Search Results

You are looking at 1 - 5 of 5 items for :

  • "emlőkarcinóma" x
Clear All
Magyar Onkológia
Authors: Gábor Rubovszky, Nóra Udvarhelyi, Zsolt Horváth, István Láng and Miklós Kásler

Az emlő karcinómája az egyik leggyakoribb női daganat. Ezek között a mintegy 15%-ban előforduló, sem ösztrogénreceptort, sem progeszteronreceptort nem expresszáló és HER2-pozitivitást sem mutató eseteket háromszorosan vagy tripla-negatív karcinómáknak (triple-negative breast cancer, TNBC) nevezzük. A betegség kedvezőtlen kórlefolyása, valamint elfogadott célzott kezelés hiánya az elmúlt években intenzív kutatás tárgyává tette e betegségcsoportot. A jelen tanulmányban a PubMed-ben 2007. januártól 2009. júniusig publikált közlemények között az emlődaganat és tripla-negatív kulcsszavakon túl, az epidemiológia, patológia, génprofil, prediktív, prognosztikus, terápia és összefoglaló kulcsszavakkal kikeresett közleményeket és a kapcsolódó releváns publikációk eredményeit foglaltuk össze. A TNBC esetén ismert tény, hogy fiatalabb életkorban jelentkezik és gyakoribb a szegényebb fekete vagy hispano-amerikai nőknél, az viszont újdonság, hogy kialakulásában szerepet játszhatnak hormonális tényezők és az elhízás is. A TNBC nem egységes betegség, mert mind hisztomorfológiailag, mind immunhisztokémiai vizsgálatokkal további alcsoportok különíthetőek el. A tripla-negatív tumorok között gyakrabban észlelhető örökletes BRCA1-mutáció vagy szerzett mutáció nélküli BRCA-diszfunkció. A nagyfokú hasonlóság miatt a korábbi években a tripla-negatív daganatokat sokan azonosították a génexpressziós profil alapján meghatározható ún. bazális-szerű tumorokkal, de ez a megfeleltetés ma már nem állja meg a helyét. Több nagy tanulmány igazolta, hogy a tripla-negativitás önmagában kedvezőtlen prognosztikus faktor, bár ismert, hogy a TNBC esetek kb. 10%-a kedvező prognózisú. Elfogadott célzott kezelés hiányában a szisztémás kezelés tekintetében csak a kemoterápia az, ami jelenleg rendelkezésre áll. A kísérleti fázisban lévő célzottan ható vegyületek közül a PARP1-inhibitorok érdemelnek különös figyelemet, mely vegyületek a DNS-javító apparátus hibás működését használják ki. Magyar Onkológia 54: 325–335, 2010

Restricted access
Magyar Onkológia
Authors: Csaba Polgár, Zsolt Orosz, Zsuzsanna Kahán, Gabriella Gábor, Nóra Jani, Gábor Cserni, Janaki Hadijev, Janina Kulka, Zoltán Sulyok, Gábor Boross, György Lázár, Zsolt László, Csaba Diczházi, Nóra Udvarhelyi, Éva Szabó, Zoltán Péntek, Tibor Major and János Fodor

Absztrakt

A közlemény célja a magyarországi multicentrikus, randomizált DCIS vizsgálat korai eredményeinek ismertetése. 2000 és 2007 között 278 DCIS miatt emlőmegtartó műtéttel kezelt beteget randomizáltunk a lokális recidíva szempontjából meghatározott rizikócsoportok szerinti besorolás után. Alacsony/közepes kockázat esetén (n=29) a betegek 50 Gy sugárkezelésben vagy szoros obszervációban részesültek. Magas kockázat mellett (n=235) 50 Gy vagy 50 Gy + 16 Gy tumorágy “boost” besugárzást adtunk. Igen magas kockázat (pozitív sebészi szél) esetén (n=14) a betegek emelt dózisú (50 Gy + 16 Gy “boost”) sugárkezelésen vagy reoperáción (reexcízió + sugárkezelés vagy masztektómia) estek át. Immunhisztokémiai (IHK) módszerrel vizsgáltuk a lehetséges molekuláris prognosztikai markerek (ER, PR, Her2, p53, Bcl-2 és Ki-67) expresszióját. A 36 hónapos medián követési idő alatt az alacsony/közepes és igen magas rizikójú betegcsoportokban daganatkiújulást nem észleltünk. A magas rizikójú betegcsoportban 4 (1,7%) lokális recidíva és 1 (0,4%) távoli áttét alakult ki, emlődaganatos haláleset nem volt. A magas rizikójú betegcsoportban a helyi daganatkiújulás 3 és 5 éves valószínűsége 1,1% és 3,1% volt. A pozitív IHK reakció a Her2 (38%), p53 (37%) és Ki-67 (44%) markereknél a nukleáris grade-del korrelált. Ezzel szemben az ER- (77%), PR- (67%) és Bcl-2- (64%) pozitivitás szignifikáns inverz összefüggésben volt a grade-del. Korai eredményeink alapján az emlő-DCIS kezelésében az emlőmegtartó műtét és posztoperatív sugárkezelés alkalmazásával a helyi daganatkiújulás éves aránya 1% alatt marad. A molekuláris prognosztikai faktorok IHK vizsgálata segíthet a DCIS biológiai heterogenitásának feltérképezésében.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Krisztián Kovács, Barna Vásárhelyi, Katalin Mészáros, Attila Patócs and Gellért Karvaly

Absztrakt:

Az ösztrogénhormonok fiziológiai szerepe sok tekintetben ismert. Meglehetősen kevés információ áll azonban rendelkezésre az ösztron és az ösztradiol lebontása során képződő vegyületek szerepéről a különböző, ösztrogénhatással összefüggésbe hozott kórképekben. A kutatások intenzív érdeklődésének középpontjában jelenleg a két ösztrogénhormon mellett tizenhárom extragonadális metabolit áll. A képződő metabolitok protektív vagy éppen proinflammatorikus és/vagy proonkogén hatással rendelkeznek. A szisztémás keringésben mért metabolitszintek nem mutatnak összefüggést a lokálisan megjelenő metabolitokéval, ennek a jövőben diagnosztikai jelentősége lehet. A jelen tanulmány célja a perifériás szövetekben az extragonadális metabolommal kapcsolatos irodalmi források átfogó áttekintése, valamint felhívni a figyelmet a perifériás szövetek ösztrogénhomeosztázisának szerepére, az ösztrogénmetabolom igazolt, valamint a klasszikus hormonhatásoktól eltérő biológiai aktivitására, egyes kórfolyamatokban azonosított klinikai jelentőségére. Ezek az ismeretek a lokálisan determinált kórfolyamatok megértését, korai diagnosztikáját a későbbiekben a metabolomika eszköztárával jelentősen segíthetik. Orv Hetil. 2017; 158(24): 929–937.

Open access

Polgár Cs., Orosz Zs., Kahán Zs. és mtsai: In situ duktális emlőkarcinóma kombinált sebészi és sugárkezelése: a magyarországi multicentrikus prospektív randomizált vizsgálat korai eredményei. Magy. Onkol., 2008, 52 , 269

Open access

Polgár, C., Orosz, Zs., Kahán, Z., et al.: Combined surgery and radiotherapy in the treatment of ductal carcinoma in situ of the breast: preliminary results of the Hungarian multicenter prospective randomised study [In situ ductalis emlőkarcinóma (DCIS

Restricted access