Search Results
Az európai felsőoktatási térség létrehozása mint az Európai Unió felsőoktatás-politikájának központi eleme
Creation of the European Higher Education Area, as the Central Element of the European Union’s Higher Education Policy
Absztrakt:
Az európai felsőoktatási térség létrehozása az integrációs folyamat döntő jelentőségű eleme, amiben kezdettől fogva megjelent két vonulat. Az egyik az Európai Bizottság, amely a politikai, gazdasági, szabályozási vonulatot képviseli, kezdeményezi és finanszírozza a döntő fontosságú lépéseket. A másik a felsőoktatási intézmények világa, és annak letéteményese az Európai Egyetemi Szövetség, az akadémiai értékek és az európai hagyományok őrzője. A tanulmány e két erőközpont összjátékát mutatja be, a térség egészére és ebben a magyar felsőoktatásra vonatkozóan. Időben követi a Bologna-reform megvalósításának lépéseit, és felhívja a figyelmet annak ellentmondásos vonatkozásaira (az európai, a nemzeti és az intézményi szint összehangolásának nehézségeire, a konvergencia és a széttartás együttes megjelenésére, az állam vagy piac dilemmára).
Elméleti háttér: A „személyes autoritás a családi rendszerben” fogalmát Williamson (1981, 1982) dolgozta ki. Olyan sajátos fejlődési feladatot és szakaszt ír le, mely egyszerre érvényes egyéni és családi szinten, és lényege a fiatal felnőtt személy és szülei közötti családi hierarchia újraértelmezése és átrendezése. A fejlődési szakasz optimális esetben a korábbi, jelentős mértékben tekintélyre alapozott kapcsolattól egy differenciált, mégis bensőséges kapcsolati mód, az individuáció és az intimitás közötti egyensúly elérését jelenti. Cél: Tanulmányunkban a Bray és munkatársai (1984) által kidolgozott Személyes Autoritás a Családi Rendszerben Kérdőív (Personal Authority in the Family System Questionnaire, PAFSQ) magyar adaptációjának folyamatát írjuk le és a kérdőív pszichometriai jellemzőit is bemutatjuk. A PAFSQ intergenerációs családi folyamatokkal kapcsolatos, 132 tételből álló kérdőív, mely három generáción keresztül méri a családi kapcsolatokat, a vizsgálati személy szemszögéből. Módszerek: Kérdőíves vizsgálatunkban 338 felnőtt, tartós párkapcsolatban élő személy vett részt (123 férfi és 215 nő, átlagéletkor: 41,09 ± 10,95 év). Ellenőrző faktoranalízissel megvizsgáltuk, hogy magyar mintán is megfigyelhető-e a Bray és munkatársai (1984) által meghatározott faktorstruktúra. Emellett feltáró faktoranalízist is végeztünk, hogy megvizsgáljuk, van-e olyan faktorszerkezet, amely a magyar mintára jobban illeszkedik az eredetinél. Eredmények: Az általunk azonosított faktorstruktúra nagymértékben egyezik a Bray és munkatársai (1984) által közölttel. Hat faktor azonos volt, míg a két eltérő (Trianguláció, Személyes felelősség a fontos kapcsolatokban) kulturális különbségeket tükrözhet. Az így kapott faktorok Cronbach-alfa mutatói elfogadhatónak bizonyultak (0,70—0,90). A kérdőív nyolc itemének segítségével négy elégedettségi mutatót képeztünk, amelyek a párkapcsolatra, a gyermekkel, az anyával és az apával való kapcsolatra kérdeznek rá. Fenti mutatók és a magyar mintán kapott faktorok között összefüggést mutattunk ki. Utóbbiak segítségével három, az individuáció és az intimitás különböző fokozatait mutató profiltípust azonosítottunk. Következtetések: A Személyes Autoritás a Családi Rendszerben Kérdőív magyar változata (PAFSQ-H) pszichometriai jellemzői megfelelőek. A kérdőív alkalmazható a kutatásokban, de struktúrája véglegesítéséhez további vizsgálatok szükségesek.
Hasnyálmirigy-sebészet
Surgery of the pancreas
tenyészthetők, és ez alatt jelentős mértékű sejtosztódás, illetve differenciálódás jön létre. Az újonnan kialakult szigetféleség egy lényeges különbséget mutat az eredeti szigetsejtekhez képest: a szöveti tulajdonságot kifejező immunogenitás lecsökken. Előnynek
Megjegyzések a terminusalkotás módjaihoz – a szóalakhasadás II.
Remarks on methods of term-creation – bifurcation caused by suffix-alternations
Absztrakt
A Magyar Terminológia hasábjain a szerző egy korábbi közleményben már foglalkozott a szóalakhasadásnak nevezett jelenséggel (H. Varga 2009: 175–190), amelyben a jelentés és az alak szerinti együttes differenciálódás nem magában az alapszóban (a lexémát reprezentáló szótári szóban), hanem annak toldalékolt formáiban következik be. Ilyen esetben egy-egy szó toldalékos formái már fonológiai, morfológiai felépítettségüknél fogva is elkülönülnek egymástól.
E tanulmányban a szerző a szóalakhasadás két fő típusa közül (1. a jelentésmegoszlást a többalakú tövek idézik elő, pl. éber: éber-en ∼ ébr-en, gyapjú: gyapjú-ja ∼ gyapj-a; 2. a jelentésmegoszlás a toldalékalternációknak köszönhető, pl. hab: hab-zik ∼ hab-ozik, kitűnő: kitűnő-k ∼ kitűnő-ek, fűszeres-t ∼ fűszeres-et) az utóbbi, az eltérő toldalékokban mutatkozó jelentéskülönbségek vizsgálatával foglalkozik. Célja, hogy hozzájáruljon a terminusalkotás módszereinek leírásához, valamint a lexikográfiai és terminográfiai munkálatok elveinek kidolgozásához.
Absztrakt:
A mikro-RNS-ek rövid, egyszálú RNS-molekulák, melyek szabályozó szerepüket más gének poszttranszkripcionális módosítása révén fejtik ki. A humán fehérjéket kódoló gének nagyjából 30%-a miRNS-ek szabályozása alatt is áll, aminek révén olyan alapvető folyamatokat befolyásolnak, mint a sejtosztódás, -differenciálódás és sejthalál. Számos daganattípussal kapcsolatban írták már le a megváltozott miRNS-expressziós mintázatot, és egyre több közlemény veti fel, hogy a miRNS-ek, mint terápiás célpontok is szóba jöhetnek. A csökkent expressziójú miRNS-ek adásán, illetve az emelkedett expressziót mutató miRNS-ek gátlásán keresztül nem csak egyetlen gén, hanem egész jelátviteli útvonalak befolyásolása is lehetővé válhat. Az agyalapimirigy-daganatok a leggyakoribb intracranialis tumorok közé tartoznak. Gyakoriságuk ellenére a sporadikusan előforduló adenomák kialakulásának molekuláris mechanizmusa még kevéssé van feltárva. Az utóbbi években egyre több bizonyíték utal arra, hogy a mikro-RNS-eknek fontos szerepük van az adenomagenezisben. Összefoglalónkban az agyalapimirigy-adenomákban leírt miRNS-ek szerepét kívánjuk bemutatni, valamint felvázolni a miRNS-ekhez kapcsolódó terápiás lehetőségeket. Orv Hetil. 2018; 159(7): 252–259.
Absztrakt:
A mikro-RNS-ek (miRNS) 18–25 nukleotid hosszúságú, egyszálú, endogén, nem kódoló kis RNS-ek, melyek fontos szerepet játszanak a génexpresszió poszttranszkripcionális szinten történő finomhangolásában. A fehérjét kódoló gének körülbelül 90%-a áll a miRNS-ek regulációs hatása alatt, melyek így kulcsszerepet játszanak különböző biológiai folyamatokban, többek között a sejtfejlődés, -proliferáció, -differenciálódás, -apoptózis és az immunhomeosztázis szabályozása során. Egyes miRNS-ek expressziójában bekövetkező változások hozzájárulhatnak számos kórkép, köztük szisztémás autoimmun betegségek kialakulásához is. A jelen tanulmányban összefoglaljuk a miRNS-ek biogenezisét, az immunrendszer szabályozásában betöltött szerepüket, illetve áttekintjük a legújabb kutatási eredményeket szisztémás lupus erythematosusban, primer Sjögren-szindrómában, rheumatoid arthritisben és szisztémás sclerosisban. A jövőben a miRNS-ek nemcsak mint biomarkerek segíthetnek majd a diagnózis és prognózis meghatározásában, hanem potenciális terápiás célpontokként is alkalmazhatók lehetnek az autoimmun betegségek modern terápiájában. Orv Hetil. 2019; 160(15): 563–572.
Általános tapasztalatok szerint az iparosodott országok lakosságának döntő többsége krónikus D-vitamin-hiányban szenved a megváltozott életmódi sajátosságok miatt. Újabb kutatások szerint a csontanyagcserére kifejtett hatása mellett a D-vitamin meghatározó szerepet játszik számos alapvető sejtfunkcióban is, mint az osztódás, differenciálódás és anyagcsere. Ezzel magyarázható, hogy az alacsonyabb D-vitamin-szint növeli számos, egymástól jelentősen különböző betegség kockázatát – többek között a fertőzéses, autoimmun, neurodegeneratív és cardiovascularis betegségekét –, valamint a diabetes, az osteoporosis és a daganatos betegségek kialakulásának valószínűségét. Klinikai tapasztalatok szerint megfelelő D-vitamin bevitelével jelentősen csökkenthető ezeknek a betegségeknek a kockázata, illetve kimenetele. Becslések szerint általános alkalmazás esetén ez körülbelül 10% megtakarítást eredményezne az egészségügyi kiadásokban. A tartósan nagy adag D-vitamin helyett azonban a nemkívánatos mellékhatások elkerülésére ajánlatosabb a szinergetikus hatású A-vitaminnal és az ómega-3 telítetlen zsírsavakkal kombinált alacsonyabb dózisú D-vitamin alkalmazása, mint a csukamájolaj. Orv. Hetil., 2011, 152, 323–330.
501 511 Sólyom J., Fekete Gy.: A nemi differenciálódás zavarainak molekuláris genetikája és endokrinológiája. Gyermekgyógyászat, 1997, 48 , 357
Az iskolázottsági egyenlőtlenségek és a 18 év alatti népesség a 2011–2016-os időszakban
Educational Inequalities and the 0–18 Year Old Population
. 2 Berényi E. (2008) Szabadon választott gyakorlatok? Differenciálódás, sikerek és kudarcok az általános iskolába kerülés során. In: Berényi E., Berkovits B. & Erőss G.: Iskolarend – Kiváltság és
Az építészettörténet-oktatás kezdeti első harminc éve a formálódás jegyeit mutatja, maga a befoglaló keret, a Műegyetem is a formálódás időszakát éli. Ezt a differenciálódás-specializálódás időszaka követi, ami a 2. világháború végéig tart. A három történeti tanszék integrációs folyamata 1944-ben kezdődik, majd 1957-ben fejeződik be, amikor megalakul az egységes építészettörténeti tanszék. Az integráció nemcsak a tanszékek egyesítését, hanem új témák, tudományterületek integrálását is jelenti. Az elmúlt 140 évben átértékelődött a régi és az új fogalmi tartalma is. Alaposan átformálódott az építészoktatás, benne az építészettörténet oktatása is. Közel száz esztendeig lehetett építészeti tervezést stiláris alapon oktatni: kezdetben a történeti stílusok alapján, aztán a szocialista realizmus formatana szerint, majd a nemzetközi modern funkcionalista stílusában. Ma már nem lehet, mert lehetetlenség egyet is kiemelni a folyamatosan változó új stílusok sokaságából. Soha az építészettörténetben nem született annyi új megközelítés, ideológia, mint a huszadik században. Az eligazodás képességét kell megtanítani a hallgatóknak az újratermelődő és folyamatosan bővülő újdonságok útvesztőjében, és ebben az építészettörténet oktatásának komoly szerepe lehet. Az építészettörténet megismertet szakmai gyökereinkkel, a szakma történeti alapjaival. Az időfogalom kitágítását, a szakmai múltat képviseli egy folyamatos jelenben élő világ számára.
