Search Results

You are looking at 1 - 6 of 6 items for :

  • "emlékezetfejlődés" x
Clear All

Absztrakt

Tanulmányunkban azt a filozófusokat és pszichológusokat egyaránt foglalkoztató kérdést járjuk körül, hogyan fejlődik a gyermekek időfogalma a korai életévekben, feltárva, milyen képességek kibontakozásán nyugszik önmagunk megértése a múló idő tükrében. Kiindulásként a gyermekkori amnézia jelenségén keresztül szemléltetjük, hogyan bontakozik ki az a képességünk megközelítőleg 4–5 éves kor környéken, hogy képessé válunk egyedi és megismételhetetlen események felidézésére a múlt egy-egy megkülönböztetett időpillanatából. E gondolatmenetben kitérünk az emlékezetfejlődés kutatásában egymással szemben álló két nagy megközelítésre, amelyek vagy folyamatos fejlődést vagy minőségi váltást feltételeznek a 4 éves kor körüli időszakban. Célunk, hogy rámutassunk az ezen megközelítések hátterében húzódó fogalmi különbségekre, valamint az ezeket támogató, illetve megkérdőjelező empirikus kutatási eredményekre és értelmezési lehetőségeikre.

Restricted access

Absztrakt

Vizsgálatunk során a teleológiai hozzáállás és a kauzalitás emlékszervező szerepét, és e két értelmezési séma hierarchikus viszonyát kívántuk tesztelni. Kétértelmű események utánzása nyomán azt tapasztaltuk, hogy az oksági szerveződéssel szemben a teleológiai értelmezés előnyt élvez. Úgy véljük, hogy az események belső struktúrájára való érzékenységet az esemény feltételezett célja vezérli, és ezért a cél ismerete az egyik legfontosabb szervező tényező az eseményreprezentációk kialakításánál. Eredményeink ugyancsak megkérdőjelezik a korai epizodikus (időbeliségre érzékeny) emlékezet jelenlétét, amennyiben eredményeink szerint a csecsemők csak akkor rekonstruálják a tapasztalt időbeli sorrendre vonatkozó információt, ha az az esemény belső felépítése alapján szükségszerű.

Restricted access

Absztrakt

Kutatásunkban1 egy olyan módszert dolgoztunk ki, ami alkalmas kisiskolások asszociatív emlékezeti fejlődésének vizsgálatához, mely képesség összefügg az epizodikus emlékezettel. A vizsgálathoz páros asszociációs emlékezeti feladatot alkottunk és az elemfelismerést, automatikus asszociatív képességet és rekollekciós teljesítményt mértük. A tanulási fázisban a személyek képpárokat tanultak, majd rövid késleltetés után egy felismerési emlékezeti feladat következett. A felismerési feladat 4 típusú képpárt tartalmazott: új-új, régi-új, régi-régi újrarendezett és régi-régi eredeti pár. A résztvevők feladata az volt, hogy minden egyes képpár eleméről egy régi-új döntést hozzanak, és a régi-régi válaszok után azt is meg kellett mondaniuk, hogy a látott képpárt újrarendezett vagy eredeti párosításban látják-e. A rekollekciós képességet az jelentette, hogy mennyire képesek megkülönböztetni az újrarendezett és eredeti képpárokat. Az automatikus asszociatív hatást az eredeti és újrarendezett képpárok bemutatásakor mért elemfelismerési teljesítmények különbsége mutatta. Kutatásunkban 6 és 10 éves gyermekeket és fiatal felnőtteket vizsgáltunk. Eredményeink szerint a kétféle asszociatív képesség tekintetében jelentős fejlődési különbség mutatható ki. A rekollekció képessége 6 és 10 éves kor között növekedést mutatott, míg az automatikus asszociatív hatás — bár már 6 éves korban kimutatható volt — nem mutatott fejlődést az életkorok között. Vizsgálatunk kimutatja az epizodikus emlékezeti képesség kisiskoláskori fejlődését, és bizonyítékot szolgáltat arra, hogy asszociatív emlékezetünk nem egységes képességeket takar.

Restricted access

Absztrakt

Az emlékfelidézés serkentésére kisgyermekek körében gyakran alkalmazott módszer a rajzoltatás, holott kevéssé feltárt még a rajzolás eseményfelidézésre gyakorolt hatása: több emléket nyerhetünk-e a rajzolás segítségével, és vajon növekszik-e a téves emlékek keletkezésének valószínűsége? Vizsgálatunk középpontjában az a kérdés áll, hogy az eseményt követő azonnali eseményfelidézés (verbális vagy rajzos) hogyan hat a későbbi emlékezésre és a félrevezető kérdésekkel szembeni ellenállásra (befolyásolhatóság mértékére) óvodáskorú gyermekeknél. Továbbá az eseményt felépítő történetelemek jellege (szorosan a cselekményszálba illeszkedő vagy esetleges elem, illetve cselekvéses vagy perceptuális tartalmú) szerepet játszik-e az emlékfelidézés pontosságában? A kapott eredmények fényében látható, hogy a csoportok közötti árnyaltabb különbségek az irányított felidézésben érhetők tetten. Úgy tűnik, hogy a rajzi támpontok inkább a fiatalabb, 3–4 éves gyerekeknek jelentenek segítséget a történet perceptuális összetevőinek irányított felidézésében. A cselekményszálba illeszkedő (tematikus) információk általában erőteljesebbek és biztosabban előhívhatók rajzolással és szóbeli felidézéssel is, a gyerekek mégis meglehetősen befolyásolhatók ezekben, különösen az idősebb, 5–6 éves korosztály. A gyerekek feltehetően csak kevés történetelemet őriznek meg (ha megőriznek egyáltalán) a nem tematikus kategóriák mentén, ezért a sugalmazott információ idegennek tűnik számukra, és könnyebben utasítják el, mint azt a sugalmazást, amelyhez hasonlót őriznek, és amely ezáltal elbizonytalanodáshoz, a források keveredéséhez vezethet. További érdekes eredmény, hogy a gyerekek befolyásolhatóbbak a cselekvéses, semmint az azt kiegészítő perceptuális történetelemek tekintetében.

Restricted access

A traumatikus eseményekre való emlékezés központi kérdése, hogy kisgyermekek képesek-e pontos emlékbeszámolókat adni az általuk átélt kora gyermekkori traumatikus eseményekről. Jelen tanulmány e problémakörrel foglalkozik. E probléma vonatkozásai két kérdés közelebbi tárgyalásán keresztül közelíthetőek meg. Az első kérdés az, hogy a fejlődő, kibontakozásban lévő emlékező rendszer adott jellemzői (a felnőtt emlékezettől való eltérése) miként hatnak, hogyan alakítják a fennmaradó emlékeket, különös tekintettel, ha azok mélyebb érzelmeket tartalmaznak. A terület kutatási eredményei arra világítanak rá, hogy a fejlődésben lévő emlékezeti rendszer alapvető sajátosságai rányomják a bélyegüket a korai emlékek, így a traumatikus emlékek jellegére is: kisgyerekek emlékmegőrzése az általánosítás irányában torzít, a szokatlan, egyedi eseményeket pontosabban őrzik meg, mint az ismétlődőeket. Ugyanakkor mindkét esetben az esemény célszerkezetébe illő lépésekre koncentrálnak, és az ebbe nem illőeket elhagyják. A kisgyermekkori traumatikus emlékek előhívásának megbízhatóságához kapcsolódó másik kérdés pedig az, hogy az előhívás kontextusa mennyire befolyásolja a kisgyermekeket az emlékformálásban. E kérdés tanulmányozása arra az általános eredményre vezet, hogy kisgyermekek, amiatt, hogy kevésbé képesek az emlékeik tudatos szervezésére, jobban befolyásolhatóak a kikérdezés által.

Restricted access

Absztrakt

Tanulmányunk második részében, folytatva a korábbiakban elkezdett gondolatmenetet az idő fogalmának fejlődési kérdéseiről, olyan jelenségeken keresztül szemléltetjük a kora gyermekkori emlékezeti működés sérülékeny voltát és annak feltételezhető hátterét, mint a forrásemlékezet, a realitásmonitorozás vagy a befolyásolhatóság. Önmagunk elhelyezése az események láncolatában, az időben kiterjesztett szelf megértése azonban nem kizárólag a múltbeli események személyes tapasztalatként való megőrzésében szükséges, ugyanígy a jövőbeli események tervezése, tapasztalást előrevetítő elképzelése során is, így e képességek összefonódásának a fejlődés folyamatában külön figyelmet szentelünk. Végül a perspektívaváltás képességének korai kibontakozásával foglalkozunk, hiszen az átélt eseményekre személyesen megtapasztaltként, első személyű perspektívából emlékezni, úgy véljük, önmagában egy fejlődési folyamat eredménye (és nem kiinduló állapot), amely az autonoetikus emlékezésmód elérhetővé válásán keresztül hozzájárul az emlékek egyedi, megkülönböztető jegyekkel való gazdagításához és az idő szubjektív élményének megértéséhez.

Restricted access