Search Results

You are looking at 1 - 10 of 324 items for :

  • "diagnózis" x
  • All content x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Kalinics, Imre Gerlinger, Péter Révész, Péter Bakó, Ildikó Végh, Márton Kovács, and Attila Fehér

Összefoglaló. Halláspanasszal számos beteg fordul orvoshoz. A rutinszerűen elvégzett súgottbeszéd-, hangvilla- és tisztahangküszöb-audiometriai vizsgálat alapján vezetéses, sensorineuralis, illetve a kettő együttes fennállása esetén kevert típusú halláscsökkenést különböztetünk meg. Vezetéses halláscsökkenés létrejöhet mind a külső, mind a közép- vagy a belső fül veleszületett vagy szerzett rendellenességei esetén. Amennyiben a stapediusreflex kiváltható, ugyanakkor a betegnél nincs jelen a külső fület, valamint a középfület érintő kórfolyamat, felmerül a harmadikablak-szindróma lehetősége. A kórkép okaként egy, a belső fül csontos tokján „harmadik ablakként” funkcionáló laesio van jelen, amely az ovális ablakon keresztül beérkező hangenergia egy részét elvezeti, mielőtt az a kerek ablakon át kivezetődik a középfülbe. A diagnózis felállítása gyakran nehéz feladat elé állítja a klinikust, melyhez a megfelelő audiológiai, illetve képalkotó vizsgálatok elvégzése elengedhetetlen. Tekintettel arra, hogy a panaszok megszüntetésére számos műtéti módszer került leírásra, közleményünkben átfogó képet adunk a kórkép etiológiájáról, diagnosztikájáról, terápiájáról, valamint bemutatjuk saját kezdeti tapasztalatainkat is 2 eset prezentálásával. Orv Hetil. 2020; 161(46): 1944–1952.

Summary. Patients frequently present to the physician with hearing loss. Routine hearing tests include speech field (whisper test), tuning forks and pure tone threshold audiometry, which can identify the presence of sensorineural hearing loss, conductive hearing loss or a combination of both (mixed type). Conductive hearing loss can be a symptom of many different conditions. These include congenital or acquired malformations of the outer, middle and inner ear. If a conductive hearing loss with intact stapedial reflexes are recorded and in the absence of outer or middle ear pathology, then the third window syndrome should be considered. The cause is a bony defect on the otic capsule that acts as a ’third window’, dissipating the incoming sound energy. Without the appropriate audiological and imaging tests, the diagnosis of the condition is challenging in clinical setting. Several surgical techniques have been described to treat the condition. The authors give a comprehensive review of the etiology, diagnosis and treatment of the disease presenting their initial experiences with 2 cases. Orv Hetil. 2020; 161(46): 1944–1952.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Vitalie Văcăraș, Zoltán Zsigmond Major, Emilia Mariș, Kinga Andrea Major, and Anca Dana Buzoianu

Absztrakt

A stroke jellegű relapsus sclerosis multiplex esetén kihívást jelentő diagnózis, amelynek megállapítására gyors és hatékony döntés szükséges a megfelelő terápia kiválasztása érdekében. A szerzők az eset bemutatása kapcsán a differenciáldiagnosztikai nehézségekre összpontosítanak. A megtévesztő jelek ellenére a lépésenkénti specifikus vizsgálatokra felépített megközelítés felfedte a legvalószínűbb diagnózist és ezáltal az optimális klinikai ellátást. Orv. Hetil., 2015, 156(37), 1514–1518.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Barnabás Kurdi, Zoltán András Mezei, Ádám Kellner, and Miklós Egyed

Absztrakt:

A thalassaemia minoros betegünk progresszív, hypochrom, microcytás, hiporegeneratív anaemiája, leukopeniája miatt történt kivizsgálása során elvégzett csontvelő-aspiráció megaloblastos vérképzést igazolt. Az alacsony szérum-B12-vitamin-szint ezt támogatta, és a B12-vitamin-pótlást követően reticulocytakrízist és a vérszegénység jelentős javulását észleltük. A helyes diagnózis felállítását nehezítette, hogy a B12-vitamin-hiányra jellegzetes macrocytás, hyperchrom vörösvérsejt-morfológia helyett a thalassaemia minor miatt vészes vérszegénységben is hypochrom, microcytás eltérést észleltünk. Orv Hetil. 2018; 159(33): 1368–1371.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Balázs Liktor, Andor Hirschberg, Bálint ifj Liktor, and Tamás Karosi

Absztrakt:

Az otosclerosis kizárólag az emberi temporalis csontban előforduló csontanyagcsere-megbetegedés, mely apró, gócszerű csontlaesiókat hoz létre az oticus kapszulában. A betegség tünetei leginkább a gócok elhelyezkedésétől függenek. Így, klinikai szempontból, a leginkább releváns a stapestalp fixációjával járó stapedialis otosclerosis, amely a legtöbbször jelentős fokú vezetéses hallászavarral jár. Sok esetben már az anamnesztikus adatok jellegzetességéből, a beteg életkorából és a fizikális vizsgálat semmitmondó leleteiből következtethetünk a stapesfixáció valószínűségére. Jóllehet preoperatív diagnózisunkat audiológiai tesztekkel, VEMP-vizsgálattal és különféle képalkotókkal tovább pontosíthatjuk, 100%-os diagnózist csak a műtét során eltávolított stapestalpak szövettani verifikálásával nyerhetünk. Orv Hetil. 2019; 160(51): 2007–2011.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Bálint Tordai, Nóra Stáczer, László Vajta, and József Szalma

Absztrakt

A nyálkövesség az egyik leggyakoribb meszesedés a fej-nyaki régióban. Tünetekkel járó gyakorisága 0,45% körüli a populációban, míg a tünetmentes esetek gyakorisága az 1%-ot is meghaladhatja. A maxillofacialis terület nagyobb kiterjedéseit ábrázoló képalkotó eljárások (például: panorámaröntgen, komputertomográfia) a kövesség diagnosztizálását hatékonyan segítik. A nyálkövek mérete általában 1 cm alatti, míg 15 mm legnagyobb átmérő felett óriáskövekről beszélhetünk, amelyek leggyakoribb előfordulási helye a submandibularis mirigy vagy annak kivezető csöve. A szerzők célja volt két óriásnyálköves eset bemutatása (27 és 34 mm), ahol az egyik esetben a kő fejlődésének hét évvel korábbi szakaszát is sikerül prezentálniuk. További céljuk volt betekintést nyújtani a nyálkövesség diagnosztikájába és hatékony terápiájába, tárgyalva az esetleges differenciáldiagnosztikai eshetőségeket. Orv. Hetil., 2016, 157(49), 1967–1972.

Restricted access

A diverticulosis a nyugati lakosságban az egyik leggyakoribb gastrointestinalis kórkép, amely 70 éves kor felett a lakosság több mint 50%-ában kimutatható. Tünetek az érintettek egynegyedében alakulnak ki, egyharmadukban szövődményekkel. A diagnózis ma legtöbbször kolonoszkópiával történik, a szövődmények közül a diverticulitisben a legfontosabb diagnosztikus módszer a hasi CT, vérzésben a kolonoszkópia, súlyos esetekben az angiográfia. A tünetekkel járó, szövődménymentes diverticularis betegség kezelésében előrehaladást jelentett a fel nem szívódó antibiotikumok és az 5-aminoszalicilátok adása. A szövődménymentes diverticulitis kezelésének legfontosabb eleme a széles spektrumú antibiotikumok adása, míg a szövődményes esetek nagyobb hányada sebészi kezelést igényel. A konzervatív kezelés, az endoszkópos és az invazív radiológiai módszerek fejlődésével csökken a sürgős műtétre szoruló betegek aránya, és az elektív műtéti indikációja is változik. Orv. Hetil., 2012, 153, 205–213.

Open access

A polycystás ovarium szindróma a nők leggyakoribb endokrin és anyagcsere-betegsége. A különböző klinikai formában jelentkező betegség kardinális tünetei közé tartoznak a hiperandrogén bőrtünetek és/vagy emelkedett szérumandrogénszintek, oligo- vagy amenorrhoea, anovuláció miatt kialakuló meddőség és esetenként a petefészek polycystás szerkezete. A szindróma prevalenciája, klinikai megjelenése és a társuló betegségek függnek az alkalmazott diagnosztikus technológiák pontosságától, valamint attól, hogy mely kritériumrendszer alkalmazásával történt a diagnózis felállítása. Újabb kutatások szerint a társuló betegségek kockázata főleg azoknál a betegeknél fokozott, akiknél a National Institute of Health által megfogalmazott kritériumok alapján történt a diagnózis. Tekintettel a kórkép komplex megjelenésére és a kritériumrendszerekben jelenleg tapasztalható jelentős eltérésekre, a diagnózis kimondásához interdiszciplináris, bizonyítékon alapuló megközelítés szükséges, amellyel javulna a diagnózis eredményessége, hatékonysága. A dolgozat a rendelkezésre álló legmagasabb bizonyítékok, szisztematikus irodalmi áttekintések és metaanalízisek felhasználásával ismerteti a szindróma diagnosztikai kritériumainak legújabb eredményeit és a kórképhez társuló klinikai és anyagcsere-elváltozások diagnosztikájához szükséges bizonyítékokat. Orv. Hetil., 2014, 155(30), 1175–1188.

Restricted access

Az elemzés tárgyát azok az 1975–2013 között megjelent folyóiratcikkek képezték, amelyek címükben a diagnózisra vagy a terápiára utaló szavakat tartalmaztak. Megállapítható, hogy mind a két témakör irodalma erőteljesen és egyre gyorsuló mértékben növekszik, és egyszersmind – a német nyelvű irodalom egy részétől eltekintve – jellemzően elkülönül. A terápiával foglalkozó cikkek részaránya növekszik és idézettségük is nagyobb, de a 10 legidézettebb cikk közül 9 a diagnózis témájával foglalkozik. A téma magyar (legalább egy magyar szerzős) szakirodalma méretarányosnak és kiegyensúlyozottnak mondható. Orv. Hetil., 2014, 155(39), 1563–1565.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Alajos Takáts, Ildikó Garai, Gábor Papp, Tímea Hevér, Emese Csiki, Csilla András, and Zoltán Csiki

A Raynaud-jelenséget az ujjak hideg, illetve pszichés stressz hatására kialakuló vasospasmusa jellemzi, amely az ujjak bőrszínének jellegzetes elszíneződéséhez vezet. A jelenség hátterében a vasoconstrictor és vasodilatator faktorok egyensúlyának megbomlása áll. Megkülönböztetünk primer, illetve a különböző alapbetegségekhez, köztük autoimmun kórállapotokhoz társuló szekunder formát. A diagnózis fizikális, kapillármikroszkópos, képalkotó és immunológiai vizsgálatok alapján állítható fel. A kezelés során alapvető feltétel a hideghatás, az érzelmi stresszhelyzetek és bizonyos gyógyszerek elkerülése. Roham esetén különféle vasodilatatorok, prosztaglandinanalógok, illetve antikoagulánsok lehetnek hatékonyak. Az összefoglaló közleményben a szerzők részletesen áttekintik a betegség jellemzőit, továbbá az elérhető diagnosztikai és terápiás lehetőségeket. Orv. Hetil., 2012, 153, 403–409.

Open access

Az immunmediált neuropathiák a többi polyneuropathiától elkülönített tárgyalását az indokolja, hogy ezeknek a betegségeknek természetes lefolyása súlyos következményekhez, egyes kórképekben az életet közvetlenül fenyegető állapot kialakulásához vezethet. Ugyanakkor ma már egyre hatékonyabb kezelési lehetőségekkel rendelkezünk, az időben megállapított helyes diagnózis, a jól választott kezelés megfelelő életminőség elérését, gyakran teljes gyógyulást eredményezhet. Ritka betegségekről van szó, és az egyre gyarapodó variánsok is nehezítik felismerésüket. A diagnózis ma is a klinikai jellegzetességek pontos ismeretén alapul, de a helyes klasszifikációban támaszkodhat a klinikus a neurofiziológiai és a laboratóriumi, elsősorban liquorvizsgálatok eredményeire. Az akut immunmediált neuropathiák klasszikus képviselőjének, az ascendáló bénulással járó demyelinisatiós típus klinikai ismérveinek leírását az újabban megismert axonalis, regionális és funkcionális variánsok jellemzőinek összefoglalása követi. Még ma sem kellő számban kerülnek diagnosztizálásra a krónikus immunmediált demyelinisatiós polyneuropathiák. A közlemény nemcsak a „klasszikus” formát taglalja, hanem megismertet az itt is egyre gyarapodó speciális variánsokkal (Distalis Szerzett Demyelinisatiós Szenzoros Polyneuropathia, a Lewis–Sumner-szindróma), a multifokális motoros neuropathiával és a paraproteinaemiákhoz társuló neuropathiákkal. A vasculitises neuropathiák szisztémás és nem szisztémás vasculitises csoportra oszthatók. Progresszív, fájdalmas szenzomotoros mononeuropathiaként kezdődik, jellegzetes klinikai képe a mononeuritis multiplex. A szisztémás vasculitisekhez társuló esetekben a szervspecifikus tünetek terelhetik a helyes irányba a figyelmet. A paraneoplasiás folyamatok közül a szubakut szenzoros neuropathia és a szubakut szenzoros neuronopathia tartozik az immunmediált neuropathiák közé, amelyek leggyakrabban tüdőrákhoz társulnak. Orv. Hetil., 2011, 152, 1560–1568.

Restricted access