Search Results
. R. és mtsai: Changes in quality of life during hemodialysis and peritoneal dialysis treatment: generic and disease specific measures. J. Am. Soc. Nephrol., 2004, 15 , 743–753. Marsh-Manzi J. V. R
A vesetranszplantációval kapcsolatos betegedukációs program tapasztalatai a kelet-magyarországi régióban
Experiences of a patient education program related to kidney transplantation in the Eastern Hungary region
://adr.usrds.org/2020/end-stage-renal-disease/11-international-comparisons [accessed: January 5, 2021]. 3 Kulcsár I, Illés M, Kovács L. Dialysis treatment in Hungary
Abstract
Abstract
Rhabdomyolysis (RML) is a rare and severe adverse effect of simvastatin (SIM). Several risk factors were described to play a role in its pathogenesis, namely age > 65, diabetes mellitus, renal disease, high dose statin therapy, chemicals metabolized by cytochrome P450 3A4 or idiosyncrasia.
Case summary
A 66-year-old man with diabetes, ischaemic heart disease and hypertension, on medication of CYP3A4 substrates amlodipine and alprazolam, maximal daily dose of SIM started for unknown cholesterol level. On the second day dark-brown urine, paraparesis, bile-like vomiting, on the fourth day of treatment total tetraparesis and oliguria characterized RML with acute renal failure. During his hospitalization of one-hundred-six days he underwent fourty-nine dialysis treatments. At the follow-up sixteen months after exmission from hospital, his walking improved to using one stick. His cholesterol level is in the physiological range with no statin therapy.
Conclusions
On account of risk factors listed above this case should have been administered low initial dose of SIM. On developing myalgia or weakness in muscles, treatment must be stopped. In a case of predisposition to RML statin therapy and dosage can only be performed under continuous supervision.
A szerzők egy 48 órája fennálló anuria miatt vizsgált 30 éves nőbeteg esetét ismertetik, aki tartósan szedett Guarana növényőrleményt tartalmazó készítményt, emellett alkalmanként parenteralis nemszteroid fájdalomcsillapítót kapott. A klinikai kép és a laborvizsgálatok akut máj- és veseelégtelenséget mutattak. Az elvégzett vesebiopszia szövettani képe akut tubularis necrosist igazolt. Átmeneti dialíziskezelést követően kompenzáló polyuria mellett vesefunkciós értékei fokozatosan rendeződtek. A szerzők az esetismertetés kapcsán szeretnék felhívni a figyelmet arra, hogy a gyógyszertárakban és egyéb, gyógyhatású készítményeket, étrendkiegészítőket forgalmazó boltokban kapható szabadforgalmú készítmények némelyikének alkalmazása, illetve a gyógyszerészeti hivatal által törzskönyvezett készítményekkel való együttes alkalmazása súlyos veszélyeket rejthet.
A simvastatin (SIM) ritka és súlyos mellékhatása a harántcsíkolt izomzat szétesése, a rhabdomyolysis (RML). A folyamat patogenezisében több rizikófaktor szerepét leírták, mint például a >65 év, cukorbetegség, vesebetegség, nagy adagban adott statinkezelés, citokróm P450 3A4 útján metabolizálódó vegyületek vagy az egyéni érzékenység. Esetismertetés: A fentiek közül négy rizikófaktorral rendelkező 66 éves férfi betegünk 2-es típusú diabetes, ISZB és hypertonia miatt állt kezelés alatt. CYP3A4-szubsztrát amlodipint és alprazolamot kapott. Ismeretlen kiindulási koleszterinszint mellett maximális dózisú SIM-kezelés indult. Másnapra vizeletelszíneződés, paraparesis, a negyedik napra tetraparesis és oliguria jellemezte a heveny veseelégtelenséggel járó RML kialakulását. A százhat nap kórházi ápolás alatt negyvenkilenc alkalommal részesült dialíziskezelésben. Elbocsátás utáni tizenhat hónap utánkövetés alatt a beteg járása oly mértékben javult, hogy egy járóbot segítségével közlekedik. Következtetések: A fent említett rizikófaktorok miatt, ebben az esetben, alacsony kezdő dózisú SIM alkalmazása lett volna kívánatos. Izomfájdalom vagy gyengeség kialakulásakor a kezelés leállítása indokolt. RML-re hajlamosító tényezők esetén a statinkezelés és adagjának emelése szoros ellenőrzés mellett történhet.
Dializált betegek életviteli nehézségeinek megismerése kvantitatív vizsgálómódszerekkel
Investigation of lifestyle difficulties in dialysis patients using quantitative testing methods
Összefoglaló. Bevezetés: A krónikus vesebetegség tünetei, a kezelés sajátosságai nagymértékben korlátozzák a páciensek mindennapi életvitelét, hatással vannak testi és lelki egészségükre, és nehezítik társas kapcsolataikat. Célkitűzések: A jelen kutatás célja a magyar dializált betegpopuláció egészségműveltségének, életminőségének és betegségterhének megismerése, továbbá a kezelési típusok hatását kívántuk felmérni a fent említett pszichológiai tényezők mentén. Módszer: A vizsgálatban 42 krónikus dializált személy vett részt: 31 hemodializált és 11 hasi dialízist végző vesebeteg. Átlagéletkoruk 63,33 ± 12,92 év. A minta életkor, nemi eloszlás és családi állapot alapján reprezentatív. Kérdőíves technikával mértük a betegek életminőségét, egészségműveltségét és betegségterhét. Eredmények: Eredményeink szerint a peritonealis dialízist végző betegek szignifikánsan magasabb egészségműveltséggel rendelkeznek, mint hemodializált betegtársaik. Ez a jelentős különbség az életminőségük több területén is kimutatható volt. Következtetés: Eredményeink a betegedukáció és a kezelőszemélyzettől kapott támogatás (bátorítás) jelentőségére hívják fel a figyelmet. A betegoktatás a hemodializált betegcsoport esetében is kiemelten fontos. A klinikai szempontból hasznos intervenciós javaslatokat fogalmaztunk meg, melyek célzottan az egészségműveltség fejlesztésére irányulnak. Orv Hetil. 2021; 162(30): 1208–1215.
Summary. Introduction: The symptoms of chronic kidney disease, the peculiarities of the treatment greatly limit the patients’ daily life, affect their physical and mental health and make their social relationships more difficult. Objective: The purpose of this research is to explore the health literacy, the health-related quality of life and illness intrusiveness of Hungarian dialysis patients. Furthermore, we wanted to assess the effect of treatment types along the psychological factors mentioned above. Method: The sample consisted of 42 patients with chronic kidney disease, 31 of whom have hemodialysis and 11 have peritoneal dialysis treatment. Their mean age was 63.33 ±12.92 years. The sample is representative by age, gender, and marital status. We measured the health-related quality of life, the health literacy and illness intrusiveness of the patients using special questionnaire techniques. Results: The peritoneal dialysis patients have significantly higher health literacy than their hemodialysis counterparts. This significant difference was seen in several areas of their quality of life as well. Conclusion: Our results draw attention to the importance of patient education and the special support by the treatment staff. The patient education for the haemodialysis group is of paramount importance for the hemodialysis group, too. We have formulated clinically useful intervention proposals aimed at improving health literacy. Orv Hetil. 2021; 162(30): 1208–1215.
Absztrakt:
Bevezetés: A systemás lupus erythematosus (SLE) legsúlyosabb manifesztációja a lupus nephritis, melynek kialakulása és az immunszuppresszív kezelés eredményessége alapvetően meghatározza a betegek életkilátását és életminőségét. Célkitűzés: Retrospektív obszervációs vizsgálatunk célja a Szent Margit Kórház Immunonephrologiai Ambulanciáján lupus nephritis miatt tartósan gondozott betegeink hosszú távú kezelésének értékelése volt. Eredmények: Vizsgálatunkban az 1997. december 1. és 2019. április 30. között gondozott lupus nephritises betegek adatait elemeztük. A 73 betegnél (akik 33,7 ± 15 évesek, 82% nő, 18% férfi, a megfigyelési idő középértéke 119 hó [szélsőértékek 3–264]) a lupus nephritis diagnosztizálásakor a betegek nagy részében jelentősen beszűkült vesefunkciót észleltünk, az eGFR 68 [7–120] ml/min, a proteinuria 2800 [23–16812] mg/nap volt; 10 fő akutan hemodialízis-kezelésre szorult. A 68 főnél elvégzett vesebiopszia eredménye 55 főnél proliferatív, 6 betegnél membranosus lupus nephritist igazolt. Kombinált immunszuppresszió alkalmazásával 50 esetben komplett, 21 betegnél részleges remissziót sikerült elérni; 28 főnél egy vagy több alkalommal relapsus jelentkezett. Ketten már a gondozásba kerülésükkor krónikus dialízisre szorultak, emellett 3 betegnél a vesefunkció hosszú távon végstádiumú veseelégtelenségig progrediált. A többiek veseműködése stabilizálódott, közel normálissá váltak a SLE aktivitását jelző SLEDAI-pontszám, a komplement- és immunleletek. Következtetések: A lupus nephritis kombinált indukciós és elhúzódóan alkalmazott fenntartó immunszuppresszióval megfelelően kezelhető, a betegség progressziójának megakadályozásához azonban tartós gondozás szükséges, nephrologus-immunológus együttműködésével. Az alapbetegség többszervi manifesztációjának és az immunszuppresszió potenciális szövődményeinek kivédésére az ellátó teamnek magában kell foglalnia mindazon szakembereket, akik hozzájárulhatnak a komplex ellátást igénylő betegek állapotának javulásához. Célszerű, hogy a lupus nephritises beteg gondozását és az együttműködő team vezetését nephrologus irányítsa. Orv Hetil. 2020; 161(31): 1293–1301.
Radiojód kontrasztanyagok által okozott vesekárosodás és megelőzése az újabb irodalmi adatok tükrében.
Változtassunk a gyakorlaton!
Occurrence and prevention of iodinated contrast agent-induced kidney injury in light of the newest literature data.
Time to change our clinical practice!
Összefoglaló. A jelenlegi hazai gyakorlatban sokszor indokolatlanul korlátozzák a vesebetegek kontrasztanyagos vizsgálatát, és halasztódik a metformint szedők vizsgálata is, kontrasztanyag által okozott akut vesekárosodástól (contrast-induced acute kidney injury, CI-AKI) tartva. Összefoglalónk célja az ezzel kapcsolatos újabb ismeretek áttekintése és egy szakmai javaslat ismertetése annak érdekében, hogy a betegellátás szempontjából fontos vizsgálatok ne maradjanak el, ugyanakkor azok a maximális betegbiztonság jegyében készüljenek. Az elmúlt évek tanulmányai alapján a CI-AKI előfordulása a korábbinál kevésbé gyakori, és jelentősen különböző a kontrasztanyag intravénás vagy intraarteriális alkalmazásától függően. Legfontosabb rizikótényezője a csökkent glomerulusfiltrációs ráta (GFR), mely stabil állapotú vesebetegnél, intravénás kontrasztanyag adásakor 30 ml/min/1,73 m2 alatt, intraarteriális alkalmazásakor 45 ml/min/1,73 m2 alatt képez magas rizikót. Proteinuria esetén a CI-AKI és a kontrasztanyaggal társult akut vesekárosodás (contrast-associated kidney injury, CA-AKI) kockázata is nagyobb, ezért a számított GFR mellett indokolt a vizelet albumin/kreatinin vagy fehérje/kreatinin hányados meghatározása is a vizsgálat előtt. Az instabil állapot, az akut veseelégtelenség mindenkor magas kockázatot jelent, ilyenkor a számított GFR pontatlan, nem használható. Csökkent vesefunkció mellett figyelni kell a beadott kontrasztanyag mennyiségére, a vizsgálat 48–72 órán belüli ismétlésének kerülésére, a nemszteroid gyulladásgátlók vagy más nephrotoxicus szerek lehetőség szerinti szüneteltetésére. Prevenciós intézkedés a magas rizikóval bíró betegek esetében javasolt intravénás hidrálás formájában, fiziológiás koncentrációjú nátrium-klorid vagy nátrium-bikarbonát infúziójával. Az egyéb eljárások hatástalanok, és nem indokolt a beavatkozás utáni dialízis végzése sem végstádiumú veseelégtelen betegekben. A metformint 60 ml/min/1,73 m2 feletti eGFR-rel rendelkező beteg vizsgálata kapcsán szükségtelen elhagyni, ettől rosszabb veseműködés esetén kell szüneteltetni. Amennyiben a vizsgálat indikációja sürgősségi, az a metformin egyidejű elhagyásával elvégezhető, de a gyógyszer csak 48 óra múlva, az akut vesekárosodás kizárását követően adható vissza. Orv Hetil. 2022; 163(3): 83–91.
Summary. In the current clinical practice, studies with iodinated contrast agents are often limited in patients with kidney disease and delayed in those on metformin therapy due to fear of contrast-induced acute kidney injury (CI-AKI). We aim to review the most recent information about CI-AKI and provide recommendations in order to avoid cancellation of important contrast-enhanced tests, but maximize safety considerations. According to the most recent findings, CI-AKI occurs less frequently nowadays than previously, and depends significantly on the route of contrast administration (intraarterial or intravenous). The most important risk factor is the decreased GFR, which, in stable patients with intravenous contrast administration provides high risk if the eGFR is less than 30 ml/min/1.73 m2, and with intraarterial contrast is less than 45 ml/min/1.73 m2. In patients with proteinuria, the risk of both CI-AKI and CA-AKI (contrast-associated kidney injury) is increased, therefore urinary albumin/creatinine or protein/creatinine ratios are recommended to measure before the contrast material administration, beside the eGFR determination. Unstable condition, acute renal failure always mean high risk; in these cases, eGFR calculation is imprecise and useless. If renal function is decreased, the amount of contrast material needs consideration, repeated contrast-enhanced studies should be avoided in 48–72 hours, the non-steroidal anti-inflammatory agents and other nephrotoxic drugs have to be discontinued. For high risk patients, preventive intravenous hydration should be given, either by physiologic saline or sodium bicarbonate infusion. Other drugs aiming prevention have proved to be useless; dialysis treatment immediately after contrast administration in end-stage renal disease patients is unnecessary. There is no indication to discontinue metformin if eGFR is higher than 60 ml/min/1.73 m2, but if the patient has less than that value, the metformin needs to be stopped. In urgent studies with contrast agent, metformin administration has to be discontinued simultaneously with the intervention, and this drug can only be readministered after ruling out acute kidney injury in 48 hours following contrast exposure. Orv Hetil. 2022; 163(3): 83–91.
Az aszimmetrikus és a szimmetrikus dimetilált arginin (ADMA/SDMA) klinikai és diagnosztikai jelentősége
Clinical and diagnostic relevance of asymmetric and symmetric dimethyl arginine (ADMA/SDMA)
asymmetric dimethylarginine removal by different dialysis treatments. Renal Fail. 2010; 32: 935–940. 12 Pihlstrøm H, Mjøen G, Dahle DO, et al. Symmetric
: https://www.era-edta-reg.org/files/annualreports 10 Kulcsár I, Illés M, Kovács L. Dialysis treatments in Hungary 2010–2015. [Dialíziskezelés Magyarországon 2010–2015.] Hypertonia és Nephrologia
