Search Results
Michael Verancius greatly criticized the historical work of Valentinus Polidamus, one of his contemporaries in his satirical elegy in 1536. He did so in a rather unique way. The main aim of the present paper is to outline the classical allusions of this elegy to a great extent (primarily the parallels with Volusius and Choerilus). Moreover, Polyhymnia and Clio appear in a quite unusual description in his elegy. Although the background of his criticism (namely that Polidamus was an untalented historian) might also have been valid, it is not outlined here in details since it would be a separate topic.
At the beginning of the 19th century, there was an intensive productive reception of the Corpus Tibullianum in Russian poetry, particularly of Tibullus’ elegy I 1. By analyzing the titles, the notes, and selected aspects of the main text of the six Russian translations of the elegy, Oraić Tolić’s Romantic notion of the paradigm shift from “illustrative” to “illuminative” quotation can be seen. However, this change does not take place in a linear fashion: Although the change in the titles and notes occurs in a consequential manner, the main texts meander between the stated poles.
Simónidés Plataia-elégiája a communis opinio szerint ünnepi költemény. Minthogy e nyilvánosan elő-adott vers dicsérőleg említi a plataiai csata győztes hadvezérét, Pausaniast, az ő Kr. e. 478-as politikai bukása miatt a kutatás kizártnak tartja, hogy a költemény ezt követően születhetett volna. A dolgozat a vers sym-potikus történő előadása mellett érvel, s ezzel összhangban megalkotásának lehetséges idejét egészen Simónidés haláláig, a Kr. e. 460-as évek első feléig tolja ki. Az elégia kései megszületése esetén számolnunk kell a lehetőséggel, hogy benne a költő Pausanias 470 körüli halálára reflektált, párhuzamba állítva a spártai hadvezért a prooemiumban szereplő Achilleus alakjával.
This paper tries to develop the characteristics of Roman love elegy from the scanty remains of Greek Hellenistic elegy. The most important Hellenistic predecessors of love elegy are poems mourning a deceased partner, like the Lyde of Antimachos of Kolophon and the Epikedeion Aretes of Parthenios of Nikaia. These poems seem to have contained at least some subjective passages, even if they are difficult to verify in the fragmentary tradition. The novelty of Roman love elegy seems to consist not only in the intensivation of such subjective elements, but mainly in a change of direction of the mourning element still present there: the love elegist mourns not a beloved partner's external death, but his own death-like desolation because of the partner's infidelity. The motive of mourning death used literally in Hellenistic Elegy is metaphorized in Roman love elegy.
10 1 The Elegies of Propertius . Ed. P. J. F. Gantillon. London (1895) 46
In his poetic collection, Tibullus often refers to the ancient household gods Lares. In this paper we will show that the prominent position Tibullus reserves for the Lares in his elegies proves that the poet agrees with Augustus’ programme of political and moral renovatio. Also we will point out how traditional worship in Augustan Rome is revived in order to serve both the religious and the political objectives of the Princeps.
Propertius Kr. e. 16-ban keletkezett actiumi elégiája (IV 6) — az Aeneis pajzsleírásának egy utalását leszámítva — az első szöveg, amely a Kr. e. 28-ban fölszentelt palatiumi épületegyüttest az actiumi csata eseményéhez köti. A tanulmány azt vizsgálja, hogy a Propertius-költemény hogyan kapcsolódik a templom és könyvtár épületéhez, az elégia hogyan építi föl a kulturális-politikai emlékezet terét. Először a verset meghatározó gyűrűs szerkezet pontos föltárására tesz kísérletet, majd a propertiusi Augustus-kép néhány vonását tárja föl, végül pedig azt kutatja, hogy Propertius, illetve Horatius szövegeiben hogyan jelenik meg a kor kánonteremtő igénye, az irodalmi nyilvánosság kérdése, a Bibliotheca Apollinis Palatini kulturális üzenete.
Mindmáig nem jutott nyugvópontra a kutatás azon kérdésben, hogy milyen égitest tűnik föl Janus Pannonius De stella aestivo meridie visa című elégiájában. Bollók János az égitestet az 1462 nyarán Kínában megfigyelt üstökössel azonosította. Álláspontját azonban kétkedés fogadta, s az elégiát elemző újabb tanulmányok a Venus bolygóval való azonosítás mellett foglalnak állást. Tanulmányunkban a kutatásban eleddig figyelmen kívül hagyott irodalmi párhuzamok vizsgálatával amellett érvelünk, hogy a leírás üstököst kíván ábrázolni. Megvizsgáljuk Tito Vespasiano Strozzi Borsias című eposzának hasonló tárgyú leírását, s kimutatjuk, hogy a kedvező hatású üstökösökről vallott asztrológiai fölfogása azonos volt Januséval. Ezt erősítik meg a Matteo Maria Boiardo eclogáiban föllelhető, Janustól származó kölcsönzések is. Úgyszintén figyelmen kívül hagyta a kutatás T. Calpurnius Siculus 1. eclogájának jótékony hatású üstökösét. A szövegszerű megfelelések vizsgálatával megkíséreljük igazolni, hogy ez az ecloga Janus elégiájának egyik fontos előképe volt, s hatása nemcsak az üstökös leírásában, hanem az elégia aranykori motívumokat megidéző fohászkodásában is kimutatható.
So far there is no unanimity among researchers concerning the identification of the celestial body appearing in Janus Pannonius’ elegy De stella aestivo meridie visa. János Bollók identified it with the comet observed in China in the summer of 1462. However, his view was not generally accepted, and recent studies on the elegy have argued for an identification with the planet Venus. Based on the analysis of literary parallels so far left out of consideration, in our paper we claim that the description aimed to depict a comet. We examine the similar description found in Tito Vespasiano Strozzi’s epic poem Borsias and show that his astrological views on comets with a beneficial influence were the same as that of Janus. This is further supported by the expressions taken over from Janus in the eclogues of Matteo Maria Boiardo. Researchers have also neglected the beneficial comet in Eclogue I of T. Calpurnius Siculus. Based on the examination of textual parallels we aim to prove that this eclogue was an important model for the elegy of Janus – its influence can not only be detected in the description of the comet but also in the invocation in the elegy alluding to motives of the Golden Age.
Summary
Adonis presents a special case of Romans' wide interest in Eastern religions during the Augustan age: he was brought to Rome by poets, and for this reason his ‘existence’ in Latin culture was exclusively literary. His worship never had the same importance as in Hellenistic Egypt, but the pathos of this figure, and his story of love and death aroused the interest of the elegiac poets, in particular, who used his exemplum to illustrate certain τόποι of their genre and to emphasize the originality of their poetry. Through the analysis of his treatment in Propertius and in Ovid a series of reflections on elegy's nature and sense can be reconstructed in an interesting dialogue between the two poets.
Astrology plays a significant role in the Neo-Latin poetry of Janus Pannonius (1434–1472), the most renowned humanist of Hungary. The article investigates the various forms of astrological ideas in that part of his oeuvre where a specific interest in astrological topics can be witnessed: the works concerned are letters, elegies and epigrams composed in Hungary. Previous research into this topic has neglected to face the problem of the heterogeneity of astrology and to explore in detail the biographicalhistorical context, and some scholars have argued that Janus deeply believed in astrology. Instead, I will conclude that the appearance of astrological ideas can simply be explained by biographical, literary historical, intellectual historical factors. The argument concerns not only one particular person but also the intellectual life of mid-fifteenth century Hungary, and the habits of the Renaissance mind in general.
