 153, 1127–1131.

Restricted access