Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for :

  • "development history" x
  • All content x
Clear All
Acta Geologica Hungarica
Authors: Tibor Zelenka, Endre Balázs, Kadosa Balogh, János Kiss, and at. al.

Surface Neogene volcanics in Hungary are abundantly documented in the literature, but buried volcanic structures are little known. Early burial of the volcanic centers beneath latest Miocene to Pliocene sediments preserved much of their original relief, permitting their classification into genetic types. More than two-thirds of Hungary is covered by thick Neogene and Quaternary sediments, below which buried volcanic eruptive centers and the extent of their products may only be recognized by complex geologic-geophysical methods. Our study is based on the data of several thousand wells, more than 60,000 km of seismic sections, as well as airborne and surface geophysical (gravimetric, magnetic, electromagnetic, radiometric) data. Results of chemical, mineralogical studies and K/Ar dating of deep cores were also included. The data were evaluated in terms of the regional deep structure of the Carpathian-Balkan region, the Miocene evolution of which was determined by the position, movement and welding of individual microplates. Integration of all available data reveals that the Miocene volcanic centers are concentrated near microplate boundaries. In the volcanic centers the lavas and pyroclastic deposits far exceed 50 m in thickness. The data show that the buried volcanic rocks below the Transdanubian region (Little Hungarian Plain and Somogy-Baranya Hills), the Danube-Tisza Interfluve and the Great Hungarian Plain extend over a much larger area than do the outcropping volcanoes in Northern Hungary (from the Visegrád to the Tokaj Mts). In the southern part of Transdanubia (W. Hungary) a major calcalkaline, rhyolitic, ignimbritic event took place early, in Eggenburgian and Ottnangian (Early Miocene) times. The centers and tuff sheets of this volcanic event can be traced from the Mecsek Mts to the Salgótarján Basin, the southwestern Bükk Basin and the central part of the Great Hungarian Plain. This event was followed by andesitic volcanism. The rhyolite and dacite volcanic centers of Karpatian age are predominantly situated in Transdanubia, whereas the Badenian (Mid-Miocene) andesite and dacite series of large stratovolcanoes are buried below southern Transdanubia, the Danube-Tisza Interfluve and the Great Hungarian Plain. In Sarmatian and early Pannonian (Late Miocene) times, pyroclastic sheets several thousand meters thick and lava domes were formed; they are predominantly rhyolitic, subordinately andesitic and dacitic, and are situated in the eastern part of the Great Hungarian Plain (Nyírség).  With the end of microplate motion, as the plate consolidated in the late Miocene, thick but areally restricted alkali-trachite (Little Hungarian Plain) and alkali-basalt lava domes and tuff craters formed in the Little Hungarian Plain, Transdanubia and the Danube-Tisza Interfluve.

Restricted access

A 20. század első évtizede, pontosabban az 1900-tól 1912-ig tartó időszak Újvidék várostörténete és fejlődéstörténete szempontjából feltáratlan, s ebből adódóan számos történeti pontatlanságot generáló korszak. E rövid periódus azonban a modern várossá válás időszakának kezdete is, amely megteremtette az igényt a korszerű városszabályozásra és az infrastruktúra bevezetésére, és kihatott az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlását követő városrendezési megoldásokra és fejlesztésre is. Az Újvidékkel foglalkozó szakirodalom eddig nem ismerte azokat a terveket, amelyek bemutatásra és elemzésre kerülnek, valamint az ismert adatokat félreértelmezte, s ennek alapján már több mint fél évszázada ugyanazok a pontatlanságok ismétlődnek. A munka a modern várossá válás történetét dolgozza fel: bemutatja és elemzi a Palóczi Antal és Szesztay László nevéhez fűződő, eddig ismeretlen terveket, továbbá egyéb archív anyagok és a korabeli sajtó által feltárja azt az időszakot, amely jelentősen kihatott a város fejlődéstörténetének következő fél évszázadára. Számos várostervezési megoldás szinte teljesen megegyezik az elődök elképzeléseivel, bár minderre nem találunk konkrét utalást az 1920–1965 közötti időszakban. A tervek összehasonlítása és elemzése bizonyíték minderre, és kijelenthetjük, hogy Újvidék modern szerkezetének tervét már a 20. század elején megrajzolták, azonban a megvalósítás mintegy fél évszázadot késett.

Restricted access

1980 A budai hévízforrások fejlődéstörténete a felsőpannontól napjainkig Hidrológiai Közlöny 11 492 501 (Development history of the thermal springs of Buda from the

Restricted access
Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae
Authors: Beáta Tugya, Katalin Náfrádi, Sándor Gulyás, Tünde Törőcsik, Balázs Pál Sümegi, Péter Pomázi, and Pál Sümegi

( Figs 9, 10 ), the geological development history of the area is presented by discussing Quaternary events. The bedrock of these Quaternary formations is Tertiary sediments lying more hundred meters deep from the surface. Among these, the most

Open access