Search Results

You are looking at 1 - 10 of 30 items for :

  • "coping skills" x
Clear All

. Williams , V.P. , Bishop-Fitzpatrick , L. , Lane , J.D. , Gwyther , L.P. , Ballard , E.L. , Vendittelli , A.P. , et al. ( 2010 ). Video-Based Coping Skills (VCS) to reduce health risk and improve psychological and physical well-being in

Open access

Journal of Medicine and Science in Sports, 9, 353—357. 3 Bognár, J., Géczi, G., Vincze, G., & Szabó, A. (2009). Coping skills, motivational profiles, and perceived motivational climate in young elite

Restricted access

Background and aims

Epidemiological data have suggested that the prevalence of co-occurring personality disorders is particularly high in people with gambling disorder (GD). Among the personality disorders, obsessive–compulsive personality disorder (OCPD) appears to be the most common problem. The objective of this study was to investigate the clinical presentation of GD with and without co-occurring OCPD.

Methods

We studied 25 subjects with current GD and lifetime diagnosis of OCPD. They were matched for age and gender with 25 individuals with current GD but no lifetime diagnosis of any personality disorder.

Results

Subjects with GD and OCPD demonstrated (a) lower severity of gambling symptoms, (b) slower progression from recreational gambling to full-blown GD, (c) preferred individual forms of betting, (d) identified more triggers to gambling (specially the availability of money and stress); and (e) reported less negative impact on relational problems due to GD.

Conclusions

Our research provides further insight on GD co-occurring with OCPD, such as increasing social support and improvement of coping skills, especially to deal with financial difficulties and stress. Our findings may lead to more customized and effective therapeutic approaches to this frequent comorbidity.

Open access

Introduction: Coping mechanism and adaptation skills play an important role in successfully adjusting to breast cancer. The concept of psychological immunity integrates different coping skills that are capacities leading to successful adaptation. Hypnosis as a psychological intervention is effective in increasing coping potentials; nevertheless, there is little empirical evidence on the effectiveness of hypnosis in terms of increasing psychological immunity. Purpose: Our aim was to examine the characteristics and changes of psychological immune competence of breast cancer patients receiving different psychological interventions. Methods: Altogether 61 patients were assigned to receive hypnosis, music, and special attention as adjunctive treatments to standard chemotherapy. Psychological immunity was measured four times with Psychological Immune Competence Inventory (PICI). Results: Differences were detected during treatment on Social Monitoring Capacity (F(2,58) = 5.973, p = .006, ω 2 = .12); Problem-Solving Capacity (F(2,58) = 4.208, p=.023, ω 2 = .10); Impulse Control (F(2,58) = 6.051, p = .005, ω 2 = .11); Emotional Control (F(2,58) = 3.612, p = .037, ω 2 = .07) and after the chemotherapy on Sense of Control (F(2,58) = 6.548, p = .004, ω 2 = .11); Sense of Coherence (F(2,58) = 4.898, p = .013; ω 2 = .10); Problem-Solving Capacity (F(2,58) = 3.949, p = .028, ω 2 = .08). Hypnosis-group patients showed higher immune capacity compared to patients in the other two groups. Changes over time were measured and revealed increased psychological immunity based on cumulative PICI (F(3,174) = 6.403, p < .001, η 2 p = .10) and on certain PICI scales in all three groups. Only the scale of Synchronicity showed interactional effects (F(2,58) = 2.508, p = .024, η 2 p = .08). Conclusions: Psychological immune capacity of breast cancer patients seems to increase throughout chemotherapy and follow-up period, independently from the received interventions. Nonetheless hypnosis may have a further facilitating role in the maintenance and development of psychological immunity during cancer treatments.

Open access

Characteristics, Attitudes and Adaptive Coping Skills’, The British Journal of Developmental Disabilities 47:2 (Jul), 61–71. Hon Kong Y. Success in Parenting Children with Developmental

Restricted access

Elméleti háttér: Súlyos betegeket kísérve az egészségügyi szakemberek komoly érzelmi megterhelésnek vannak kitéve. A betegekkel a bizalmi kapcsolatot a személyközi kommunikáción keresztül építik ki a dolgozók, amelynek része a saját és a mások érzelmeinek menedzselése, az érzelmi munka is. Célkitűzés: Különböző egészségügyi területeken dolgozók (N = 199) körében feltérképezni a kiégés, az érzelmi munka, a megküzdés és a társas támogatás mértékét, valamint három foglalkozási csoportban (onkológiai, pszichiátriai-pszichoterápiás és egyéb területek) megvizsgálni a változók közti különbséget és feltárni, hogy az érzelmi munka milyen mértékben magyarázhatja a kiégés mértékét. Módszer: Feltáró, keresztmetszeti, önkitöltő-kérdőíves vizsgálatunkban 48 onkológiai, 62 pszichiátriai-pszichoterápiás és 89 egyéb területen dolgozó egészségügyi dolgozó vett részt. A kiégés mérésére a Maslach Kiégés Leltár egészségügyi dolgozókra kidolgozott változatát (MBI-HSS), az érzelmi munka mérésére a Frankfurti Érzelmi Munka Skálát, a megküzdés mérésre a rövidített Konfliktusmegoldó Kérdőívet, a társas támogatás feltérképezésére pedig a Caldwell-féle Társas Támogatás Skálát használtuk. Eredmények: A kiégést vizsgálva nem találtunk különbséget a különböző területeken dolgozók között, ugyanakkor lényeges különbségeket találtunk az érzelmi munka, a megküzdés és a társas támogatás tekintetében. Az érzelmi disszonancia – az érzelemszabályozás zavara – jelentős stressztényező, gyakrabban fordult elő az onkológiai területen dolgozók csoportjában: úgy érezték, hogy munkájuk során ritkábban szükséges a negatív érzéseiket kifejezni, ugyanakkor gyakrabban kell ráhangolódniuk a betegekre, gyakrabban kell megértést, együttérzést kifejezniük. Következtetések: Az érzelmi munkakövetelmények kommunikálására érdemes nagyobb hangsúlyt fektetni, különösen az onkológia területén dolgozók esetében. Az egészségügyi dolgozók megküzdési készségeinek fejlesztésekor a negatív érzelmek keltette feszültségeken is kell dolgozni – adaptív érzelemközpontú stratégiákkal.

Restricted access

Elméleti háttér: A kardiológiai rehabilitációt igénylő betegek száma folyamatosan növekszik. A rehabilitációs folyamat eredményességét és hatékonyságát a kardiológiai betegek pszichés státusza is befolyásolhatja. Cél: A tanulmány célja egy, a kardiológiai betegek pszichés státuszára vonatkozó empirikus vizsgálat eredményeinek bemutatása és a rehabilitáció aspektusából történő elemzése. Módszerek: Kardiológiai rehabilitációs osztályon ápolt betegek körében (49 fő) végzett, nem reprezentatív kérdőíves vizsgálat. A pszichés státusz vizsgálatára a WHO Jól-lét Indexet, a Beck Depresszió Kérdőívet, a Betegségteher Indexet, az Életesemény Hatás Skálát, a Diszfukcionális Attitűd Skálát, a Harag és Düh Kifejezési Mód Skálát, valamint a Megküzdési Módok Kérdőívet használtuk. Eredmények: A kardiológiai betegek szubjektív jólléte szignifikánsan rosszabb (p < 0,001) az országos adatoknál. A depresszió esetében a férfiak átlaga (5,79 ± 5,07) szignifikánsan kedvezőbb (p = 0,007) az országos minta vonatkozó átlagánál (8,51), miközben a nők átlagának (9,25 ± 5,95) eltérése nem szignifikáns. A betegségteher mintánkban közepes mértékű (47,62 ± 15,03) és elsősorban instrumentális formában jelentkezik. A megkérdezettek közel harmadánál (28,9%) mérsékelt vagy erős poszttraumás stresszhatás volt azonosítható. A leggyakrabban azonosítható diszfunkcionális attitűd a „fokozott környezeti elvárások” (férfiak: 35,48%, nők: 52,94%). A Harag és Düh Kifejezési Mód Skála düh-elfojtási dimenziójában magas értékeket mértünk (férfiaknál 25,33 ± 4,34; nőknél 22,56 ± 4,86). A megkérdezettekre a problémaközpontú megküzdési stratégia jellemzőbb, de válaszadóink az országos átlaghoz képest közel háromszoros arányban próbálták a stresszkeltő élethelyzeteket egészségkárosító (pl. szerhasználat) viselkedéssel enyhíteni. Következtetések: A fenti eredmények felhívják a figyelmet arra, hogy a kardiológiai betegek pszichés státuszának javításához érdemes volna pszichológiai, tanácsadási módszereket alkalmazni.

Restricted access

and Alcohol Research Centre, University of New South Wales, Sydney, Australia Kadden, R. (1994) Cognitive-Behavioral Coping Skills Therapy Manual . A Clinical Research Guide . Diana Publishing, Philadelphia

Restricted access

skills training as adjunct to intensive therapy in adolescents. Diabetes Care 21, 902–908 (1998) Tamborlane W.V. Short-term effects of coping skills training as adjunct to intensive therapy in adolescents Diabetes Care

Restricted access

ovary syndrome. J. Clin. Endocrinol. Metab., 2003, 88 (12), 5801–5807. Özenli, Y., Haydardedeoglu, B., Micozkadioğlu, I., et al.: Anxiety, depression and ways of coping skills by women with polycystic ovary

Open access