Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for :

  • "cutan melanoma" x
Clear All
Authors: Eleonóra Imrédi, Vanda Plótár, Péter Szavcsur, Gitta Pánczél, Krisztina Melegh, Krisztina Schlachter and Gabriella Liszkay

Absztrakt:

A melanoma előfordulási gyakorisága az életkorral nő, legnagyobb arányban a nem hispániai fehérekben fordul elő. Bár az ocularis melanoma gyakorisága a töredéke a cutan melanomáénak – az összes melanomás eset mintegy 4%-a, éves incidenciája 0,6 : 100 000 –, a szemtumorok között a leggyakrabban előforduló malignitás. Az ocularis és a cutan melanoma együttes előfordulása irodalmi ritkaságnak számít. Közleményünkben egy 80 éves férfi esetét prezentáljuk, akinél 2008-ban cutan nodularis melanomát excindáltak. Szemészeten 2013-ban fokozódó visuscsökkenés miatt uvealis melanomát diagnosztizáltak, amelyet brachytherapiával kezeltek. Képalkotó vizsgálatokkal és biopsziával 2015-ben melanoma hepaticus propagatiója igazolódott. A primer cutan laesio mutációanalízise BRAF V600 K típusú funkciónyerő mutációt igazolt, míg az áttétben a vad típusú gén jelenlétét mutattuk ki. Onkoteam javaslata alapján 2015 augusztusában intraarterialis májkemoterápia kezdődött, melyből 11 ciklust kapott meg, 21 napos időintervallumokkal. A beteg a kezelést jól tolerálta, mellékhatás nem jelentkezett. A 2016. februári CT a májban lévő laesio parciális regresszióját igazolta; a tizenegyedik ciklus intraarterialis májkemoterápiáját követően a beteg komplett remisszióba került, amely több mint egy évig tartott. Az ocularis és a cutan melanoma szinkrón előfordulása igen ritka, metasztatikus progresszió esetén ugyanakkor az optimális onkoterápia kiválasztása komoly kihívást jelent. A két melanomatípus molekuláris patológiai háttere eltérő, amely segítheti a metasztatikus laesiók eredetének azonosítását és az optimális, személyre szabott kezelés megválasztását. Orv Hetil. 2018; 159(16): 642–647.

Restricted access
Authors: Veronika Tóth, Beáta Somlai, Judit Hársing, Zsófia Hatvani and Sarolta Kárpáti

Bevezetés: A malignus melanoma túlélése elsősorban a TNM-stádium függvénye, azonban a Nemzeti Rákregiszter a daganatokat stádiumok alapján nem részletezi. Célkitűzés: A szerzők a Semmelweis Egyetem, Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinikán melanomával kezelt betegek stádiumfelmérését tűzték ki célul. Módszer: A vizsgálat 2004–2009 között diagnosztizált 1160 cutan melanomás betegre (558 férfi és 602 nő, átlagéletkoruk 60,5±16, illetve 57±17 év) terjedt ki. Eredmények: Nagy esetszámú nemzetközi vizsgálatokkal összehasonlítva az IA és IV-es stádiumban a klinika betegeinek aránya kedvezőnek bizonyult, azaz viszonylag magas százalékban fordultak elő a korai melanomák (IA: 34,8%), alacsony volt a késői, IV-es stádiumú daganatok előfordulása (0,4%). Az IB–IIA stádiumban már szignifikánsan alacsonyabb, a későbbi stádiumok (IIC, IIIA, IIIB) esetében magasabb volt a betegek aránya a nyugat-európai, ausztráliai, egyesült államokbeli adatoknál. Következtetések: A vizsgálat felhívja a figyelmet arra, hogy a korai diagnózis javítása, a nyugati országokhoz való felzárkózás érdekében további lépések, primer és szekunder prevenciós programok szükségesek. Orv. Hetil., 2013, 154, 969–976.

Open access

A melanoma malignum folyamatosan növekvő incidenciájáról az 1999 óta működő Nemzeti Rákregiszter egyre pontosabb adatokat szolgáltat, azonban nem áll rendelkezésre országos melanoma-adatbázis. Az Országos Onkológiai Intézetben az évente Magyarországon jelentkező új melanomás betegek jelentős százaléka (20–25%) kerül ellátásra, ezért az intézet adatbázisából az egész országra vonatkozó következtetéseket lehet levonni a magyar epidemiológiai helyzettel kapcsolatban. Módszerek: A szerzők vizsgálatuk során az Országos Onkológiai Intézetben cutan melanoma malignum miatt 1998-ban, illetve 10 évvel később, 2008-ban jelentkező betegek adatait és a daganatok szövettani paramétereit vetették össze. A két betegcsoportot kor, nem, tumorlokalizáció és a szövettani paraméterek (szövettani típus, Breslow- és Clark-érték) szerint hasonlították össze. Folytonos változók esetén Mann–Whitney-próbával döntöttek két eloszlás különbségének szignifikanciájáról. A kategorikus változók függetlenségét χ2-próbával ellenőrizték. Eredmények: 1998-ban 149, 2008-ban 377 betegnél diagnosztizáltak cutan melanomát, amely 10 év alatt 153%-os növekedést jelent. A betegek átlagéletkora 1998-ban 56,3 év, 2008-ban 57,2 év volt, csaknem megegyező. 1998-ban a férfi betegek aránya 43%, 2008-ban 49%. A leggyakoribb lokalizációnak mindkét vizsgált évben a törzset találták (39% és 46%), ezt követte az alsó végtag (28% és 22%), a felső végtag (21% és 18%), majd a fej-nyaki (12% és 14%) lokalizáció. Leggyakoribb szövettani típusnak a superficialisan terjedő melanoma (52% és 54%) és a nodularis melanoma (31% és 23%) bizonyult. Az in situ melanoma aránya 10%-ról 15%-ra nőtt. A Breslow-értékek átlaga 1998-ban 2,2 mm, míg 2008-ban 1,6 mm volt, a különbség erősen szignifikáns (p = 0,0002). A Clark-értékek szintén csökkentek, de nem szignifikánsan (p = 0,08). A legtöbb beteg mindkét vizsgált évben (38% és 32%) Clark III inváziós mélységű melanomával jelentkezett. Következtetések: Tekintettel arra, hogy a primer melanoma prognózisát leginkább a korai diagnózis javíthatja, amelyet elsősorban a Breslow-tumorvastagság reprezentál, a betegek adatainak elemzéséből úgy tűnik, nem hiábavalóak a melanoma megelőzését és az időben való felismerés fontosságát hangsúlyozó erőfeszítések mind az orvosképzés, mind pedig a tömegtájékoztatás terén. Orv. Hetil., 2011, 152, 1000–1006.

Restricted access

1995 Cutan melanoma malignum gastrointestinalis metastasisaiból származó életet veszélyeztető vérzés Orv Hetil 52 2849 51 . 9

Restricted access