Search Results

You are looking at 1 - 10 of 30 items for :

  • "conservative therapy" x
Clear All
Interventional Medicine and Applied Science
Authors: K. Szakszon, Z. L. Veres, M. Boros, S. Sz. Kiss, B. Nagy, E. Bálega, á. Papp, E. Németh, I. Pataki and T. Szabó

Abstract

We report a case of an infant with spontaneous chylothorax due to the congenital malformation of a small lymph vessel of the chest wall. Conservative therapy with omitting long-chain fatty acids from the diet, fat-free nutrition, total parenteral nutrition and intravenous somatostatin did not result in the decrease of pleural effusion. Thoracic surgical intervention performing thoracic duct ligation and using fibrin sealants was applied after 10 days of unsuccessful conservative therapy, and resulted in the complete recovery of the patient. Our experience support the already existing observations, that in cases where the daily loss of chyle exceeds 100 ml per age years and/or lasts longer than 2 weeks, early surgical intervention is recommended.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A Ménière-betegség a vestibularis szindrómák közé tartozik, melyek közül ugyan csupán a második leggyakoribb, jelentőségét mégis a kifejezett, életminőséget jelentősen befolyásoló tünetek adják. Ezek közé tartoznak a váratlanul, vegetatív tünetekkel jelentkező forgó jellegű szédüléses epizódok, tinnitus, füldugulás és sensorineuralis halláscsökkenés. Célkitűzés: Kutatásunkban arra kerestünk választ, hogy a hypertonia, valamint a diabetes hogyan és milyen mértékben befolyásolhatja betegeink állapotát és gyógyszeres kezelésük hatékonyságát. Hipotézisünk szerint a komorbiditások jelentős hatást fejtenek ki mind az életminőségre, mind pedig az életminőségi kontroll lehetséges eszközeinek hatékonyságára. Anyag és módszer: Hipotézisünk igazolására 105 (31 férfi, 74 nőbeteg, átlagéletkor: 57,4 év ± 11,05 SD) klinikai diagnózissal rendelkező, jelenleg is kontroll alatt álló Ménière-beteg követése történt meg, a MedSol-rendszerben elérhető kórlapok retrospektív módon történő elemzésével. Az adatok statisztikai elemzését az IBM SPSS V24-es program segítségével hajtottuk végre. Mivel a legtöbb paraméter nem mutatott normáleloszlást, nem parametrikus teszteket alkalmaztunk. Eredmények: Betegcsoportunk elemzésekor a komorbid betegek nagyobb arányú megjelenését tapasztaltuk. A hypertonia befolyásoló hatását támasztja alá a rohamok megjelenésében megfigyelhető tendencia, a betahisztinkezelés átlagosan magasabb napi dózisa, illetve a keringésjavító infúziós kezelések alkalmazásának magasabb igénye. Hallásromlás tekintetében a diabetes negatív hatását támasztja alá a nagyobb fokú hallásromlás magasabb aránya, illetve a hallásprofil változásában létrejövő magasabb arányú romló tendencia, hypertonia esetében pedig a szteroidkezelésre adott negatív válasz. Következtetés: Összességében azt mondhatjuk, hogy az egyes társbetegségek saját megfigyeléseink szerint egyértelműen negatívan befolyásolják Ménière-betegeink állapotát, gyógyszeres kezelésének hatékonyságát, ezért hangsúlyozzuk, hogy a megfelelő belgyógyászati kontroll elősegítheti a tüneti kezelés hatékonyságát, a panaszmentesség elérését. Orv Hetil. 2019; 160(4): 144–150.

Open access

that they reflect different aspects of the vasculature, it seems reasonable to combine their results into a single score to predict vascular events. Our aims were to investigate the following in CKD patients on conservative therapy: (1) the

Restricted access

Absztrakt:

A bariátriai sebészeti módszerek hatékonyabbak a kóros elhízás és a hozzá társuló állapotok kezelésében, mint a konzervatív jellegű terápiás modalitások. Két fő csoportjuk ismert, a restriktív és a malabszorptív beavatkozások. A laparoszkópos gastroplicatio pylorusmegőrző hurok duodenoilealis áthidalással az utóbbi csoportba tartozik, a klasszikus Scopinaro-műtét modernizált változatának tekintendő. Cikkünkben az eljárást ismertetjük egy esetbemutatás kapcsán. Orv Hetil. 2019; 160(43): 1714–1718.

Restricted access

Despite intensive therapy, the mortality of acute hepatic failure is 60 to 90% without liver transplantation. Due to the limited number of transplantable organs, however, a significant percentage of patients die while on the waiting list. In order to reduce mortality, several attempts have been made to remove the albumin-bound and water-soluble toxic substances accumulated in hepatic failure, aimed at supporting spontaneous regeneration of the liver and maintaining patients alive until liver transplantation. Prometheus® treatment is a relatively new technique combining Fractionated Plasma Separation and Adsorption (FPSA) with high-flux dialysis. During the procedure the patient’s own separated albumin-rich plasma flows through special adsorbers, allowing elimination of toxins bound to albumin, while the water-soluble toxins are removed by haemodialysis. Objective: The authors’ intention was to demonstrate the efficacy of Prometheus® treatment in patients with acute hepatic failure due to intoxication. Patients and Method: Prometheus® treatment was administered in three patients with acute hepatic failure due to severe intoxication caused by paracetamol, potassium permanganate and Amanita phalloides , respectively, that could not be controlled by conservative therapy. Results: Ten treatments were performed in the three female patients. No serious complication was observed. Significant reduction of albumin-bound toxins (unconjugated bilirubin p = 0.048; bile acid p = 0.001) and water-soluble toxins (conjugated bilirubin p = 0.002; creatinine p = 0.007) was observed. Ammonia, urea, fibrinogen and antithrombin III levels showed no significant change. All three patients recovered without liver transplantation. Conclusion: Toxins accumulated in acute hepatic failure can be removed efficiently by Prometheus® treatment. The procedure is safe. In cases not controllable by conservative therapy it allows patients survive until their liver regenerates spontaneously or liver transplantation becomes feasible.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Elemér Mohos, Éva Szabó, Judit Módi, József Beller, György Szabados and Attila Nagy

Absztrakt

A szerzők a necrotizáló pneumonia (NP) egyik súlyos szövődményének, a broncho-pleuralis fistulának (BPF) a therapiás lehetőségeit ismertetik esetük tapasztalatai és az irodalmi adatok alapján. A necrotizáló pneumonia mellett kialakuló pleurális folyadék esetén hangsúlyozzák a mellűri drainage és – válogatott esetekben – a videoasszisztált thoracoscopia (VATS) fontosságát. Amennyiben BPF alakul ki és a jelentős légáteresztés miatt a beteg oxigén saturatiója nem tartható elfogadható értéken, akkor a fistula elzárását kell megkísérelni lehetőleg bronchoscopos technikát alkalmazva. Amennyiben ez nem lehetséges, akkor indokolttá válhat a fistula thoracotomiából történő ellátása.

Restricted access

A krónikus pancreatitis elsődlegesen belgyógyászati betegség. Az esetek egy részében azonban a konzervatív kezelés nem szünteti meg a panaszokat, és valamilyen intervencióra van szükség. Ennek lehetőségeit vizsgálja a közlemény. Műtéti indikáció az erős fájdalom, a pseudocysta, a környező képletek kompressziója miatti tünetek és a tumorgyanú. Az invazív endoszkópia is teret nyert a krónikus pancreatitis terápiájában, elsőként választandó eljárásként jön szóba bizonyos esetekben, mint például pseudocysta esetében, továbbá rossz általános állapotú betegeknél az epe- és a pancreasvezeték szűkületének megoldására, valamint részleges Wirsung-vezeték-rupturánál. A nyitott kérdések megválaszolásához azonban további tanulmányok szükségesek. Összefoglalva megállapítható, hogy mind a műtéti, mind az endoszkópos kezelésnek létjogosultsága van a krónikus pancreatitis terápiájában, a megfelelő kritériumok alapján.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Éva Csatlós, János Rigó jr., István Szabó, Zsolt Nagy and József Gábor Joó

A leiomyoma, a méh benignus, simaizom-eredetű daganata, a méheltávolítás leggyakoribb javallatát képezi világszerte. A tumor a nők akár 20–25%-ában is kialakulhat, olyan tüneteket okozva, mint vérzészavar, alhasi fájdalom, esetenként infertilitás. A kezelés fő irányát mind a mai napig a sebészi terápia jelenti, ugyanakkor mind több csekély invazivitású eljárás áll rendelkezésre, amelyek a hysterectomia és myomectomia alternatíváját jelentik. Ezen módszerek legnagyobb hátrányát az alkalmazásukat követően a recidívák kialakulása jelenti. Léteznek a gyógyszeres terápia lehetőségei is; ezek használatát azonban korlátozzák a hosszú távú kezelés kapcsán várható mellékhatások. A szerzők tanulmányukkal áttekintést nyújtanak e gyakori nőgyógyászati betegségről, amelynek biológiai-genetikai alapjait jobban megismerve a kezelés új és hatékony lehetőségei válhatnak a klinikusok számára elérhetővé. Orv. Hetil., 2010, 42, 1734–1741.

Open access

Az akut májelégtelenség mortalitása az intenzív terápia ellenére májtranszplantáció nélkül 60–90%. Az átültethető szervek korlátozott száma miatt azonban a betegek jelentős része a várólistán exitál. A mortalitás csökkentése érdekében számos próbálkozás történt a májelégtelenségben felhalmozódó albuminhoz kötött és vízoldékony méreganyagok eltávolítására, elősegítve ezzel a máj spontán regenerációját, illetve a beteg életben tartását a májtranszplantációig. A Prometheus®-kezelés egy viszonylag új technika, a frakcionált plazmaszeparáció és -adszorpció (FPSA) és egy high-flux dialízis kombinációja. Az eljárás során a beteg saját, szeparált, albuminban gazdag plazmája speciális adszorbereken halad keresztül, lehetővé téve az albuminhoz kötött toxinok eliminációját, miközben a vízoldékony toxinok eltávolítása hemodialízissel történik. Célkitűzés: A szerzők szándéka az volt, hogy a Prometheus®-kezelés hatékonyságát igazolják mérgezés okozta akut májelégtelenségben. Betegek és módszer: A Prometheus®-kezelést három, konzervatív kezeléssel nem uralható akut májelégtelenségben szenvedő, súlyos, paracetamol-, káliumpermanganát- és Amanita phalloides-mérgezett beteg esetében alkalmazták. Eredmények: A három nőbetegnél 10 kezelés történt. Súlyos szövődményt nem észleltek. A kezelések során az albuminhoz kötött (indirekt bilirubin p = 0,048; epesav p = 0,001) és a vízoldékony (direkt bilirubin p = 0,002; kreatinin p = 0,007) toxinok szignifikáns csökkenését tapasztalták. Az ammónia, a karbamid, a fibrinogén és az antitrombin III szint szignifikánsan nem változott. Mindhárom beteg májtranszplantáció nélkül meggyógyult. Következtetés: A Prometheus®-kezelés hatékonyan távolítja el az akut májelégtelenségben akkumulálódó toxinokat. Biztonságos eljárás. Konzervatív terápiával nem uralható esetekben lehetővé teszi a beteg életben tartását a máj spontán regenerációjáig vagy a májtranszplantációig.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsolt Baranyai, Gábor Répássy Jr., Viktória Molnár, Gábor Forgács, Tamás Hacki, Valéria Jósa, Ákos Balázs and Tamás Vass

Absztrakt:

A sebészi és az intenzív terápia jelentős fejlődése ellenére a nyelőcső-perforatio napjainkban is súlyos, életet veszélyeztető állapot. A háttérben álló kiváltó okok, a kísérő betegségek, a lokalizáció és a kialakuló gyulladás eltérő mértéke miatt néha váratlan szituációval találkozik a sebész. Az 58 éves nőbetegnél a gyomor mellűri inkarcerált herniája miatt kialakult oesophagusperforatio és a következményes nekrotizáló mediastinitis miatt végeztünk oesophagusexstirpatiót, cervicalis oesophagostomiát alakítottunk ki. A tápcsatorna rekonstrukciója során a nyelőcsőcsonk ismeretlen eredetű, teljes hosszát érintő „zsugorodását” találtuk. A csőgyomrot a hypopharynxra anasztomizáltuk, a kialakult insufficientia konzervatív terápiára szanálódott. A beteg komplex nyelésterápia után visszanyerte részleges nyelési képességét. A nem tumoros alapbetegség miatt képzett hypopharyngogastrostoma irodalmi ritkaság. Kényszerhelyzetben, mint amilyen az esetünk is volt, választható műtéti megoldás. A beavatkozást azonban teammunkán alapuló rehabilitációnak kell követnie, amelynek során kiemelt szerepe van a nyelési terápiának. Orv Hetil. 2020; 161(18): 756–760.

Open access