Search Results

You are looking at 1 - 10 of 25 items for :

  • "dopamine agonist" x
Clear All

Introduction The development of behavioral addictions (BAs, also referred to as impulse control disorders) in association with dopamine agonists (DAs, commonly used to treat Parkinson’s disease) has been reported ( Dodd et

Open access

derived dopamine agonist Parkinsonism & Related Disorders 17 8 , 635 637 . A Bate S J W

Open access
Journal of Behavioral Addictions
Authors: Thomas McLaughlin, Kenneth Blum, Marlene Oscar-Berman, Marcelo Febo, Gozde Agan, James L. Fratantonio, Thomas Simpatico and Mark S. Gold

. Journalof Addiction Research and Therapy , 3 ( 5 ), 139 Febo , M. , Blum , K. , Liu , Y. & Gold , M. S. ( 2014 ). Putative dopamine agonist (KB220Z) enhances resting state

Open access

139 142 Johnston, D. G., Hall, K., Kendall-Taylor, P. és mtsai: Effect of dopamine agonist with drawal after long-term therapy in prolactinomas. Studies with high

Restricted access

2011 Selvarajah, D., Webster, J., Ross, R., et al.: Effectiveness of adding dopamine agonist therapy to long-acting somatostatin

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Judit Dénes, Márta Korbonits, Erika Hubina and Miklós Góth

Jaffe, C. A., Barkan, A. L.: Treatment of acromegaly with dopamine agonists. Endocrin. Metab. Clin. North Am., 1992, 21 , 713–735. Barkan A. L. Treatment of acromegaly with

Restricted access
Journal of Behavioral Addictions
Authors: Harriet Beitscher-Campbell, Kenneth Blum, Marcelo Febo, Margaret A. Madigan, John Giordano, Rajendra D. Badgaiyan, Eric R. Braverman, Kristina Dushaj, Mona Li and Mark S. Gold

.2915 Frank , G. K. ( 2014 ). Could dopamine agonists aid in drug development for anorexia nervosa? Frontiers in Nutrition, 1, 19 . doi: 10.3389/fnut.2014.00019 10.3389/fnut.2014

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Gergely Lakatos, Nikolette Szücs, Zoltán Kender, Sándor Czirják and Károly Rácz

A jelenlegi általános nézet szerint a makroprolaktin biológiailag inaktív molekula, ezért szérumkoncentrációjának növekedése aligha bír patológiai jelentőséggel. A szerzők 80 éves férfi esetét ismertetik, akinél egyéb társbetegségek mellett sella-MR-vizsgálattal 21×12×12 mm-es intra- és parasellaris hypophysisadenomát mutattak ki. A szérumprolaktin-vizsgálat jelentős mértékű macroprolactinaemiát igazolt (összes prolaktin: 514 ng/ml, referenciatartomány 1,6–10,7 ng/ml; makroprolaktin 436 ng/ml, monomer prolaktin 78,2 ng/ml). A hypophysis-pajzsmirigy tengely vizsgálata szubklinikai primer hypothyreosist mutatott ki, a hypophysis-mellékvese tengely működése normális volt. Egyéb hormonleletei a normális tartomány alsó harmadában levő gonadotrophormon-szintek mellett csökkent tesztoszteronszintet, valamint normális inzulinszerű növekedési faktor-1-szintet igazoltak. Bár a jelenlegi szakmai ajánlások többsége macroprolactinaemia esetén feleslegesnek tartja a prolaktintermelő hypophysisadenomákban és egyéb valódi hyperprolactinaemiás állapotokban kiváló hatású dopaminagonista kezelést, a szerzők dopaminagonista quinagolidkezelést alkalmaztak. A tartós gyógyszeres kezelés a prolaktinszintet csaknem normálisra csökkentette (12,3 ng/ml), és kilenc hónappal a kezelés megkezdése után elvégzett sella-MR-vizsgálat a hypophysisdaganat mintegy negyedére zsugorodását mutatta ki. A szerzők felvetik, hogy esetükben a prolaktintermelő adenoma makroprolaktint is termelt, és javasolják macroprolactinaemiával társuló hypophysismacroadenomák esetében a dopaminagonista kezelés megkísérlését.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: József Attila Szász, Viorelia Constantin, Péter Alpár Fazakas, Eszter Blényesi, Levente Gábor Grieb, Antal Balla, Mónika Sárig, Kinga Szegedi, Eszter Noémi Bartha and Szabolcs Szatmári

Absztrakt:

Bevezetés: A Parkinson-kór kezelési stratégiájában a szelektív monoaminoxidáz-B-gátlóknak a betegség minden stádiumában jól meghatározott helyük van. Enyhe esetekben, főleg fiatal betegeknél, a szubsztitúciós terápia késleltetésének egyik hatékony eszközeként számolhatunk velük; előrehaladott Parkinson-kórban, a motoros komplikációk ellátásában, a levodopaterápia kiegészítői. Célkitűzés: Annak felmérése, hogy a marosvásárhelyi ideggyógyászati klinikákon alkalmazott terápiás stratégiákban mekkora szerep jut a szelektív monoaminoxidáz-B-gátlóknak. Módszer: Retrospektív tanulmányunkban 2003. január 1. és 2016. december 31. között a klinikákon vizsgált összes Parkinson-kóros beteg adatait elemeztük. A 2194 beteg zárójelentésében rögzített terápiás ajánlások alapján tanulmányoztuk a monoaminoxidáz-B-gátlók alkalmazásának sajátosságait. A Parkinson-kór megállapítása óta eltelt idő szerint öt éve, illetve több mint öt éve tartó betegségcsoportokat alkottunk. Eredmények: A vizsgált időszakban az öt éve vagy ennél rövidebb ideje diagnosztizált csoportban 1183 betegből 243 esetben szerepelt a kezelési stratégiában monoaminoxidáz-B-gátló: 12 esetben monoterápia, 52 esetben dopaminagonistával, illetve 61 esetben levodopával kombinálva. A többi 118 betegnél levodopa és dopaminagonista kombinációjához társítva kerültek alkalmazásra a monoaminoxidáz-B-gátlók. A több mint öt éve ismert 582 esetből 195-nél egészítették ki a terápiás stratégiát monoaminoxidáz-B-gátlóval (10 esetben szelegilin, 185 esetben rasagilin). Nem volt felhasználható adat a betegség kezdetét illetően 429 esetben (ezek közül öt esetben szelegilint, illetve 93 esetben rasagilint alkalmaztak). Következtetés: A vizsgált periódusban a monoaminoxidáz-B-gátlók alkalmazásának aránya hasonló az irodalomban talált adatokhoz. A betegséggel foglalkozó szakorvosoknak nagyobb bátorsággal kellene alkalmazniuk a rendelkezésre álló és az ajánlásokban szereplő készítményeket, jobban kihasználni a különböző gyógyszertársítások előnyeit, különösen, ha ez nem terheli anyagilag a beteget. Orv Hetil. 2017; 158(51): 2023–2028.

Restricted access
Journal of Behavioral Addictions
Authors: Thomas Mclaughlin, Marlene Oscar-Berman, Thomas Simpatico, John Giordano, Scot Jones, Debmayla Barh, William B. Downs, Roger L. Waite, Margaret Madigan, Kristina Dushaj, Raquel Lohmann, Eric R. Braverman, David Han and Kenneth Blum

Abstract

Background and aims

Many patients presenting multiple behaviors including drug and food abuse as well as other pathological repetitive unwanted activities such as gambling, self-mutilation and paraphilias may not be appropriately diagnosed. Here we present a case of a male presenting many of these seemingly diverse behaviors and finally diagnosed with reward deficiency syndrome (RDS) by his attending physician.

Methods

The use of the dopamine agonist, ropinirole after two weeks showed improvement in terms of sexual behavior but tolerance set in and was discontinued especially when an infraction occurred with the patient's insurance. In this article, we carefully explore the potential of ropinirole to downregulate dopamine receptors causing adenylate cyclase receptor supersensitivity and tolerance a feature of neurotransmitter cross-talk. Based on previous scientific evidence showing KB220Znutrigenomic amino-acid therapy (NAAT) to rapidly (post one-hour) activate dopaminergic pathways in both the pre-frontal cortex cingulate gyrus (relapse loci) and ventral tegmental area-caudate-accumbens-putamen (craving and emotion loci) the patient was prescribed NAAT.

Results and discussion

Within one week of utilization the repetitive paraphilia was eliminated. There were also a number of other positive effects such as enhanced focus that persisted even after the patient stopped using KB220Z suggesting neuroplasticity (e.g. altruistic thoughts). However, these observed profound benefits require more in-depth study, especially in a large cohort against a placebo. While this report focused on a rapid response rather than long-term benefits previously associated with NAAT, it is somewhat encouraging and longer term required follow-up and larger placebo controlled studies are warranted before any definitive conclusions could be gleaned from this case report.

Open access