Search Results

You are looking at 1 - 10 of 34 items for :

  • "egészségpolitika" x
Clear All

Az egészségpolitika szempontjából kiemelt jelentőségű az integrált egészségügyi adatkezelés, a döntéshozást megfelelő minőségű evidenciákkal támogató betegségregiszterek rendszere. A betegregiszterek adatai az egészségügyi stratégia kialakításában, a prevenciós tevékenység tervezésében, az ellátórendszer fejlesztésében, a betegellátás javításában és a klinikai vizsgálatok kivitelezésében egyaránt fontos szerepet játszanak. A betegségek előfordulásának, természetes lefolyásának, a kezelések hatékonyságának, az adverz reakciók előfordulásának adatait követő betegségregiszterekre igény van nemcsak a döntéshozók, hanem a népegészségügyi szakemberek és az egészségügyi ellátórendszer képviselői részéről is. A ritka betegségek körében különösen hangsúlyos a határon átnyúló információcsere, a referenciaközpontok hálózatának kialakítása, amelyekkel kapcsolatosan a regiszterek fontos támpontokat adnak. A közfeladatok ellátásának megfelelő kialakítását támogató adatszükséglet és az egyén adatainak védelme közti egyensúly megteremtése fontos szempont, amelyet a regiszterek kialakításakor figyelemmel kell kísérni. Orv. Hetil., 2014, 155(19), 729–731.

Restricted access
Authors: Imre Boncz, Andor Sebestyén, Tímea Csákvári, István Ágoston, Eszter Szabados and Dóra Endrei

Absztrakt

Bevezetés: Az akut kardiológiai események túlélésének javulásával, az életkor kitolódásával egyre nagyobb igény mutatkozik a kardiológiai rehabilitációs ellátásokra. Célkitűzés: Elemzésünk célja a társadalombiztosítási rendszer keretében közfinanszírozott kardiológiai rehabilitációs fekvőbeteg-ellátás teljesítménymutatóinak feltérképezése Magyarországon. Adatok és módszerek: Elemzésünkhöz a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) finanszírozási adatbázisát használtuk. Az elemzés a 2014 és 2017 közötti időszakot öleli fel. Vizsgáltuk a kardiológiai rehabilitációs ágyak megoszlását, a betegforgalmat, az aktív ellátást követő rehabilitációs arányt. Eredmények: Magyarországon 2017-ben összesen 1765 közfinanszírozott kardiológiai rehabilitációs ágy volt (1,8 ágy/10 000 lakos). A legalacsonyabb ágyszámot Szabolcs-Szatmár-Bereg (0,27 ágy/10 000 lakos), Hajdú-Bihar (0,28) és Fejér (0,6) megyében találtuk. A legmagasabb ágyszámot Veszprém (11,47), Győr-Moson-Sopron (4,94) megyében és Budapesten (2,27) találtuk. Az éves betegszám 2014 és 2017 között 24 834 és 26 146 között, az elszámolt ápolási napok száma 510 ezer és 542 ezer között ingadozott. Az egy betegre jutó átlagos ápolási idő kismértékű emelkedést mutatott, a 2014. évi 19,2 nap/beteg értékről 20,2 nap/beteg értékre nőtt 2017-ben. Az aktív ellátásban akut szívinfarktus miatt hospitalizált betegek 6,6–7,6%-a részesült kardiológiai rehabilitációs fekvőbeteg-ellátásban. Következtetés: Mind a kardiológiai rehabilitációs kapacitásokhoz való hozzáférésben, mind ezen egészségügyi szolgáltatások igénybevételében jelentős területi egyenlőtlenségeket találtunk, melyek mérséklése szakmapolitikai eszközökkel megfontolandó. Az akut szívinfarktuson átesett betegek igen alacsony (6,6–7,6%) részvételi arányát a kardiológiai rehabilitációs ellátásban jelentősen emelni szükséges. Orv Hetil. 2019; 160(Suppl 1): 6–12.

Open access

Absztrakt

Dolgozatunk célja a 2007. április 1-i kórházi ágyszám-reform hatásának vizsgálata, különös tekintettel az onkológiai ágyakat érintő változásokra. Elemzésünkhöz az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) által leszerződött illetve finanszírozott ágyak számát vettük alapul. Az onkológiai ágyak alatt az OEP kódolási rendszer szerinti 12-es szakmakód (Onkológia), a 24-es szakmakód (Sugárterápia, onkoradiológia) és a 28-as szakmakód (Hematológia) szerinti aktív kórházi ágyakat értettük. Vizsgáltuk ezen ágyak számának változását a reform (2007. április 1.) előtt és után. Míg országos átlagban mintegy 25,7%-kal csökkent az összes aktív kórházi ágyszám, addig az onkológiai ellátásban ettől eltérő mértékeket és trendeket látunk. Az onkológiai ellátás (12-es szakmakód) ágyszámai 11,4%-kal, míg a hematológiai ellátás (24-es szakmakód) ágyszámai 11,1%-kal csökkentek, vagyis kisebb mértékben, mint az országos átlagos aktív kórházi ágyszám csökkenés. A sugárterápiás kapacitások (24-es szakmakód) pedig nem csökkentek, sőt 16,3%-kal nőttek is. A területi egyenlőtlenségek mérséklését nem látjuk. Összességében elmondhatjuk, hogy az egészségügyi ágyszámreform során az onkológiai és hematológiai ágyak száma kisebb mértékben csökkent, mint az országos aktív ágyak száma, míg a sugárterápiás, onkoradiológiai ágyak száma emelkedett is.

Restricted access

Absztrakt

Elemzésünk célkitűzése a teljesítményvolumen-korlát (TVK) hatásának számszaki elemzése az aktív fekvőbeteg-szakellátás hagyományos teljesítménymutatóira, különös tekintettel a TVK miatt ki nem fizetett tételek elemzésére az onkológiai betegellátásban. Az elemzésben szereplő adatok az intézmények által az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) felé küldött jelentéseken alapulnak és mindenhol az aktív fekvőbeteg-szakellátásra vonatkoznak (2006–2008). A degresszió hatását megvizsgáltuk szakmák szerinti bontásban. Kimutattuk, hogy ha az egyes szakmák a kihirdetett országosan egységes, degresszió nélküli Ft/súlyszám alapdíj szerint kapták volna a finanszírozásukat és nem a degresszióval csökkentett értéket, akkor mennyi lett volna a többletbevételük. A degresszió miatti veszteséget abszolút értékben (millió Ft) és a potenciális bevétel százalékában egyaránt megadtuk. Az abszolút értékben (és a bevétel százalékában) a legnagyobb veszteséget elszenvedő szakmák a következők voltak 2008-ban: “12 Onkológia” 1327 millió Ft (4,7%), “40 Kardiológia” 791 millió Ft (3,0%), “04 Szülészet-nőgyógyászat” 772 millió Ft (3,0%), “01 Belgyógyászat” 708 millió Ft (3,3%), “15 Intenzív betegellátás” 661 millió Ft (2,5%), “02 Sebészet” 637 millió Ft (3,2%), “05 Csecsemő- és gyermekgyógyászat” 614 millió Ft (3,9%), “03 Traumatológia” 545 millió Ft (2,5%), “24 Sugárterápia, onkoradiológia” 438 millió Ft (3,1%). A teljesítményvolumen-korlát eltérő mértékben érintette az egyes orvosi szakterületeket. Az onkológiai ellátás a TVK rendszer egyik legnagyobb vesztesének tekintendő.

Restricted access
Authors: Imre Boncz, Andor Sebestyén, Dóra Endrei, István Ágoston, Tímea Csákvári, L. Gábor Kovács and Attila Miseta

Absztrakt:

Bevezetés: A laboratóriumi vizsgálatok iránti igény fokozódik, a prevenció, a pontosabb diagnosztika, a terápia indikálásának eldöntése, a terápia eredményességének monitorozása érdekében. Célkitűzés: Elemzésünk célja az Egészségbiztosítási Alap laboratóriumi előirányzatának egészség-gazdaságtani elemzése. Adatok és módszer: Elemzésünkhöz a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) finanszírozási adatbázisát használtuk. Az elemzés a 2002 és 2018 közötti időszakot öleli fel. Vizsgáltuk a laboratóriumi előirányzat éves összegét, az esetszámokat és a beavatkozások számát, a különböző tulajdonviszonyú laboratóriumi szolgáltatók részesedését az egészségbiztosítási gyógyító-megelőző kasszából. Eredmények: A laboratóriumi vizsgálatok finanszírozására rendelkezésre álló forrás 2005 és 2015 között érdemben nem változott, az időszak jelentős részében a 21–22 milliárd Ft/év sávban mozgott. Mind az esetszámban, mind a beavatkozások számában látunk érdemi visszaesést 2006 és 2008 között. Az utóbbi években az esetszám évi 14–15 millió körül, míg a beavatkozások száma évi 180 millió körül állandósult. A forprofit vállalkozások részesedése az egészségbiztosítási forrásokból a 2010. évi 29,0%-ról 2018-ban 10,6%-ra csökkent, míg az állami intézmények részesedése a 2010. évi 27,1%-ról 2018-ban 78,7%-ra nőtt. Következtetés: A laboratóriumi aktivitás az elmúlt években stabilizálódott. A szakmai szabályok esetlegesen még szükséges pontosításával, a kódok karbantartásával a laboratóriumi ellátásokra fordított összegek tovább növelhetők a most már zömében köztulajdonban lévő laboratóriumi szolgáltatók irányában. Orv Hetil. 2020; 161(12): 468–473.

Open access
Authors: Róbert Pónusz, Dalma Kovács, László Bence Raposa, Márta Hock, Tamás Decsi, János Kránicz and Dóra Endrei

Absztrakt

Bevezetés: A magyar egészségügyi szférában munkát vállaló szakdolgozók körében növekvő tendenciát mutat a külföldi munkavállalás. Célkitűzés: A szerzők célja a magyar gyógytornászok migrációs és pályaelhagyási magatartásának, illetve a hátterében lévő főbb kiváltó tényezők bemutatása. Módszer: 2014. áprilistól augusztusig országos felmérést végeztek a Magyarországon munkát vállaló gyógytornászok körében. Összesen 215 fő vett részt a felmérésben. Eredmények: Az eredmények szerint az életkor (p<0,05), illetve a munkahelyen tapasztalható anyagi megbecsülés mértéke (p<0,01) számottevő hatást gyakorol a migrációs gondolatok megjelenésére. Azon gyógytornászok, akik nem érzik anyagilag megbecsültnek magukat, több mint 55-szörös eséllyel vállalhatnak munkát az országhatáron kívül (OR = 55,28, CI [95%] = 18,85–162,12). Ennek hátterében lévő leggyakoribb okok az anyagi és erkölcsi megbecsüléssel kapcsolatos elégedetlenség (p<0,01) mindkét esetben). Következtetések: Annak érdekében, hogy megelőzzük a szakképzett gyógytornászok külföldi munkavállalását, illetve pályaelhagyását, szükséges növelni az anyagi és erkölcsi megbecsülés mértékét a magyar egészségügyi ellátórendszerben. Orv. Hetil., 2016, 157(9), 342–349.

Restricted access

A XIX. század végén a budapesti bordélyok látogatása mindennapos volt az éjszakai életben, ami egyet jelentett a szifilisz és egyéb nemi betegségek fertőzésének kockázatával. A prostitúció rohamos fejlődése az urbanizáció, valamint a gazdasági és társadalmi fejlődés egyik fontos mutatója. Számtalan formában és szinten alakult ki, működött a prostitúció, amely a házasságon kívül elfogadott szexualitás egyetlen tolerált formája volt. A prostituáltaknak a rendőrség vezetője előírta a rendszeres vizsgálatot. A rendszeres ellenőrzés kezdetben csak a regisztrált, bordélyokban dolgozó prostituáltakra vonatkozott, mert a titkos kéjnőket nem tudták elérni. A szigorú szabályok liberalizálásának következményeként egyre emelkedő számú szifiliszes beteg ellátását az egészségügyi ellátórendszer kapacitásának növelésével igyekeztek megoldani.

Restricted access
Authors: Dóra Endrei, Lajos Kollár, József Bódis, Gábor Imhof, Antal Zemplényi, Gábor Vas and Imre Boncz

Dolgozatunkban a teljesítményvolumen-korlát (TVK) hatását kívánjuk bemutatni a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ (továbbiakban PTE KK) intézményi szintű finanszírozására. Adatok és módszerek: Az elemzésben szereplő adatok az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) felé küldött jelentéseken alapulnak, mindenhol az aktív fekvőbeteg-szakellátásra vonatkoznak és a 2004–2008 közötti időszakot fedik le. Meghatároztuk az egy súlyszámra eső tényleges OEP-térítési díjat, a TVK okozta finanszírozási veszteséget. Elemeztük a területi ellátási kötelezettségen kívüli, illetve a sürgősségi esetek arányát klinikai bontásban. Eredmények: A PTE KK egy súlyszámra eső forint térítési díja a TVK bevezetését követően elmaradt az OEP által előre meghirdetett díjtól. A vizsgált 5 év alatt, vagyis 2004–2008 között a PTE KK esetében a TVK okozta veszteség 3,256 milliárd forintot ért el. A PTE KK egészének vonatkozásában az ellátott esetek 25,3%-a, illetve a teljesített súlyszám 24,5%-a a területi ellátási kötelezettségen kívülről érkező betegek ellátását jelentette. A sürgősségi esetek arányának vizsgálata a teljes betegellátási volumenen belül azt mutatta, hogy az esetek 31,5%-a, míg a súlyszámok 36,1%-a származott sürgősségi betegek ellátásából. Következtetés: A teljesítményvolumen-korlát bevezetése jelentős mértékben csökkentette a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ egészségbiztosítási finanszírozását 2004–2008 között.

Restricted access

A fejlett országok jóléti államai nemzetközi versenyképességük megtartása és hosszú távú finanszírozhatóságuk érdekében a 80-as évektől a gazdaság számos területéről visszahúzódtak, miközben az egészségügyi szektorban fenntartották domináns szerepüket. Ennek hátterében elsősorban az idősödő lakosság, az egészségügyi technológiák kínálatának növekedése, a betegségek struktúrájának és a társadalom igényeinek megváltozása áll. Ebben a tanulmányban Hollandia és Anglia egészségügyi rendszerén keresztül vizsgáljuk ezeket a jelenségeket és hatásukat az egészségügyi források újraelosztására. Vizsgálatunk azt mutatja, hogy nagyon hasonló célok – a hatékonyság javítása és a méltányosság biztosítása – mentén kialakított, de eltérő társadalmi-gazdasági hagyományokkal rendelkező egészségügyi rendszerek sok szempontból különböző módon reagálnak az őket ért hatásokra. A holland rendszerben a magánszektor szerepe az egészségügyi piac működésében fokozatosan erősödik, amely versenyző biztosítókat működtető társadalombiztosítási rendszer kialakításához vezetett. Angliában az elsődleges rendszerszervező elv az egészségügyi szolgáltatásokhoz történő méltányos hozzáférés biztosítása, amely állami tulajdonú területi monopóliumok működtetését erősítette. Az alapvető különbségek ellenére az állam újraelosztó, koordináló szerepe társadalmi-gazdasági berendezkedéstől függetlenül mindkét országban kulcskérdés maradt. Eközben a magánszektor, a verseny és a hatékonysági elvárások az egészségügyi költségvetésekre nehezedő nyomás hatására mindenhol erősödtek. Vizsgálatunkból az következik, hogy a jóléti államokban a közösségi döntéseken nyugvó nemzeti egészségpolitikának a külső és belső környezeti tényezők hatása mellett is jelentős mozgástere marad, így az állam nemcsak elszenvedője az egészségügyi szektorban végbemenő változásoknak, hanem maga is képes befolyásolni őket.

Restricted access

A tanulmány az élethez és az egészséghez való jog társadalomban betöltött szerepével foglalkozik. Azzal a funkcióval, amelyet e két emberi alapjog ab ovo betölt, és azzal, amelyet a szocioszféra lakói alakítottak ki a humántörténelem folyamán. A szocioszféra lakói, tehát elsősorban az emberek jogformáló tevékenysége nagyban módosította e két alapjog létét és modusát. Társadalmunk a ius ad vitam és a ius ad sanitatem kapcsán némiképp átlagosnak nevezhető, „fejlett nyugati” hozzáállást tanúsít. Árnyalatnyi különbségek azonban adódnak. Következik ez Magyarország speciális geopolitikai helyzetéből, történelmi adottságaiból és – nem utolsósorban – társadalmunk egyedi jellegzetességeiből. Az élet és egészség alapvető értékek, melyekhez negatívan nyúlni nem szabad. A jobbító szándék minden demokratikus kormányzat céljai közt szerepel, mert a társadalom és a közigazgatás csak egymást erősítve lehet életképes. Az abszolút jogok relativizálása pedig komoly megfontolást és előkészítést igényel. Az élet- és az egészségvédelem helyzete nem válhat politikai vagy egyéb szellemi irányzatok függvényévé. Kizárólag olyan nézeteknek van helye a magyar (és általában a „nyugati”) közgondolkodásban, melyek nem kérdőjelezik meg az egyén és a közösség jogát az élethez és a legmagasabb szintű testi-lelki egészséghez. Ez minden demokratikus társadalmi berendezkedés alfája és ómegája kell, hogy legyen.

Restricted access