Search Results
Az európai felsőoktatási térség létrehozása mint az Európai Unió felsőoktatás-politikájának központi eleme
Creation of the European Higher Education Area, as the Central Element of the European Union’s Higher Education Policy
Absztrakt:
Az európai felsőoktatási térség létrehozása az integrációs folyamat döntő jelentőségű eleme, amiben kezdettől fogva megjelent két vonulat. Az egyik az Európai Bizottság, amely a politikai, gazdasági, szabályozási vonulatot képviseli, kezdeményezi és finanszírozza a döntő fontosságú lépéseket. A másik a felsőoktatási intézmények világa, és annak letéteményese az Európai Egyetemi Szövetség, az akadémiai értékek és az európai hagyományok őrzője. A tanulmány e két erőközpont összjátékát mutatja be, a térség egészére és ebben a magyar felsőoktatásra vonatkozóan. Időben követi a Bologna-reform megvalósításának lépéseit, és felhívja a figyelmet annak ellentmondásos vonatkozásaira (az európai, a nemzeti és az intézményi szint összehangolásának nehézségeire, a konvergencia és a széttartás együttes megjelenésére, az állam vagy piac dilemmára).
Kutatásunk egy közeli kapcsolatban elszenvedett sérelmet megjelenítő hipotetikus helyzetben vizsgálta a személyek (N = 237) becsült megbocsátási valószínűségét a sértő fél jóvátételi törekvéseinek és a válaszadó személyek reményteliségének függvényében. Jóvátételi kezdeményezésként a kapcsolat fontosságát hangsúlyozó szolidaritás-kifejezést, a veszteséget helyrehozni kívánó cselekedetet, valamint a sértett önértékelésének a támogatását különböztettük meg, a megbocsátásnak pedig a jóvátételi igényekről (a bosszúról) való lemondáshoz kötődő aspektusát emeltük ki (vagyis lemondani a kapcsolat meglazításának, a kárpótlásnak és a saját önbecsülés megtámogatásának az igényéről).Manipulált független változóinknak jellemzően az önálló hatását mutattuk ki, melyek közül a szolidaritás kinyilvánításáé fordítottnak, a másik két jóvátételi adományé viszont a megbocsátást valószínűsítőnek mutatkozott. A jóvátételi lépések a reménytelenebb személyek esetében különösen is pozitív hatásúak. Eredményeink gyakorlati implikációi is megjelenítésre kerülnek.
A Családi Kapcsolatok Teszt (FRT) magyar változatának elkészítése és pszichometriai jellemzői
Hungarian Version of Family Relations Test (H-FRT) – Development and Psychometric Characteristics
melegség és válaszkészség negatívan korrelál a gyermek internalizáló tüneteinek súlyosságával. Ugyanakkor a gyermeki externalizáló tünetek súlyosságára az anyai elismerés és bizalom hiánya hat ( Mathijssen és mtsai, 1998 ). A szülői támogatás fontos tényező
A Bologna-folyamat célkitűzéseiben előkelő helyet foglal el a részt vevő országok képzési szerkezetének több ciklusúvá tétele, ami főként az átjárható, összehasonlítható okleveleket nyújtó, egymás képzéseit, okleveleit kölcsönösen elismerő felsőoktatási térség megteremtését szolgálja. Az ide vezető út azonban alapvető szemléletváltást és a felsőoktatásban megszerezhető képesítések eddigi megfogalmazásának felülvizsgálatát igényli a kontinens szinte valamennyi országában. A tanulmány erre tekintettel bemutatja az nemzeti képesítési keretrendszerek főbb elemeit és funkcióit, majd kitér az európai képesítési keretrendszer tervezetének ismertetésére is. Végül a szerző rámutat: mind a képesítések összehasonlíthatósága, mind a tagállamok közötti kölcsönös elismerés alapjául szolgáló bizalom kialakulása igényli a tanulási eredményekre épülő közös referenciaszintek meghatározását.
A cikk a társadalmi valóság gyökeresen ellentétes értelmezéseinek esettanulmányaként is felfogható. Amerikában mind a feministák, mind pedig az újabb férfijogi mozgalmak úgy tekintenek a társadalmi valóságra, mint amely érdekeiket alapvetően veszélyezteti. Bár mindkét mozgalom engedékenyebb szószólói kerestek és találtak is alapot a közös fellépéshez, így például a nemileg valóban semleges társadalmi munkamegosztás megteremtéséhez, a két mozgalom kemény magja a közös céloknak és akcióknak még a gondolatát is elutasítja. Az a tény, hogy mindkét mozgalom a maga áldozat mivoltából indul ki, csakugyan szinte lehetetlenné teszi a közös fellépést, hiszen nincs olyan mozgalom, amely egyszerre tarthatná áldozatnak, illetve domináns erőnek magát. Miközben a nő -mozgalmat széles kör ű állami és szövetségi elismerés és támogatás övezi a „politikailag helyesen gondolkodó” intézmények részéről, a férfijogi mozgalmak a civil társadalom sűrűjébőlnőnek ki. Politikájuk kudarcai láttán a nyolcvanas évek derekától önkritikus hangok is hallatszanak a feminista táborból. A férfijogi aktivisták újabban viszont azt kezdik felismerni, hogy amit áldozat mivoltuknak vélnek, az valójában dominanciájuknak, illetve annak a folyománya, hogy képtelenek feltámasztani korábbi dominanciájukat. Sok amerikai férfi vesztes pozícióban érzi magát lélektanilag, mert az uralkodó társadalmi mentalitás éppúgy elítéli egykori dominanciájukat, mint újabb keletü „pipogyaságukat”.
Az oktatói kiválóság elismerése a kutatóegyetemeken: nemzetközi példák és tanulságok a szervezeti tanulás tükrében
Recognising Teaching Excellence in Research Universities: International Examples and Lessons for Organizational Learning
Az oktatói kiválóság díjjal történő elismerése elterjedt stratégia a nemzetközi felsőoktatáspedagógiai gyakorlatban. Ez az elismerés növelheti az oktatók magabiztosságát és ösztönözheti őket kompetenciáik fejlesztésére. Bizonyos intézményi kultúrákban azonban a tudományos előmenetel szempontjából az oktatói kiválóságra és ennek formális elismerésére inkább akadályként tekintenek, mivel az oktatói tevékenységet a kutatói produktivitás csökkenésével társítják. Felvetődik tehát a kérdés, hogy szükség van-e az oktatói kiválósági díjakra és, hogy azok milyen előnyökkel és hátrányokkal járnak az egyén és a szervezet működését tekintve. Tanulmányunkban kényelmi mintavétellel gyűjtött interjúadatainkat felhasználva reflektálunk erre a dilemmára a kutatóegyetemek kontextusában.
A kutatás célja: felmérni az 1990-es években bekövetkezett kutatómigrációt, ennek okait, hogy következtetéseket vonhassunk le és követendő ajánlásokat tehessünk a tudománypolitika számára. A kutatás a szakirodalom áttekintésén és kérdőíves felméréseken alapult. A 13 vizsgált intézmény különböző olyan diszciplínákat képvisel, amelyeknek kutatóira feltevéseink szerint van kereslet a fejlett országokban: biológia, fizika, kémia, közgazdaságtan, matematika, orvostudomány, számítástechnika. Főbb eredmények: az 1989-1997-es időszakon belül 1990-1992-t követően a kinn tartózkodó kutatók összlétszámhoz viszonyított aránya 15-16 %-os szint körül stabilizálódott, miközben a,flow” adatok alapján a kinn-tartózkodók aránya évi 1 %-kal emelkedik. A vizsgált mintában a kinntartózkodók 61 %-a nem tért vissza Magyarországra. A korcsoport szerinti bontás egyértelműen jelzi, hogy a fiatalabb kutatói korosztály inkább hajlik a kintmaradásra (a 30 év alattiak 58 %-a, a 31-40 évesek 68 %-a). Bár az összkutatói létszámhoz képest a kint maradók aránya,csak” 9 %, az azért elgondolkodtató, hogy legnagyobb arányban a 31-40 évesek maradnak kint, őket pedig a 30 év alattiak követik. Ez azt jelenti, hogy a kint maradtak derékhada a már tapasztalattal rendelkező és még jól terhelhető korosztály, amely szellemileg legtermékenyebb időszakában van. De elgondolkodtató az is, hogy a kinn tartózkodó 30 év alattiak több mint fele nem jön vissza. Ezzel a lehetséges utánpótlás egy számottevő minőségi szegmensét veszítjük el. És komoly veszteség az is, hogy a kinn tartózkodó 41-50 éves kutatók 48%-ának sokéves tapasztalatait nem tudjuk itthon hasznosítani. A felmérésben szereplő kint maradtak motivációi három fő csoportba oszthatók: (1) jelentősen nagyobb jövedelem, jobb életkörülmények, jobb életminőség,a tudásnak megfelelő anyagi elismerés”; (2) jobb kutatási körülmények, nagyobb szakmai lehetőségek; (3) családi okok (pl. kinti feleség vagy férj, vagy a gyerekek már ott kezdtek iskolába járni). De ezeken kívül szerepet játszottak még: a kutatásból való megélhetési lehetőségek bizonytalansága; az a tény, hogy a rendszerváltást követően a kormányok kutatáshoz való hozzáállása ugyan retorikában mindig pozitív volt, de a gyakorlatban nem sokat tettek a helyzet javítása érdekében; a tudományos munka alacsony magyarországi presztízse; a jobb érvényesülési és önmegvalósítási lehetőségek a nálunk fejlettebb országokban. Annak érdekében, hogy csökkentsük veszteségeinket, s hogy lehetővé tegyük jövőbeli, tudásalapú társadalmunk fejlődését, a tanulmány végén tudománypolitikai javaslatokat fogalmazunk meg.
Absztrakt
Bevezetés: A hospice-szolgálatok és az általuk ellátott végstádiumú betegek száma évről évre emelkedik, ugyanakkor az itt dolgozó szakemberek száma csökken. Testi és lelki megterhelésük fokozódik, ez pedig kiégéshez és a dolgozók fluktuációjához vezethet. Célkitűzés: A hospice-okban dolgozók testi és lelki állapotának, a kiégéssel kapcsolatos veszélyeztetettségüknek és megküzdési stratégiáiknak felmérése. Módszer: A Hungarostudy vizsgálatokra alapozott kérdőíves felmérés hospice-szakemberek és önkéntesek (n ≈ 1500) körében. Eredmények: A kérdőívet kitöltőknek (n = 195) átlagban 1,86 munkahelye van, és 45,8%-uk napi 12 vagy ennél több órát dolgozik. Leggyakrabban fáradtsággal, energiahiánnyal (65,1%), zavaró testi fájdalmakkal (46,9%), alvási (42,1%) és emésztési problémákkal (35%) küzdenek, túlsúlyosnak ítélik magukat (56,9%), és lefekvéskor is munkahelyi gondjaik foglalkoztatják őket (72,8%). Következtetések: A hospice-ban dolgozók túlterheltek, fizikai és lelki tüneteik vannak, körükben is jellemző az együttérzésből fakadó kifáradás (compassion fatique), ugyanakkor jelentősen hat az együttérzésből fakadó elégedettség (compassion satisfaction) is, mint a gondozásért kapott elismerés elfogadásának képessége. Orv. Hetil., 2016, 157(25), 1000–1006.
Bentlakó labdarúgó-korosztályok pszichés-mentális jellemzői
Psychological and mental characteristics of young football players living in dorms
Absztrakt
Elméleti háttér: A fiatal labdarúgók motoros képességei mellett a pszichés-szociális faktorok is összefüggésben vannak a pályán mutatott teljesítménnyel. Mivel az utánpótlás korú sportolók esetében ezek korosztályos jellemzőket mutatnak, érdemes az ez irányú ismereteket tovább bővíteni és a tehetséggondozás folyamán kiemelten kezelni. Cél: Jelen kutatásunk célja, hogy kollégiumban lakó fiatal elit labdarúgók pszichés tulajdonságainak korosztályos jellemzőit megismerjük. Módszerek: A minta hazánk egyik elit labdarúgó-akadémiájának kollégiumban lakó fiú növendékei voltak (n = 72), akik a Sportolói Megküzdési Stratégiák Kérdőívet (ACSI-28), a Sport Motivációs Kérdőívet (SMS), a Versenyszorongás Skálát (CSAI-2) és az Érzékelt Motivációs Környezet a Sportban Kérdőívet (PMCSQ-2) töltötték ki. A játékosok pszichés jellemzőit együttesen és korosztályos összehasonlításban is vizsgáltuk (U16, U17, U18 és U21). Eredmények: Az eredmények alapján elmondható, hogy a minta magas értékű belső motivációt, a fejlődésre való törekvést, kooperatív tanulást, csúcsteljesítményt téthelyzetben, illetve önbizalmat mutat. Az egyszempontos varianciaanalízisek eredményei alapján elmondható, hogy U16-os korosztály szomatikus szorongása magasabb, mint az U17-es és U18-as korosztályoké, ugyanakkor az U18-as játékosok alacsonyabb célkitűzéssel és mentális felkészültséggel rendelkeznek, mint az U16—U17 játékosok. Emellett az U21-es korosztály magasabb értékeket mutat a hibázástól való félelem és az egyenlőtlen elismerés területein, mint az összes többi korosztály (mind p < 0,05). Következtetések: Az edzőknek és a segítő szakembereknek érdemes figyelembe venni mindezeket a tényezőket, amikor bentlakó sportolókkal dolgoznak.
Három Kossuth-díjas bajai építész
Three Kossuth prize laureate architects, born in Baja
Két évtized különbséggel született Baja városában három fiatalember, akik az érettségi vizsga letétele után a Magyar Királyi József Nádor Műegyetemen az Építészeti Osztály, majd Kar hallgatói lettek. Mindhármójuk elnyerte a legrangosabb hazai állami kitüntetést, a Kossuth-díjat. Major Máté és Hajnóczi Gyula a Kar professzorai és a Magyar Tudományos Akadémia tagjai lettek. A legidősebb, Miskolczy László pedig gyakorló tervezőként vált a hazai építészet kiemelkedő alkotójává. Míg Major és Hajnóczi pályája a Műegyetemhez, közelebbről az építészettörténet oktatásához kötődött, addig Miskolczy 1956-ban, néhány hónappal a rangos elismerés átvétele után az Egyesült Államokba emigrált. Szerkezettervezőként új, választott hazájában ért el sikereket.
A dolgozat az azonos környezetből, egy kisvárosi értelmiségi, középosztálybeli családból induló, azonos hivatást választó és Magyarországon a legrangosabb kitüntetést elnyerő építészekre emlékezik. Miskolczy születésének 2020-ban lesz 120., Hajnóczi születésének pedig 100. évfordulója. Az évfordulókat kutatva derült ki, hogy Majort akadémiai levelező taggá 70 évvel ezelőtt, 1949-ben választották.
A fellelhető adatok alapján részlegesen rekonstruálható volt Miskolczy László hazai munkássága. Az elegáns bajai I. világháborús emlékműtől a Haditengerészeti emlékművön át néhány bérház, lakóház és középület megvalósult terveiig. A csúcspontot Miskolczy esetében feltétlenül a mátraházi kórház jelentette, a maga organikus kapcsolatai miatt.
Major Máté professzor pályája tervező építészként a tatabányai élmunkás házak tervezésével 1949-ben lezárult. A két háború közötti szakmapolitikai tevékenysége professzori kinevezésének elnyerése után teljesedett ki. Építészetelméleti munkássága mind a hazai, mind pedig a nemzetközi szakirodalomban visszhangra talált.
Hajnóczi Gyula az antik építészet európai jelentőségű kutatójaként és helyreállítójaként vált ismertté. Az aquincumi romkert bemutatásának és kivitelezésének tervezőjeként részesévé vált szinte valamennyi római kori emlék revitalizációjának. Építészetelméleti munkássága egy sajátos építészeti térelmélet bevezetőjének megalkotásában befejezetlen maradt, de gondolatai segítették az utódok gondolkodásának kialakulását a térfogalom megismerése területén.
