Search Results

You are looking at 1 - 10 of 158 items for :

  • "elhízás" x
Clear All

-specific estimates. Health Aff., 2009, 28 (5), w822–w831. 2 Józan, P.: Some national and international aspects of the epidemiology of obesity. [Az elhízás epidemiológiájának néhány

Restricted access

. Obes Res Clin Pract. 2017; 11: 1–10. 5 Pados Gy, Simonyi G, Audikovszky M, et al. The possibilities of diet and medication for obesity. [Az elhízás diétás és gyógyszeres kezelésének

Restricted access

.: The application of the transtheoretical model of behavior change for the treatment of obesity. [A viselkedésváltozás transzteoretikus modelljének alkalmazási lehetőségei az elhízás kezelésében

Open access
Authors: Anna Korossy and Anna Blázovics

Absztrakt

Az életmód változásával és a gyorséttermi láncok elterjedésével egyre nagyobb problémát jelent az elhízás az egész világon. Indiában a férfiak 31%-a, a nők 29%-a túlsúlyos, és az elhízás az utóbbi 11 évben növekvő tendenciát mutat. Az elhízás növeli számos betegség kialakulásának esélyét, mint például a szív- és érrendszeri betegségek, refluxbetegség, gastrointestinalis tumorok és alvási apnoe. Műtétek során a szövődményekkel még nem járó elhízás is súlyos komplikációkat okozhat. Az Ájurvédában a betegségek kialakulásáért a 3 dosha – vata, pitta, kapha – egyensúlyának felborulása a felelős. A 3 dosha aránya egyénenként változik, és meghatározza az egyéni testalkatot. Egy indiai kutatócsoport kimutatta, hogy az ájurvédikus testtípus-besorolás kapcsolatba hozható a gyulladásos és oxidatívstressz-faktorok génjeivel, a DNS-metilációval és a cardiovascularis betegségek kialakulásának esélyeivel. Orv. Hetil., 2016, 157(34), 1349–1352.

Open access

E. ( 2007 ). Az elhízás Cooper—Fairburn—féle kognitív viselkedésterápiás megközelítésének bemutatása . Alkalmazott Pszichológia , 9 ( 3–4 ), 174 – 197

Restricted access
Authors: László Tamási, Ágnes Miksi, Zsófia Kardos, Ágnes Flórián and Zoltán Szekanecz

–222. 4 Pados Gy. Current treatment of obesity. [Az elhízás korszerű kezelése.] Orv Hetil. 2010; 151: 501–504. [Hungarian] 5 Halmy L, Fehér T, Steczek K, et al. High serum bile acid level in

Open access

, Andó R, Fritz P, et al. Current and future burden of obesity at the Hungarian Roma population I. [Az elhízás jelenlegi és prognosztizált betegségterhe a magyarországi romák körében I.] Orv Hetil. 2019; 160: 1097

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A magyarországi lakosság növekvő arányú részét képezi a roma populáció. Többszörösen hátrányos helyzetük egyik következménye a helytelen táplálkozás, mely számos esetben vezet elhízáshoz és az elhízás társbetegségeinek magas prevalenciájához. Célkitűzés: Primer antropometriai adatok gyűjtése alapján meghatározzuk a hazai roma kisebbségben a túlsúly és az elhízás előfordulási gyakoriságát, majd ezek és a fellelhető hivatalos statisztikai adatok alapján becslést és hosszú távú prognózist készítünk az elhízás okozta főbb megbetegedések betegségterheire vonatkozóan, nemek és korcsoportok szerinti bontásban. Módszer: A szerzők a nemzetközi és hazai adatforrások alapján, a Spectrum 5.0 szoftverrel előrejelzést készítettek a roma populáció várható létszámára vonatkozóan, majd antropometriai mérések alapján, a Dynamic Modeling for Health Impact Assessment szoftver alkalmazásával prognosztizálták az elhízás okozta főbb megbetegedések hosszú távú incidenciáját és prevalenciáját. Eredmények: A következő évtizedekben a roma lakosság száma a jelenlegi értéknek legalább a duplájára nő; a magyarországi romák körében a túlsúly és az elhízás prevalenciája nagyobb a teljes magyar lakossággal összehasonlítva. A következő évtizedekben az elhízáshoz kapcsolódó társbetegségek prevalenciája a nők esetében 6 ezerről 26 ezerre, a férfiaknál közel 6 ezerről több mint 17 ezerre nő. Az elhízottak körében a társbetegségek gyakorisága a jelenlegi érték több mint a háromszorosára emelkedik. Következtetések: Az egészségügyi ellátórendszernek fel kell készülnie az elhízás társbetegségeinek gyorsan növekvő arányú kezelésére a hazai romák körében. A helyzet hosszú távú javítása átgondolt prevenciós és intervenciós programok kialakítását teszi szükségessé. Orv Hetil. 2019; 160(28): 1097–1104.

Open access

Absztrakt

Bevezetés: Az elhízás társadalmi problémát jelent világszerte, amely elvezet több betegséghez, beleértve a metabolikus szindrómát, hypertoniát és a cardiovascularis betegségeket. Ismert tény, hogy a hyperurikaemia felnőttkorban összekapcsolódhat e betegségekkel. Célkitűzés: A metabolikus szindróma és a hyperurikaemia gyakoriságának és ezek összefüggésének vizsgálata elhízott serdülők körében. Módszer: A szerzők keresztmetszeti tanulmányukban 162 (100 fiú, 62 lány) túlsúlyos vagy elhízott serdülő adatait elemezték, akiket korábban a gyermekgyógyászati endokrinológiakonzultáción kivizsgáltak. Antropológiai és metabolikus paramétereket értékeltek valamennyi személynél. Kontrollként egészséges, azonos életkorú, nem elhízott 20 leány és 26 fiú adatait használták. A betegek életkora fiúknál 12±2,1 év, lányoknál 11±2,5 év, a kontrollfiúk életkora 12,9±2,5 év, a lány kontrollcsoport életkora 13,2±1,6 év volt. A szerzők lineáris regressziót alkalmaztak a húgysavszint és a metabolikus szindróma egyes klinikai és laboratóriumi eredményei közötti összefüggések vizsgálatára. Eredmények: Az elhízott személyeknél nagyobb volt a BMI-SDS (fiúknál 3,4±1,3 vs. 0,05±0,4, p<0,0001; lányoknál 3,75±1,4 vs. 0,72±0,9, p = 0,0001), a derékbőség (fiúknál 90,1±9,2 vs. 82,3±6,4 cm; lányoknál 90,2±8,6 vs. 78,1±7,2 cm, p<0,001), a szisztolés vérnyomás (fiúknál 125±14,3 vs. 118,2±10,8 Hgmm, p = 0,02; lányoknál 125,8±11,8 vs. 119,8±8,8 Hgmm, p<0,01), a diasztolés vérnyomás (fiúknál 78,4±9,1 vs. 71,2±8,0 Hgmm, p = 0,0003; lányoknál: 76,45±7,2 vs. 73,2±6,3 Hgmm, p = 0,0453), mint a kontrolloknál. A metabolikus szindróma prevalenciája 45/162 (27,8%), a hyperurikaemia prevalenciája 62/162 (38,3%) volt. A metabolikus szindrómás betegek között 30 esetben (66,7%-ban) igazoltak hyperurikaemiát. Következtetések: Megállapították, hogy a hyperurikaemia szoros összefüggésben van a metabolikus szindrómával. A húgysav magas koncentrációja előre jelzi a cardiovascularis kockázatot felnőttkorban. Fontos a gyermekgyógyászok számára, hogy meghatározzák és értékeljék a húgysavszinteket a túlsúlyos és elhízott gyermekeknél. Orv. Hetil., 2015, 156(22), 888–895.

Restricted access
Authors: Imre Rurik, Tímea Ungvári, Judit Szidor, Péter Torzsa, Csaba Móczár, Zoltán Jancsó and János Sándor

Absztrakt

Bevezetés: A világszerte növekvő arányú elhízás Magyarországon is észlelhető, populációs előfordulásáról az első nagyszabású felmérés 1988-ban történt. Célkitűzés: A szerzők az eddigi legnagyobb esetszámú hazai elhízásprevalencia-vizsgálataik eredményeit mutatják be, amelyet háziorvosok és foglalkozás-egészségügyi orvosok részvételével bonyolítottak le. Módszer: A 18 év fölötti magyar lakosság 0,55%-ának, 43 287 fő (17 901 férfi és 25 386 nő) regisztrált adatait elemezték, országosan reprezentatív megoszlásban. Összehasonlították a korábbi hazai vizsgálatokkal, elemezték a testtömegindex, haskörfogat, iskolázottság, hypertonia és/vagy diabetes jelenléte és az életkor közötti kapcsolatot. Eredmények: Összességében férfiaknál a túlsúly 40%, az elhízás 32%-ban van jelen, míg nőknél mindkét kategória közel 32%-ban. A 18–34 év közötti életkori csoportban a férfiak 32,7%-a túlsúlyos, míg 18,2%-uk elhízott, 35–59 év között 40,1% és 34,4%, 60 év fölött 43,5%, illetve 38,8%. Ugyanezen korosztályi adatok nőknél: 19,6 és 15,7%, 36,8 és 38,7%, 36,5 és 39,7%. A testtömegindex-eloszlásokat és a hasi elhízás (férfiaknál >102 cm, nőknél >88 cm) adatait évtizedes életkori csoportokban és településtípusok szerint is bemutatják. A legnagyobb arányú túlsúly a felsőfokú végzettségű férfiaknál, a legtöbb elhízott a legalacsonyabb végzettségű nőknél volt. A testtömegindex szerinti és hasi elhízás a falvakban volt a legnagyobb arányú, különösen nőknél. A metabolikus betegségek jelenléte erősen korrelált a testtömegindexszel, és inverz módon az urbanizáció mértékével. Következtetések: Az elmúlt évtizedekben a túlsúly és főleg az elhízás aránya jelentősen megnőtt, különösen látványosan férfiaknál, szembetűnően a fiatalabbaknál. Ez nemcsak orvosi, de komoly népegészségügyi és gazdasági problémát is jelent, kezelése össztársadalmi figyelmet, a jelenleginél nagyobb szakmapolitikai támogatást igényel. Orv. Hetil., 2016, 157(31), 1248–1255.

Open access